" A szőlőhegyi területemre telepített kákival, hatalmas fügékkel, nagy babérral én is közelítem lassan a két évtizedes jelenlétet, mégis csak olyanoknak van pl. fügéje a közelben, akiknek egyébként is volt, vagy lenne.
Ha azt mondom, hogy "Magyarországon vagyunk", akkor ezzel egy bizonyos attitűdre utalok. Itt szigorúan tilos "kilógni a sorból". Ha van valamilyen növénykülönlegesség valahol, azt esetleg elmennek megnézni, "elzarándokolva" oda, mint valami kegyhelyre. Az ott van, az valami különcé, aki olyan bolond, hogy "ilyenekkel foglalkozik", aztán mindenki hazatér és teszi a dolgát tovább, ahogy szokta, legfeljebb néhány hasonló "különcben" indít el olyan gondolatokat, hogy neki is lehetne valami hasonló. Itt a topicban mi mind ilyen "különcök" vagyunk. De a mi törekvésünk itt az, hogy megpróbáljuk kialakítani azt a mentalitást, ami nem így közelíti meg ezeket a dolgokat. Különcnek lehet tekinteni azt, aki a háza köré középkori várat épít, vagy veteránautó tulajdonos, stb. De a nálunk meghonosítható, kiemelkedően hasznos növények terjesztését bizony nem ilyen szemlélettel kellene megközelíteni.
"Ember, ha ilyet ültetsz, nem fogsz már kilógni a sorból". Igyekezz, mert, ha időben nem ültetsz, Te fogsz kilógni a sorból, mert mások megelőznek!"
Ezen a fórumon olyan, teljes mértékben, vagy korlátozottan téltűrő, nálunk még kevéssé ismert gyümölcsfajok hazai termesztésével kapcsolatos tapasztalatokat, gondolatokat, ismereteket oszthatunk meg egymással, melyek feltétlenül érdemesek lennének a magyarországi meghonosításra. Néhány hobbikertész már rendelkezik ezen növények néhány példányával, ezért szándékunkban áll e példányok felkutatása, a tulajdonosok tapasztalatcseréje. E fajok közül a legjelentősebbek és legérdemlegesebbek a kivi, a káki/hurma/datolyaszilva (diospyros kaki), a füge, a jujuba (ziziphus jujuba) és a pawpaw (asimina triloba). Ezek mindegyike teljesen rezisztens, tudomásunk szerint semmiféle növényvédelmet nem igényel, így megvalósítható velük a biotermesztés. A füge és részben talán a káki kivételével mindegyik teljesen télálló. Éppen a füge korlátozott fagytűrése miatt elengedhetetlen, hogy foglalkozzunk az éghajlattannal, különösképp a mikroklímát alakító tényezőkkel, mert ezek ismeretében belátható, hogy a fügét is az ország jelentős területein megfelelő biztonsággal lehet termeszteni. A topik feladata a tanácsadás, helyes művelési példák, modellek bemutatása is. Bárki beszélhet sikereiről, de akár esetleges eddigi kudarcairól is, ez esetben célunk a megoldás együttes keresése, azonban nem lenne jó, ha ez a jobb sorsra érdemes, azaz akár nagyüzemi ültetvény céljából meghonosításra érdemes növényeknek a valóságtól eltérő, negatív propagandát eredményezne. Sajnos nagyon makacs, közkeletű tévhitek akadályozzák ezen gyümölcsfajok hazai elterjedését, éppen ezért célunk e tévhitek lerombolása, néhány sikeres magyar mintaültetvény és elszórt házikerti példák bemutatása által. A már létező mintaültetvények bemutatásával szeretnénk egyfajta mintát adni a magyar kertészeti, gyümölcstemesztési szakma kezébe. A jelenlegi helyzet sajnos az, hogy több évtizedes lemaradásban van a szakma ezen gyümölcsfajok meghonosítását illetően, konkrétan sehol nem foglalkoznak a honosítással. Ez köszönhető részben az e növényekkel kapcsolatos makacs fagyérzékenységi hiedelmeknek, valamint Magyarország klímatényezőinek totális félreértelmezésének.
Az eddigi csekély elterjedtség jelentős részben köszönhető a különböző hazai kertészetekből beszerzett megbízhatatlan, rossz minőségű szaporítóanyagnak is. Ez különösen nagy gondokhoz vezethet egy olyan kétlaki növény esetében, mint a kivi, amelynél jelentős számú vevőréteg kizárólag hímnemű növényekhez jut hozzá a nem létező önporzó néven, vagy hamisan, különböző neműekként forgalmazva. Ezért célunk a megbízható beszerzési források felkutatása, a megfelelő tulajdonságú példányok házi, vagy esetleg kertészeti szaporítása, egymás közötti cseréje.
Foglalkozunk még a hagyományos gyümölcsfajok rezisztens fajtáinak szelektálásával, vagy régi, feledésbe ment, de jó és ellenálló fajták újraélesztésével is. Szeretnénk szakmai útmutatást adni olyanoknak is, akik belevágnának új fajokkal, fajtákkal az üzemi méretű termelésbe is. Azt várjuk, hogy a topik leendő résztvevői az itt megszerzett ismeretek aktív terjesztőivé is válnak, felgyorsítva ezek magyarországi meghonosítását.
Azt hinnék, hogy valami mediterrán országban vannak, nem azt, hogy a klímaatlaszok és a tankönyvek által Magyarország egyik legkedvezőtlenebb klímájúként leírt megyéjében. De hát a tankönyv- és klímaatlaszírók ugye errefelé nemigen jártak, mert messze volt Pesttől. De lehet hogy el akartak volna jönni legalább egyszer, hogy megnézzék, de akkor meg a határsávba nem engedték be őket a határőrök. Így aztán olyannak írták le, amilyennek 250 km távolságból képzelték.
A kemény az lenne, ha egy forgalmasabb út haladna el emellett a ház mellett és a fügefa mellett, az autósok, már amelyik felismerik, biztos néznének egykét nagyot!
A fényhiányra gyanakszom én is. Érdekes, hogy a gyümölcsérésben egyáltalán nem okoz gondot a fényhiány, sőt az erős napfénynek kitett gyümölcsök hajlamosak megégni és gyakran a növekedésük is megáll. Ugyanakkor az új vesszőknek a rügydifferenciáláshoz valószínűleg meghatározott fényigényük van. Ez természetesen a szabályosan kezelt pergoletta esetében nem jelent gondot, hiszen jó ideig "kimeredeznek" a lombok közül, ezek a felívelő növekedésük miatt fölötte vannak mindennek, csak a következő éven fognak "lesimulni". A találkozó résztvevőinek levetített filmemben bemutattam egy ilyen negatív példát, gondolom, emlékeznek rá. Ezért nem jó többemeletes pergolát csinálni, hacsak valóban nem hagyunk olyan emeletközöket, amelyek lehetővé teszik az alsó szintek fényigényének kielégítését.
Háromszintes függőleges lugas, a ház déli fala előtt. Teljesen olyan kiindulási formával, mint amilyenre egy ilyen szőlőlugast nálunk ki szokás alakítani. Mindegyik szintnek saját függőleges törzse van ugyanarról az egy tőről, a függőlegesből két vázkar két oldalra vízszintesre hajtva. Ezeken vannak 3-5 éves termőalapok, rajtuk 1-1 szálvessző meghagyva, de (kényszerűen) a lugas síkjában elvezetve. Ilyen elrendezést egyébként egyszer láttam egy francia kastély bemutatókertjében, ott szépen termett egy kőfalra futtatva, de talán nem volt ilyen sűrű.
Szerintem nem feltétlenül a centik jelentik az okot, amiért lejjebb nincs virágrügy. Sokkal inkább arról lehet szó, hogy a legfelső kar oldalhajtásai árnyékolnak annyit, hogy alattuk már nem differenciálódik virágrügy. Természetesen ez a probléma a rendes pergolettánál fel sem merül.
Ezeken az öreg töveken még kipróbálom azt, hogy a középső szintről eltávolítok vázkart, így 1,60 lesz az alsó és a felső között. Ha akkor kapok az alsón legalább néhány virágot, akkor valóban az árnyékhatás lehetett az ok.
A végső megoldás pedig az átszervezés, amit már el is kezdtem. A tőled kapott sárga kivikből, meg ebből az öreg Hayward-Tomuri párosból saját magam szaporította kividugványokból a teraszunk előtt kialakítunk egy kivipergolával fedett előteraszt. Pár év múlva, amikor az a pergola teremni kezd, a sok vihart megért és közel 15 évig rosszul metszett öreg kiviket pedig felváltja majd néhány magnélküli csemegeszőlő, amiknek kifejezetten ideális lesz ez a fal előtti támrendszer.
Talán megpróbálom át is ültetni ezeket az addigra kb. 20 éves töveket is, de annak a sikerében már igazán nem vagyok biztos. Remélem lesz egy kicsit több időm a hétvégén, akkor csinálok fotókkal vegyített rajzokat, most sajnos nem érek rá.
Láthattad a magassági pontot, mert annak a hegyhátnak a túlsó felén jártál, amelyiken az én területem is van. Azon a dombon három különálló terület van.
Tenkehegy, Dedeskecskés és vele szemben Lendvakecskés ami a fügefától látszik is. Lendvakecskés ha jól tudom 56-ig lakott település volt. 56-ban kettészelték a határ közelsége miatt. A lakosokat pedig kitelepítették.
Pár év múlva a nagy fügefától már láthatsz kisebbeket is. A Nino féle jégfüge egy darabja Ledvakecskési telektulajdonosokhoz került. Dedeskecskésre pedig tudtommal kákit is terveznek ültetni, ha még el nem ültették.
Egyébként Papa360-nak ettől a nagy fügefától "centiméterekre" van a kákiültetvénye, azzal analóg fekvésben. Ebből jól kiszámíthatóak túlélési esélyei és termésbiztonsága.
Annak világosabb megértetésére, hogy miért, vagy mi ellen küzdök hozzászólásaimmal, hadd meséljek el egy rövid történetet. Az 1992 és 1996 közé eső évek valamelyikének koraőszén az egyik dunántúli pedagógusképző intézetben egy neves szakember klimato-sztereotipo-tévhitológiai előadásán a Mecsek vidékének és a Balaton-felvidéknek a "mediterrán" klímajegyeit fejtegette, bizonyítékként említve az ottani fügefákat és az azokon beérő másodtermést. Az előadás után az egyik nyugat-zalai faluból származó leányhallgató félénken megjegyezte, hogy az ő édesapjának a szőlőhegyen minden ősszel szeptember(!) környékén annyi fügéje terem, hogy komoly gondot jelent a gyümölcsmennyiség ésszerű hasznosítása. A kiváló szaktekintély ezt az információt teljes hitetlenséggel fogadta. A következő hétvégét követő visszautazás után a leány jópár kilónyi fügével ajándékozta meg a derék oktatót, aki zavarában kis híján úgy végezte, mint a Toldi átköltött változatának nádorispánja.
Majd nyáron, éréskor beazonosítjuk a fajtát is. Úgy tűnik, hogy a később fakadó fajták egyike. Olyan stádiumban van, mint nálam a szivar, vagy a hajlékony, hosszúszárú, nem fásodó vesszőjű fajta. Közben a nagy sárgának már kéttenyérnyi levelei vannak. Az egyes fajták között sok tekintetben elég jelentős különbségek vannak.
Igen, egy nagyon megfelelőnek tűnő dombról küldtél képet. Azt gyanítom, hogy megfelelő mértékben "szubmediterrán", annak ellenére, hogy a Mecsektől északra van.
Azért, hogy 20 év múlva beállhass alá autóval, érdemes élni!
Félelmetes példány, akikkel ott beszéltem, azon csodálkoztak, hogy a fenevigyeel, a horvát tengerparton is láttak fügéket, de azok nyeszlettebbek-nyekenyókábbak voltak, ez sokkal sűrűbb lombozatú szokott lenni nyáron, mintha jobban érezné itt magát! Aztán mondtam nekik, hogy hááááát, erről ha egy klimatológust megkérdeznének, hogy Zalában dúsabb lombozatú-e egy füge vagy a horvát tengerparton, akkor azt válaszolta volna a klimatológus, hogy a horvát tengerparton, márcsak azért is, mert Zalában nincs fügefa! Erről Ninonak van egy aranyos története, a tanítóképző tanárának este a zalai leánnyhallgatóval...
Nino! Én el vagyok kötelezve, rajta vagyunk az ügyön és lesz kiwi-káki ültetvény nemsokára errefelé is addíg éljek. Olvastad a múltkori mail-emet, megkaptad, amiben képeket is küldtem?
De komolyra fordítva a szót, képzeljétek el milyen elképesztő lehetőségeink vannak a káki és kivitermesztésben, ha a megfelelő fagylefolyású pozíciókban a hozzájuk klímaigényében nem hasonlítható füge is évtizedeken keresztül sértetlen marad.
:))) Ha még egy tengerpartunk is lenne hozzá.....ooohhhh...:)
Nino, úgy irigyellek, amikor felteszel ilyen Olaszországi kertészetes képeket. Ha egy ilyenbe be tudnék szabadulni....isten pénze is kevés lenne nekem...
