Azt hiszem, a kéktúra topik fanyalgása érthető: mi természetjárók vagyunk, és természetjáró szemmel próbáltuk nézni Bayer Zsolt filmsorozatát. A címe tényleg megtévesztő volt: Másfélmillió lépés Magyarországon 32 év múlva. Ez ültetett bennünket a képernyők elé! Talán túl nagyok voltak az elvárásaink, viszont egyáltalán nem azt kaptuk, amire vártunk!
Ha nem lett volna benne az utalás a régi filmsorozat címére, hanem mondjuk az lett volna címe, hogy „Látnivalók és gondolatok a Nagy-Milictől az Írott-kőig”, akkor biztos más szemmel néztük volna a filmet, és minden bizonnyal más lenne most a véleményünk is róla. Ötletszerűen villant fel olyan részleteket, amik turistaszemmel talán kevésbé lényegesek, és kihagy olyan látnivalókat, amik szerintünk kihagyhatatlanok. Csupán egyetlen példa: Sümegen több mint nyolc percig beszél a templomokról és a püspöki palotáról, Kisfaludy Sándorról és másokról, de a várat meg sem említi!
Én éppen két hónapja jártam arra egy többnapos vándortúrán, Sümeg vára már jó 15 kilométerről látható volt, Sárvár felől érkezve feléje mentem a Marcal-medencén keresztül, vonzotta a tekintetemet, mint egy mágnes, vagy mint az iránytűt az északi pólus, és ahogy közeledtem feléje, egyre több részletet láttam belőle. Ismétlem: kár volt kihagyni a filmből, éppúgy mint a Bükk-fennsíkot vagy a Mátra-gerincet, és még sorolhatnám napestig! Ettől függetlenül a helye megvan a magyar televíziózás történetében, csak mi, turisták nem tudjuk értékelni, mert nem nekünk szól!
Sziasztok! Idén nyár augusztusában szeretném elkezdeni a kéktúrát, de ismerőseim közül egyik sem ilyen beállítottságú szüleim pedig nem engednek el egyedül ezért csatlakoznék társaságokhoz vagy egy túrázóhoz akinek hasonló tervei vannak. 16 éves fiú vagyok.
Bayer Zsolt személyes alkotói tevékenységéről ígértem a záró kritikai részt. Az író-szerkesztő – a rendezői szerepet is átvéve, nem beszélve a forrásteremtői küzdelmekről – kétségtelenül túlterhelte magát ezzel a négyes szerepkörrel. Aminek sajnos egyenetlen részekből álló sorozat lett a vége.
„filmszerkezeti és szerkesztési problémák”
Roki 45 perces egységeinek és tájegységi tagolásának egy az egyben való átvétele volt az egyik legnagyobb hiba (feltűnhetett volna az előkészítés során, hogy Peták 2000-ben már 26 perces részekben gondolkodott). – Ahhoz ugyanis nagyon sok idő kell, hogy egy sorozatot, amelyben nincs két egyforma adottságú tájegység, egy adott gondolati vezérfonalon, azonos nívón, azonos időterjedelemben legyen képes valaki bemutatni. A Cserehát eleje visszalépés a Zemplénbe, a Börzsöny eleje a Cserhátba, a Bakonyra ezzel a tartalommal felesleges két teljes rész, Aggtelek, a Keleti-Mátra és a Magas-Börzsöny viszont nincsen sehol, hogy csak a legkirívóbbakat említsem.
Erre a furcsa jelenségre mindössze kétféle magyarázatot találtam.
1.Bayerra „nagy volt a kabát”. Ezt persze alig hiszem, hiszen az 1100 év… sorozattal (62 + 3 rész, egyenként 25 percben) jól megküzdött anno.
2.A koncepció – például a támogatási döntés megszületése és az elszámolási határidő közötti, a tervezettnél jóval rövidebb időszak okán, tehát időhiány miatt – borult, mindjárt a forgatás elején, a Zemplénben. Valaki azt írja, csak néha-néha tértek vissza egy-egy kisebb részletet lefilmezni. De hát ez a normál gyakorlat! Bear Grylls túlélő filmsorozatában pl. ki is írják, hogy a jelenetek nem feltétlenül a forgatás sorrendjében szerepelnek egymás után. Ebben (is) Roki volt az üdítő kivétel, aki már-már az élő közvetítés atmoszféráját tudta megteremteni, egy évvel a felvételek után.
„műfaji zavarosság”
Igen, sem a Roki-féle, sem a Bayer-féle filmsorozat nem egy tiszta műfaj, hanem egy-egy sajátos keverék.
Roki főbb elemei: sport, természettudomány, néprajz, vidékfejlesztés, honismeret .
Bayer főbb elemei: turizmus, néprajz, vidékfejlesztés, honismeret, történelem és egyháztörténet, (+ tabudöntögetés).
„gyenge, nem irodalmi narráció”
Ez megint – részben – egyéni ízlés kérdése. Bayernek vannak „sláger”-motívumai (pl. garabonciás, Szindbád), amelyekből nem enged. Ragaszkodik hozzá, mint pitbull a gatyaszárhoz. Néha elmegy, néha sok. Valaki azt írta, hogy a szöveg nem irodalmi, csak irodalmiaskodó, sőt, helyenként értelmetlen. Nos, nem vagyok irodalmár, de szerintem a szöveg Rokiénál, Petákénál és Gyenesénél is irodalmibb, jobban hallgatható. Mókás élményt nyújt – látszólag értelmetlenül egymás után sorjázó – hangutánzó szavakkal egy-egy hangulat kifejezése.
„önkényes, elfogult”
Igen, mint minden szerző. Hogy mit válogat be a témák közül, az valóban önkényes (ha mindent meg akarna mutatni, százszor ilyen hosszú sorozatot kellene csinálnia). Ezért is tér el bevallottan az útvonaltól, pl. Somoskő és Ipolytarnóc javára. A példa felmutatását, a történelmi fordulópontok vagy éppen az idő tettenérését fontosabbnak tartja a túra jelenlegi útvonalánál. Művészi elfogultságát nem is tagadja. Ez egyébként minden nagy mű sajátossága – a szubjektum erős megjelenítése. Ami pedig a politikai elfogultságot illeti, annak szerintem kevésbé kellett volna hangot adnia. Ezért igazán kár.
„tárgyi tévedések is vannak”
Igen. Nem volt idő (pénz?) szakértők és lektorok hadára. Mielőtt valaki ismét Rokira hivatkozna, számolja ki, hogy az 1979-es Roki-film (amelynek előkészítése már 1977-ben megkezdődött, és 1980-ban adták) vajon milyen összegből készülhetne el ma ugyanúgy, ugyanolyan minőségben? – Már a munkatársak fizetései is meghaladnák a Bayer-film költségvetését, és akkor még el sem indultak…
„Roki forogna a sírjában, ha látná-hallaná”
Tudjuk, hogy Roki tevékenységét árgus szemek figyelték, és bizonyos dolgokat egyszerűen nem tehetett meg. Nem mehetett fel ’79-ben az Írottkőre (szánalmas módon Cákon végezte a sorozat), ’86-ban a DDK-val nem mehetett ki a szlovén-osztrák-magyar hármashatárra, és legfőképpen nem forgathatott filmsorozatot Erdélyben a magyarok sanyarú életéről.
Bayer úgy lehetett ezzel, mint csatában az elesett zászlóvivővel: felkapta Roki zászlaját és megvalósította mindazokat az álmokat, amelyeket Ő nem tehetett meg.
Ha Roki ma élne, vajon nem szólna be annyi év szabályozott hallgatásért? A László-tanyánál nem emlegetné ő is szívesen a „bojler-testű” Rákosit? – Lehet, hogy nem, csak legyintene, egy úri gesztussal. Bayer azonban sokkal később született Rokinál, így fiatalos honfiúi hevületében megteszi. Be-beszól. Néhol igen erősen - azok helyett is, akik szájára 45 évig cippzárat varrt a rendszer. Néhol akkor is, amikor már semmi értelme (többszáz év után is a a bögyében vannak a várrobbantgató „svarcgelb”-ek).
A korszerű és szép képeket produkáló HD-technika meg kifejezetten Roki kedvére való lenne, végre megszabadulhatna gyengécske film-nyersanyaggal kapcsolatos problémáktól.
Az elemzés után, a végére ígértem a „slusszpoént”, ami így hangzik.
Nem Bayer Zsolt van eltévedve, hiszen ő – mint minden filmes – az örökkévalóságnak készítette a művét. És 5-10 év múlva már kit érdekel, hogy mi volt előbb, a tyúk, vagy a tojás? – Vagy egyszerűbben: amit a Bayer-filmsorozatban láthattunk, az nem más, mint az Országos Kéktúra 2014-től érvényes (új) nyomvonala. J
Hajrá Kéktúra bizottság, hajrá jelzésfestők!
Bayer azonban az utolsó részben, az írottkői kilátó előtt üldögélve elrontotta ezt a poénomat, hiszen a DDK és az AK forgatását is beígérte. Úgyhogy korrigálok: 2014-től az OKT-DDK-AK új neve Bayer Zsolt Nagy Kék Kör lesz. J
Oké, semmi gond. A qr-kódos dolog egy _lehetőség_, ami információhoz juttathatja azt, aki képes/tudja használni. Egy on-line elérhető információs tábla, ha úgy tetszik. Mellékesen még alkalmas lehet a teljesítés igazolására is. Az, hogy vannak környékek, ahol nincsenek biztonságban amúgy sem az arra járók a helyi ghp populáció miatt, az túlmutat az OKT és a topic keretein (anno a teljesítmánytúra topicból lettünk páran kiutálva a Szépjuhászné környéki autófeltörésekkel kapcsolatos teljesen pol.korrekt megszólalásaink miatt).
A kód - olcsó, egyszerűen felnyalható matricát jelent (kézzel/akárhogy felfesteni esélytelen), ez lehet biztonsági ragacs is, amit egyszerűen nem nagyon lehet eltávolítani. Nem kell nagy méretűnek lennie, a bélyegzős doboz oldalán, vagy magán a bélyegző lapos nyelén elfér.
Ahogy írtam is, elsősorban érintőpontos mozgalmakra lehetne gyakorlatilag azonnal ráhúzni egy másik rendelkezésre álló eszközt (Foursquare), és egy ilyen mozgalom pontjain kirakott kódok lehetnének a "tesztalanyok" időjárásállóság, maradandóság, és leolvasási hajlandóság (hányszor töltötték le a kód mögötti weboldalt).
Ötletelés folyik, a mobilkommunikáció felé nyitásra szükség van - a fentiekkel máris két irányt felvázoltam. Ha az egészet sikerül üzletileg érdekessé tenni, akkor talán valamelyik mobilszolgáltató is mellé tudna állni (nekik reklám, az saját ügyfeleiknek meg például nulla Ft-os forgalmi díj az adott tartalmak elérésénél).
Egészen 1978-ig erre vezetett a kéktúra, természetvédelmi okokra hivatkozva vették ki innen a kéket, először a Mellár-fennsíkra, a Mellár-dűlőre, majd a mai útra."
Ha már Burok völgy...
Sajnálhatjuk, hogy kivitték innét a kéket.
Bár a partjáról is van pazar kilátás.
"Elkövettem" nemrég erről egy zenés klipet, ha gondoljátok, tekintsétek meg. :-))
Romhányon belül a Rákóczi fát mi is megnéztük, aki akarja megteheti, mindössze pár száz méteres kitérő, emiatt nem terelnék.
Szentkút, vagy Tari sztupa érintése: lásd lejjebb, az egyik indokolt módosítások közt említettem volt , a mátraverebélyi teleppel szemben, jó alternatíva lehetne.Ezt meg kéne lépni.
Ágasvár csúcsot én kihagynám, voltam fent ott is, nagyon szép a hely, de aki akarja megnézi így is, ne kényszerítsünk egy kéktúrázót ide fel, mert nincsen benne annyi amennyivel többet kell mászni.
És a lefelé jövő szakasz a csúcstól a turistaházig nagyon nyaktörő!
A Gerecse tetőre vezető út is szép, és a kilátás is onnan:
fel a Gerecse teőre egy kora tavaszi reggelen, gyönyörű volt az út, és később a kilátás is
Az út egykor itt ért le a Gyermeküdülő mellett:
akik miatt tereltek anno...
Viszont a környék egyik legszebb látnivalóját ki ne hagyd ha érdekel az ilyesmi:
A Pisznice oldalában lévő római kori vörösmárványbánya. Órákig kerestem mire megtaláltam mert nem ismertem a környéket, térkép meg nem jelzi, szigorúan védett.
hacsak a Gerecse tetején lévő geodéziai toronyból való kilátásra nem gondolunk
De, éppen arra gondolok. :)
Télen félbeszakadt a teljesítésem Bányahegyről Koldusszállásra menet (ránk sötétedett, aztán a csapat úgy határozott, menjünk a betonúton Tarjánba), és utólag ennek örülök, mert így legközelebb lesz indok Bányahegy előtt egy "csúcstámadással" kezdeni, vagy ott befejezni a túrát.
Sőt, ha az útvonal arra vezetett volna, akkor lett volna indokom rá hogy miért menjünk fel napnyugtát nézni, hazajutni meg Tardosról is sikerült volna valahogy. :)
Tudok ám Neked válaszolni, nagyon jók a felvetéseid!:-))
-Tés-Bakonykuti, Burok-völgyön át...
Egészen 1978-ig erre vezetett a kéktúra, természetvédelmi okokra hivatkozva vették ki innen a kéket, először a Mellár-fennsíkra, a Mellár-dűlőre, majd a mai útra.Mindhármat végigjártam már, legszebb, bár nagyon nehezen járható a Burok-völgy, legunalmasabb a Mellár-dűlő,de a leggyorsabb, a mai útvonal pedig ismert.
-Gerecse csúcsról az orosz radarok miatt tereltek, valamikor a '80-as évek elején, nagyon szép út volt ez is, ezt is bejártam, be is számoltam róla.Manapság vissza lehetne vinni már ide a kéket, de a mai útvonal sem nyújt sokkal kevesebbet, hacsak a Gerecse tetején lévő geodéziai toronyból való kilátásra nem gondolunk.
Az egykori kék sáv ma kék csúcs jelzés:
kora reggeli kilátás a Gerecse csúcsán lévő geodéziai toronyból
a kéktúrának nem célja, ha jól tudom soha nem is volt hogy mindent bemutasson, ez csak a "főútvonal", amelyre a sok kis "rávezető" turistaút felfűzi az összes többi látnivalót , amit a kék nem érint
Igen, azonban én attól még nem vetnék el kisebb útvonalváltozásokat. Mondok is pár példát először, aztán magyarázom, mi a közös bennük:
- Tés-Bakonykúti között: Burok-völgyön át
- Gerecse csúcs érintése
- Dorog-Kesztölc Strázsahegyen át
- Romhányon belül a Rákóczi-fa érintése
- Sámsonháza-Mátraverebély között Szenkút vagy a tari sztúpa érintése
- Ágasvár csúcs érintése
- Tar-kő-Bánkút között Nagy-mezőn keresztül
- A felsorolt helyeken annyira közeliek az érdekes helyszínek (hegycsúcs, emlékhely, stb.), hogy a kékezők jelentős hányada úgyis letér hozzájuk. És mivel oda-vissza menni igazából senki sem szeret, könnyen lehet hogy inkább kihagy egy-egy kis szakaszt. Lehet rajta vitatkozni ma is, egy kék, és egy kék háromszög útvonalváltozat körül melyik számít a valós teljesítésnek?
- Van közöttük olyan, ahol korábban már volt kék jelzés, csak az útvonal egyéb okokból megváltozott, és ma nem lenne akadálya újra itt kijelölni az útvonalat.
- Van közöttük olyan, ahol a jelenlegi útvonal nem elég érdekes, esetleg kifejezetten "nemszeretem" szakasz. És akkor még nem is szóltunk a nagy forgalmú országutas szakaszokról, ahol szintén fontos lenne az útvonalváltozás.
Szerintem az nem egy rossz "reklám" az útnak, ha elmondhatja magáról hogy milyen természeti és kulturális értékeket érint közvetlenül.
Egyébként nem csak az útvonalat, a pecséthelyeket is át kellene gondolni. Például a csereháti szakaszt nagyon sokan kezdjük/fejezzük be Encsnél, amit aztán csak remélem hogy a T. bizottság elfogad majd, már ha addigra nem halványul el az odáig szóló, és a majdan onnan váltott hőpapíros vonatjegyemen a tinta. :)
Az útvonal levédését nem tartom fontosnak, viszont egy nagyon egyszerű módját látnám a biztosításának, mégpedig hogy az útvonallal kapcsolatban mindig "gyorsreagálásúnak" kell lenni. Azaz ha pl. lekerítési problémát, vagy pecsét hiányát jelzik, azt záros időn belül pótolni kell, illetve az erre kijelölt/kiválasztott személynek egy személyben lehetőséget kell biztosítani eljárni az ügyekben.
Két hónapja egy balaton-felvidéki túrán (nem kék) belefutottam lezárásba. Egyrészt a biztos intézkedés, másrészt a próba miatt három helyre küldtem levelet: erdészet, jegyző, megyei turista szövetség. A jegyző válaszolt először (szűk egy hét), hogy személyesen kereste meg a terület gazdáját, aki intézkedést ígért. Riszpekt. Egy hétre rá befutott az erdészettől egy semmitmondó sablonválasz. Turista szövetségtől semmi. Egyáltalán nem ismerem az MTSZ működését, de ha a megyei szervezetek nem működnek jól, akkor is biztos hogy lehetne találni 2-3 olyan túrázót, akár területenként elosztva, akik önként hajlandóak foglalkozni a kéktúra problémáival, és tevékenységük számon is kérhető.
„A kéktúra útvonalának vezetése alapvetően teljesen jó szerintem, terelni csak indokolt esetben terelnék, ha nyomós oka van, ezek egyike mondjuk a turisták elleni atrocitás…”
Bizonyítottan eddig nem történt komolyabb, sérüléssel járó atrocitás… legalábbis eddig nem szellőztette meg a média. Persze ettől még lehetett, csak elsikálták, bár az internet világában ez már elég nehezen elképzelhető! Igen, volt egy ilyen beírás itt Mátraverebély kapcsán, hogy egy komplett osztály ment át a falun és beszólogattak nekik, de volt-e ennek az esetnek valami utóélete? Született-e belőle feljelentés? Volt erről hír bárhol is? Erről már semmit nem hallottunk.
Mindenesetre reális veszélyt feszegetsz, én is néha úgy érzem, hogy puskaporos hordón ülünk, miközben a kanóc végét morzsolgatjuk az egyik kezünkben, az öngyújtót kattogtatjuk a másikban és még boldogan gügyögünk is hozzá! :-(
Láttad a Dunatv-n a Hazajárót (valamelyik részét)? Annak a stílusa és a szellemisége is sokkal közelebb van a Rockenbauer filmhez, pedig az is igencsak mélymagyar szemléletű. Bayer filmje, ebben a formában, közel egy órás epizódokra megvágva, hosszú és unalmas állóképeket tol a néző arcába, olyan narrációval, ami csak Bayer értékszemléletét tükrözi. Egy üres tornácon 10 percig beszélő fejet (polgármestert) mutatni annélkül, hogy legalább vágóképeket tenne be a monológ alá a településről - súlyos szakmai tévedés a XXI. század televíziózásában, filmkészítésében. Az epizódokat 10-15 perces hosszra megvágva, élvezhető lenne a sorozat, talán valaki megcsinálja önszorgalomból a youtube-ra.
Szólj, ha találsz itt olyan embert, aki szerint jó a Bayer sorozat narrációja tartalmilag...
Ze, ezt nem azért írtam hogy megbántsalak, sajnálom ha így jött le.
Mit akartam érzékeltetni? Ti, akik Budapest környékén túráztok jellemzően elkövetitek azt a pici hibát hogy mondjuk az egész OKT-ra ennek a környéknek a jellemző tulajdonságait vetítitek ki, mert nem nagyon ismeritek a távolabbi részeket, és így ötleteltek.Gazdaságilag, társadalmi rétegződésben, infrastrukturálisan óriási a különbség ha BP-et, vagy az ország távolabbi vidékeit nézzük, nem lehet egy kalap alá venni ezeket.
Egyik legfőbb javaslatod amit állandóan emlegetsz a qr-kód. Bódvaszilastól keletre ezeket az ákombákomokat felfested valahova, akárhova.Helybéliek -gyerekek- nézegetik, nem tudják mi az, leverik a kis táblát, esetleg csúzlival lőnek rá, mindegy, a kódnak annyi.Éppen úgy mint egy bélyegzőnek, ha nem háznál van ahol vigyáznak rá. Nem beszélve arról hogy mondjuk az ominózus Mátraverebélyen ha a qr-kódra előkapsz egy okostelefont, az nem annyira okos húzás.
Mindemellett jó ötletnek tartom a fiatalok miatt, de kidolgozásra vár a megvalósítása, az biztos.És ehhez nem árt némi helyismeret, fogalom távolabbi vidékek rögvalóságáról.
Kéktúra útvonalának "véglegesítése".
Ezt csak abban az esetben tudom elképzelni ha jogilag valahogyan levédenék az egész utat...nem tudom hogyan, ehhez nem értek.Addig lehetetlen véglegesíteni, mert az önkényes elkerítések (pl legutóbb Irota mellett) , turistaút elterelések, lezárások ellen nem tudsz mit tenni.Az útvonal úgymond védtelen, az irotai gazda is biztosan csak a saját területét vette körbe kerítéssel, lehet hogy fel sem tűnt neki hogy ott egy turistaút megy keresztül.
A kéktúra útvonalának vezetése alapvetően teljesen jó szerintem, terelni csak indokolt esetben terelnék, ha nyomós oka van, ezek egyike mondjuk a turisták elleni atrocitás, de más, esetleges látnivalók nem, mert a kéktúrának nem célja, ha jól tudom soha nem is volt hogy mindent bemutasson, ez csak a "főútvonal", amelyre a sok kis "rávezető" turistaút felfűzi az összes többi látnivalót , amit a kék nem érint.
Güszire majd külön reagálok, kár lenne a Bayer-film kritikáját ezzel összekeverni.
Érdemes sorra venni azokat a főbb kifogásokat, amelyeket a kommentelők a filmmel kapcsolatban megfogalmaznak.
„bárki tudna ma OKT-filmet csinálni”
… ez a vélekedés a filmkészítés mesterségének totális lenézése. Attól, hogy a jó minőségű videofelvételek készítésének technikai feltételei 30 év alatt ugrásszerűen megjavultak, anyagilag bárki számára elérhetővé váltak, még nem azt jelenti, hogy egy generáció meg is tanult filmet készíteni. Az nem film, ha valaki egy kis kamerát fejlámpa-jelleggel rögzítve végigmegy a kéktúrán. Az csak egy sokórás videofelvétel, amelyből utólag szinte lehetetlen profi filmet lehet csinálni. De a hivatásosok nem így csinálják. Forgatókönyv, dramaturgia, arányok megválasztása – ma már ismeretlenül hangzó fogalmak, ugye?
Roki önéletrajzát egyre hiányosabban idézik. Pedig több könyv szerzőjeként értékes tapasztalatokat szerzett arról, hogyan lehet emészthető formában elmesélni komoly dolgokat. Ezért lett igazán jó filmjének szövege. Peták és Gyenes szövegei nem irodalmi igényű szövegek. Bayer azonban ismét igyekezett a jó narrációnak megfelelni – kár, hogy ennek színvonala nem lett egyenletes.
„ennyi pénz túl sok, az egész egy nagy lenyúlás”
… Bayer a magyar 14 és a lengyel 20 részre együtt kapott 35 milliót a NKA-tól (adófizetői pénz) + 8 milliót a MOL-tól (magán szponzoráció, nyilván benzinkártya). Ebből rosszmájúak szerint kijön az igazi filmcím is: „Másfélmillióért részenként Magyarországon”. J
Nos, a profi filmkészítésnek még ma is komoly költségei vannak (személyes díjazás és technikai költségek), 45 percért ennyi összeg tényleg nem sok (a többek által emlegetett Hazajáró sorozaton például kifejezetten látszik a pénzhiány).
„lettek volna Bayernél érdemesebb természetfilmesek is a forgatásra”
… savanyú a szőlő! Ez olyan, mint a közbeszerzés – a vesztes pöröl, csak itt verbálisan. A YouTube-on, az mtv és a Duna archívumaiban számos „hivatásos” alkotó által készített magyar útirajz- és természetfilm szerepel. Ezek azonban sajna, nem mérhetőek Roki ’79-es filmjéhez (amely tényleg nem véletlenül kapott Magyar Örökség-díjat). És talán Bayeréhez sem – amelyik még esélyes lehet a Magyar Örökség-díjra, persze nem sportfilm-kategóriában... J
„vacak az operatőri munka, a kamera mindig forog”
… 32 év alatt azért változtak a filmkészítés aranyszabályai is. A XXI. században tényleg többet mozog a kamera. Sőt, a terepen gyaloglás közben egy kis imbolygás is belefér, ettől is valósághűbb az anyag. Ugyanakkor zenei műsorok stúdiófelvételeinél öncélúan kusza kameramozgások, forgások, imbolygások láthatóak, amelyek tényleg idegesítőek. De abban semmi rossz sincs, ha a kamera – akárcsak a gyalogos – egy-egy ponton körbepillant. A vezető operatőr, Nemes Tibor sokoldalú és „HSC”, azaz jól kvalifikált, nem mellesleg Bayer korábbi filmsorozatainak is egyik alkotója: http://port.hu/pls/pe/person.person?i_pers_id=16520&i_topic_id=1&i_city_id=3372&i_county_id=-1
A képvilágról még annyit, hogy Bayernél két operatőr (Nemes Tibor, Szekrényi Márk) forgat, ahogy Rokinál is (Szabados Tamás, Stenszky Gyula), sőt, akkor még kameramann is kellett (Tubai László). Nemesék munkája sok esetben kifejezetten gyönyörű képekkel ajándékozza meg a nézőt, persze a HD is fokozza a hatást. Hát még, ha 3D-ben forgathatták volna.
„az égbolt-képek egy részén látható vörös sáv ronda”
… ennek az utólagos színezésnek részben dramaturgiai (a narrációt nyomatékosító), részben technikai oka lehet (a fotóknál ismert a lyukas égbolt, ami a tévék egy részénél sercegő zajjal jár). Vagy ez lehet egy retró-hatás. A mellékelt képen jól látható, hogy nagyszüleink hogy csináltak a fekete-fehér képből színes adást. Linkje: http://www.radiotvmuseum.hu/radioanno/images/keszulek/TV/kepszinezo_folia.htm
„a zene katasztrofális”
… A film csak röviden idézi fel a főcím-zenét, egyébként pedig az elektronikus zene válfajainak tárházát tárja a néző elé. A zene itt sem öncélú. Feladata a narráció segítése, aláfestése, és ezt Nemes Áron kitűnően oldja meg. Az, hogy a tücsök- és madárhangok utólag alákevertek, a filmkészítés napi gyakorlata, amiként a különféle hanghatások gépi előidézése is. Egy oratórium eredeti felvételének megszólaltatása akusztikailag szétverné a filmet, noha betétként hatásosabb lenne. A XXI. században a szintetizátor dolga a különféle, egymástól elütő zenék egységesítése, amely munka itt sikeres (a zenei produktum megítélése persze egyéni ízlés kérdése is).
„a narráció és a narrátor hangja nem megfelelő”
… itt két különböző dologról van szó. Bayer 1100 év Európa közepén c. sorozatában Helyei László dörgő basszusa adta a narráció hangszínét. Sok volt. Bayer tanult belőle, így hangszínt váltott, a középső fokozatra. Oberfrank Pál baritonja jobban közelíti saját személyes hangját és bőven elegendő az „ütős” szöveg mellé. Akik úgy gondolják, hogy Oberfrank hangja gyengécske és színtelen, azok nézzék-hallgassák meg a következő linkeket.
szöveg: (Kós Károly-idézet)
zenék: (Kék nefelejcs) és
(Elveszített kézszorítás).
Az eddigi konklúzió: az alkotótársak mindent megtettek, pontosan akként, ahogy az író-szerkesztő (a rendezői szerepet is átvéve) őket instruálta. Most tehát következzék Bayer Zsolt személyes alkotói tevékenységének kritikája.
Zöldhatár véleménye azért nem ördögtől való, legalább is ennek az első felével én speciel nem tudok nem egyetérteni, mert az a tények közlése csupán és én is így tudom.
AZ Országos Kéktúrát a vasutasok hirdették meg mint mozgalmat '52-ben, az 1930-as években elkezdett országos kék turistaút felfestett jelzéseire támaszkodva, és valóban a Szent-István Vándorlás útvonalát tekintették alapnak.
Amit Zöldhatár mond a "zöld határokról" :-) az is igaz, a Vándorlás ugyan határtól határig tartott, Írott-kőtől a Tolvaj-hegyig, ugyanezt a Kéktúra már nem engedhette meg magának az '50-es években, mert nem engedték fel mondjuk éppen az Írott-kőre.
Az hogy át volt politizálva az nem kérdés, olvassatok bele a beszámolóba, minden oldala hemzseg a revizionista gondolatoktól, de ez miért is lett volna másként tizenpárévvel Trianon után? Teljesen természetes volt.
A filmről alkotott véleményem közelebb áll Sánta Kutyáéhoz, de ebben is egészen tárgyilagos Zh, csak picit más szemszögből próbálja kláttatni a dolgokat, és szvsz ebben is van igazság.
Ha nincs alternatív megoldás, akkor nincs. Persze nem kell belenyugodni, mindig van "B" terv. Szigligetet elhagyva a kék a 71-es főútvonalon halad, az út menti öreg, de legalábbis nagy fák törzsén ott is sorakoznak a jelek. Azonban jó néhány évvel ezelőtt építettek egy bicikliutat (azt hiszem a Balatont körbe átölelőt), mely a főúttal párhuzamos. Mi ezt használtunk egészen a Szent György hegy-felé rákanyaródó Tapolcára vezető forgalmas útig, ahol már sajnos nincs kerékpárút. Szóval lehetne például lobbizni /egy miniszterelnöki megbízottnak ez már majdnem kötelező feladat:-)/, hogy építsenek kerékpárutat itt is, ami azért sokkal barátibb lenne.
Egyébként megnéztem a térképet és igazad lehet, mert egy kivétellel nem lehet látni semmi alternatív utat. Amikor lejövünk a hegyről, a szőlők után érjük el az aszfaltot újra. Ha itt továbbmennénk egyenesen (Ürge-lik) a földúton, majd balra és a Paptelepnél megint balra, kiiktatnánk vagy 500 méter aszfaltot. Bár ez nem sok.
Én nem bánom, hogy megismerem más nézőpontját is, ha homlokegyenest más is a véleményem.
Készítettem egy diagramot a Kéktúra teljesítők (hozzávetőleges) évenkénti számáról, szívesen közzéteszem, ha valaki Illetékes (pl. kvte vagy FarkasGyurka) rábólint. Addig azért "titkos", mert jórészt a kvte által küldött nem publikus excel alapján készült.
Ez viszont publikus, mert a termeszetbarát honlapról vannak az adatok:
Ágasváron...
fel a Gerecse teőre egy kora tavaszi reggelen, gyönyörű volt az út, és később a kilátás is
akik miatt tereltek anno...
kora reggeli kilátás a Gerecse csúcsán lévő geodéziai toronyból
