Köszönöm a finom célzást az ingerküszöb címszó alatt------vállalom. Ami a szakavatottságot illeti,csak ne szerénykedj. Aki olvassa a hozzászólásaidat az láthatja,hogy milyen "művelt" vagy.
on
Ami a polinézeket illeti,bizony sok a közös vonás az indiánokkal------ezért aztán nem is annyira "off"ez a téma.
Minden esetre szeretném felkelteni az érdeklődésedet és a többiekét is ezirányban. Mondjuk Cook kapitánnyal lehetne kezdeni,bár úgy tudom,hogy előtte már járt ott Quiros és Mendanha is ( nem kevés mészárlás fémjelezte "keresztyén misszióikat" akárcsak Cortes és Pizzararo áldásos tevékenységeit közép és délamerikában ).
Köszi, de nem vagyok szakavatott. Az indiánok művészete elméletileg két szempont szerint izgat. Az egyik a képmágiával való kapcsolat, mint például a navahó homokfestés motívumainak megjelenése a festészetben. A másik pedig az identitás változása, ennek konfliktusai, ezek megjelenési formái, illetve maguk az emberi sorsok, melyek az alkotások mögött állnak. Pablita Velarde és a lánya, Helen Hardin például, Harrison Begay vagy Norval Morrisseau, tragikus életutakat jártak be és nekem nagyon sokat tanítottak a művészetükkel. De azért a blogolás során már megtapasztaltam, hogy Magyarországon indián témában hol húzódik az érdeklődés ingerküszöbe, és tudom, hogy ők mélyen alatta vannak.
A francia impresszionistákról csak közhelyeket tudnék írni, Polinéziáról sem sokat tudok. Persze találkoztam már példákkal különböző antropológiai munkákban, de nem mondhatom, hogy összeállt a kép. Kár, hogy ez itt tényleg off.
Szó esett még régebben a Little Bighorn kapcsán arról, hogy ha Custer magával vitte volna a Gatlingokat, akkor az milyen hatással lett volna a csata kimenetelére? Akkor azt írtam, hogy szinte semmilyen hatása sem lett volna, és amit most olvastam Robert Forczyk Nez Perce 1877 The Last Fight c. könyvében, az még inkább megerősíti azt, hogy ez a fegyver gyakorlatilag hasznavehetetlen volt lesből tüzelő, mozgékony ellenféllel szemben. Tömött sorokban közeledő, rohamozó gyalogság ellen persze pokolian hatásos volt (à la amerikai polgárháború), mert 350 lövést tudott leadni percenként, ami megfelelt egy egész gyalogos század teljesítményének. Indiánok ellen első ízben Nelson A. Miles ezredes használta a fegyvert a Red River-háború idején (1874-75) és nem volt valami nagy véleménnyel róla: Indiánok ellen semmit sem érnek. Lőtávolságuk nem haladja meg a puskáét, és a lövedékek oly kicsinyek, hogy nem lehet látni, hol csapódnak be. Ráadásul lövegtalpra szerelték őket, ami a mozgatásukat, szállításukat igen körülményessé tette az úttalan-utakon, nehéz terepen. Két Gatlingot bevetettek a Nez Percék ellen is 1877-ben, a Clearwater-folyónál lezajlott ütközetben, de gyakorlatilag elhanyagolható volt a hatásuk, sőt az indiánoknak kis híján sikerült lerohanniuk a kezelőszemélyzetet és megszerezni a fegyvereket. Csupán egy tucatnyi katona elkeseredett ellentámadása tudta ezt megakadályozni.
Látom,hogy velem ellentétben a képzőművészet szakavatott ismerője vagy. Én csak belebotlottam néhány festőbe és általában az érzéseimre vmint az izlésemre bízom magam. Amikor képzeletben elutaztam Thor Heyerdahllal a Kon Tikin polinéziába,megismerkedtem Gauguin festészetével és nagyon megkedveltem. Rajta keresztül konyítok valamit a francia impresszionistákhoz és Van Goghoz. Ezzel ki is merültek a festészettel kapcsolatos ismereteim. ( Illetve hazudok,mert van még egy kortárs festő művész barátom Mészáros László,aki megboldogult Kokas Náci bácsi növendéke volt ) A polinéz emberek és történelmük, valamint kultúrájuk egyébként ugyan olyan mély benyomásokat tettek rám,mint az indián kultúrák és az azzal foglalkozó néhány föstő akiket már megemlítettem egyik előző hozzászólásomban. Most veszem észre,hogy bőven kimerítettem az off kategóriát ( feltéve ha nem törlődik ez a hsz. is-----és nem azért mert fontos,csak azért mert viszonylag hosszú )
A modern művészetek indián vonatkozásai is egy érdekes téma szerintem. Billie a festészetet az AIAI (Institute of American Indian Arts, Santa Fe) hallgatójaként tanulta. A legtöbb híres indián képzőművész innen került ki. Illetve az intézmény elődje a Dorothy Dunn által vezetett művészeti osztály volt a Santa Fe Indian School keretein belül, a leghíresebbek még ott tanultak.
A képen látható bácsi Allan Houser, ő a csirikava Sam Haozous fia volt, és a legenda szerint ő volt az első szabadon született gyerek a 27 év hadifogság után. Az mondjuk vitatott, hogy az egész törzsben vagy a saját nagycsaládjában volt-e az első, mindenesetre szép szimbólum ez. Sam Haozous Oklahomában maradt, ott gazdálkodott, és a nevét Houserre angolosította. Allan is Dorothy Dunn osztályában tanult, és később azt nyilatkozta, hogy rasszista művészetoktatás folyt, vagyis az indián gyerekeket csak az "indián" stílusokra tanították meg. Ez gyakorlatilag az a "flat" stílus, amit a Kiowa Five festőinek a képein is látni. Hauser később a szobrászatot választotta és be is futott vele. Az egyik legszebb szobra a Sacred Rain Arrow:
De sok szép és híres szobra van, érdemes rákeresni. Kitörve a "rasszista" stílusból, a modern, ugyanakkor narratív szobrászat felé mozdult. Később ő maga is az AIAI tanára lett. Számomra az az igazán elgondolkodtató, hogy ő mennyire közel volt még a fogság nemzedékéhez, esténként még az öregek meséit hallgatta, satöbbi.
Valóban szépek , érdekesek a képek és még az "érthetőség" határán belül maradtak.Nálam ugyan is a modern festészetet illetően Gauguin még belefér ( sőt kedvencem),de Dali,Picasso már sok. Persze ez az én problémám.
Én láttam mind a 3 részt. Az indiánokról szóló filmrészletek képileg és tartalmukban is hitelesek voltak-----nekem tetszettek. Wes Studi "hozta magát."
Maga a film felejthető. A Lakota Hold-at sajnos nem láttam. Honnan lehetne megszereznia a DVD-t ?
Noah Billie, a szeminol tini fuballsztár Vietnamba került, ahonnan halálosan betegen tért haza és átértékelte az életét. Festeni tanult és élete célja lett, hogy a szeminol gyerekek megismerjék a gyökereiket és megőrizzék a hagyományaikat. 2000-ben fontos önálló kiállításra készült, amikor közbeszólt a halál. Ez igaz történet. A legjobb képe szerintem ez, a címét nem tudom:
A leghíresebb pedig a Tribute to Seminole Veterans (1988), a linkelt oldalon a jobb felső kép.
Ez egy három részes minisorozat. A Larry McMurtry-féle Texasi krónikák egyik darabja. Nálunk "Komancsok holdja" címen ment a tv-ben. Én sajnos nem láttam, úgyhogy értékelni nem tudom, az IMDB-n 7.3-at kapott. Talán nem olyan rossz darab, bár amiket eddig láttam a Texasi krónikákból, azok nálam az "egyszer nézhető, de annyi elég is volt belőle" kategóriába tartoztak.
Ez a Comanche Moon egy mozifilm? Még nem hallottam róla.
Viszont anno láttam egy Lakota Moon c. filmet, elég jó volt.
Még a fehérek tömeges beáramlása előtti időkben játszódik, mikor a lakoták az első prémkereskedőkkel kereskedelmi kapcsolatba léptek és azoktól puskákat vásároltak.
Kihn azért nagyon jó, mert sok északnyugati képe van. Catlin meg tényleg a dokumentumértéke miatt fontos. Bár a komancs bölényvadászata nagyon tetszik amúgy is.
Most délkeleti témájú festményeket keresgélek egyébként, ha tud valaki jókat ajánlani, megköszönöm.
sajtó a "rohadt imperialista-kapitalista-rasszista" ellenség lejáratására használta a sztorit
Hát igen. Ilyesminek köszönhetem a gyerekkori kedvenceimet. Kivéve a Borvendég könyvet, a Hét fekete holdat, mert azt meg pont ellenkezőleg, szamizdatként rejtegette a nagymamám :)
Mindenképp írd meg, ha van valami, ez érdekes ügy.
Én is köszönöm a Catlin-linket. A Catlin festmények nagyon fontos és hiteles dokumentumok,bár hozzám sokkal közelebb állnak Charles Marion Russel,Langdon Kihn,vagy Howard Terplin képei.
A Wolf Mountains-i ütközettel kapcsolatban talán még nem esett szó arról itt a topikban, hogy amikor 1876 december elején a Mackenzie által megvert északi csejennek szánalmas állapotban betántorogtak Szilaj Ló táborába, akkor ez a látvány ott akkora megdöbbenést és félelmet okozott, hogy a megerősödött békepárt elhatározta: küldöttséget meneszt Mileshoz, tárgyaljanak a megadás feltételeiről. Ebbe végül az elszántságában megrendült Szilaj Ló, ha vonakodva is, de beleegyezett. A lakota békeküldöttség december 16-án ért a Tongue és Yellowstone folyók összefolyásánál épült új erődítményhez. Sajnos azonban nem fehér katonák, hanem Miles varjú felderítői vágtattak ki a fogadásukra. A két törzs között dúló mély gyűlöletnek hamarosan meg is lett áldásos következménye: röpke párbeszéd után a varjak lerángatták a nyeregből a lakota követeket és végeztek velük. Az esemény hírére persze Szilaj Ló rögtön bosszúért kiáltott és a háborús párt ismét megerősödött. Egy kisebb csapatot küldtek az erőd környékére, hogy zaklassa a katonákat, hátha sikerül Milest kicsalogatni. Azonban a kicsalogatás túlságosan jól sikerült: Miles a rajtaütések hatására elhatározta, hogy az Ülő Bika ellen jól bevált stratégiát alkalmazva Szilaj Ló ellen is téli hadjáratot indít. December 28-án indult el 436 emberrel és 3 ágyúval a martalék nyomában, mely Szilaj Ló tábora felé csalogatta. Miles kemény tempót diktált, villámgyorsan haladtak, hogy ők lephessék meg az indiánokat és ne fordítva. Azonben egy Nagy Ló nevű északi csejenn január 7-én hírt hozott Szilaj Ló táborába a közeledő katonákról. A főnök két csapatra osztotta harcosait, hogy csapdába ejtse Milest, azonban hiába. Mindeközben ugyanis a tábor felé közeledő martalék összecsapott Miles felderítőivel, és ez riadóztatta a katonákat. Másnap reggel azután kezdetét vette a csata.
Egyelőre semmi. A neten még annyit tudtam kibogarászni, hogy a lengyelek is megosztottak a Hosszú Toll-ügyben, van aki hisz az indián eredetben, van aki szélhámosnak tartja. Az "átkos 40 év" során a lengyel és a szovjet sajtó a "rohadt imperialista-kapitalista-rasszista" ellenség lejáratására használta a sztorit és alaposan felfújta és kiszínezte. Majd még kutakodom tovább. Köszi a linket a Catlin képekhez!
Semmiről nem állítottam az ellenkezőjét azok közül amiket itt leírtál-----sőt...
Amennyiben nem így gondolkodnék az indiánokról,akkor nem lennék ezen a fórumon !
Az viszont más kérdés,hogy én mit gondolok a kegyetlenségről. Ebben a kérdésben nem vagyok hajlandó párhuzamokat vonni.
Egyébként a kegyetlenkedések ( csonkítások ) már a "sápadtarcúak" bejövetele előtt is bevett szokása volt egyes törzseknek,hadjárataik során. Az iroqézek pld. rettenetes dolgokat műveltek ellenségeikkel. Úgy tűnik,hogy ebben a kérdésben az indiánok sem különböznek a többi emberfajtától. Az ember ( és nem csak a háború ) már csak ilyen.
Igen, én vagyok az apacsos :) Megtisztelő, hogy emlékszel rám. Volt két index blogom, talán egy évig írtam, aztán töröltem őket. Az egyik az apacsok kereszténységével foglalkozott, a másikban volt mindenféle.
Ami az apacsokat illeti, főleg Naiche életét kutattam, mert ő az utolsó éveiben református presbiter lett. Egy hihetetlenül komplex személyiség volt, és azt hiszem, ez rajta kívül még sokakra igaz.
Érdemes megnézni a bőrfestményeit, a lovat, a virágokat, az arcokat.
Jé, de érdekesekról írsz... Utána kéne néznem, de nem hinném, hogy erre mostanában sor kerülhet majd...
Egyébként: régebben olvasgattam sokat ezt a topikot, nem te voltál az, aki egy apacsokról szóló topikot nyitott?... Anno kerestem, de nem találtam...
Ha igen: csak apacsokról van szó benne? ... Na nem mintha nem érdekelnének ők is, csak mindig valahogy megmagyarázhatatlan félelmet érzek, ha erről a törzsről olvasok valahol... Tudom, hogy ez hülyeség egyébként...
Ettől függetlenül megmosolyogtató a Winnetouban bemutatott békére vágyó, mosolygós apacs főnök megformálása, igaz?... Már csak ha Geronimóra vagy Ulzanára is gondolunk...
