A statisztikák szerint az emberiség 10% halláskárosult (vagy legalább is valamilyen szintü hallásproblémával küzd)
Tapasztalataim szerint a halláskárosult embernek (utálom a ’siket’ vagy ’nagyothalló’ kifejezéseket) rengeteg problémával kell megküzdenie, betegsége komoly pszichés megterhelést jelent számára, sokszor nem is tudja ’merre induljon’ problémáinak megoldására.
Ezt a topicot azzal a szándékkal hoztam létre hogy legyen egy ’találkahely’ mind a halláskárosult emberek, mind a rajtuk segíteni akaró és tudó szakemberek számára.
Legyen egy olyan hely ahol mindenki felvetheti problémáit, megoszthatja tapasztalatait, információit valamint segítséget/iránymutatást kaphat a topicra látogató már a témában tapasztaltabb betegtársaktól vagy szakemberektől (audiologusok/orvosok).
Ahhoz, hogy a hallottakat fel tudjuk ismerni előzetes információ szükséges. A hallás kialakulásában éppúgy, mint a látáséban az öröklött képességeket tanulással kell kibontani, fejleszteni. A hallás tehát nem más, mint hangok és zajok újrafelismerése. Halljuk egy idegen nyelv (pl. az arab) hangjait, ámde ha a szavak jelentését előzetesen nem tanultuk meg, nem értjük. Az agy másként reagál a hallott anyagra, ha vannak arra vonatkozólag emlékképei vagy ismeretei, vagy pedig először hall életében valamilyen ismeretlen hangkapcsolatot.
Mivel ösztönösen tanulunk meg anyanyelvünkön beszélni, rendszerint nem is vagyunk tudatában annak, hogy milyen csodálatos adottság az ember számára a beszéd, és annak megértése. A hallás a beszédnek, ennek a legemberibb kommunikációs eszköznek fontos összetevője. Egy kimondott szó, annak megértése, egy kigondolt és kimondott válasz nem egyszerű hangképzés és kibocsátás, illetve egyszerű fölfogás és fölismerés, hanem egy bonyolult aktív folyamat. Mindez az agykéregben zajlik. A hallás nem pusztán közömbös érzékelés – az elme sok mindent megváltoztathat abból, amit a fül hall. Ha például zajos környezetben feszülten figyelünk egy számunkra nagyon fontos hangra, az agy képes „ráhangolódni” a megfelelő frekvenciasávra. A fontosat felerősíti, a jelentéktelent elnyomja. A jelentőséggel bíró információk, különösen akkor, ha várjuk őket, olyan felerősítve jutnak be tudatunkba, hogy elnyomnak más észleléseket. „Eleresztjük a fülünk mellett.” Így lehetséges zajban társalogni akkor is, ha a környezet zaja erősebb, mint a beszédhang. A hangok feldolgozásához jön még az érzelmek és tapasztalatok befolyása, amelyeket velük összefüggésbe hozunk.
Mit jelent hallani, és mit veszít az ember a hallás sérülésével?
Ahhoz, hogy jobban megérthessük, mit is jelent a meggyengült vagy hiányzó hallási képesség, célszerű sorra venni, mit jelent a halló ember számára a hallás, milyen információkat biztosít az akusztikus út, és miben különbözik például a látástól.
A hallás minden irányból közvetít. A látás csak a látótérre korlátozódik. Csak azokat a tárgyakat, eseményeket érzékeljük vizuálisan, amelyekre figyelünk. A hátunk mögött zajló eseményekről vizuális úton nem szerzünk tudomást. Hallás révén az egyén az őt körülvevő teljes térrel áll kapcsolatban, és a hang nem ismer olyan akadályokat, mint a sötétség, vagy a köd. Egységnyi idő alatt látással tízszer annyi információt tudunk feldolgozni, mint tapintással. Hallással még ennél is tízszer többet.
A hallás távolabbi eseményekről is közvetít. A látás számára jobban határt szab a távolság, tárgyak mérete, egymást fedése. Még nem látjuk például a távolból érkező vonatot, de halljuk sípolását, zakatolását és tudjuk, hogy érkezik. Nem látjuk a kutyát az épület takarásában, de halljuk ugatását, és tudjuk, hogy valószínű idegen ember érkezik. Nem találjuk a karóránkat, melyet éppen eltakartunk újságokkal, de halljuk annak ketyegését, és könnyen rátalálunk.
A hallás permanens ingerközvetítő, azaz szünet nélkül, folyamatosan, állandóan közvetítő érzékelési mód. Akaratlagosan nem kapcsolható ki, mint a látás. A szemünket becsukhatjuk, elfordíthatjuk fejünket. Fülünk állandóan készenlétben áll, hangokat akkor is hallunk, ha bedugjuk a fülünket, sőt akkor is, amikor alszunk.
A minden irányból és egyidejűleg közvetítő jellegénél fogva jobban strukturálja a teret, mint a látás. A környezettel való állandó kapcsolat révén a hallás biztonságérzetet ad, ez különösen kisgyermekkorban igen jelentős. A gyermek önfeledten játszik külön szobában, és közben hallja, hogy anyja tesz-vesz a konyhában, tehát közelében van. Biztonságban érzi magát este, lefekvés után is, ha a beszűrődő hangokból tudja, hogy nincs egyedül.
Az akusztikus benyomások irányítják a vizuális észlelés. Már a csecsemő is jobban figyel azokra a tárgyakra, amelyek hangot adnak ki. Figyelemfelhívó jellegük következtében nagyobb érdeklődést, kíváncsiságot váltanak ki.
Az akusztikus benyomás előkészít a bekövetkező eseményre, akár mindennapos eseményről, akár veszélyes helyzetről van szó. Például: nem okoz meglepetést egy vendég érkezése, mert hallszik a csengő, és nem okoz ijedséget egy hirtelen nagy robajjal elhaladó motorkerékpár, mert messziről hallatszik érkezése, van idő alkalmazkodni, félreállni. Ráhangolódunk, ráállunk a várható eseményre.
A hallásnak személyiségformáló hatása van. Különösen kisgyermek korban, a hallás szerepet játszik a magatartás kialakulásában. A hallás hangulatokat is közvetít. Ugyanaz a mondat lehet korholó, rosszalló, álszent vagy baráti és őszinte a különböző hanghordozás szerint, ami meghatározza a kommunikáció pillanatnyi atmoszféráját.
Ami a legfontosabb, hogy hallás révén alakul ki a beszéd, a kapcsolatfelvétel és kapcsolattartás legfőbb eszköze.
Amikor halljuk, olvassuk és megértjük a szavakat, ez azt jelenti, hogy emberi lények vagyunk. Hallani természetes dolog, ezzel az érzékelési képességgel születik az ember. Mindaddig, amíg megvan ez a képességünk, nem értékeljük eléggé, nem vigyázunk eléggé épségére, csak akkor döbbenünk rá igazi értékére, amikor már részben, vagy egészben elveszítettük.
Egy halló ember el sem tudja képzelni, mit is jelenthet a gyenge vagy hiányzó hallás a nagyothalló, illetve siket ember számára. Érthetőbbé válik, ha összehasonlítjuk a látással, és sorra vesszük, hogy mit is jelent a hallás a halló ember számára.
A külvilág hangjairól szempillantás alatt értesül az agy, pedig a jelek útja hosszú és bonyolult. Ha egy csengő, vagy egy hangszóró rezeg, különféle nyomású lökéshullámok terjednek szét a levegőben. A hangok magasságát a másodpercenkénti rezgések számával (Hz) mérik Minél nagyobb a rezgésszám, annál magasabb a hang.
Amikor a hang (levegő rezgése) eléri a külső fület, és a fülkagylón keresztül a hallójáratba jut, a hallójárat a dobhártya irányába tereli a hanghullámokat, a dobhártya 2-4-szeresére erősíti fel a bemeneti rezgést. A dobhártyáról a mechanikai rezgések a három hallócsontocskán — kalapácson, az üllőn és a kengyelen — adódik tovább, majd eljut a folyadékkal teli csigajárat felső, ovális ablakához. A hallócsontocskák szintjén hússzorosára nő a hang nyomása. Ez a megnövelt energiájú mechanikus rezgés a kengyel talpáról az ovális ablak hártyáján keresztül áttevődik a csigát kitöltő folyadékra és hullámmozgást vált ki, a nyomáshullámok által keltett örvények megrezegtetik az alaphártyán levő az ún. Corti-féle szervet. Ez a szerv szőrsejtjeivel olyan átalakító, amely a csiga folyadékának nyomáshullámait idegi jelekké változtatja és a hallóidegen át továbbítja az agy hallóközpontjába. Itt történik a hangok feldolgozása, megértése.
Ahhoz, hogy a hallottakat fel tudjuk ismerni előzetes információ szükséges. A hallás kialakulásában éppúgy, mint a látáséban az öröklött képességeket tanulással kell kibontani, fejleszteni. Akinek nincsenek az agyában eltárolt emlékképek pl. az oboa vagy fuvola, vagy a veréb és a varjú hangjáról, az hiába hallja, nem tudja felismerni. Csak annyit tud értelmezni belőle, hogy zene, ill. madárhang.
A hallás tehát nem más, mint hangok és zajok újrafelismerése.
A hangok közt különösen jelentős helyet foglalnak el a beszédhangok. Ezek megértése még sok tekintetben tisztázatlan, nagyon bonyolult agyi folyamat.
A hallást, valamint a fül felépítését és működését az élet „mindennapos csodájának” nevezhetjük.
A külső fül a fülkagylóval kezdődik, egy csőszerű hallójáratban folytatódik, amelyet a dobhártya zár le. A dobhártya vékony szövetekből álló rugalmas membránlemez, melynek a közepe befelé, a középfül felé csúcsosodik.
A középső fülben helyezkednek el a hallócsontocskák: a kalapács, amelynek a nyele közvetlenül rátapad a dobhártyára, valamint az üllő és a kengyel. Ezek össze vannak egymással kötve, egyik a másikhoz ízesül. A kengyel talpa a belső fül felső bejáratát képező ovális ablak rugalmas hártyájához támaszkodik. Az alsó bejárat a kerek ablak. A középső fülben található még az orrgaratba torkolló Eustach-kürt. Szerepe a külső és a középső fül közötti nyomáskülönbség kiegyenlítése, amely alapfeltétele a dobhártya zavartalan rezgésének.
A belső fül csontos hüvellyel burkolt spirális tér, a csiga (cochlea), amelyet az ún. alaphártya(membrana basilaris) két részre oszt Az alaphártyán helyezkedik el a Corti -szerv, amelyet külső és belső érzékelő sejtek, az ún. szőrsejtek alkotnak. Számuk kb. 25 000. Minden szőrsejt más-más magasságú hangra érzékeny. Ezekbe a szőrsejrtekbe ágyazódnak be a hallóidegnek a végződéseit képező idegrostok. A Corti szerv a hallóidegnek a végkészüléke.
A hallásmechanizmust tekintve a fül alkotó elemeit két nagy csoportba oszthatjuk:
A Fülelj! – hallás- és beszédészlelés-tréning felnőttként hallássérültté vált kezdő- és újrakezdő hallókészülék-viselőknek kíván segítséget nyújtani. A CD hanganyaga és a füzet, amit Ön most kezében tart, lehetővé teszi, hogy otthoni környezetben nyugodtan végezhesse a gyakorlatokat új hallókészülékével. Bizonyára sikerült akusztikusa segítségével kiválasztani azt a hallókészüléket, amelyik optimális megoldást jelent az Ön számára.
A hallássérült emberek többszörösen túlterheltek, amikor a megszokott csendet hirtelen hang töri át. Védekeznek a zavaró dübörgés és kopácsolás ellen, amelyeket nem tudnak azonosítani, besorolni. Egy új készülékkel hirtelen megváltozik a hangvilág, még a saját beszéd is idegenné válik. Nem minden érintettnek sikerül az ellátás után spontán az új akusztikai világgal boldogulnia. A készülék nem „visszaadja” az elvesztett hallást, hanem új lehetőséget kínál a hangok észleléséhez. A páciensen is múlik, hogy ezzel a lehetőséggel mennyire eredményesen tud és akar élni.
" Egy új szemüveggel azonnal élesen látunk. Ezzel szemben egy nagyothallónak - a modern hallókészülékek tökéletes technikája ellenére - meg kell tanulnia újra hallani, hogy a segédeszköz használatából tökéletesen profitálhasson." – nyilatkozott Dr. Harald Seidler fül-orr-gégeorvos a Német Nagyothallók Szövetségének elnöke, aki maga is hallókészülékviselő a Beethovenbeszélgetések 2000 konferencián..
A hallástréning során a hallóközpont könnyebben és gyorsabban át tud állni a hallókészülékkel való új hallásszituációra.
Hallókészülékkel a hallást és főleg a beszédészlelést újra kell tanulni, hiszen nem a fülünkben, hanem az agyunkban alakulnak át a meghallott hangok megértett beszéddé. Ez a tanulási folyamat annál hosszabb és nehezebb, minél több idő telt el a hallás elvesztése és a hallókészülék-illesztés között. Nem kell halogatni az ellátást! Természetesen, a készülékviselés eredményessége függ a halláskárosodás típusától, mértékétől is. Vezetéses típusú halláskárosodásban a készülék megszokása könnyebb, viselése eredményesebb, mint a belsőfül vagy a hallóideg károsodása esetén.
Kérjen tájékoztatást kezelőorvosától, akusztikusától hallássérülésének mértékéről, típusáról! Minél többet tud a hallássérült állapota mibenlétéről, a gyógyulás vagy korrekció lehetőségeiről, a forgalomban lévő segédeszközökről, annál sikeresebben veheti fel a harcot a baj ellen, és annál kevésbé ölti fogyatékosság képét az egyébként viszonylag jól karbantartható állapot. Az elsajátított ismeretek birtokában a hallássérült is egészséges és aktív életet élhet. A tudás nélkül viszont a halláskárosodás bilinccsé és a normális életvitel kerékkötőjévé válhat.
Az eredményes készülékhasználat türelmes és kitartó gyakorlást igényel. Majd meglátja, hogy az eredmény nagyobb lesz, mint a befektetett energia.
Sok sikert!
Terápia: hallókészülék Javallat: A páciensnek tudnia kell a hallókészüléket viselni és kezelni. Döntenie kell, hogy elfogadja a készüléket. Azt is kell tudnia, a hallósejtek elcsökevényesedhetnek, minél tovább tart a hallás nélküli fázis. S azután az optimális beillesztéssel sem érhető el az optimális megértés, mert a hallósejtek "leszoktak" a hallásról. Fontos a rendszeres viselés is. Semmi értelme a hallókészüléket csak az esti híradó idejére föltenni, majd újra félrerakni. A hallást csak akkor szokjuk meg, ha egész nap viseljük. A szabályos viselet kétoldali, hiszen mindkét fülünk szükséges a hang irányának felismeréséhez.
Látom, egyedül vagyok a fórumon, megengedhetem magamnak, hogy ne spóroljak a hellyel. Az általános fejezet részeit egészében felrakom, mert sokszor találkoztam itt olyan kérdésekkel, amire a választ az érintett megtalálta volna, ha ez az információt hordozó füzetecske ott lehetett volna a szalonok asztalán. Tekintettel arra, hogy előállítási költsége nem lett volna vészes, így ára is csak 200-300 Ft. lehetett volna, a hallástréning CD-é kicsivel több, na de ha az ember százezreket fizet a készülékekért, akkor elképzelhető lett volna, hogy valaki megveszi. A jövedelem egy része a szaloné, másik része az egyesületé lett volna. Jajjj, de sok a volna!
Íme a füzetecske tervezet. Korrigálásra kényszerülök, mert ma, amikor fényképeztem, észrevettem, hogy a Magyar Hallásakusztikusok Országos Szövetsége név szerepel rajta, és eszembe jutott, hogy nem csak szakvéleményt kértünk, hanem támogatásukat is terveink megvalósításához. XY tagja volt a szövetségnek, tehát ő kellett volna kikérje, (vagy ki is kérte?) a tagság véleményét. A mi kis egysületünknek volt néhány lelkes tagja, és üres kassza. A CD-hez nem csak stúdiófelvétel kellett, hanem egy tiszta beszédű szinész, vagy bemondóis, aki a hallástréning gyakorlatokat beolvassa. Ezért kértük a szövetség támogatását. Megjegyezném, hogy soha-soha egy huncut fillérrel sem támogatták az egyesület rehabilitációs törekvéseit. Tegnap kérdeztem meg az elnöktől, hogy így van. Mire lehet ebből következtetni?Az üzletnek nem érdeke minket rehabilitálni. Minél több a süket fül, annál jobban megy a „bót.” Vegyünk minél több hallókát, na és, ha fiókba kerülnek?
A képen nem látszik tisztán a füzetecske címe: Hallás és beszédészlelési tréning kezdő és újrakezdő hallókészülék-viselőknek.
Összevásároltam egy rakás magyar fonetika, logopédia szakkönyvet, hogy a német minta gyakorlattípúsai szerint magyar szavakat keressek. Összeállítottam egy kis brossúrát, Petra Spethéhez hasonlót, terveztem, hogy a hanggyakorlatokból stúdiófelvételt csináltatunk az egyesülettel, hogy jó legyen a hangminőség. Az egyesület keretén belül lett volna lehetőség a brossúra és a CD terjesztésére. Persze, nem célszerű kontárkodni, ezért először érdekelt volna szakemberek véleménye. Átadtam az anyagot XY hallókaszalonos hölgynek véleményezésre, majd vártam, vártam, és vártam. Teltek a hónapok, semmi válasz. Közben az egyesület vezetője többször megkért, hogy mutassam meg neki a német CD-t, és hogy mit csináltam. Én hiába mondtam, hogy nem tudom megmutatni, mert még nem kaptam vissza a hallókaszalonostól. Nem hitte el nekem. Tényleg hihetetlen. Az lett a vége ennek a bizalmatlanságnak, hogy hátat fordítottam az egyesületnek. Laza kapcsolat fennmaradt, de már nem vettem részt semmilyen „küzdelemben”. Elmondhatom, hogy hallókaszalonos személy torpedózta meg egyesületes munkámat, engem pedig belelökött a passzivitás gödrébe. Elismerem, hogy gyenge harcos vagyok.
8! év elteltével postán jött egy nagy boríték, benne a papírjaim és egy néhány soros levél. Elnézést, de most került elő a fiókból a cég költözködése kapcsán. A Petra Speth CD-jét nem küldte vissza. Nem méltatott 2 soros véleménynyilvánításra.
Elvártam volna annyit, hogy ez az egész egy nagy sz@r, nem ér semmit, vagy valami mást, de hogy ennyire semmibe vegyen, … no comment.
Nem azt akarom mondani, hogy az én CD-tervem és brossúrám, tökéletes, de több volt, mint a semmi. Nem csak a német audioterapeuta anyagát használtam forrásanyagként, hanem magyar szakemberekét. (én is orvos vagyok) Úgy éreztem, hogy kezdetnek jó. Ahogy Maxwell Maltz mondja: „A fejlődés útja, hogy 1.cselekszünk, 2. hibázunk, 3. módosítjuk az irányt. Nem lehet irányt módosítani, ha mozdulatlanok vagyunk. Nem javíthatunk ki egy tökéletes semmit”
Holnap, ha lesz hozzá energiám beteszek részleteket a brossúrámból. Hátha akad valaki, aki méltatna bár 2 soros véleménynyilvánításra.
Megyek és megpróbálok elaludni. Legyen szép napotok!
Életem legtöbb kudarca a hallókészülékekhez kötődik. Idegi eredetű hallásvesztés, cikk-cakkos hallásgörbe, beszűkült hallástartomány, rekruitment jelenség, és az öregkori nagyothalláshoz képest fordított irányú hallásgörbe. (Sokszor pokolba kívánom a madarakat. Szívesebben hallgatnám az emberek beszédét, de hát ez nem kívánságműsor.) Én nem tehetek róla, hogy ritka madár vagyok, azt is elismerem, hogy a hallóka beállítás az én esetemben feladja a leckét a legjobb szakembernek is, de ez időben már kezdtem tájékozódni kifelé, és megismerkedtem az audioterapeuták tevékenységével. (információt közvetítenek, hogy a beteg értse meg miről van szó, adaptációs tréningeket tartanak az új hallókészülék viselőknek, utógondozás hallástréningekkel, telefontréningek és egyéb foglalkozások. Nekem is ez kellett volna. Első lépésben egy jól beállított készülék, majd intenzív tréningek. Fizettem volna is szívesen ezekért a foglalkozsokért, de nálunk ezt lehetetlen volt igényelni. Már a beállítások módszere sem volt számomra megfelelő. Mindaddig, amíg erre a fórumra rábukkantam, azt hittem, hogy csak én vagyok az egyetlen, akik hiányolják a hangforrást a süketszobából. Megnyugodtam, hogy nem így van. Végigolvasva a fórumot, látom, hogy sokan közületek ugyanezt kifogásolták. A két-három sablonmondat, vagy papírzörgés nálam nem bizonyult elégségesnek. Lett volna egy olyan igényem, hogyha én azt mondom, hogy nem tetszik a „c”, akkor kéne mondani, hogy „Cili a cicával játszik; a cipőbolt cégtábláján c betű van”, vagy akármilyen c betűs valamit. Ugyanígy, amikor sziszegett a „sz”, akkor a „Na milyen most” mondatból nem lehet megállapítani, hogy jó, vagy rossz, de – szőlőszem. leteszem, felveszem, megeszem” már segítségemre lett volna. Próbálkoztunk magnóval, de azzal sem sikerült úgy, ahogy kéne. Lehet, hogy soha semmivel sem fog sikerülni, DE közben arról is olvastam, hogy a készülék beállításánál a természetes hangnál jobb nincs. A magnóhang egyszer már át van alakítva, a készülék mégegyszer átkódolja, és mi egy kétszeresen átkonvertált műhangot kapunk. Nem visszakapjuk a hallásunkat, hanem kapunk helyette valami egészen mást, amit idegen szakirodalomban „második hallásnak” neveznek. A németeknél magára valamit adó szalon alkalmaz audioterapeutát, aki asszisztál a beállításnál, mondja a szavakat, teszteli, hogy hány százalékát érti a beteg ezzel, vagy amazzal a beállítással. Nem a beteg szubjektív megítélésére van bízva minden, pláne ha két elhangzó mondat alapján kell döntenie. És még mindig nem ér véget ezzel a beállítás, követi a többi hallástréning, majd otthoni foglalkozás CD-ről.
Én megvettem egy német audioterapeuta CD-jét és ismeretterjesztő brossúráját. A CD-n a hétköznapi zajok csoportja jó volt, de a német szavakkal, ha én nem tudok németül, akkor nem érek semmit. Fordítani a hang-ás szógyakorlatokat a nyelv különbözősége miatt nem lehet, esetleg „magyarítani”.
Írnám, hogy Kedves Fórumozók!, de tudom, hogy nincs itt senki. Ha már úgy sem tudok aludni, írkálok itt, hátha idővel valaki visszatér.
Előző hsz.-ban hivatkoztam a mi megsegítésünkre szakosodott első fecskékre.
Hallássérült gyermekek és felnőttek komplex ellátása
szakirányú továbbképzési szak
2013-at írunk most, mi a HARKE egyesület két kis szerencsétlen hallássérültje elindultunk könyörögni a főiskola vezérkarához, hogy indítsanak el egy szakot, a német audioterápiához hasonlót, ami összekötő kapocs lehetne a sok szakterület közt, melyeknek köze van a hallássérült ellátáshoz. Célunk, az audioterápia és az írótolmácsolás meghonosítása Magyarországon benne van a 2004-es alakuló ülésünk jegyzőkönyvében. Az egyesület nevét is úgy választottuk meg: Hallássérültek Rehabilitációjáért Küzdők Egyesülete, hogy célunkat tükrözze. A megbeszélésen jóformán labdába se rúghattunk. Egy mondatra jött 20 kontra. Belekötöttek a névbe –Audioterápia. Jó, igazuk van, tényleg nem passzol annyira a magyar nyelvhez, mint a némethez, de nem a néven, hanem a lényegén volt a hangsúly. A fától nem látták az erdőt. Tőlem lehetett volna bármi más a név, pl. hallássérült rehabilitációs asszisztens, vagy akármi.
És lám, el kellett teljen majdnem egy évtized, hogy ott fent a magasban rájöjjenek, mégiscsak kell valami, mert a nagyothallók hol itt, hol szakadékba esnek.
Az esetek többségében gyorstalpaló tanfolyamokat végzett személyek szolgálnak ki bennünket. Elvárásainkat tegyük mi is a helyére. Szaktudásukat mindössze 10-12 pénteki napon konzultációval + otthoni tanulással szerezték, és máris egycsapásra két szakmájuk lett. Audiológiai asszisztens és hallásakusztikus. Az sem baj, ha nincs egészségügyi alapvégzettség. Jöhet rá még egy gyorsabb talpaló. összesen : Érettségi + 2 gyorstalpaló.
Ez csak egy a sokból. Vannak még ilyen akadémiák többen. Nem is lenne baj, a füleket el tudjál látni, de fizikai lehetetlenség annyi szaktudást szerezni ilyen rövid idő alatt, hogy alkalmasak legyenek rehabilitációs munkára is. Helyenként a képzés leírásában ez utóbbit is látom. Így néz ki, amikor a pénz diktál a szakmai szinvonal rovására.
Nézzük meg a másik linket, ahol komolyabban veszik a rehabilitációt. Mennyit kell tanulnia egy gyógypedagógiai főiskolát végzett szurdopedagógusnak, hogy szakmai alapokon nyugvó komplex hallássérült rehabilitációs munkát végezhessen? Főiskola + 2 féléves tanfolyam
Hallássérült gyermekek és felnőttek komplex ellátása
szakirányú továbbképzési szak
(nyilv. szám:OH-FIF/822-2/2011)
Erre a KOMPLEX szakmai szinvonalon nyugvó ellátásra minden egyes hallássérült jogosult. Ha beállítási problémák adódnak, keresni kell olyan szalont, ahol alkalmaznak, vagy legalább kapcsolatot tartanak fenti végzettségű szakemberrel. Az első fecskék már megjelentek, csak azt nem tudom, fogadják-e majd őket a szalonok. Ólcsóbb nekik a gyorstalpalós. Majd meglátjuk
Beszúrom ezt a képet, talán jobban érzékelteti, mint a német ábra, hogy mennyire komplex problémával állunk szemben hallássérülések esetén. Két füle közt ott van az EMBER egyéni, sajáros problémáival. Eddig audiológiai, akusztikai, pszichológiai ellátásről irkáltam, de még számításba jöhet a szociális probléma ( elveszíti munkahelyét), gondja lehet a biztosítóval, az érdekvédelem kívánni valót hagy maga után, no comment.
Folytatom, az 1483-as hsz. alatt lévő KOMLEX Hallássérült rehabilitációt ábrázoló zöld kép egy másik alkotóelemének meséjét:
PSZICHOLÓGIA
Nem ritka eset, hogy a hallássérültnél elszakad a cérna. Statisztikai adatok igazolják, hogy köztük több az öngyilkos, mint az átlagembernél. Esetenként jó szolgálatot tehet a pszichológus. Én is voltam pszichológusnál, nem is egynél. Egyikhez akkor mentem, amikor ki kellett másszak abból a gödörből, amibe az új hallókáim taszítottak. Nem is emlékszem az évre, talán 2004 körül történhetett. Minden alkalommal 160 km-t vonatoztam egy beállításért, nem emlékszem szám szerint hányszor mentem vissza, csak azt tudom, hogy már nekem is kellemetlen volt, milyen lehetett az akusztikusnak? Nem panaszkodok rá. Ő képességei szerint igyekezett kulturáltan viselkedni velem. Éreztem, bármilyen beállítással megyek haza, kütyük nélkül még mindig jobban boldogulok a pácienseimmel, mint kütyükkel, pedig már akkor is tudtam, hogy ezzel a hozzáállással ártok az agyamnak, mégis fiókba tartottam a készülékeket. Mentségemül szolgáljon, hogy a munkámat kellett végezzem, mert miből élhettünk volna meg, és akkor sem voltam megbizonyosodva arról, hogy a készülékeim beállítása tökéletes, mert urambocsáss…… nem tetszett nekem maga a módszer, ahogy a beállítások zajlottak. (erről még lehet, hogy beszélek részleteseben is, ha előbújik itt még valaki, de ha sokáig úgy érzem, hogy a falaknak beszélek, akkor ismét feladom.)
Szóval, a készülékek a fiókba kerültek. Elemek fogytak, mert gyakran elővettem, újra és újra próbálkoztam, de nem ment, és két próbálkozás közt az elemek lemerültek. Akkor jött egy ötlet, hogy fejleszteni kéne a szájról olvasási képességeimet. A SINOSZ-ban volt egy idős, kedves tanár úr, Uhri Imre a neve. Egyetlen baj volt a nagy távolság, nem tudtam az foglalkozásaira eljárni. Volt egy kis füzetecske, amit nekem adott. Abból próbáltam gyakorolni, és úgy gondoltam, ha több képet, ábrát látnék, akkor jobban rögzülhet az agyamba. Megcsináltam egy szájról olvasási tréning számítógépes változatát, ami sokáig fent is volt az interneten a HARKE weblapján. Technikai okok miatt egyszer elszállt az egész az éterbe. Mivel csak laza kapcsolatban voltam/vagyok velük, mostanig nem tudtam róla, hogy miért nincs már ott. Nekem még megvan egy mentőlemezen, most kezdtem küldözgetni részleteiben. Időbe kerül, mire az egész fenn lesz, mert át szeretném nézni először. (Ha valakit érdekel a www.harke.hu weblapon megtalálja. ) Terveztem egy videós változatot, de vicces okok miatt ez a tervem meghiúsult.
Hiába próbáltam egyedül gyakorolni, elégedetlen voltam az eredménnyel. (Most is kell nekem a hang a szájmozgás mellé. Ha nélkül nem megy.) Frusztrált voltam a sikertelenség miatt. Ekkor pszichológushoz fordultam. Ő megnyugtatott, hogy a szájról olvasás nem inteligencia kérdése, és ha eddig nem tudtam spontán eléggé megtanulni, akkor nem is fogom. Erről lehetne vitatkozni, mert segítséggel, pl. egy 8-10 fős hangulatos csoportba, ahová sorstársak is járnak, és szakértő oktató irányítaná a tréninget, biztos, hogy elmennék, de egymagamban segítség nélkül nem ment. Ekkor már sokat nézelődtem kifelé, hogy müxik ez pl. a RENDSBURG-i hallássérült rehabilitációs központban. http://www.hoergeschaedigt.de/index.php/das-reha-zentrum.html
Dühös voltam, hogy nálunk nincs ilyen lehetőség, de még sem bántam meg, hogy pszichológushoz mentem. Kicsit dumáltunk. Később még bejelentkeztem egy alternativ pszichológiával foglalkozó agyturkászhoz. Hozzá kb. 3x elmentem. egy alkalommal hagytam magam, hogy összekapcsoljon a számítógéppel, amin egy hiper-szuper angol nyelvű program futott, és az ontotta az okosságokat. A képernyőre rápisloghattam. Nem tudok angolul, de latinra alapozva a lényeget értettem. Azt is kimutatta a csodaprogi, hogy nem vagyok összhangban vele, ill. nem hiszek belőle semmit. Szerintem ezt nem a progi jelezte, hanem az arcomon a mosoly, amit alig-alig tudtam leplezni. Ezt a vizsgálatot követte egy másik, elő került valami varázspálca, ami hol kisebb, hol nagyobb ívben görbült a pszichológusnő kezébe, attól függően, hogy hová közelít és mit beszélünk. Ez végképp kiverte nálam a biztosítékot. Kifizettem a foglalkozást, nagyon kedves volt, jókat dumcsiztunk, jó hatással volt rám, de soha többé nem mentem vissza. Félreértés ne essék, nem általában az alternatív gyógymódokat mosolygom le, hiszen később én magam is természetgyógyász lettem. Sajnos ezen a területen is felbukkannak pénzéhes sarlatánok, akik lejáratják az természetgyógyászatot, pedig az nem hülyeség. Állítom, hogy utógondozásban a természetgyógyászat eredményesebb, mint az orvoslás. Diagnosztizálásban gyógyításban természetes, hogy az orvoslás magasan fölötte áll. Nem kéne szakadék legyen a kettő közt. Ha tehetném hídat építenék köztük. Na, de én ehhez kicsi vagyok. Hálistennek ebbe nem esünk mi bele, ha nem járunk arra.
Tehát a német ábra szerint is a KOMPLEX hallássérült rehabilitációhoz szorosan kapcsolódik a pszichológia is.
Nem tetszik nekem, hogy SZAKADÉK tátong az orvosi ellátást nyújtók, és az ellátást szervezők közt. (Azért írtam nagy betűkkel a szakadék szót, hogy érzékeltessem azt is, hogy ez a szakadék mélyebb, szélesebb, mint előbbi esetben.) Az ellátást szervezőkre rányomja nagy fenekét a mindenkori nagypolitaka. (Nem a mostani, nem az előző, hanem a rendszerváltás óta mindegyik.) A szó szoros értelmében a nagypolitika cicázik az egészségüggyel. Eszköznek, játékszernek tekinti önző céljai eléréséhez, Megalázza, olyan helyzetek elé állítja az eü-dolgozót, hogy kénytelen legyen megtanulni folyékonyan hazudni, csalni, mert különben elvérzik, vagy fogja a kalapját és elmegy nyugatabbra. Na, ezt sem szívesen folytatom, csk azért említem, mert az 1475-ös hozzászólásomban úgy fogalmaztam, hogy:
A Tb. teszi magát, hogy megfizeti az egészségügynek az utógondozást
Az egészségügy teszi magát, hogy megcsinálja.
Valamikor 2004 –es év körül megszereztem egy szakmai protokollt a hallássérült ellátásról. Egy alkalommal, amikor nagyon ki voltam borulva, fogtam az összes rehabilitációra vonatkozó cuccomat, és bedobtam a kazánba. ez is a tűz martaléka lett, így hát nem tudom szó szerint idézni, de biztosan emlékszem rá, hogy a protokollban hallókészülék-illesztés után van visszaút az audiológiára, ahol ellenőrzik a kütyüvel való ellátás minőségét. Sőt, utógondozás lehetőségei is fel vannak vázolva. Ez utóbbinak nyoma maradt egy mentőlemezemen:
94170 Nagyothalló tréning 17’
94163 Nagyothallók beszédtanítása 20’
94162 Hallástréning cochlearis implantatum esetén 20’
94160 Rehabilitáció teljes süketség esetén 20’
93140 Hallástréning hallókészülék-viselõk számára 13’ 600 pont
94161 Szájról olvasás tanítása teljes süketség esetén 20’
Én nem tudom, hogy ez most még érvényes-e, közületek hányan részesültek ezekből a finomságokból, de nekem nem sikerült még azt sem kinyomozni, hogy konkrétan mit jelenthet a gyakorlatban. A 94170-es nagyothalló tréning, vagy a 93140-es hallókás tréning azt jelenti-e, hogy megkérdezi tőlünk az akusztikus „Na, most milyen a hangom? Milyennek érzi a saját hangját, stb.”
Tény, hogy ha tisztességesen elvégeznék a szakemberek, akkor esetleg annyit fizetne érte a TB, hogy elég lenne 1 doboz gyenge minőségű sörre.
Tehát a rehabilitációs munka (utógondozás) az eü-ben azért sz@r, mert nincs rá idő, a „bótban” azért, mert ott sincs rá idő, ráadásul utóbbi esetben felmerül a kompetencia kérdése.
Kövezettek meg, de kimondom, hogy nekem sokkal jobban tetszett az eü. ellátás a szocializmusban. Nem a szinvonalára gondolok, hanem arra, hogy orvosként akkor sokkal jobban éreztem magam, hűbb lehettem eskűmhoz. Volt egy fix fizetésem, annyi amennyi, nem sok, a hálapénzt – amit mindig is megalázónak tartottam – kénytelen voltam elfogadni, mert az eskümből nem tudtam volna kifizetni a villanyszámlát, de szigorúan csak a munkám elvégzése után történhetett meg.
Mindig csak azt hallom, hogy nincs pénz az egészségügyre. Egyébre van. Hülyeségre. Ha XY ül a polcon, akkor az ő elképzelése szerint a pénzt széfekre kell költeni, mert az a legégetőbb kérdés az eü-be, hogy nincs hová bezárni a betegek aranyékszereit, aztán hogy jusson valami az orvosoknak is, bevezetik a vizitdíjat, hogy mint a vécésnénik számolják az aprópénzt. Ha B, vagy Z ül fent a magas polcon, akkor neki fontosak a focipályák, oszt jónapot!
Összegezve: Ugyanazt mondhatom el, mint az előző esetben. Adott a szakadék, a két oldal itt is csak átkiabál egymásnak, és mindig annak a hangja erősebb, az érvényesül, akinél van a PÉNZ, és ebbe a szakadékba ismét mi zuhanunk bele. (Hogy a fene enné meg! Most elhúzok innen, nehogy indulatból valami olyasmit írjak, amit később megbánok.
Sürgősen korrigálnom kell egy szarvas hibát. Véletlenül a középfogú végzettséggel rendelkezők közé soroltam az audiológus szakorvosokat. MEA MAXIMA CULPA!
Ha már javítok, természetgyógyász mivoltamban azt is szükségesnek tartom elmondani, hogy ha előfordul velünk az, hogy az orvos két süket fülünk közt nem találja meg az EMBERT, akkor az nem feltétlenül abból fakad, hogy nincs benne empátia. A nyugati típusú medicina évszázadok óta következesen olyan tudományos módszerhez kötődik, amelyet a természettudományból vett át, ez a kauzális analízis (oksági elemzés). Ennek kulcsszava a „mérhetőség”, ok-okozati összefüggéskeresés, ezáltal nem a beteg állapota, hanem a „leletei” állnak érdeklődésének középpontjába. Így könnyen előfordulhat, hogy a sok papír közt elvész az EMBER, csak a süket fülei maradnak.
Hallókészülék-forgalmazók, szalonok („bótok”, :-) ez a kifejezés mindig mosolyt csal az arcomra mikor leírom, ezért használom előszeretettel. Kár, hogy nem én találtam ki, hanem PTCA)
Tulajdonképpen a hallókaforgalmazók ugyanolyanok, mint a többi gyógyászati segédeszközt forgalmazók, annyi különbséggel, hogy ez az ág a legvirágzóbb, legjövedelmezőbb. Némelyik alkalmaz egy-egy szakképzett orvost, vagy más szakembert, de az is csak kellék, díszlet, hogy a „bót” jobban menjen. Ott az orvos a kereskedő zsebében van, az ő alkalmazottja, úgy táncol, ahogy fütyülnek neki. PTCA ezt is megfogalmazta már érthetően, feleslegesnek tartom ragozni.
Ahhoz, hogy bármilyen üzlet jövedelmező legyen, egyik mód, hogy minél könnyebben, olcsóbban alkalmazhasson dolgozókat, kevesebb bért, járulékot fizessen, mert akkor több marad a kasszában.
Egy érettségizett, és OKJ-s tanfolyamot végzett személynek nem kell minimálbérnél többet fizetni, de egy jólképzett középfokú végzettséggel rendelkező személy, köztük az audiológus szakorvos már többe kerül.
Lehet, hogy azt hiszitek, csak a rosszmájúság beszél belőlem, de mégis kimondom, hogy gyanítom ők (a "bótosok") lehetnek, akik kilobbyzták ezeket a tanfolyamokat. Nekem furcsa, hogy a HALLÁSSÉRÜLT REHABILITÁCIÓJÁÉRT KÜZDŐK EGYESÜLETÉNEK egyetlen ilyen „bót” sem adományozta adójának 1%-át, de még egy fillérrel sem támogatta soha. Nem különös? Üzletük csak úgy virágozhat, ha sok a süket fül, és lesz is egyre több.
Fáj a lelkem, ahányszor vonaton, villamoson, utcán fiatalokat látok, kiknek kilóg fülhallgató a fülükből, látom arcukon, hogy kb mit, és milyen hangerővel hallgathatnak. Képzeljétek el, milyen gyilkosság a dobhártyának ez a rezgés ennyire közelről. Ugyanakkor azt is látom, hogy sem az írott, sem az elektronikus médiában nem találok figyelmeztetést a zajártalomra: Emberek vigyázzatok!
Így hát jó úton halandunk azirányba, hogy minél több süket fül , és minél több „bót” legyen.
Az említett két szakterület – audiológia és „bótok” szereplői a mély szakadék fölött néha átkiabálnak egymásnak, mi pedig belezuhanunk a szakadékba. Ennyi.
Nem tetszik nekem az audiológiai szakellátás és a „bótok” közti szakadék.
Nemtetszésemet csak úgy tudom megmagyarázni, ha először külön-külön irkálok a két szakterület sajátosságáról.
AUDIOLÓGIA: van ott egy jólképzett szakembergárda, akik egyre kisebb létszámmal próbálnak helyt állni az egyre nagyobb követelménnyel szemben. Belülről ismerve az egészségügy mai helyzetét bármilyen furán hangzik azt kell mondanom, hogy mind buták, hogy ők is nem mentek küldföldre. Engem „csak” a halláskárosodom akadályozott meg benne, hogy elmenjek, az ült a nyakamra és irányította az életemet. El is mentek sokan a fiatalok közül, ezért van kupi a várótermekben. Számtalanszor felmerült itt, ezen a fórumon az érvelés, hogy azért megy valaki először a „bótba”, mert ott lehet időpontot kérni. Szuper! Ez is egy szempont. Jellemző, hogy sokan fogtechnikusnál csináltatják meg fogaikat, mert ott nem kell várni, és aztán mikor érzik, hogy baj van, akkor mennek fogorvoshoz, hogy korrigálja, műveljen csodát. Tetszik, nem tetszik a hallóka is csak egy protézis. Mankó. Szegény PTCA nem győzi eleget magyarázni, meggyőzni a hozzászólókat, hogy először orvoshoz forduljanak.
Jellemző még néhány audiológusra, (kiemeltem, és zárójelben is hangsúlyozom, hogy nem mindenkire), technikai analfabéták, keveset tudnak ezekről a cifra micsodákról. Töredelmesem bevallom, hogy amikor olvasom PTCA hozzászólásait a hallókák techniai jellemzőiről, sokszor úgy tűntik, mintha kínaiul beszélne, pedig azt hittem, hogy én…….
Ide kívánkozik egy kitérő, hogy értehetőbb legyek. Sokadik kütyüm egy analóg CIC volt. Miután ez sem tetszett benne, meg az sem, eljutottam egy „bótba”, ahol felvilágosítottak, hogy X összegért át tudnák alakítani programozhatóvá, amit meg is tettek én kifizettem. Továbbra is elégedetlenkedő maradtam, de nem vádoltam érte a „bót”-osokat, egyébért mentem el egy audiológushoz. Rákérdezett, hogy miért nem viselek hallókészüléket, most már vannak jó minőségű digitálisak. Elővettem a táskámból, az enyémet, mutattam, talán nekem is jobb lenne egy digitális, mire ő: - ez digitális. Tehát 1 m távolságról, a tenyermeben lévő készülékről ő meg tudta állapítani, hogy az digitális. No comment!
Mondom neki, hogy tudomásom szerint ez nem digitális, hanem egy digitálisan programozható analóg, mire ő: Nem igaz, ne higgyem el, ezt biztosan csak a hallókészülék- forgalmazók ültették a fembe, hogy rámsózzanak még egyet. Ismételten csak annyit tudok erre mondani, hogy No comment.
Én nem mondom, hogy minden audiológusnak annyit kéne tudni a készülékekről, mint PTCA, mert nem az ő dolguk, van nekik éppen elég más, hogy diagnosztizáljanak, műtsenek, stb. Én sem tudtam soha, hogy milyen elveken müxik sok gépem, amit a mindennapi gyakorlatban használtam. Ha valami nem stimmelt, hívtam a műszerészt. Ha próbálta is megmagyarázni ezt, vagy azt, mert sokat kellett fizessek a javításért, én leintettem. Ne fárassza magát, mert úgy sem értem, köszönöm szépen, hogy megjavította, fizettem, ő elment, és én folytathattam a rendelést, mert nálam is lett közben nagy kupi a váróban. Összességében én az audiológusokra nem neheztelek, sőt. Gőcze Árpád tanár úrra holta után is szeretettel emlékezek, Dr. Hochenburger Emil audiológus orvos előtt kalapot emelek, hogy idős korában vette a fáradtságot, hogy megírja A gyakorlati audiológia kézikönyve c. könyvet, hogy úgy az ellátók, mint az ellátott emberek információhoz jussanak. Ő nem tehet róla, hogy könyve nem fogy úgy, mint a Blikk, és sorolhatnám tovább a jó szakemberek nevét, de így is már hosszúra sikeredett ez hsz. Tudomásul veszem, hogy az én nyavalyám nem gyógyítható, mankóra szorulok, és ezért ők nem hibáztathatók.
Egy újybb kávé után megpróbálok magyarázatot fűzni az ábrához. Rápillantásra is kitűnik, hogy egy KOMLEX valamiről lehet szó, éspedig arról, hogy a hallássérülés egy komplex fogalom, egyszerű oknál fogva: két süket fül közt nyűglődik, mint fába szorult féreg az EMBER, a maga problémáival. Tekintettel arra, hogy problémái széleskörűek súrolja az ábrán látható területeket, úgymint: orvosi, audiológiai, hallásakusztikai(technikai) pszichológiai, pedagógiai (szurdopedagógai), szociális, érdekvédelmi szakterületeket. Én még hozzáadnám a pedagógiai mellé az andragógiát is, hiszen nem csak gyerekek válnak hallássérültté, sőt. Márpedig pedagógiai módszerekkel nem lehet felnőtteket oktatni, szintén egyszerű okból, mert a felnőtt nem gyerek.
Nos, ha nincs aki ezek közt a területek közt összekötő kapocs legyen, akkor a hallássérült állandóan gödörbe esik. A hallássérült útjában hússzor annyi gödör van, mint az átlagemberében, és ezek a gödrük még sokasodnak a kor előrehaladtával. A hallásérülés – ha csak nem gyógyítható műtéttel, vagy valamivel – sohasem javul magától, inkább rosszabbodik, és a hallókészülék csak egy mankó……, na de ezt nem ragozom tovább, mert PTCA sokkal jobban megfogalmazta, mint ahogy én tudnám. Nyomorúságunkra ráépülhet és virágozhat egy piac "bót". Nincs is ebben semmi baj, hála Istennek hogy vannak, nem rossz ez nekünk, sőt, sokkal jobb, mint abban az időben, amikor én 17 évesen, érettségi és pályaválasztás előtt postán kaptam meg első hallókészülékemet. Na, ebből ennyi elég is. Nem akarok róla beszélni. lényeg, hogy nincs kifogásom a "bótok" ellen. Köszönöm, hogy vannak. Amit elszeretnék érni még halálom előtt, hogy tegyünk mindent a helyére, szépen sorjában.
Előző hsz. után megtudtam, hogy a maga a szakképzés egy hajszálnyival, de csak egy hajszálnyival jobb, mint a hirdetést feladó „bót” gyakorlatában. A képzés már igényli, ill. előfeltételként emlegeti az egészségügyi alapvégzettséget. Csak ámultam a széles láttán. A Google legalább 10 ilyen központot talált most nekem. 2004-ben, amikor már elkeseredettségemben én szerettem volna elvégezni ilyen tanfolyamot, hogy saját készülékeimet beállíthassam falakba ütköztem. (A kudarcom leírására lehet, hogy majd visszatérek.) Lássuk, mi a lényege a jelenlegi képzési lehetőségeknek:
Általában a tandíj: 195 000 Ft-tól 402 000 Ft-ig terjed
Képzés időtartama: 2 félév, 960 óra, elmélet-gyakorlat aránya: 40-60% Oktatási időpontok: E-learning tananyagfelvétel előre egyeztetett időpontban
Kontaktóra (konzultáció) órarend alapján 2-3 hetente pénteken vagy szombaton
Nos, 960 óra után a friss diplomás szakember kell/kéne tudja, hogy kell kezelni a számítógépet, hogy kell lenyomatot venni a fülekről, de kizárt dolog, hogy tudjon annyit a hallókákról és a halláskárosodás természetéről, mint PTC, aki ha jól emlékszem mérnök, nem is szakmabeli. Márpedig aki titeket/ engem ellát sokszázezerforintos készülékekkel igeneis KELL tudjon annyit, vagy még többet, mint PTC. Ez az én véleményem. Kedvességgel, törekvéssel nem lehet pótolni a szakértelmet.
„A képzést azoknak ajánljuk, akik fül-orr-gégészeti vagy audiológiai szakrendelőben hallásdiagnosztikai feladatokat szeretnének ellátni és azoknak is, akik hallókészülék szaküzletben hallásrehabilitációs feladatokat folytatnak.”-olvasom a leírásban.
Na ne már! A hallásrehabilitáció meghaladja a szakértelmüket. Az az EU-s szintű rehabilitáció, amire én gondolok, és ami Németországban már több mint 20 éve meg is van –felsőfokú végzettséget igényel, és még ez sem elég. Főiskolai végzettségű emberek továbbképzéséről lenne szó.
Most mindjárt ismét elmegyek, megkeresek egy ábrát, és addig küszködök, amíg a képét berakom ide a fórumba, hogy szemléltetni tudjam, miről beszélek.
Nekem kétszerannyi hallókám van, mint ahány fülem, (százezertől hatszázezerig kategóriában) , de a mai napig nem vagyok meggyőződve, hogy közülük valamelyik jól be van állítva az én sajátos nyavalyám és igényeim szerint, Ha meg lehetnék győződve erről, akkor elfogadnám, hogy bennem van a sikertelenség forrása, és tudnám, hogy mi a további teendőm. Csakhogy végig azon a rögös úton, amit az első ijedségtől, az azt követő orvosi vizsgálattól a kütyü megszezésén át az elfogadáig Ti is bejártok, én úgy éreztem (és ezt éreztették is velem), hogy ritka madár, fehérholló vagyok sajátos problémámmal és speciális igényeimmel. Ez az a fórum, ahol most már tisztán látom hogy nem igaz, nem vagyok fehérholló. Ha le akarnám írni az én sorsomat, akár összeollózhatnám a Ti mondataitokból úgy, hogy egy sort se tegyek hozzá az enyémből.
Most megyek, főzök egy kávét, mert látom, ma éjjel nem lesz alvás. Meg akarom tudni, mit tanítanak, mennyi ideig, és milyen szakértelemmel vértezik fel ezek az OKJ-s gyorstalpalók tanítványaikat, akikaet audiológus asszisztens diplomával látnak el, és akikkle ki lehet váltani a komolyabb szakembergárdát, akik hivatottak lennének egy EU-s szintű hallássérültellátáshoz. Csoda, hogy marad még jó szakember ebben az országban.
KÖSZÖNÖM neked, hogy biztatsz, mert amint a hsz-m időpontjából is láthatod, éjjel van, és én nem tudok aludni a felháborodástól, amit az este talált hirdetés kiváltott belőlem:
Elvárások: • Érettségi • Ms Office felhasználó szintű alkalmazás (haladó szintű excel, word alkalmazás) • Kezdeményező-készség, sikerorientáltság, ambíció, kitartás, üzleti szemlélet, határozott fellépés, jó kapcsolatteremtő és szervezőkészség, megbízhatóság, felelősségtudat, empátia
Előny: • Egészségügyi szakmai előképzettség • Értékesítési tapasztalat • Angol nyelvismeret
Amint látod, nem is alapfeltétel, csak előny az egészségügyi előképzettség. Majd egy újabb gyorstalpalóval azt is meg lehet szerezni.
Igaza van PTCA-nak, hogy „bót”-nak nevezi a hallókás szalonokat. Ez a hirdetés 100%-ban őt igazolja. (Istenem! – de kár, hogy ő elhagyta a fórumját. 3 hónapja nem látom. ) Ő a leghumánusabb szakavatott mindenttudó, akivel hallókásügyben életemben találkoztam. Százszor többet tud a kütyükről, mint bármylik szakember, aki azokkal dolgozik. Kár, hogy nem hamarabb vettem észre ezt a fórumot. Igaz, az én harcom pár évvel, a fórum megjelenése előtt kezdődött, és nem is tudtam sokáig rólatok.
Évek óta látom, és tapasztalom, hogy rossz irányba halad a magyar hallássérült-ellátás.
Eltelik még néhány év, és a szakorvostól (ha addig még marad valaki az országban) mhetsz egyenest a „bótba” hallókáért, ahol egy „kedves hölgy”, akit fenti hirdetés szerint alkalmaztak, a maga „szakértelével” ki fog szolgálni. És ki fogja szolgálni azokat a kétségbeesett apukákat, anyukákat, akik párhónapos pici gyermeküknek vesznek többszázezerforintos kütyüket.
Vajon azok a kütyük jól belesznek állítva? FÉLELMETES.
Az audioterápia ambuláns rehabilitációs intézkedés azzal a céllal, hogy hallássérült embereket (hallókészülékkel vagy anélkül) a lehetőségekhez képest legoptimálisabb halláshoz és beszédértéshez segítse. Az audioterápia a hallássérült embernek olyan lehetőségeket és utakat mutat, amelyek képessé teszik arra, hogy saját korlátai között életét ismét kielégítőnek, vagy legalábbis élhetőnek tudja ítélni, ne legyen kiszolgáltatott helyzetben, képes legyen saját kezébe venni sorsának irányítását.Az audioterapeuták sokféle lehetőséget mutatnak klienseikenek, hogyan lehet a hallássérüléssel együtt élni. Elkísérik és támogatják az érintetteket az úton, hogy elfogadják a halláskárosodást, aktiválják az önsegítő erőket, és ezzel segítik integrációjukat a hallók világába.
Az audioterápia aktív segítségnyújtás. Azt jelenti: ”Segítség az önsegítésben”
Az audioterapeuta nem konkurense, hanem partnere az audiológusnak, akusztikusnak, pszichológusnak, szurdopedagógusnak. Velük szorosan együttműködve fontos szerepet játszik a hallássérülésről való felvilágosításban, a hallássérülés elfogadtatásában, az ezt követő pszichoszociális problémák megelőzésében. Fontos szerepet játszik a hallássérültek rehabilitációjában.
Kinek találták ki az audioterápiát?
Az audioterápia minden hallássérült emberhez fordul, aki hallássérülésével aktívan akar szembenézni, hogy a személyes határain belül a kompenzációs képességek maximumát tudja elérni. Ez vonatkozik az első hallókészülékesekre, a korai nagyothallókra, az öregkori nagyot hallókra, a hirtelen siketté válókra, a gyermekkoruktól siketekre, a CI viselőkre, vagy hangtúlérzékenységnél (hiperakusis), fonofóbiánál, misofóniánál vagy Tinnitusnál.
Az audioterápia egy jól szervezett, és a páciens számára testre szabott segítségnyújtást biztosít. Ennek érdekében sok esetben az audioterapeuta az illetékes fül-orr-gégészen és a hallókészülék-akusztikuson kívül még pszichológusokkal, logopédusokkal és pszichoterapeutákkal dolgozik együtt.
Milyen szolgáltatásokat nyújtanak az audioterapeuták?
1. Információközvetítés
A fülről és funkcióiról, a hallássérülésről és egyéni hallásstátusról, a műszaki ellátás korlátairól, az ambuláns és kórházi rehabilitációs lehetőségekről, az önmegsegítés lehetőségeiről, a szociális jogról stb.)
2. Tréningintézkedések
A hallástréning különböző formái, (irányhallás, szelektív hallás) beszédértéstréning, telefontréning, kommunikációs taktika, hallástréning Tinnitus-betegeknek, adaptációs tréning az első halklókészülékeseknek, zajjal szembeni túlérzékenység esetén deszenszibilizációs tréning, szájról olvasási tréning, nyelvápolás, logopédusokkal együttműködve beszédterápia megszervezése, stb.)
3. Megoldási stratégiák
Segítség a hallásvesztés elfogadásában és a hirtelen hallásvesztésnél az identifikációs zavarok leküzdésében, estelegesen pszichoterapeutával együttműködve
Kommunikációtaktikai stratégiák
A szociális kompetencia javításának elmélete és gyakorlata
Nyelvápolás, szókincsbővítés (nagyothallóknak hallástréninggel-, siketeknél jelelt nyelv tanításával összekötve. Különböző lazító technikák (pszichoterapeutákkal)
pl. Feldenkrais, Jacobsen módszerével (PMR), autogén tréning
Minden esetben a kezelési tervet az audiológus orvos indikációi szerint a pácienssel egyeztetve, az ő szükségleteinek és igényeinek megfelelően személyre szabottan határozzák meg.
Mit nem ad az audioterápia?
Az audioterápia nem gondozás, hanem „segítség az önsegítéshez”, tehát egyéni aktivitást feltételez.
Az audioterápia nem pszichoterápia, hanem tanácsadás és tréning.
Az audioterápia nem menedzsment- retorika-ill. eladási értelemben vett kommunikációs tréning,
Az audioterápia nem beszédzavar (afázia) gyógyítás.
Az audioterápia nem a hangképzés korrigálás. (csak segít kapcsolatot teremteni logopédussal).
Az audioterápia nem kívülálló meditációs technika, hanem tudományos alapokon nyugvó rehabilitáció.
Milyen képesítéssel rendelkezik az audioterapeuta?
Németországban az audioterapeuta-továbbképzést a DSB ( német Hallássérültek Szövetsége) kezdeményezésére indították el. Pedagógiai, pszichológiai vagy szociális képzettséget feltételez. A továbbképzés orvostudományi, audiológiai, audiometriai, pszichológiai, szurdopedagógiai, szociális jogi, testbeszéd, kommunikációelméleti, hallástréning és nonverbális módszerekkel kapcsolatos (pl. szájról olvasás, jelelt nyelv) ismereteket közvetít. Öt különböző szakos professzorból álló vizsgabizottság bírálja a különböző német egyetemeken a házi dolgozatokat és a két szóbeli vizsgát. Az audioterapeuták bizonyítványt kapnak.
Milyen költségek keletkeznek, és ki fizet? (Megjegyzés: 2003-as adatokról beszélek, azóta történhetett változás jó, vagy rossz irányba))
Németországban egy 40 perces alkalom honoráriuma – 30 perc munka a pácienssel + 10 perc előkészület meg a végén levezető szakasz) 24.55 euro. Még nincs általános költség-átvállalás az illetékes intézmények részéről. A Szociális Törvénykönyv IX , és az V. 43§ alapján az egyéni költségek átvállalását lehet kérvényezni. Ehhez orvosi recept szükséges. Ezeket az egyéni esteket előzetesen tisztázni kell a biztosítóval. A költségek átvállalása esetén a betegbiztosító ügyfele 15 %-os önrészt fizet. 85%-ot fizet a biztosító.
A hallássérült embereknek, akik a nyelv elsajátítása után felnőttként váltak siketté ill. nagyothallóvá, bizonyos hétköznapi szituációkban kommunikációs segítségre van szükségük, hogy megértsék a hallókat. Ha nem lehetséges a beszélgetés, és az illető nem ismeri a jelnyelvet, akkor van még egy lehetőség, hogy az írótolmács segítségét igénybe vegye.
Hogyan dolgozik az írótolmács?
Elkíséri az érintetteket fontos időpontokra (pl hivatalba, orvoshoz, gyűlésekre) itt egy notebook segítségével az elmondottakat szinkronban írják. Ezzel a siket vagy hallássérült ember azonnal el tudja olvasni, mit mond a másik fél. Nagyobb rendezvényeken, ahol több hallássérült van jelen, az írótolmácshoz egy projektort kapcsolnak, ami az elhangozottakat kivetíti a falra.
Milyen egy jó írótolmács?
Ismeri a nyelvet és tud gyorsírni, mindig pontos, barátságosan és semlegesen viselkedik, és minden esteben biztosítja az adatvédelmet. Jó, ha a gyengénhalló előre ismer egy írótolmácsot, akiben megbízik; az írótolmács megismerkedik a témával, és alkalmazkodik a „megbízójához”.
Amit eddig írtam az egy cikk fordítása német nyelvről. Németországban esélyegyenlőség van; választani lehet, hogy ki milyen tolmácsot igényel, jel- vagy írótolmácsot.
Bocsi, de idekívánkozik egy vicc, amivel érzékeltetni tudnám, hogy működik ez nálunk:
Az Úr megteremtette Ádámot. Utána megteremtette Évát, és azt mondta Ádámnak, tessék!-válassz feleséget magadnak!
Most leírok egy írótolmáccsal elképzelt élethelyzetet, amivel be is fejezem ezt a témát.
XY közepesen hallássérült személy, nagyon jól beállított készülékekkel ellátva. meg is van elégedve, de előre stresszel egy munkaértekezlettől, ahol kerekasztal mellett húszan húszfelé beszélgetnek. Képtelen követni, esélye sincs hozzászólni. Felhívja telefonon az írótolmácsát, közli vele az időpontot, és kb a témakört, amiről beszélni fognak, hogy a tolmács is képbe legyen. Az értekezlen egymás mellé ülnek, a tolmács ír a laptopján jó nagy betűkkel, XY olvassa, állandóan képben van, és semmi akadálya nincs annak, hogy ő is labdába rúghasson. Plusz, ha a tolmács elmenti a szöveget, akkor marad jegyzet is a megbeszélésről.
Ha az írótolmács tud angolul, vagy németül, vagy akárhogy, akkor elmehet vele idegennyelvű értekezletekre is, a tolmács írva tolmácsol. Ugye, hogy nem is csűnya egy ilyen álom?
Induljunk ki a számokból! Vagyunk kb millióan. A siketek és gyengénhallók aránya nem ismert, nem is tudjuk meg pontosan soha a valós adatokat, mert ez attól függ, kitől kérnénk statisztikát. Ha az érdekvédelemtől, akkor abból az derülne ki, hogy, mindenkinek jó a jeltolmács. Ennek megfelelően épül a támogatott jeltolmácsszolgálat, az írótolmácsé nem. Nincs ott akivel meg lehetne értetni, hogy nem a jeltolmács helyett, hanem mellette kéne legyen írótolmács is az esélyegyenlőség nevében.
Van egy kis egyesület, melyik erején felüli küzdelmet vív az írótolmácsolásért. Félek, hogy
Mikor jelentkezett a probléma? Rendszerváltás előtt minden jó és szép volt, nem lett volna ildomos sem a tévében, sem a sajtóban szomorú dolgokkal beszürkíteni a szép rózsaszín világot. amiről nem beszélünk, az nincs. Így hát a ’90-es évek elejéig nem sokat beszéltünk róla.
Mi változott meg abban az időszakban ezen a téren?
A technika rohamos fejlődésével, megjelentek a beállítható, jó minőségű, digitális hallókészülékek.
A ’90-es évek agykutatásának eredményeként a fejlettebb országokban a figyelem kezdett a hangfeldolgozás irányába terelődni.
Az internet lehetővé tette a kitekintést nyugat felé nemcsak a szakemberek, hanem az érintettek számára is. Láthatjuk, érzékelhetjük az ellátásban megnyilvánuló különbségeket
Mennyire fontos a hallásrehabilitáció kérdése?
Szerintem NAGYON fontos. Az érintettek száma bizonyítottan növekszik (zajártalom), munkanélküliség , és az EU-nak is vannak elvárásai, hogy jó lenne végre felébredni, mert sokkal olcsóbb egy hallássérültet rehabilitálni, mint szociális segélyekkel eltartani.
Kihez vagy mihez kapcsolódik ez a komplex probléma?
Társadalom Biztosítás
Egészségügy
Hallókészülék-forgalmazók
Szociális szféra
Munkaügy
Oktatás
Érdekvédelem
Hogy viszonyulnak hozzá?
A Tb. teszi magát, hogy megfizeti az egészségügynek az utógondozást
Az egészségügy teszi magát, hogy megcsinálja
Hallókészülék-forgalmazók el kell adják a portékáikat, nem tartozik feladatkörükbe a rehabilitáció
Szoc. háló kifogja az érintettet, amikor már mélyre zuhant
Munkaügy: A munkaadóknak ún. rehabilitációs hozzájárulást kell fizetniük, ami nevetségesen kicsi összeg. Inkább kifizetik, mint hogy hallássérültet alkalmazzanak. Tisztelet a kivételeknek.
Oktatás: Felnőttként hallássérültté váltak továbbtanulási lehetőségei, átképzések ritkán vannak
ptca ezzel indította a topicot: „A statisztikák szerint az emberiség 10% halláskárosult (vagy legalább is valamilyen szintü hallásproblémával küzd)” Ennek alapján mi vagyunk millióan. Mindannyiunknak a jelnyelv és a jeltolmács az egyedüli üdvozítő megoldás? Tudtok valami más komunikációs segítségről, amit a mi érdekvédelmi szerveztünk nekün kínál a jeltolmács alternatívájaként? Én nem tudok. Az írótolmácsolás lenne egy elfogadható alternatíva.
A képen nem látszik tisztán a füzetecske címe: Hallás és beszédészlelési tréning kezdő és újrakezdő hallókészülék-viselőknek.
Sikerült.:-) Most fáradt vagyok, és látom mennyi félreverés, betűhiány van előző szövegeimben. Majd visszatérek és folytatom.