Nem védett hazai (ill. európai) madárfajok - pl. szarka, szajkó, dolmányos varjú, seregély - fiókakorú vagy felnőtt példányainak beszerzése, tartása, gondozása
Nagyon szépen köszömöm a válaszaitokat! Persze, hogy járok erre és figyelem a válaszokat, hiszen azért írtam :)
Emlitett madárkát én neveltem, 2-3 hetes volt amikor öszeszedtük (egy lakótelep közepén ücsörgött egy iskola keritése tövébe... Nemtudom hogy kiesett, vagy már akkor is kishercegnek képzelte magát kisétált a fészekből... De jobbnak láttuk onnan összeszedni mielött elszabadulnak a gyerekek az iskolából és kitudja mi lesz vele... Nem a legszebb fióka kilopására hajaztunk. Meg akkor már volt egy felnőt kilőtt szárnyú varjunk, gondoltuk csak nem lesz olyan rossz helyen... )
Az nem zavar, hogy már nem engem lát az anyjaként hanem páromat preferálja. Nem akarom mindenáron hogy én legyek a madár párja. Csak beérném azzal, hogy nem akarja kiszedni a szemem a helyéről és nem akarna látványosan leuralni. Tudom, hogy gyengébb természetem van, de igyekszem a sarkamra álni, nehogy már egy fél éves tollas legyen a főnököm... :) Ugyanakkor az idősebb kilőtt szárnyúnál emiatt van sikerem, tőlem nem kap idegbajt ha felé megyek vagy kézből etetem. Párom kb rá se nézhet mert a madár már menekülne. Pedig ő se bátotta.
Megfogásilag lehet nem vagyunk a legprofibbak... Én a háta felől szoktam megfogni, a szárnyait tartom csak a teste mellett. De ezt is egy hoszas becserkészés után, mert már tudja mit akarok és nem értékeli. Emiatt is csak akkor fogom meg ha muszáj, hogy karmot vágjunk. Tudom, hogy ez nem a legprofibb madárfogás, de sajnos arra nem volt lehetőségünk, hogy egy ügyesebb madaras megtanítson a helyes fogásra (pedig volt akit zaklattunk segítségért de mindenki elfoglalt - amit értek is persze).
Ameddig kicsi volt (1-2 hónapos) gondoltam hogy elkezdem fogdosni, hogy szokja... De sajnos párom leszavazta, nem akarta h megutálja a madár az egész procedurát... De lehet az lett volna a jobb ha addig kezdem ezt ameddig hagyja hogy bármit csináljak vele.
Ugyanakkor az idős varjunknál nagyon féltünk, hogy viszasüllyed a mélydepreszioba ha megfogjuk és elveszitem azt a kevés bizalmat amit ad nekem. De érdekes módon, mintha ő rájönne, hogy túlélte ezt a megfogást, nem öltem meg és így még bizalmasabb lesz. Bár ő nem is akar leuralni senkit...
Köszönöm a nevelési tanácsot! Alkalmazom majd (nemtudom hogy oldom meg, de dolgozom rajta)! További bármilyen tanácsot is szívesen veszünk, nagyon szívesen tanulok tőletek! (Ennek a forumnak is egy részét kiolvastam már, így némi információt már kigyűjtöttem nem véletlenül ide írtam segítségért - ne gondoljátok, hogy magamtól nem teszek semmit az ügy érdekében :) ) A megfelelő fekvési idő érdekelne kifejezetten, de bármit írhatsz ami segíthet. :)
Ha már ilyen kedvesen válaszoltok, akkor lenne még egy kérdésem. Szarka ügyileg. Mostanában törnek a tollai. A farka eddig is rövidebb volt mint kellene, de a napokban a szárnytollai is elkezdtek törni. Ő is idei madárka, saccra 5 hetes volt amikor valaki öszeszedte a belváros közepén egy parkolóból (egészségesen -nem volt látható sérülése) - ugyhogy nem nálunk lett tollas (aki öszeszedte kb 1 napig gondozta, úgyhogy nem ronthatott sokat az egészségén - aztán ismerősök által lett átpasszolva ide 1 nap után, mivel itt úgyis elfér még egy madár...). A nap aktívabb részét ketrecből kiengedve a szobában tölti (ketrece kb 1 köbméter, a szoba nagyobb). Nem látunk konkrét okot arra hogy, miért töri el a tollat (nem láttuk beakadni, nem repül neki semminek, nem ütközik neki bútoroknak, a varju se támadja be (annyit) ... És én a ketrecnek se rónám fel feltétlenül mert sokszor kint van amikor egyik percről a másikra lóg 1-1 toll. Nem tőből törik ki (hullik ki), hanem félbetörik a toll. (Pár infó: Nagy tál víze mindig van, naponta fürdik, kajában vegyes a felhozatal -gyászbogárlárva, gyülölcs, túrós keverék-gombóc, csírkeszív, hal... Meg még bármi amit mi is eszünk. De étrendje kb egyezik a varjuéval. Ez lehet a gond? Neki máshogy/mást kellene adni? Mert pl a húst nemnagyon eszi meg a gyümölcsöket imádja, a varjúval ellentétben). Tippeltünk esetleg valami vitamin hiányra is, D-vitaminból pl így télen hátrányban vagyunk... De nemtudom, hogy ilyen oka lehet-e (azontúl, hogy hiába kerestem utána, de csak annyit találtam, hogy bármilyen oka lehet...).
Nagyon köszönöm a segítségeteket! (És bocsánat ha itt-ott félreírtam valamit, mobilon írtam, annak a billentyűzete meg hát...)
Szia Levente777! Én is szeretnék neked és Corvinak meg mindenkinek nagyon boldog új évet kívánni! Nagy örömmel olvasom, amiket írsz! :) Én is úgy fogom az én varjamat, ahogy mondod, tehát úgy, ahogyan a galambászok szokták a galambokat. Én ezt a dolgot mindig is így láttam, így szoktam meg. Nagyapám galambozott, és ő is mindig így fogta meg a galambokat, meg más madarakat is. Nekem se szokott se csípni, se károgni, mikor megfogom. Én is puszilgatom, meg belebújok a nyaktollazatába. :) Igazság szerint nagyon nem is tudom ráerőltetni magam, mert folyamatosan bókol, illegeti magát, ha csak meglát. Képzeld, még akkor is elkezdi, ha a fent említett módon kézben tartom. :) Ez folyamatosan megy egész évben, de a tavaszi időszakban még intenzívebben csinálja, mint máskor. A te varjad is ráerősít arra, hogy ezekből a kis visszamaradott, emberre szorulókból lesz az igazi házikedvenc, igazi társ. A leírásomban pont egy olyan kisvarjúra gondoltam, mint akiről írsz. Egyre másra azt látom azt, és most már a te példád is megerősít benne, hogy ezek a kis visszamaradottak olyan kedvesek, olyan bájosak tudnak lenni, hogy valami hihetetlen, míg a fészekből szedés, főleg ha valaki a legszebbet választja, gyakran megbosszulja magát a későbbiekben. Persze vannak kivételek, és ezt nem lehet száz százalékig kijelenteni, de szerintem mindenki jobban jár, ha ilyeneket ment meg, mintsem szedet magának. Több okból is. Egyébként ez a szájból evős dolog nagyon jópofa :) Az enyém is kiszedeget mindent a számból és nagyon ügyesen, finoman csinálja. Jajj, a kacagógerlék… hát ők olyan kis egyszerű teremtések, jó nem akarom őket nagyon degradálni, de azért nem azon a szinten vannak, mint a varjak. :D Nekem is voltak. Mielőtt feljöttem ide 2009-ben, előtte való évben számoltam fel őket. Hát ők nekem is olyanok voltak, hogy meg se mozdultak, amikor meg akartam fogni őket. Csak nem nagyon szerettem őket fogdosni, mert a tolluk eléggé hullott ilyenkor.
Most én jövök itt kissé más, hozzátok viszonyítva demagóg véleménnyel. :-S Én annak vagyok a híve, ha egy madár (bármilyen), fajára nézve megközelítően kielégítő "szabadosabb" életet él! Kondija, tollazata, egyénisége így éri el a számomra legmadárabb megjelenést. Nem érdekel, ha tartja a távolságot, vagy ha olykor csipked, meg hogy a családon belül megkülönböztet, ezt én annak írom le, hogy hozzátartozik az Ő egyéniségéhez, ami még szórakoztat is. Ha már kényszerpályán kell élnie az életét, legalább ennyi szabadság adassék neki, ezért egyikünk sem akarja leuralni, Ő meg választhat ivari hajlamainak megfelelően. Ezek viszont korán sem jelentették soha, hogy nem szelídülnének, vagy nem kezdtek volna ragaszkodni valamelyikünkhöz,,,de ez az Ő döntésük volt és nem fenyítések és kényszerek hatására. A madarak megfogása természetesen fontos és szükséges dolog, de nálam csak az elengedhetetlen dolgokig bezárólag. A varjúfélék rettentően értelmes, kíváncsi és kreatív lények, ugyanakkor és talán e-miatt is nagyon stresszesek. A stressz oly mértékben károsíthatja őket, hogy komoly idegrendszeri elváltozásokat szenvedhetnek tőle. A stressztűrés egyedenként nagyon eltérhet, ezért nagyon nem mindegy, hogy milyen környezeti ráhatásoknak tesszük ki, valamint igencsak megfontolandó, minden általunk rájuk erőszakolt dolog. A fentebb ragozott szabatosabb életminőséghez, persze hely, vagy olykor a szabadban való randalírozás kell nekik. Nem lehet viszont figyelmen kívül hagyni, hogy minél nagyobb varjúfélével van dolgunk, annál nagyobb károkozásokra, sőt veszélyeztetésekre számíthatunk! Ezt még egy méretes volier & lakás közöttí térben való "müködtetésüknél" sem árt szem előtt tartani, pláne a szabadban! :-S
Érdekes amit írsz a megfogásról,mert nálunk is működik úgy,hogy a hasa alatt fogom meg (majdnem úgy mint a galambászok a galambot). Nem csapkod,nem károg! Néha rám jön és hirtelen felkapom és az arcomba döngölöm,puszilgatom stb. de még csak oda se vág. Viszont nagyon szeret a számból enni. Kifeszíti és ha van benne kaja kiszedi és megeszi. Kb. három hetesen találták takarítólányok egy iskola területén. Mivel nagyon gyenge volt (fehér tollak,csavart lábak,csont sovány)gondolom angol kóros,mindig felemeltem és szájból itattam. Nos ennek ellenére (kb. három hetes lehetett,mert ki volt tollasodva és a farok tollazata is már megvolt, de nem teljesen nőt ki)hihetetlenül szelíd.Semmi túlzás nélkül ami nála szelídebb,az ki van preparálva:)Azt gondoltam tartani fog tőlünk és nem lesz ennyire szelíd,mivel ismerte a szüleit,tesóit.A karmait is úgy vágom,hogy meg sem kell fogni. A kacagógerléimet is bármikor fel lehet venni akár a földről is. Meg sem próbálnak menekülni.
Ha esetleg még jársz erre és olvasod, én is mondanék ezzel kapcsolatban néhány dolgot. Nem vagyok varjúszakértő, de van némi rálátásom erre a dologra. Az a gond, hogy valamilyen szinten –tisztelet a kivételnek- eléggé egygazdás jószágok. Még a seregély is valamilyen szinten. Ahhoz ragaszkodnak leginkább, aki felnevelte őket, meg persze, aki a legtöbbet foglalkozik velük. Sajnos nálatok valami miatt úgy alakult, hogy egy ideje valami miatt te nem vagy már annyira szimpatikus neki. Egyébként a természetük, meg a gazdájukhoz való viszonyuk attól is függ valamelyest, hogy egy kis öklömnyi, ősztollú csenevész izé formájában szedted-e össze a fűből, vagy a fészek legszebb fiókáját szedte ki valaki és adta oda/el neked. Szerintem azzal minden varjútartó egyetért, hogy az arcba csípést nem szabad hagyni. Bármit megcsinálhat a madarad, de az arcba csípés az tabu. Erről sürgősen le kell szoktatni valahogy. A megpofozást, bárki is mondta, kerülni kell, mert totál behülyülnek tőle, és egyébként se túl szép dolog megütni. Ha legközelebb belédcsíp, azon nyomban kapd el a csőrét és jól szorongasd meg neki. Lehet hogy méltatlankodni fog közben, meg rád is fog a lábával, de azt bírd ki. Ez van, hogy működik. Akárhányszor bunkózik, ezt próbáld meg. Meg is lehet jó erősen fricskázni, de csak a hegyét, nehogy véletlenül a szemére kapja. Igaz, nekem vetésim van, de korábban emberek nevelték és emiatt imprint lett, ezért dolmányos beütése van egy kicsit, tehát nem az a történet, mint mikor egy lőttszárnyú vad kerül emberkézbe. Kezdetben ő is nagyon rakoncátlan volt, de gyorsan leszoktattam ezekről a fent emlitett dolgokkal. Lényeges, hogy tudatosítanod kell benne, hogy te vagy a főnök, mert egyéb esetben nagyon elkanászodhat és teljesen rád fog szállni. Roppant intelligensek és pontosan felmérik a helyzetet. Őnáluk a természetben is hierarchia van, nem az a szeressük egymást gyerekek együttélés. Ezért kell neked a sarkadra állnod, mert ha nem teszed, akkor ő fog főnökösködni. Rólam azt kell tudni, hogy itt nálam nem divat ez a "nem lehet megfogni a madárkát, mert megsértődik" dolog. Én világ életemben úgy húztam-vontam a madaraimat, ahogy én akartam. Hallottam én, hogy a madarak nem szeretik, hogy megfogják őket, de engem ez soha nem érdekelt, meg nem is érdekel a mai napig sem. A ne szelídítsük ölebbé a madarainkat eszmefuttatásoktól pedig egyenesen a falra mászom, ezt tartom az egyik legnagyobb butaságnak a madártartásban. Viszont én azt a furcsa dolgot tapasztaltam meg, hogy a sok fogdosással pont az ellenkezője történt a madaraimmal, nemhogy stesszesekké, félősebbekké váltak volna, hanem még kezesebbekké. A varjammal meg a seregélyeimmel már eljutottam arra szintre, hogy marokra fogott, vagy ne adj' Isten fejjel lefelé lógatott állapotban vígan falatoznak, ha a kedvenc kajájukat teszem a másik kezembe, vagy elérhető közelségbe. De a legkedvesebb seregélyem, a Pubi, azt is megcsinálta, hogy hangosan énekelt, mikozben marokra fogtam. Mondjuk, ettől már én is elképedtem. A seregélyemmel pl. praktikai okokból úgy szoktam rovarászni, hogy a bal kezemben fogom a madarat, jobb kezemben a légycsapó, amivel csapkodom a rovarokat, és a lehulló rovarhoz odateszem, amit ő felkap egy pillanat alatt. Vagy, ha kézzel fogom, akkor a kézben tartott madár elé a másik kezemmel odateszem a rovarokat, amiből ő kieszi. Ezt csak azért írtam le neked, hogyha esetleg probléma van a megfogással, akkor lehet, hogy az abból is adódhat, hogy nem jól fogjátok meg. Úgy kell megfogni, hogy a feje feléd van és csokorra összefogod a lábát szárnyát, farkát. Ha másképp fogod meg, abból sok kellemetlenség lehet, és az úgy vadíthatja a madarat. Majd még írhatok néhány ötletet, amivel kiegyensúlyozottabbá tehető esetleg pl. étrend, tollazatápolás, megfelelő fekvési idő, a kinn-benn kérdése stb. Ezek a dolgok elő látásra jelentéktelen apróságoknak tűnhetnek, de nem azok.
Régebben amikor egyszer-egyszer arcon csipett az "csak" amiatt volt, hogy közel hajoltam hozzá. (Régen bármikor simizhetem, bujt hozzám, akármit csinálhattam... Viszont egyszercsak már nem viselte el ha közelhajolok... Nemtudom mi volt az oka, már nem emlékszem, hogy tettem-e valamit ellene).
Az utobbi napokban szinén azért csípett a szememhez mert közelebb hajoltam hozzá (nem ő volt a cél, valamit fel akartam venni csak igy sikerült...). A legutolsó pedig par napja volt, amikor párom is jelen volt, a vállán ült én pedig a madar felé nyúltam, akkor is az arcomnak ugrott. (A csípések nem csak finom figyelmeztetőel voltak, és leginkább az arcomhoz kaptam... Ha a kezem csípné akkor nem lennék kétségbeesve... De azért az arcom mégiscsak más :s)
Érdekes, hogy azt írod, hogy a madar félhet tőlem... Erre eddig nem gondoltunk. Eddig inkább arra gondoltunk, hogy rajtam jobban tud uralkodni őfensége. (Eleve mostanában nagyon nekikezdett uralkodni, ha valamiért nem engedjük ki a helyéről akkor irdatlan hisztit tud csapni.) Már régebben is ha valami rosszat csinált és leszidtuk (nem bántottuk meg semmi ilyen) akkor párom esetében megadta magát ,lehajtotta a felét és nekiát makogva puncsolni. Ha én szidtam le akkor felháborodva, felnézett a kezemre és nyitott csőrrel fel volt háborodva. A párom felé ez megadás mai napig megvan.
Viszont én vagyok az aki karomvágásnál megfogja párom pedig levágja. De eddig emiatt nem volt megsértődve. Az egy ideje már nem értékeli ha simizni akarom (viszont játékokkal/tárgyakkal hagyja és élvezi - csak a kezemet nem viseli el). De mostmár felé se nyulhatok mert rákap a kezemre. Viszont legutobb párom fogta meg, de mégis rajtam veri le a madár az ellenszenvét.
Szóval mi inkább valami olyat vettünk észre, hogy páromat inkább tiszteli, engem viszont nem, inkább le akar uralni. Nem tudom, ilyen gondolatmenet lehetséges-e náluk.
De az is igaz, hogy páromnak elötte is volt kapcsolata madarakkal nekem meg ő volt az első madár... Igy biztos hogy az én hozzáállásom is más volt.
Most a "észre se veszem, hogy ittvan" taktikát alkalmaztam. Nem közelitettem felé sehogy. Így nem akart megölni. De pl simán a vállamra ugrik vagy odajön ha ahhoz van kedve. Úgyhogy annyira csak nem retteg tőlem. De megpróbálom alkalmazni, hogy csak pozitiv dolgot teszek vele. Hátha értékeli majd. :)
Hozzám is került egy idei kölyök. Nos azt figyeld meg,hogy akkor támad-e,ha a párod a közeledben van, vagy azt,hogy mi előzi meg a támadást. A miénk is csipked,de mindig csak olyankor ha valamit "közölni"akar pl.simogatásra vágyik. Viszont ez részéről nem támadás,hanem figyelem felkeltés(a csípése is fájdalommentes). Próbáld megfigyelni,hogy mik az előzmények támadás előtt. Én mindig figyelem a viselkedését,mert látszik rajta ha készül valami rosszaságra. Ilyenkor mielőtt még megtenné a rosszaságot,pozitív dologgal elterelem a figyelmét.Egy kis simogatás és máris elfelejti,hogy mire is készült. A fiam szokta beterelni a konyhából,ami persze nem tetszik Őméltóságának.Előfordult,hogy amikor a fiam nem figyelt csúnyán odavágott neki.Amikor ezt megláttam azonnal szóltam,hogy egy darabig ha foglalkozik vele az csak pozitív cselekmény legyen és még csak véletlenül se terelje stb. A játék meghozta a hatását és újra minden a régi.
Az hogy a párod felé kezdett húzni,szerintem az azért van mert úgy gondolja,benne jobban bízhat. Lehet,hogy tudatodon kívül okoztál valami negatívat.Ha pedig megfogtad és nincs hozzászoktatva, akkor bebizonyítottad,hogy akár védekező képtelenné is tudod tenni,amiért kiszolgáltatottá válhat veled szemben és inkább el kezd kerülni Téged és bizalmaskodik párod felé. Ez már elég ok arra,hogy így viselkedjen.Veled bizalmatlanabb lett,pároddal bizalmasabb. Az pedig hogy kapott egy-két pofont még jobban rontott a helyzeteden.Erősnek lát aki árthat neki! A megoldás az lenne,hogy párod ne nagyon foglalkozzon vele egy darabig,Te pedig járj a kedvében ahol csak tudsz és véletlenül se okoz negatív hatást.Ha csíp akkor tereld el a figyelmét valamivel és ne zavard el. Ha nem szabadtartásban van,akkor ne Te,hanem a párod zárja be.Viszont mindig Te enged ki. Ne Te menj utána,mert ezt űzésnek veheti részedről meg zaklatásnak.Próbáld meg mindig a közeledbe csalogatni. Ha nem megy hozzád akkor tuti hogy tart tőled.Ilyenkor úgy csalogasd,hogy ne nézz rá.Ami aggasztóbb az az,hogy 2-3 hónapja csinálja a hülyeségét.Hozzászokott a helyzethez és ez így jó neki és magától nem fog változtatni a dolgokon.
Sok sikert kívánok és ha tudunk még segíteni fordulj bizalommal az itteniekhez:)
Varjú nevelésben szeretnék segítséget, tanácsot kérni. Párommal nevelünk egy dolmányost. Idei madár, májusban kerülg hozzánk 2-3 hetesen. Leginkább én foglalkoztam vele, így a madár kb örökbefogadott (ahogy meglágott kaját kért, rajtam ült, utánam jött... Stb). Viszont az utobbi időben ( 2-3 hónapja) eltávolodott. Azóta páromra van rákattanva. Ez még nem lenne baj, viszont engem elkezdett támadni. Eleinte azt hittem, hogy nem direkt csípett meg, csak látott rajtam valamit amit le kelett szednie. De az utóbbi hetekben már tényleg azt látom, hogy rámtámad, és gyarnak az arcomra támad, arconcsíp.
Azt eddig is sejtettük, hogy engem ők (a madarak) gyengébben, kevésbé ártalmasak látnak, mert fogadott felnőtt sérült madarunk is csak felém kezd nyílni, páromtol halálosan retteg pedig nem okozott neki nagyobb traumát mint én. Ez lehet ennek a viselkedésnek is az oka.
Abban kérném a segítségeteket, hogy mit tegyek /tegyünk hogy a gyerekmadár ne akarja kikaparni a szemem ha olyan kedve van?
Kaptunk olyan tanácsot, hogy verni kell a madarat... Amikor épp az arcomhoz kap akkor kap is egy-egy pofont... De nem hatja meg a dolog... (Azért nem verem agyon! Bár lehet azt kéne?... )
Tudom, hogy itt vannak tapasztalt varjúsok, akiknek a keze között több madár is már felnevelkedett. Így remélem tudtok valamit segíteni.
Tavaszi (május-júniusi..) viharok nyomán szinte minden évben vannak fészekből, vagy környékéről lesodródott porontyok. Sokszor Budapest parkjai is tele vannak elárvult veszélynek kitett varjúgyerekekkel. Kár lenne egy ép háborítatlan fészket szétgányolni, még ha kártékony is, ez csak az én véleményem. Én nem vagyok (hál Istennek) facebook-os, de tudtommal ott vannak madaras zárt csoportok ahol ez ügyben még többet megtudhatsz.
Minden évben van 3-4 dolmányos fészek a szomszédos nyárfasorban. Ha tavasszal eljössz ide (Csongrád megye) megmutatom és felőlem kiszedheted akár az összeset de ne gondold, hogy 58 évesen én megyek fel 10-15 méter magasra a fészekhez, mert abból már kinőttem...
Ez majd úgy fél év múlva (kb március közepén/végén) lehet aktuális, mert a varjú nem galamb, hogy bármikor legyen fiókája. Addig olvasgass még a témában... :)
ez kb. olyan, mint amikor valaki először leírta egy szakácskönyvbe, hogy a májat nem szabad megsózni :( még szerencse, hogy nagyanyám nem szakácskönyvből tanult főzni, és sütés előtti este besózta a kacsamájat a töpörtyűvel együtt... nem is akarom elképzelni milyen lenne ha só nélkül sülne meg...
De ha egyszer le volt írva a szakácskönyvben, és most már a tévében is mondják...
Én nem akarok senki felett pálcát törni, ha valakik esküsznek egy klikkük által használt jól bevált cuccra, tegyék, használják. A kalcium adása önmagában nem árt meg egy madárnak sem, más kérdés, hogy használ-e. Mondjuk a CAL-D-PHOS tabletteket a benne lévő D3 vitaminnal együtt kutyák, macskák ill. kisebb emlősök részére fejlesztették ki.
Asszem, hogy mindig csak a lényeg marad ki; kiváltképp az, hogy tápokkal, porokkal, lágyeleségekkel, de akár rovarokkal is egy madár kondiját és fajspecifikus egyéniségét csak nagyon elégtelenül lehet fenntartani, ha mellette nem érik azok a hatások (kozmikus, Nap, mozgás-repülés), amiknek fajára jellemző élettevékenysége során ki van téve! Ezekről szintén mások, én is többször írtunk.
Én azt látom, hogy kárnak rugózunk itt Mi ezen, vannak akik inkább a nagytudású-nagytekintélyű egzisztenciához húznak, mint a több évtizedes kísérleti alapú tapasztalatokhoz. Az Ő dolguk.
Elég sajnálatos, hogy ennyi év után, még 2016-ban is itt tartunk, hogy nyomassuk a mesterséges kalciumot a madárba… Mikor már mindenki tudja –akinek megvan a magához való esze- hogy ezek a készitmények javarészt hatástalanok. Jobban mondva van hatásuk, csak épp az ellenkező. Ehelyett inkább túróval kell etetni, mert abból legalább felszívódik a kalcium. Szóval, ha Corvi lebeszéli róla, csak jobb lesz. Hányszor volt már olyan, hogy a nagy kalcium-hús-prémium kutyatáp fan emberek nagy lelkesen felkerekedtek "neveljünk varjút, szarkát napos kortól" jelszóval. Aztán ez az akció csúfos véget ért, mert jó esetben elpusztultak ezek a fiókák, rossz esetben életben maradtak… nyomorékon, életképtelenül. A túrós keverékkel nevelt napos, pár napos fiókák meg szépen felnőnek, pont olyanra, mintha a természetben, a madárszülő nevelné… érdekes… Akkor most hogy is van ez??
Az a helyzet, hogy a madarászás a tévhitek fellegvára, ezt már régen megállapítottam. Ezek az elavult etetési módszerek még régen, külonféle madártartással foglalkozó konyvekben, cikkekben jelentek meg és terjedtek el, majd betonozódtak be a koztudatban. És mivel ezt úgymond elismert szakemberek vetették papirra (mert hát akkoriban nem volt onjelolt, mindentudó madármentő minden utcasarkon, úgy mint napjainkban), nyilván az ettől gyokeresen eltérő módszerek első hallásra hajmeresztő eretnekségnek tűnhetnek. Főleg akkor, ha néhány szakavatott emberke még odáig is vetemedett anno, hogy kijelentse a jónépnek, tejterméket (túrót) tilos a madárnak adni a laktóztartalma- illetve egyéb, madárra gyakorolt káros hatása miatt. Ami persze nem igaz, mert a túróban gyakorlatilag nincs is laktóz. Ahogy káros anyag sincs. A régi szép időkben, mikor előadtam itt a topikban, hogy nevelem a napos fecskét, napos seregélyt, elég vegyes fogadtatást kaptam, mert kezdetben nem nagyon hittek benne a tobbiek, hogy ez sikerülhet. Jelzem jogosan. Aztán mikor szépen felnőttek, akkor a normális, nyitott gondolkodású emberek belátták, hogy a túrós lágyeleség igenis hatásos. És akkor az újonnan érkezők, akiknek még nem volt annyira tapasztalatuk nevelés terén, elkezdték kovetni a módszert és egyből sikerrel jártak. Az más kérdés, hogy a fanatikusok azóta is támadnak emiatt, de ők le vannak ejtve. Igazán csak nevetek a szánalmas vergődésükon. Úgyhogy jobban jár, ha Corvi tanácsát kovetve a változatos táplálás mellett teszi le a voksát, és mellőzi ezeket a mesterséges szarokat, meg a silány macskakaját, mert később ebből komoly probléma lehet.
Még egy kiegészítés, ami évek óta a bögyömbe van de kerülgetem, vagy kerülgetjük:
Tulajdonképp minden hús és tojásféle nyersen az igazi, mert akkor tartalmazza a legtöbb szükséges tápanyagot vitamint, enzimeket...A hőkezeléskor pl. a C és B vitamin származékok 60-80 C°-on elbomlanak, a zsírban oldódók (A, D,E) stabilabbak, de 100-120 fok felett azoknak is csak töredékük marad meg. A ragadozók, a varjak, dögevők sem főtt húst esznek, a fészekrablók sem főtt tojást, sült fiókát rabolnak...Nekik persze alapból megvan/kifejlődik az immunitásuk az esetleges toxikus következményekre. Szerintem ezek az ellenállások a tartott madarakban is kialakulnak vagy kialakulhatnak, jó példák ezekre a solymászmadarak, de volt/meglévő madaraimnál is sikertörténet. Itt persze hozzá kell tennem, hogy nagyon nem mindegy, hogy honnan és milyen körülményekből származik az a hús...hal vagy tojásféle, mert a rettegett szalmonellózissal nagyon kevés tartott madár tud megbirkózni, legalább is kezdetben nem!
És még valami a kalcium témáról. A kalcium (és foszfor) szint beállításáért a hámszövetek és véráramon keresztül felszívódó de az UV-B hatására kialakuló (!) D3,...másrészt a bél falain keresztül felszívódó D2 vitaminok felelősek. Tehát hiába adunk marok számra kalciumot, ha nincs meg a feltétel, hogy a madár szervezete hasznosíthassa. Más vitaminok hatási B, E, K. P...meg az izom szövetekből a mozgás hatására aktiválódnak. Rovar és lágyevőknél a megfelelő emésztés-> felszívódás elengedhetetlen kelléke a kitin (vagy valami azt helyettesítő) mely a rovarokban, ízeltlábúakban található!
Tehát összességében a tartás esetleges rossz körülményei pl. fénytelen, mozgás és ingerszegény környezet, drámaian határozzák meg, hogy madarunk milyenné lesz, de ez is legkritikusabb a fiókák ill. fiatal madarakra nézve! A kezdeti rossz körülmények a legtöbb esetben visszafordíthatatlan kóros következményként köszönnek vissza, amire ot1019 is célzott.
A varjak -dolmányos, vetési egyaránt- valóban nagyon szeretik a macskakaját, kutyatápot, de ezeket teljes mértékben ki kell vonni a kajájából és átszoktatni olyasmire, amit pl. Corvi is leirt ide neked. Ha valami olyat fogyaszt rendszeresen egy madár, ami nem megfelelő a szervezetének, akkor évek alatt kifejleszthet külonféle misztikus nyavajákat pl. lábprobléma, tollprobléma, szürkehályog, bőrproblémák meg még egy csomó minden. Ennyi év távlatából azt tudom mondani, ha nagyon le akarom csupaszitani a dolgokat, akkor a túró csinálja a csodát a lágyevő madarak tartásában. Erre a seregélyem a legjobb példa. A túrót is túróval eszi. Egyesek szerint már rég fel kellett volna dobnia a pacskert, ezzel szemben azon ritka fogságban tartott seregélyek kozé tartozik, aki vadonélő külsővel rendelkezik. Az én varjam is csak a macskakaját ismerte, mikor hozzám került. Hát mit ne mondjak, úgy is nézett ki… Na az volt az első, hogy átszoktattam a normális étrendre, és most ott tartunk, hogy mikor megkapja a menüjét, szétsopri az egészet és elsőként a túrós keveréket eszi ki. Szóval valami túrós cucc mindig legyen a varjad menüjében, mert az nagyon jót tesz nekik, arról nem is beszélve, hogy a túró valóban ellátja őket a napi kalciummennyiséggel. Én egyébként a kalciumporozásban egyáltalán nem hiszek, véleményem szerint hatástalan és nem is használom. Emellé egy csomó mindent adhatsz neki, akár még az ebédből is, csak ezeket a kutya-macska dolgokat kell mellőzni. A húsigényét meg tokéletesen ki lehet elégiteni főtt baromfihússal. Nem fontos mellett venni, teljesen jó a szárny, farhát is. Ebből lefőzol egy adagot, leszedet a főtt bőrt és húst, esetleg osszevágod és utána fagyasztod. Azután ezt tudod neki mérni mindig a kajájába.
