Bizony, bizony, itten kenyeztetodom eppen, es amilyen finomsagokat eszem... Ma eppen egy kilo faepret nyomtunk be, es edes volt mint a mez :-))) Es olyanokat lattam, h csak naaaaa, vicces egy orszag, de nagyon jooooo :-))))
Te Törökországban vagy? Volt 2 török kollégám, na az egy külön regény....valódi lovagok voltak....és a feleségeik....az a vendégszeretet :p ....imádtam őket.:)
Elolvastad mar a topikot??? Udv Torokorszagbol, itt egy kicsit mast ertenek igazi ffi alatt, es a lovagias oldala a dolognak egyelore pont jol jott az eddigi esetekben: angolul ugyan nem ertenek/beszelnek, de eljuttattak, ahova mennem kellett, mindenfele szervizbusszal meg atszallasokkal, amiket elore nem is sejtettem :-)
Na jó, egy kicsit komolyabbra fordítom a szót: Foglalkoztatok már a topik címének értelmezésével? Mert szerintem erről a témáról többféleképpen lehet beszélni.
Hm... mikor gimis koromban másik városba mentem tanulni, és cska havonta egyszer mentünk haza, és jött az első iylen alkalom, és úgy volt, h az öcsém vár az állomáson, és nem volt ott, hát hatalmasat facsarodott a szívem :-(((( (MEgjegyzem, akkoriban még nem volt telefon!...) És megyek haza nagy szomorúan, és ott ül a kis édes és süti a palacsintát nekem :-) Annyi tésztát bekevert, h nem lett kész a sütéssel, azért nem tudott kijönni elém :-(
Visszatérve a videóra: -Egy volt pasim gépszerelő volt és amikor hazajött erősen leizzadt és olajos volt. Bement a fürdőbe és csak szappant használt. Amikor kijött, legszivesebben leharaptam volna a bőrét, olyan finom, sima és kellemes volt.
HÁt, egyrészt az inkább unalom, ha mindig minden kiszámítható napokra, hetekre, netán hónapokra előre.....azt pedig, ha nem tudhatom, hogy jót akarnak-e nekem, véletlenül sem tudnám biztonságot árasztó érzésnek nevezni. :o :(
Biztonság 1: sose tudtam, mi lesz öt perc múlva, két nap múlva, x idő műlva, de azt mindig tudtam, h az jó lesz nekem, mert jót akar nekem, és a tőle telhető legjobbat teszi velem. Biztonság 2: ált tudtam, mi lesz félóra múlva, napok múlva, akármikor, de azt sosem, h az jó lesz-e nekem, mert sose lehetett tudni, h éppen jót akar-e nekem (iszonyat hangulatember... :-((((), v h jót akarna, de nem akarni kényelmesebb...
ég pontosan leírtad, amit egy kutatásban kimutattak... És a legkedveltebbek azok, akik MAJDNEM tökéletesek. A túl tökéletestől szenvednek az emberek, a tökéletlentől meg pláne, egy pici hibától viszont nem szent a másik, hanem ember, és attól a pici hibától sokkal szerethetőbb lesz.