Egy kicsit eltérnék. Hogy nálam hogyan volt. Az emlékeim alapján.... Volt ez az 'Alfa Holdbázis', meg a magyar 'Pirx kalandjai'. Közben a rádióban a 'Mikrobi' meg a 'Szíriusz kapitány'. Aztán a 'Star Wars' (mert akkor még csak így hívták azt az egy részt), Leigázottak bolygója (nem volt a legjobb, de azért jó volt), a japán Star Wars magyar címe 'Üzenet az űrből' (ha ez valakinek meg volna....), az 'Orion űrhajó..' ismétlése. Míg az Alfa Holbázis számomra egyfajta igényesség elvárását ültette belém a sci-fi filmekkel kapcsolatban, és ez vitte tovább a Star Wars, addig készültek az igénytelen gyagik is sajnos. Mindig ezt a színvonalat remélem egy újabb sci-fitől, de szinte mindig csalódom. A Star Trek az ami még hozza ezt színvonalat. Persze itt most az űrsci-fikről beszélek. Nem készült mostanában semmi olyan ami összességében jó lett volna, technikailag, nem akció, tudományos (vagy legalábbis olyannak hangzó és megalpozott, logikus). Csak úgy eszembe jutott....
Egyetértek, én sem igénylem a javított minőséget. (azért lehet, hogy beszerzem, csak hogy birtokoljam).
Én a Filmmúzeumról vhs-re rögzítek, na ezzel biztosan nem javítok rajta... :)))
Bár az én véleményem nem mérvadó, hiszen még super 8-as filmeket is vetítek itthon, annyiból ez nem nosztalgia, hogy a 70-es években én is gyerek voltam. Illetve nosztalgia, de persze a gyerekkor iránti.
Ami az emlékeket illeti én is inkább érzésről, hangulatról tudok beszámolni, nem áll össze a dolog, de jó ez így!
Nekem még az is bejön, mennyire vártuk ha ezt vetítették, majd másnap lejátszottunk még néhány kitalált verziót vagy inkább úgy fogalmaznám meg, hogy jelenetet. De tudom, ezzel ti is így vagytok...
Teljesen igazad van, hogy a gyártási részletek ismerete sok illúziót rombolhat le. Sőt, ha már itt tartunk, tulajdonképpen több szempontból is sokkal izgalmasabb volt, amíg nem láttam újra felnőtt szemmel is a filmet. Amíg csak azokat a homályos, misztikus emlékeket őriztem, amelyek annak idején felgyújtották a képzeletemet. Bár nekem olyan nem volt, hogy nem létező részekre emlékeztem volna (ezt némileg irigylem tőled! :) ), inkább csak a hangulatokra emlékeztem másképp.
De igen, igen, igen: etalon!
És bár nem szorosan ide tartozik, de az Alfa-feelingnek ma már nagyon fontos eleme a nosztalgia, egy olyan kor után, amikor még egészen másképp láttuk a jövőt. A jövő múltját látjuk. Ehhez kapcsolódóan be kell valljam, hogy van némi ellenérzésem az új DVD-kiadással szemben. A kép olyan, mintha tegnap vették volna fel digitális HD-kamerával. Ez egyrészt jó, mert gyönyörködteti a szemet, másrészt nagyon hiányzik a patina, az a megkopott szín- és hangvilág, ami azonnal a visszavágyott korszakba helyezi a filmet. (A Filmmúzeumban látható verzió ebból a szempontból autentikusabb, a maga fakó színeivel, homályos képével :) )
Én is így vagyok ezzel. Az Alfa mindent visz. Ehhez viszonyítok mindent, ha sci fi irodalmat olvasok (bár nem szeretm élesen elkülöníteni, hiszen ez ma már szépirodalom) vagy ha sci fi filmet nézek. Egyébként azért sem akarok minden technikai részletet tudni a sorozatról, mármint a filmkészítésről, mert ez nekem nem csak egy film, hanem az űrről, űrkutatásról, jövőről stb. alkotott elképzeléseim alapja, képe.
És ehhez jön még az, hogy vannak olyan emlékeim, amelyek ma már nem állnak össze, de rájöttem, hogy azokat a sorozatban nem találom meg, ugyanis ezek a filmélmény alapján játszott fantáziavilág részei, így sohasem voltak leforgatva (de ne várjatok elképzelt konkrét részeket mert nem tudnám megfogalmazni ezeket). Szóval így.
Én már előtte is űr- és technika-fixált voltam (mind a 8 évemmel), úgyhogy az Alfa nyitott kapukat döngetett - azt viszont iszonyú erővel. Legnagyobb hatású? Az egyetlen! Mármint akkoriban. Az csak plusz szerencse, hogy az első sci-fi, amivel találkoztam egy ilyen profin megcsinált darab.
Nyilván a kreativitásom és kézügyességem határoltsága következtében sosem éreztem elégségesnek a rendelkezésre álló anyagokat (gyurma, papír, lego-utánzat), hogy igazi modellt építsek, pedig én is nagyon szerettem volna. Ezért maradt az, hogy a szovjet Raketa porszívó volt a hatalmas foton-űrhajó, vagy a különböző műanyag játékokat próbáltam másnak képzelni, mint amik.
Rájöttem, hogy az Alfa Holdbázis volt rám a legnagyobb hatással, most amikor visszanéztem a részeket, hogy elkezdtek érdekelni az űrsci-fi filmek. Az űrhelyszínek, a gépek, az űrállomások. A sok titokzatos makett ami teljesen valóságszerű. A tökéletes illúzió. Egy olyan időben amikor még nagyon kevés ismeretünk volt az űrrel kapcsolatban. A maihoz képest mindenképp. Probálgattam én is építgetni, persze a magam gyerek szintjén, de igényesen. Gipszből, papírból, műanyaghulladékból, tönkrement dolgok alkatrészeiből meg amiben fantáziát láttam.
Az egyik nap a vh1-en volt egy klip amiben az egyik részből mutattak részleteket. Egy űrhajó jön az űrben, elszáll a bázis felett. Semmi köze a filmhez. Csak a rajongók tudhatják, hogy az az alfából van.
Nem maradtam le róla, mert F+ -om sajnos nincs.... Tudom, hogy ott ment... Azért köszi a segitséget, sejtettem, hogy a neked meglévő kiadáson, az akcióson, nincs felirat (az amazon-nál néztem, nem irták legalábbis), valószinűleg amelyiken van, az a tavaly Angliában kiadott verzió. Még egyszer köszi azért.
Erről a 2001 Űrodisszeia jut eszembe. Ha még valósághűbb (így is jobban az volt sok sci-finél) lett volna, még unalmasabb lett volna az utazás a Jupiterhez (a könyvben a Szaturnuszhoz).
Superb a *másik* film címére kérdezett: tehát akkor mégegyszer: "Földi űrutazás" a hivatalos cím (tehát nem én fordítottam, ez meglehetősen gyenge fordítása lett volna a "Capricorn One"-nak ;) )
Röviden arról szól, hogy az első Mars-utazás veszélybe kerül a költségcsökkentés miatt gagyi módon legyártott alkatrészek miatt. A vezetők tudják, hogy az űrhajósok sosem jutnának el élve a Marsig a teknőben, viszont a NASA végét sem szívesen látnák, ezért egy stúdió és némi videotrükkök segítségével megrendeznek egy ál-Marsutazást.
A címe alapján és is egy jó sci-fire számítottam, de szerintem jó film. Van mondanivalója, elgondolkoztató. Legalábbis számomra. Talán azért írják sci-finek, mert így könnyebben eladható volt akkor. Csak a Mars-utazás a sci-fi benne.
Földi űrutazás? Neked megvan? :O)) Lenne egy kérdésem vele kapcsolatban: van a dvd-n angol felirat? Mert a neten rákeresve úgy látom, semmilyen nincs rajta. Ha lenne, az nagyon, de nagyon kellene...
Én is gagyidömpingben jutottam hozzá, csak én külföldről rendeltem. :) Ott úgy néz ki a gagyi, hogy két filmet tesznek egy dobozba egy fél áráért. Egy másik klasszikussal volt összezárva: Capricorn One (Földi űrutazás)
A film címe "3. számú űrbázis" (Saturn 3), régen ment a magyar mozikban, de kb. fél éve megjelent a 900 Ft-os "gyagyi" dömpingdévédék között, le is csaptam rá azonnal. Nagyon nagy élmény volt. Nagyobb áruházakban, az ömlesztett "olcsó dvd" ládákban a mai napig előfordul.
Kösz. Most már emlékszem, mégis láttam, legalább 2x!Csak a címekre nem emlékszem sosem.
Nagyon jó kis film, nem gondoltam volna, hogy az Alfa részeit felhasználták hozzá. Farrah Fawcett nagyon tetszett, persze nem csak ebben, gondolom ezzel nem vagyok egyedül...
Előkerestem neked, és azt a mellbevágó felfedezést tettem, hogy nem csak a Szaturnusz-képet használták fel, hanem egy az egyben az egész jelenetsort a mozgó Holddal (természetesen itt a Szaturnusz holdjaként tűnik fel...) A stáblistára egyetlen pillantást vetve azonnal nyilvánvalóvá vált a kapcsolat: a film exec. producere Lord Lew Grade, aki az Alfát és számos más Anderson-produkciót is pénzelte.
Igen, ment mozikban és legalább egy ízben tévében is. Egy új, külső űrállomásokra szánt robotról szól, amely elő szövetes aggyal rendelkezik, és közvetlen idegrendszeri kapcsolaton keresztül tanítható. Sajnálatosan a Szaturnusz-állomásra szánt példány egy bűnöző kezére kerül, és a betanítás során mindenféle hibás érzelmi- és viselkedésmintákra tesz szert, aminek a vége ámokfutás és nagy sírás-rívás.
Kirk Douglas és Farrah Fawcett voltak az ártatlan áldozatok. Az egyik utolsó klasszikusnak nevezhető stílusban (értsd: hetvenes évek) készült sci-fi volt.