Sziasztok! Útitársat vagy útitársakat keresek elsősorban Madeirara vagy marokkóba Lisszaboni tartózkodássl augusztusi úthoz. Ha érdekelne valakit, írjon.
Sziasztok! Mi épp most vagyunk Marokkóban. Marrakeshben szállt le a gépünk, és busszal utaztunk Agadírba, majd 3 nappal később vissza. Ha valaki ezt a lehetőséget választja, a TCM busztársaságot ajánlom. Kényelmes tiszta busz, jó sofőrökkel. A jegy 120 dirham volt egy főre egy útra. Éjszaka érkeztünk meg Agadírba mert a hosszas reptéri beengedés miatt nem értük el azt a buszt amit szerettünk volna, és az 5 órási után már csak 8 órakor indult. Nem voltunk nyugodtak, a váróban egyetlen külföldi turista sem volt rajtunk kívül, és ketten utazunk a lányommal. A jegyvásárlás után a csonagjainkat lemérték és felcímkézték és elvették. A buszra Casablanca volt írva, szóval kell hozzá ősbizalom hogy ezek után elhidd hogy minden rendben lesz. Ja indulás előtt történt egy kis veszekedés és lökdösődés is, kicsit megijedtünk de nem ránk tartozott és nem is a mi buszunkra szálltak fel, ez kicsit megnyugtatott bennünket. Mivel a reptérről a buszpályaudvarra fuvarozó taxis becsapott bennünket, és a kialkudott árat fizetéskor felszorozta kettővel mivel ketten vagyunk, ezért Agadirba történő megérkezéskor óvatosabbak és határozottabbak voltunk. Hamar megérkeztünk az Afoud Hotelbe amit jó szívvel ajánlok. Nagyon barátságos a személyzet, jó az étterem, és van saját pékségük is. A partot 10 perces sétával el lehet érni, és a reptéri taxissal történt atrocitás utáni aggodalmunkat azóta semmi nem igazolta. Tegnap érkeztünk vissza Marrakeshbe, a Riad da Vinci egy igazi gyöngyszem, az idevezető és az innen kivezető labirintus szerű kis utcácskákba nem sok kedvem/bátorságom van kimenni, szóval alaposan ki kell lépni a komfortzónából. 😊
Még 1-2 dolog eszembe jutott, aztán lelövöm magam, ígérem. :)
A kajáldák beinvitáló embereit nagyon egyszerűen le lehet szerelni, ha valakinek nem veszi be a gyomra a teljes levegőnek nézést - bár szerintem, ha az ember kellően fáradt és elnyűtt már, akkor könnyen átmegy önvédelmi üzemmódba és tényleg nem vesz tudomást a rikkancsokról, mégpedig egy rövid "maybe later"-rel. De lelassítani, megállni ebben az esetben sem szabad.
A főtéren a majmosokkal és kígyósokkal vigyázzatok, mi a tetőtéri kávézóból néztük végig, ahogy egy tucat turista mellé odaszáguldottak (láncon maguk után rángatva szerencsétlen majmokat, akik állandóan fogták a kezükkel a láncot, hogy ne a nyakukat érje az erős rángatás :( ), kéretlenül a turista nyakába dobják az állatot és már abban a pillanatban őrjöngenek is a pénzükért. Én borzasztóan sajnáltam ezeket az állatokat, mert a majmok vagy a láncra verve voltak jobbra-balra rángatva, vagy pedig a kb 40x40es ketrecükbe voltak bezárva, és nem sok hitem van benne, hogy abban volt nekik víz vagy élelem egész nap... A kígyók egész nap haptákba vágva feszülnek, nincs nekik se nyugalmuk. Illetve a másik ilyen rossz élmény volt nagy állatszerető lévén, az a csacsifogatok. hajnaltól késő éjszakáig húzzák az igát megrakodva cementes zsákokkal, étlen-szomjan, egyik-másik csontsovány vagy sánta, vagy olyan brutál hosszú, körmöletlen patákon járnak, hogy rossz nézni, a zablát a szájukban szanaszét rángatják. Ez nagyon nem volt pozitív élmény, de igyekeztem a helyén kezeli a dolgot. Emellett a főtéren a fotózkodással is óvatosan bánjatok, ha véletlenül valamelyik kígyós-majmos megpillantja, hogy akár csak hasonló irányba áll az objektív, mint ahol ők állnak, már jönnek is pénzt követelve.
A soukban közlekedve pedig jó kiindulópont lehet a tájékozódás terén, ha bizonyos utcatáblákat, kávézókat memorizáltok, hogy merre van az arra. Ha nagyon nem akartok olyan szituba keveredni, hogy helyiek húzzanak le titeket az útbaigazításért, és a gps sem segít, esetleg próbálkozzatok a szintén ott sétálgató turistákkal. :)
Engem a nagyobb történelmi múltja miatt jobban lenyűgözött egyébként az El Badi palota, mint a Bahia (ahova egyébként is borzasztó sok kóválygás után jutottunk csak el, mai napig sem értem, hogy miért kavarodtunk el annyira hogy szinte 50 méterre a főbejárattól sem tűnt fel, hogy merre vagyunk). Meghatottak a régi várfalon fészkelő gólyák, mint régi jó ismerősök, a föld alatti részen pedig kicsit Tombraider érzés fogott el. :)
Ing, kendő, sapka nélkül pedig senki ne induljon városnéző körútra, mert pecsenyére fog sülni. Én nő létemre soha nem azért vettem fel a fejemre a kendőmet, mert csúnyán néztek rám anélkül (egy rossz beszólás sem ért férfiaktól, noha a szemem sarkából tudom, hogy odafordították a fejüket akkor is, ha hosszú ujjú ingben és hosszúszárú nadrágban sétálgattam), hanem mert a kalapom túl meleg volt, de árnyékolás nélkül azonnal garantált a napszúrás. A szállásunkról a reptérre már kicsit átmentem nyűgösbe és úgy ítéltem meg, hogy a repülőn való kényelem az elsődleges most számomra és olyan lazán végigsétáltam a városon rövid farmernadrágban és rövidujjú pólóban, mint annak a rendje. Egy beszólást sem kaptam, szóval hölgy topikolvasóknak írom, hogy nem kell ezt túlaggódni. Én is vittem hosszú szoknyát, bő nadrágot, kardigánt, kendőt, hosszú ujjú pólót és a többi, de ha valaki odamorog, odaszól, az eleve elég civilizálatlan, szóval az akkor is odaszólna, ha burkában sétálnál végig... Hozzáteszem, mindvégig a párommal közlekedtem a-ból b-be, egyedül sehova.
Sziasztok! Nagyon sok dologban volt segítségemre ez a topik, úgyhogy az a minimum, hogy az utazásunk végeztével én is leírjam tapasztalatainkat marokkói utunkról.
Júni 4-8. között voltunk kint a párommal Marrakech-ben. A teljes kép érdekében tudnotok kell, hogy a barátaink leptek meg minket a repülőjegyekkel egy születésnap alkalmából, és amikor első körben megtudtuk, hogy hova is szólnak a jegyeink, nem volt túl őszinte a mosolyunk, mert az a helyzet, hogy magunktól, saját választásból szerintem soha nem utaztunk volna oda. Tanyán élünk, külföldi utat nagyon jó esetben évi egyszer, de inkább 2-3 évente engedhetünk meg magunknak, összesen max. 1 hét erejéig az állatok miatt, így aztán nagyon kényesen szoktuk megválasztani azon ritka alkalmakat, amikor felfedezhetjük a világot. Szóval, nem igazán örültünk ennek az útnak, de úgy döntöttünk, hogy ha már itt van ez a lehetőség, megpróbáljuk a lehetőségeinkhez képest kimaxolni és amennyire csak tudjuk, élvezetessé tenni. Spoilerezek: sikerült. :)
Szállásunk a városfalon belül, de nem a medina közepén helyezkedett el. Riad 22 L'étoile d'Orient a neve és mindenkinek szívből ajánlom. Ízléses berendezés, tisztaság, kényelem, tetőterasz, reggeli az árban (nekünk ez egy kicsit kevés volt fejenként, de felár ellenében szerintem kérhettünk volna dupla mennyiséget is), tündéri személyzet, csendes környezet, és ami az egyik legfontosabb: könnyen és biztonságosan elérhető minden fő látnivaló gyalogszerrel is innen. Először a booking.com-on akadtam rájuk, de szerencsémre egy isteni sugallattól vezérelve rájuk kerestem az airbnb-n is, ahol a kezdeti 80.000.- körüli ár helyett a 2 főre 4 éjszaka 56.000.-ba került összesen. Kértünk reptéri transzfert is a szállásra az első nap taxival, mert úgy éreztük, nagy könnyebbség lesz, ha a 4 órás repülőút után hulla fáradtan nem nekünk kell a taxiból kiszállva még a labirintusban megtalálnunk a riadot. Jó döntés volt, abszolút megérte az a felár a dolgot, hogy a riad ajtajáig vezetett minket a sofőr (kocsival a szállástól 2 percre parkolt le és onnan pedig gyalog mutatta az utat). Ez pénzben számolva 165 dhm volt, ami tudom, hogy sok, hiszen hazafele a városból 70 dhm-ért alkudtunk meg egy taxissal, de ennyi az elején nekünk belefért.
Jó szívvel ajánlott éttermes kávézók: Cafe Arabe (itt a személyzet is tartja a ramadánt, így az esti müezzin előtt nem szolgálnak fel ételt, csak innivalót, úgyhogy mi első este csak fél 10 után jutottunk vacsorához, de nem okozott gondot, hiszen tudtuk, hogy Ramadán van és esetleg ezzel számolnunk kell itt-ott). Ez egy viszonylag felkapott hely, érdemes vagy asztalt foglalni, vagy pedig olyan este 10-fél 11 magasságában érkezni, akkor van egy jó fél óra, amikor sok az üres asztal. Nem olcsó árkategóriás, de nem is a luxus. Az ételek isteniek. Cafe Kif Kif: francia tulajdonos, tündéri pincérek, hangulatos 2 szintes kávézó-étterem a Koutoubia szomszédságában. Isteni kaják, jóval olcsóbb az Arabe-nál, egy köpésre van a Jemaa el-Fna. Mi itt töltöttük az utolsó órákat is a reptérre kikocsikázás előtt. A főtéren lévő panoráma teraszos kávézókra úgy lehet csak feljutni, hogy pofátlanul drága italárat fizettetnek meg veled belépéskor (25 dhm egy üveges kóla), de ha azt vesszük, hogy ezért cserébe korlátlan ideig nézelődhetsz a magasból a főtérre, akkor végül is vehetjük ezt belépőnek, azt kész.
A Jardin Majorelle egyszerűen csodaszép, nem lehet vele betelni. Nagyon jó érzékkel az első teljes napunk első programjául választottuk, ami nagyban hozzásegített minket az aklimatizálódáshoz, valamint egy kis levegőhöz is juthattunk a nagy bazári zsizsegés közepette. 70 dhm most a belépő oda (a kert részlegbe). A benne lévő kávézó is hangulatos, finom a kávé, és mint szinte mindenhol, itt is free wifi van, ami nagyon jól tud jönni, ha az ember használni akarja a google mapsot és rá akar frissíteni az útvonalára. Mi gyakorlatilag free wifiről free wifire mentünk és úgy tudtuk használni a gps-t, nagyon nagy segítség volt.
Ha 1-2 nap elteltével felveszi az ember a ritmust a soukban és minden utcán ezerrel száguldozó robogósok, bringások, csacsifogatosok között, és fapofával, kellő magabiztossággal tud haladni a-ból b-be, akkor a legtöbb kéretlen önjelölt idegenvezető már az aurádról is lepattan és nem próbálkozik be, de ha mégis, akkor szemkontakt felvétele nélkül vagy egy no thanks, vagy egy it's not my first day here, thanks remekül leszereli őket. Ha ezek ellenére is nyomul (volt ilyen) és mindenáron be akarja vetni a stop, don't go there dumát, akkor is levegőnek kell nézni, legkésőbb 2 perc után egy hangos UFF-ogással elfelejt minket. Ez nekünk egyetlen egyszer nem jött be, méghozzá a harmadik napon, amikor már eleve rutinosnak hittük magunkat, azonban valamiért azt a nyavalyás Bahia palotát nagyjából 3 óra ténfergés után se találtuk meg és már messziről lerítt rólunk, hogy a tűző napon a tökünk kivan, elegünk van, fáradtak vagyunk és nyűgösek. Na, akkor lecspott ránk egy rafkós fűszeres és persze nagy esküdözések közepette, hogy ő egy fillért se kér tőlünk, kivezet minket a dzsumbujból. Aha. Persze, hogy a boltjában kötöttünk ki, ahol minden fenét ránk akart sózni. Tukmálta a teáját, a fűszereit, leimádkozta a csillagokat az égről, hogy csak ajándék az egész és ne sértsük meg, blablabla, de végül persze csak behúzott minket a csőbe némi fűszerkeverék és eukaliptuszkristály vásárlására, azonban amikor párom direkt egy össz-vissz 40 dhm-ot vett elő a zsebéből (ez volt az előre megbeszélt stratégiánk ilyen esetekre, hogy nem láthatják soha, mennyi pénz van nálunk összesen), hogy bocs uram, de csóró magyarok vagyunk, ennyi az össz pénzünk, mert ez az utolsó napunk, na, akkor látni kellett volna a csávó arcát. Épp csak le nem köpött minket :D VIszont még utolsó "jótételéként" olyan lazánk elküldött a boltjától az ellenkező irányba a Bahia palotához képest, hogy az valami csoda volt... Ez egy nagyon rossz tapasztalat volt, de nyilván, ha előtte nem fárasztjuk ki magunkat az eltévedéssel, jobban résen lettünk volna.
Ennek ellenére a velünk kontaktba kerülő ottaniakról nagyjából 70%-ban jó élményünk van. Az egyik legforgalmasabb, lámpátlan kereszteződésben épp a legszakadtabb, legkoszosabb helyi segített nekünk átkelni mindenféle kérés és ellenszolgáltatás nélkül, csupán látta rajtunk, hogy nem merünk átvágni a rengetegen és intett, hogy tartsunk vele. Majd miután átértünk, ment is dolgára tovább.
Aki viszont a leginkább a szívünkbe lopta be magát, az a riadban dolgozó éjszakai műszakos srác (recepciós?) volt, Bahcine. Ha lehet egy teljesen vadidegent 4 nap alatt az embernek a szívébe zárni és szinte siratni a búcsúzáskor, na az itt megvolt, pedig talán még sosem éltem át ilyet. Minden este felinvitáltuk magunkhoz a párommal a tetőteraszra, ahol a duty free-ben vett vodkánkat (helyi narancslével) iszogattuk, cigiztünk és az utolsó közös esténken már gyakorlatilag 3 órákat elbeszélgettünk a -mindkét fél részéről- kezdetleges angolsággal a különböző kultúráinkról, szokásainkról, mindennapjainkról. Ha valaha valaki megkérdezi tőlem, hogy ismertem-e marokkói embert, Ő fog eszembe jutni a legnagyobb melegséggel övezve.
Összegezve az utunkat: nem egy pihentető utazásra kell, hogy készüljön az ember, hanem egy intenzív, zsizsegő, nagyon más, színes, különböző, néha mostoha, máskor szívmelengető kalandra, amibe, ha az ember nem figyel oda, akár bele is keseredhet arra az időre, de ha nyitottá válik és befogadóvá, akkor egy örök emlék tud lenni.
1-2 praktikum: - toll legyen a kézipoggyászban, mert Marrakesbe megérkezve, ÉS ONNAN TÁVOZVA IS ki kell tölteni a security előtt egy becsekkoló papírt. - wifi sok helyen van, így könnyű a google maps-ot használni és noha a legkisebb utcák nincsenek rajta, azért a fő csapásvonalat lehet így is tartani - átlagosnak számító kajaárak cafékban: narancslé: 15-20 dhm (3-4 dl), tajine 55-80 dhm, harira: 30-40 dhm, üveges kóla/fanta: 22 dhm. Ennél nagyon-nagyon lejjebb lévő árú helyen könnyen bele lehet futni vmi borzasztóan nem higiénikus és rossz konyhába - nekünk sikerült, a 3. napi vacsoránk esetében kifogtunk egy ilyet, de pl a Café Arabe-ban majdnem másfeles a szorzó. Ehhez a helyhez azokban az esetekben ragaszkodtunk, amikor nagyon tutira akartunk menni a kaja minőségét illetően. - a legnyugisabb fél óra, óra a Ramadán esti végét követően van, amikor MINDEN árus elkezd enni-inni és mivel azzal vannak elfoglalva, olyan nyugisan tudsz végig haladni a soukon, hogy a kutya hozzád se szól :D Teljes zen-be kerül ilyenkor egész Marrakes :D - hazafelé a reptérre menet jó, ha bő 2,5-3 órát számol az ember a kiérkezésre, mert rengeteg ellenőrzésen és sorban álláson kell átesni (csomag és kézipoggyász ellenőrzés súlyra-méretre, majd a biztonsági ellenőrzés a csomagok és az utasok esetében, és még majd csak ezután kerül el az ember az újabb papírkitöltős security pontra, ahol szintén sorba kell állni, és rosszabb esetben járhat úgy is, mint én, hogy se befelé, se hazafelé az útlevelemet nem olvasta be a scennerjük, szóval ott egy kicsit lefőttem, de egy laza 10 perc szivatás után tovább engedtek)
Hirtelen ennyi dolog jutott eszembe, ha bármi kérdés lenne, megpróbálok rá válaszolni. :)
Szia! Ne haragudj, nem vettem észre hogy a leveledre még aznap megírt válaszom nem ment át! Kicsit hosszabb volumenű lett és valószínű mikor egy fotót próbáltam mellékelni nem mentettem le és frankón elszállt az egész iromány.
Mindezt most vettem észre, hogy szóbakerült egy utazás kapcsán a kocsibérlés és újra visszakerestem a válaszodat. Nagyon jól levezetted, a konkrét példa pedig segített hogy jobban átlássam a biztosítások közötti különbséget. Nagyon köszönöm!!
Új vagyok még itt. Július 4.-én utazunk párommal Agadirba. Érdeklődni szeretnék, hogy dirhamot egyáltalán nem érdemes itthon váltani? Csak Eurót vigyünk?
En 43 parom 41 de nem vagyunk meg nyuggerek.sas karoly vagyok kb 5 en vagyunk ezen a neven a facen en egy tavalyi kepen egy hajon tamaszkodok egy korlatnak
En is a parommal megyek mi az almoggar garden beachben leszunk.azt olvastam hogy 20 euroert bevisz a taxi a szallodaig.ha 4 en megyuk ugye ez csak a fele visszafele ugyszinten.mi pestiek vagyunk dirhamot valtok az izabella utcaba .ha gondolod beszelhetunk meg az utazas elott vagy esetleg a repteren talalkozunk.ti milyen korosztaly vagytok?
