Az N sugarú környezetben úgy figyeltem meg, nincs igazán túl korai időpont.
Ha túl későn kezditek, nyenyergés lesz belőle, akkor meg szarul érzed magad, h szegény gyereket, lepasszoltam. Az a jó módi, amit Feriék csináltak, szépen időben kialakul a kötődés, és akkor a gyerekek is kérdezik, mikor mehetnek mamához, mert ott több csokit lehet bezabálni, vanak kutyák, meg krosszpálya stb stb.
Nagyon régóta ismerjük egymást, mindíg jó volt mindkettőtökkel együtt motorozni, majd vacsinál hatalmasat jó kedvvel beszélgetni.
Tényleg igazi szép emlékek vannak bennem azokról a túrákról.
Mindkettőtöknek írom és a többieket is sorolhatnám innen, hogy abszolút semmi harag vagy negatív élmény nincs bennem senki részéről, egyszerűen már csak inkább egyedül találom meg azt az igazi élményt amit a motorozás nekem illetve Erikának nyújt. Ismertek szeretek kicsit tempósan motorozni és engem már csak a kanyarok és a hegyek tudnak magukkal ragadni, azok adnak már csak élményt. Nem lettem rigolyás, nem érzem magam vén embernek csak egyszerűen annyira sokban vannak már ezek a túrák, hogy inkább egyedül megyek a nejemmel, hogy a maximumot kihozzak a túrából. Tudom ez nagyon furán hangzik, de ez tényleg csak egyedül valósítható meg. Akkor megyek amikor akarok, ott alszok ahol akarok, ott motorozok ahol akarok, akkor állok meg amikor akarok, ha éppen azon a sziklán akarok egy kávét lefőzni és meginni akkor azt teszem. Tényleg csak így egyedül valósítható meg a maximum. Én nem gondolom, hogy ez az életkor vagy bármi változás miatt van, egyszerűen erre vágyom. Sokan innen sőt még a BMW klubban is szerették volna ha túrát szervezek, viszont ahhoz tényleg nem lenne se kedvem, sem pedig türelmem.
Hát ez van, tényleg sajnálom.
Azt viszont javasolnám, hogy olyat lehetne azért csinálni amit a régi Fazeresekkel csinálunk, hogy évente egyszer így télen szezonon kívül összefutunk egy hosszúra szabott vacsorára és hatalmasat beszélgetünk. Jók szoktak lenni ezek nagyon. Persze a hülye vírus intézkedés miatt most ez is elmaradt.
Valahogy 1 éves körül lehetett amikor pár órára elvittük. Az első nagyszülőknél ott alvós ha jól emlékszem ilyen kb 2 éves körül volt. A több naposak már óvodás korában volt.
Azért nem volt ám ez probléma mentes, főleg később, mert mikor hazahoztuk volt ám baj, mert bezzeg a nagyiéknál ez volt meg az volt, ilyen sütit sütött, meg olyan husit evett, meg ide mentek, ott voltak stb....... úgy körülrajongták, elkényeztették, hogy győztünk kapkodni, ugrálni, kiszolgálni.
Igen, én is azt gondolom, hogy mindenki más élethelyzetben van, másképpen áll a dolgokhoz és a saját szemszögéből ítéli meg azokat. Nem vagyunk egyformák.
Nagyon szívesen, én a békét szeretem és tényleg nem szeretem az olyan vitákat, nézeteltéréseket amiknek soha nincs vége egyszerűen nem lehet életeket, életviteleket összehasonlítani, mert mindenkinek más és más, ezért nem is lehetnek egyforma döntések. Ezek ide-odamondások így sehová nem vezetnek csak haragot szülnek egymás iránt és teljesen értelmetlenül.
Én azt tapasztalom, hogy ahogy korosodunk, egyre rigolyásabbak leszünk. Kevésbé vagyunk toleránsok, még mi motorosok is. A környezetemben is általánossá vált, hogy a korábbi nagy csapatok felbomlanak, vagy legalábbis kisebbek lesznek. A koron kívül még lehetnek más okok is, anyagi-, munkahelyi-, sőt mostanában még politikai beállítottsági különbségek is bejátszanak.
Már megbocsássatok, de szerintem teljesen felesleges egymásra szinte már sértő megjegyzéseket tenni azért, mert ő így, a másik meg úgy motorozik a gyerek mellett, vagy éppen nem motorozik. Ez abszolút mindenkinek a magán ügye és mindenki másképp találja meg a helyes utat.
Mindenki másképp csinálja :-)
Nekünk a gyerek már felnőtt és már teljesen a külön életét éli, így csak azt tudom leírni, hogy mi hogyan csináltuk és hogy ez helyes volt, vagy nem, mi így csináltuk és szerintem jó volt, más szerint biztos nem, de az meg engem abszolút nem érdekel.
Akkor túrázgattunk amikor már a nagyszülők szinte követelték a gyereket, hogy vele akarnak már kicsit lenni, így odaadtuk a gyerkőcöt mi meg közben felpattantunk asszonnyal a motorra és motoroztunk. Ahogy nőtt a gyerek már nem csak egy délutánra vagy egy napra kérték a nagyszülők a gyereket hanem több napra, sőt volt, hogy egy hétre. Akkor már bizony elkezdtünk mi is egyre messzebb járni és több napos külföldi túrákat szervezni. Mi előtt bárki azt írná, hogy bezzeg lepasszolták a gyereket. Nem mi passzoltuk el a gyereket, hogy motorozhassunk hanem, teljesítettük szüleink kérését és a gyerek nagyszüleihez való vonzalmát és így szerezzünk egy kis boldogságot nekik. A szüleink már sajnos nem élnek, de amíg éltek nagyon boldogan emlegették vissza azokat az időket amíg a gyerekkel lehettek. Szerintem minden szülő igazi nagy álma az unokájával eltöltött boldog idő. Az enyém az biztos.
Naaaaaa akkor most jöhetnek a mínuszolók, hogy úristen milyen felelőtlenek voltunk, mert mi van ha......., de nincs ha, mert ilyen alapon sehová ne menjünk, sőt itthon sem maradjunk, mert földrengés, vagy gázrobbanás történik. :-) :-)
Az enyémek is benne lesznek a buliban, benzinvérű mindkettő. :-) HA kicsit elkezdem nyomni bármely kocsinak, akkor azonnal "rallye!" felkiáltással még többet követelnek. A lányom is szinte csak kisautókkal játszik.. Úgyhogy ha majd lehet motorozni, az lesz a gond, h mindegyik akar majd.. :-)
Helytelenítem, hogy én elmentem a gyerekek mellett motorozni...bár elég kevésszer tettem meg, de még így is. Bíztam benn, hogy majd az alkalom adódni fog valahogy, de nem így lett és igen, bánom, hogy nem előbb hoztam meg a döntést, hogy most az van, hogy hagyni kell gy kicsit a motorozást. Sok időt ugyan nem raboltam el a családomtól, viszont a pénzt költhettem volna hasznosabb dolgokra is. A motor birtoklása nem öröm. Költség, nyüg...A használata lenne öröm, de most nem az a helyzet van..akkor meg minek?
Igen, bicajozni 3-4 órát elég egy átlagos embernek egy nap, az simán meglehet akár 50-60km-is. Motorozni nem szeretek ilyen keveset. Ha már kivettem magamnak egy napot, akkor többnyire reggeltől estig mentem...
mit tudok jobban? te írod, én meg csak összefoglaltam. :) helyteleníted, ha mások gyerek mellett elmennének néha motorozni, miközben te is pont ezt csináltad régebben. na jó, dobom a témát, mert saját magaddal kerülsz ellentmondásba, de nem veszed észre. :) ja, és igazad van, menj biciklizni fél napokra, pont, mint régen motorozni, attól majd nem lesz lelki furdid. :)
Nekünk az együtt motorozás az elmúlt 10 évben egyszer volt, egy 3 órás kis kanyarra mentünk, amikor itt voltak a nagyszülők.
De mondjuk mi megbeszéltük, hogyha megnőnek a gyerekek sem fogunk egy motoron motorozni ketten. Én azt nem szeretem. Ha van kedve, lesz neki is motorja...
Ez jó téma. Nekem a szervízkönyvem alapján volt 2-3 év, amikor tényleg csak dísznek volt a nagymotor, mentem vagy 2500 km-t városi ügyintézéssel, melóba menéssel együtt. De párom is szeret annyira motorozni, hogy fel sem merüpllt, hogy eladjuk, elmenegettünk 1-2-3 napokra simán. Ez a lelkiismeretfurdalós dolog nekem is ismerős, nekem pl az egyik ilyennél akadt be, hogy kellene egy túraenduró, amin tudok élvezni egy kis veretést a pusztában, vagy egy par órás Nógrádot 4 számjegyű utankon, ahelyett, hogy órákig pattogok a nakeddel forgalmas szar főutakon egyenesen, hogy odaérjek 20 km kanyarhoz.
