A Hangyaboly című kisregény egy apácazárdában játszódik. Kaffka Margit személyes élményeit írta le ebben a regényben. A gyerekfejjel árvaságra jutott írónő egy zárdában tanult és nevelkedett. A regényben tettenérhetők antiklerikális motívumok is. A zárda belső életét, az intrikákat, az emberi esendőséget mutatja be egy kamaszlány szemével.
ez nem volt osztály az biztos. Inkább valamiféle hordaszerűség volt...
Az utolsó velük kapcsolatos "élményem" is illeszkedik a többi közé. Az (amúgy nem mindenkinek sikeres) érettségit követően ugyanis elmentek bulizni valamelyikükhöz. Ez a buli hajnalig tartott, majd ezt követően indultak haza. Az egyik fiú fáradtan ült be a kocsiba, nem aludta ki eléggé magát, és ha jól emlékszem az Árpád híd felé járt amikor elaludt a kormánynál. A kocsi felszaladt a járdaszigetre, és nekicsapódott egy villanyoszlopnak. az autó az totálkáros lett, a fiú kisebb sérülésekkel megúszta a balesetet. A többiek úgy értesültek erről az esetről, hogy az egyik lány felhívta őket és röhögve mesélte el nekik. Szegény lány fel se fogta, hogy mi történt, nem is jutott el a tudatáig...
A napokban elkezdtem (újra)olvasni a gimnázium névadójának talán legsikeresebb regényét, a Színek és évek-et. Gimnazista koromban valamennyi Kaffkásnak kötelező olvasmány volt.
Új élményt jelent így felnőtt fejjel olvasva ez a regény. Kaffka Margit tudott valamit...
Hu neked nagyon rossz osztalyod lehetett. A mienk se volt elso osztalyu osztalykozsseg, de valamilyen szintu osszetartas azert volt, es hat ilyenek amiket leirtal...na ilyenek nem voltak. Mikori evfolyam volt ez?
az én rossz emlékeim nem csak a tanárokhoz, hanem a volt osztálytársaimhoz is kapcsolódnak. eszméletlen beképzelt, nagyképű és bunkó alakokra emlékszem. volt olyan hogy simán beszóltak a tanároknak, akiknek ettől a viselkedéstől meg a lélekzetük is elállt...ha ezek közül valamelyiknek nem tetszett az osztályból valaki másnak a véleménye, simán odament hozzá, és útszéli hangnemben vérig sértette. a kislétszámú normális ember meg inkább csöndben maradt, és meghúzta magát, nehogy őt is elővegyék. volt olyan is, akinek a kedvenc időtöltése volt, hogy a neki valamilyen okból nem tetsző embereket - persze azok háta mögött (!) - módszeresen lejáratta. Ehhez jött még több a más hozzászólók által is említett "tanár", így lett olyan a hangulat amilyen. mind a mai napig felfordul a gyomrom, ha ezek az alakok valamilyen okból eszembe jutnak.
sajnálom, hogy csak ilyen negatív dolgokat tudok mondani, de nem jut eszembe semmi anekdóta, semmi vidám történet...
szokolai (a keresztneve nekem sem ugrik be) szerintem a Fazekasban tanít. Ha jól emlékszem matekot. Tóth Gizire és a Vasasra is emlékszem, de róluk nem tudok semmit.
A Vasas Gézáról (magyar) tud valaki valamit? És Tóth Giziről (matek)? Meg volt nekünk egy Szokolai... nem tudom már a kereszt nevét, technikát tartott. Zsámbéki Mária fizika, Padányiné kémia... meg is buktatott :D
Talan jo a memoriam, meg a 97-es erettsegi se volt olyan nagyon reg. Van jopar tanarrol pozitiv elmenyem, de sajnos jopar negativ is, pl Lorand Istvan magyartanar...brrr, a hideg raz ha ra gondolok :(
jó nektek, hogy így nosztalgiázva visszaemlékezhettek volt tanáraitokra. Én egyetlen anekdótát se tudok mondani, egyetlen ilyenre sem emlékszem.Sajnos.
Sziasztok, 69-ben értem. Van egy anekdótám a Kôváriról. Minket nem tanított, de egyszer bejött helyettesíteni Halápit a lyukas tornaórára. Gondoltuk, szabad foglalkozás lesz, levelezés, köpôcsô, viháncolás stb. De nem. Kivitt minket és megtartott egy tornaórát. Nem akármilyet, nem fociztuk végig, hanem igazi bemelegítés-lazítás-erôkifejtés stb, tehát koncepciózus órát csinált. Olyan gyakorlatokat mutatott, hogy mi (17 éves fiúk) nem tudtuk utánacsinálni. Pl. fejenállásban és elôrenyújtotta a lábát, egészen addig, hogy a lábujjával megérintette a földet, aztán visszaegyenesítette. Meg ne próbáljátok!
Az 598.sz. hsz-ben leírtam, csak megismételni tudnám. De most visszakerestem, és Travelmania 438-as sz. hsz-ben is ugyanez van leírva, talán egy kicsit bővebben.
Véletlenül bukkantam erre az oldalra. 1969-1973 ig jártam a Kaffkába, a Halápiné osztályába "sajnos". Kiváncsi vagyok, találok-e itt valakit az osztályból
Az a közeg, ami ott uralkodott, szerintem iszonyatosan fojtogató volt. Valaki egyszer itt azt írta, hogy ő a teljes nihilt tapasztalta ott. Én abszolút egyetértek vele.
Olyan fokú romlottságot éreztem ott, hogy az szinte párját ritkító.
Rendkívűl negatív időszakként emlékszem az ott eltöltött pár évre, és igyekszem mélyen eltemetni magamban.A volt osztálytársak közül senkivel sem tartom a kapcsolatot, és az érettségi óta egyetlen osztálytalálkozóra sem mentem el.
A "tanárok" közül sem emlékszem vissza egyre sem szívesen.
Ja, a Kővári minket is tanított, sőt 4.-ben Ő volt az ofőnk. Emlékszem, soha nem a könyvet tanította, mindig a saját élményeit mesélte, igen a XX.szazadból. A kezünk meg óra végére görcsbe állt a jegyzeteléstől. Elszomorított a hír, hogy meghalt, sajnos nem tudtam a temetésére elmenni.
