Szörnyű érzés lehetett. A legrosszabb ilyenkor a tehetetlenség érzése, hogy te mindent megpróbálsz de mégsem segít. Én egyszer egy halva született cicába próbáltam lelket lehelni, hátha mégsem, de nem sikerült.
Köszönöm kérdéseteket..a többiek jól vannak..Bubukát 2 óránként etettük..igy volt ez ma éjjel 2-kor is..miután végeztem az etetéssel az ölemben elaludt...én meg gondoltam vissza teszem a többiekhez mint mindig..fél 4 kor szól a párom hogy etetés van..fülelek és nem hallom a nyivákolását..mondom neki lehet még alszik..nézem..keresem..felkapcsolom a villanyt és akkor láttam meg azt amit senkinek nem kivánok..Bubuka a vizesedényben volt..gyorsan kivettem ..melegvizet folyattam rá..bebugyoláltam törölközöbe..de már nem tudtam megmenteni..:-( borzasztó ilyet átélni.
:( - szegényke....de legalább megvan a megoldás, még ha nem is a legegyszerűbb..
Én most nem etetek főttet, sajnos nálunk nem volt tőle javulás, viszont úgy tűnik ezt a tápot továbbra is jól viseli, mert végre normális ami kijön belőle...Lehet, hogy nem optimális, mert a méretet eltúlzottnak érzem, de első lépésnek megnyugtató. :)) Pedig, ha választhatna, ő is főttet enne, mert egyértelmű kedvenc, amit mi eszünk...Alig várja sikerüljön ellopni valamit. (Ma reggel a főtt-tojásomat tűntette el a tányéromról, amíg átpelenkáztam a legkisebbemet....) De olyan kis buksin csinálja, hiába szólunk rá, csak néz a kicsit kancsal szemeivel értetlenül, hogy nekem azzal mi lehet a bajom, hogy ő a tányéromban ül, és eszeget.....:)))
Végre anyujával is le tudtam kapni.Anyát sajnos nehéz fotózni ,mert nem szeret fotózkodni.
Jó éjt mindenkinek!
Unokám :)