" A szőlőhegyi területemre telepített kákival, hatalmas fügékkel, nagy babérral én is közelítem lassan a két évtizedes jelenlétet, mégis csak olyanoknak van pl. fügéje a közelben, akiknek egyébként is volt, vagy lenne.
Ha azt mondom, hogy "Magyarországon vagyunk", akkor ezzel egy bizonyos attitűdre utalok. Itt szigorúan tilos "kilógni a sorból". Ha van valamilyen növénykülönlegesség valahol, azt esetleg elmennek megnézni, "elzarándokolva" oda, mint valami kegyhelyre. Az ott van, az valami különcé, aki olyan bolond, hogy "ilyenekkel foglalkozik", aztán mindenki hazatér és teszi a dolgát tovább, ahogy szokta, legfeljebb néhány hasonló "különcben" indít el olyan gondolatokat, hogy neki is lehetne valami hasonló. Itt a topicban mi mind ilyen "különcök" vagyunk. De a mi törekvésünk itt az, hogy megpróbáljuk kialakítani azt a mentalitást, ami nem így közelíti meg ezeket a dolgokat. Különcnek lehet tekinteni azt, aki a háza köré középkori várat épít, vagy veteránautó tulajdonos, stb. De a nálunk meghonosítható, kiemelkedően hasznos növények terjesztését bizony nem ilyen szemlélettel kellene megközelíteni.
"Ember, ha ilyet ültetsz, nem fogsz már kilógni a sorból". Igyekezz, mert, ha időben nem ültetsz, Te fogsz kilógni a sorból, mert mások megelőznek!"
Ezen a fórumon olyan, teljes mértékben, vagy korlátozottan téltűrő, nálunk még kevéssé ismert gyümölcsfajok hazai termesztésével kapcsolatos tapasztalatokat, gondolatokat, ismereteket oszthatunk meg egymással, melyek feltétlenül érdemesek lennének a magyarországi meghonosításra. Néhány hobbikertész már rendelkezik ezen növények néhány példányával, ezért szándékunkban áll e példányok felkutatása, a tulajdonosok tapasztalatcseréje. E fajok közül a legjelentősebbek és legérdemlegesebbek a kivi, a káki/hurma/datolyaszilva (diospyros kaki), a füge, a jujuba (ziziphus jujuba) és a pawpaw (asimina triloba). Ezek mindegyike teljesen rezisztens, tudomásunk szerint semmiféle növényvédelmet nem igényel, így megvalósítható velük a biotermesztés. A füge és részben talán a káki kivételével mindegyik teljesen télálló. Éppen a füge korlátozott fagytűrése miatt elengedhetetlen, hogy foglalkozzunk az éghajlattannal, különösképp a mikroklímát alakító tényezőkkel, mert ezek ismeretében belátható, hogy a fügét is az ország jelentős területein megfelelő biztonsággal lehet termeszteni. A topik feladata a tanácsadás, helyes művelési példák, modellek bemutatása is. Bárki beszélhet sikereiről, de akár esetleges eddigi kudarcairól is, ez esetben célunk a megoldás együttes keresése, azonban nem lenne jó, ha ez a jobb sorsra érdemes, azaz akár nagyüzemi ültetvény céljából meghonosításra érdemes növényeknek a valóságtól eltérő, negatív propagandát eredményezne. Sajnos nagyon makacs, közkeletű tévhitek akadályozzák ezen gyümölcsfajok hazai elterjedését, éppen ezért célunk e tévhitek lerombolása, néhány sikeres magyar mintaültetvény és elszórt házikerti példák bemutatása által. A már létező mintaültetvények bemutatásával szeretnénk egyfajta mintát adni a magyar kertészeti, gyümölcstemesztési szakma kezébe. A jelenlegi helyzet sajnos az, hogy több évtizedes lemaradásban van a szakma ezen gyümölcsfajok meghonosítását illetően, konkrétan sehol nem foglalkoznak a honosítással. Ez köszönhető részben az e növényekkel kapcsolatos makacs fagyérzékenységi hiedelmeknek, valamint Magyarország klímatényezőinek totális félreértelmezésének.
Az eddigi csekély elterjedtség jelentős részben köszönhető a különböző hazai kertészetekből beszerzett megbízhatatlan, rossz minőségű szaporítóanyagnak is. Ez különösen nagy gondokhoz vezethet egy olyan kétlaki növény esetében, mint a kivi, amelynél jelentős számú vevőréteg kizárólag hímnemű növényekhez jut hozzá a nem létező önporzó néven, vagy hamisan, különböző neműekként forgalmazva. Ezért célunk a megbízható beszerzési források felkutatása, a megfelelő tulajdonságú példányok házi, vagy esetleg kertészeti szaporítása, egymás közötti cseréje.
Foglalkozunk még a hagyományos gyümölcsfajok rezisztens fajtáinak szelektálásával, vagy régi, feledésbe ment, de jó és ellenálló fajták újraélesztésével is. Szeretnénk szakmai útmutatást adni olyanoknak is, akik belevágnának új fajokkal, fajtákkal az üzemi méretű termelésbe is. Azt várjuk, hogy a topik leendő résztvevői az itt megszerzett ismeretek aktív terjesztőivé is válnak, felgyorsítva ezek magyarországi meghonosítását.
Abban még van bőven. A Kerkába is onnan vándorol föl ívni, a helyi állománytól függetlenül, amennyiben rablóhálókkal nem akadályozzák az útját és ejtik zsákmányul orv módon.
5-6 éve egy almalé üzem beleengedett valami levet, ami nullára csökkentette az oldott oxigén tartalmat és totális halpusztulást okozott. A víz tele volt menyhaltetemekkel, kiderült, hogy ez volt a folyó fő halfaja. A tetemek között nem egy országos rekord méretű példány (2,7-2,9 kg). Azt mondják, azóta ismét fölbukkantak, de nekem, az erre a területre is kiterjedő banditizmus miatt végképp elment a kedvem a horgászattól, így nem vagyok naprakész és már többé nem is leszek.
Nagyon szép! A madarak valóban hatalmas ellenségei. A "topictalálkozó fáját" mostanra a seregélyek teljesen lekopasztották, anélkül, hogy szerintem a gazdája egy szemet is levett volna róla. Teljesen indokolt a madárháló használata. Még szerencse, hogy tudtommal a seregély is védett madárfaj.
Megmutatom Nektek a tegnap készült képeket a cseresznyefámról. Ez minden évben máj. 10 körül érik. A rigók is szeretik, ezért hálóval igyekszem védeni.
Régen menyhalazni szoktunk a Kerkán derült téli éjszakákon januárban. Ha fáztunk, fölmentünk a partról a néhány méterre lévő úttöltésre, ahol sokkal melegebb volt. De a kanizsai állomás olyan helyen van a "gödörben", ahol mi fáztunk. Te meg már az "úttöltésen" laksz. A kérdés csupán az, hogy itt a mi vidékünkön miért kötelező a patakok partján mérni, máshol pedig miért a dombtetőkön. Gondolom, a szagemberek úgy tudják, hogy eben-guba.
Na, végre valami eredmény! Már ránk fért. Gondolom egy illendően kivágott füge (lehetőleg a nyár közepén, ahogy illik, ld. tavaly Becsehely és Tornyiszentmiklós) sarjtengere lehet. Mindenesetre gratulálok a ritka felfedezéshez!
Bocsánat, találtam egy elfagyott fügét Bázakerettyén, 190 tszf. magasságú völgy alján, amit 280 méter magas dombok vesznek körül! Csak levél van rajta, tegnap jártam arra, akkor láttam! Bár lehet, meg lett vagdosva múlt éven, és az új hajtásai nem értek be, mert olyan hosszú vesszői vannak, mint egy horgászbot :))
Tavasszal ültettem szabadgyökerü kaki fákat ,és 10 napja igy kezdtek hajtani a második és a negyedik kép az, az uj ültetésü kaki csemete, a képek elég bénák de a fák már jobban hajtanak
Lehet, hogy annyira fölborítaná a papírformát, hogy meg sem jelentetnék. Bezzeg Pécsről akkor is dukál egy ilyen tudósítás, amikor minden füge tövig fagyott. Erről a Sztereotípiaőrző Bizottság gondoskodik és miután megtette kötelességét, jelenti a Népbutításügyi Minisztériumnak.
De tedd hozzá, hogy Kiskanizsán, amiről ez a sok drága szagember azt képzeli, hogy sarki klímájú (az állomás adatai alapján), Kozármislenyről meg azt, hogy Monte Carloval vetekszik. Sajnálatos, nevetséges és szánalmas!
Flooval körbejártuk a megyét és azt találjuk, hogy a fügék a legeslegfagyzugokban sem sérültek. Ezt jelenti egy kanizsai -16 fok. Tavaly Kozármislenyben a pogányi -12 mellett elfagyott a füge, sőt láthatóan az azt megelőző évben is, amikor még annál is jóval enyhébbet mértek a repülőtéren. Mi értelme van ezeknek a méréseknek, ha csupán megtévesztésre alkalmasak, de arra nagyon!
A meteorológiai mérőállomások "szagszerű" telepítésére jellemző, hogy 2003-ban a pogányi repülőtéren mért, az idei kanizsaihoz hasonló hőmérséklet mellett a fügék nagy része még Pécs fűtött belvárosában is elszállt. Többször elmondtam már, hogy mi itt egy kanizsai -16-17-en csak mosolygunk. Egy ilyen érték mellett még a fagyzugokban sem fagy el a füge Zalában. Ezek a derék szagik a körtéket hasonlítgatják az almákhoz, anélkül, hogy ennek legcsekélyebb mértékben is a tudatában lennének. De úgy egyébként elég jól elvannak, szagértelmük teljes tudatában. Botrányos!
Most oda nem mentünk föl, mert nagyon siettünk. Mindenesetre jó tanulság lehetne a "növényföldrajz szagembereinek", hogy az általuk "növényföldrajzilag besorolt" területek milyen "rakoncátlanul" viselkednek. A tetőkön a bükkerdők mellett soha el nem fagyó fügeültetvényeket lehetne létesíteni és 15 méteres trachycarpusok szégyeníthetnék meg őket az elméleteikben. Dedesben is az általuk az alma és szilva világaként elképzelt "hűvös klímájú" dombon ott díszeleghetne az udvarban a húszévesnél is idősebb, soha nem sérült fügemonstrum mellett egy háznál is magasabb pálmákból álló kis liget. De hát ezt ők honnan is tudhatnák!
A rozmaringom
és a pipacs ,len
