Tegnap kemény esténk volt.
Megfürdettük a cicákat. :-)
Elég komoly bizalomvesztést jelentett Jaffa részéről.
Mindig hozzám bújik, ha valamitől megijed, oltás után, állatorvosnál, szóval én vagyok neki a "ház".
Tegnap este kicsit össze votl zavarodva, hogy pont én "bántottam".
Jaffa, a kis zsebpiszok két emberes, Bodzát egyedül is simán megfürdetem.
Nagyon óvatosan fürdetem őket, csak a 4 tappancskájuk van a vízben, kézmeleg a víz, max. 10 percig tart az egész, szóval tényleg nagyon vigyázva.
Viszont durva volt tegnap, hogy Bodza a fürdetést végére (10 perc), olyan megtört lett, nyiklett-nyaklott a kezemben, mint egy iszonyatosan megkínzott "ki tudja mint ment át" cica.
Pedig jól túri, nem karmol, nem akar kiugrani, ül nyugodtan, szóval kicsit paradoxon.
Azt hiszem az a jó szó, mintha a tekintélyétől fosztottuk volna meg.
Döbbenetes volt.
Kivettük a kádból és 2 perc múlva nyoma sem volt ennek, de rendesen megijedtünk, pedig ő már többször fürdött, és eddig ilyen soha nem volt.
Ezen a képen jól látszik miről beszélek:
Elég gyorsan regenerálódott, mert száradás után úgy gondolta, hogy asztalhoz ül vacsorázni.
Jaffikám se maradjon ki. Ő egész végig panaszkodott, mondta, mondta, mondta, annyira vicces volt, ahogy felháborodottan reklamálta végig a fürdetést.
Most meg ebben a gyönyörű időben illatosan napoznak kint a kertben, amíg bent próbálom eltüntetni a macskaszőröket. :-)
Na, megyek, mert takarítanom kell.
Végre anyujával is le tudtam kapni.Anyát sajnos nehéz fotózni ,mert nem szeret fotózkodni.
Jó éjt mindenkinek!