" A szőlőhegyi területemre telepített kákival, hatalmas fügékkel, nagy babérral én is közelítem lassan a két évtizedes jelenlétet, mégis csak olyanoknak van pl. fügéje a közelben, akiknek egyébként is volt, vagy lenne.
Ha azt mondom, hogy "Magyarországon vagyunk", akkor ezzel egy bizonyos attitűdre utalok. Itt szigorúan tilos "kilógni a sorból". Ha van valamilyen növénykülönlegesség valahol, azt esetleg elmennek megnézni, "elzarándokolva" oda, mint valami kegyhelyre. Az ott van, az valami különcé, aki olyan bolond, hogy "ilyenekkel foglalkozik", aztán mindenki hazatér és teszi a dolgát tovább, ahogy szokta, legfeljebb néhány hasonló "különcben" indít el olyan gondolatokat, hogy neki is lehetne valami hasonló. Itt a topicban mi mind ilyen "különcök" vagyunk. De a mi törekvésünk itt az, hogy megpróbáljuk kialakítani azt a mentalitást, ami nem így közelíti meg ezeket a dolgokat. Különcnek lehet tekinteni azt, aki a háza köré középkori várat épít, vagy veteránautó tulajdonos, stb. De a nálunk meghonosítható, kiemelkedően hasznos növények terjesztését bizony nem ilyen szemlélettel kellene megközelíteni.
"Ember, ha ilyet ültetsz, nem fogsz már kilógni a sorból". Igyekezz, mert, ha időben nem ültetsz, Te fogsz kilógni a sorból, mert mások megelőznek!"
Ezen a fórumon olyan, teljes mértékben, vagy korlátozottan téltűrő, nálunk még kevéssé ismert gyümölcsfajok hazai termesztésével kapcsolatos tapasztalatokat, gondolatokat, ismereteket oszthatunk meg egymással, melyek feltétlenül érdemesek lennének a magyarországi meghonosításra. Néhány hobbikertész már rendelkezik ezen növények néhány példányával, ezért szándékunkban áll e példányok felkutatása, a tulajdonosok tapasztalatcseréje. E fajok közül a legjelentősebbek és legérdemlegesebbek a kivi, a káki/hurma/datolyaszilva (diospyros kaki), a füge, a jujuba (ziziphus jujuba) és a pawpaw (asimina triloba). Ezek mindegyike teljesen rezisztens, tudomásunk szerint semmiféle növényvédelmet nem igényel, így megvalósítható velük a biotermesztés. A füge és részben talán a káki kivételével mindegyik teljesen télálló. Éppen a füge korlátozott fagytűrése miatt elengedhetetlen, hogy foglalkozzunk az éghajlattannal, különösképp a mikroklímát alakító tényezőkkel, mert ezek ismeretében belátható, hogy a fügét is az ország jelentős területein megfelelő biztonsággal lehet termeszteni. A topik feladata a tanácsadás, helyes művelési példák, modellek bemutatása is. Bárki beszélhet sikereiről, de akár esetleges eddigi kudarcairól is, ez esetben célunk a megoldás együttes keresése, azonban nem lenne jó, ha ez a jobb sorsra érdemes, azaz akár nagyüzemi ültetvény céljából meghonosításra érdemes növényeknek a valóságtól eltérő, negatív propagandát eredményezne. Sajnos nagyon makacs, közkeletű tévhitek akadályozzák ezen gyümölcsfajok hazai elterjedését, éppen ezért célunk e tévhitek lerombolása, néhány sikeres magyar mintaültetvény és elszórt házikerti példák bemutatása által. A már létező mintaültetvények bemutatásával szeretnénk egyfajta mintát adni a magyar kertészeti, gyümölcstemesztési szakma kezébe. A jelenlegi helyzet sajnos az, hogy több évtizedes lemaradásban van a szakma ezen gyümölcsfajok meghonosítását illetően, konkrétan sehol nem foglalkoznak a honosítással. Ez köszönhető részben az e növényekkel kapcsolatos makacs fagyérzékenységi hiedelmeknek, valamint Magyarország klímatényezőinek totális félreértelmezésének.
Az eddigi csekély elterjedtség jelentős részben köszönhető a különböző hazai kertészetekből beszerzett megbízhatatlan, rossz minőségű szaporítóanyagnak is. Ez különösen nagy gondokhoz vezethet egy olyan kétlaki növény esetében, mint a kivi, amelynél jelentős számú vevőréteg kizárólag hímnemű növényekhez jut hozzá a nem létező önporzó néven, vagy hamisan, különböző neműekként forgalmazva. Ezért célunk a megbízható beszerzési források felkutatása, a megfelelő tulajdonságú példányok házi, vagy esetleg kertészeti szaporítása, egymás közötti cseréje.
Foglalkozunk még a hagyományos gyümölcsfajok rezisztens fajtáinak szelektálásával, vagy régi, feledésbe ment, de jó és ellenálló fajták újraélesztésével is. Szeretnénk szakmai útmutatást adni olyanoknak is, akik belevágnának új fajokkal, fajtákkal az üzemi méretű termelésbe is. Azt várjuk, hogy a topik leendő résztvevői az itt megszerzett ismeretek aktív terjesztőivé is válnak, felgyorsítva ezek magyarországi meghonosítását.
Ismerős jószág,nálam már egy csomó kordonos almát kivégzett.ha csak egyszer elkapnék egy példányt még a pocokvédelmi ombudsman is kidobná a taccsot attól amit művelnék vele..../mármint a pocokkal...bár az ombudsmanoknak se ártana.../
Ég a napmelegtől a kopár szík sarja, Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta; Nincs egy árva fűszál a tors közt kelőben, Nincs tenyérnyi zöld hely nagy határ mezőben. Boglyák hűvösében tíz-tizenkét szolga Hortyog, mintha legjobb rendin menne dolga; Hej, pedig üresen, vagy félig rakottan, Nagy szénás szekerek álldogálnak ottan.
2.
Ösztövér kutágas, hórihorgas gémmel Mélyen néz a kútba s benne vizet kémel: Óriás szunyognak képzelné valaki, Mely az öreg földnek vérit most szíja ki. Válunál az ökrök szomjasan delelnek, Bőgölyök hadával háborúra kelnek: De felült Lackó a béresek nyakára, Nincs, ki vizet merjen hosszu csatornára.
3.
Egy, csak egy legény van talpon a vidéken, Meddig a szem ellát puszta földön, égen; Szörnyü vendégoldal reng araszos vállán, Pedig még legénytoll sem pehelyzik állán. Széles országútra messze, messze bámul, Mintha más mezőkre vágyna e határrul; Azt hinné az ember: élő tilalomfa, Ütve ,általútnál’ egy csekély halomba.
4.
Szép öcsém, miért állsz ott a nap tüzében? Ládd, a többi horkol boglya hűvösében; Nyelvel a kuvasz is földre hengeredve, A világért sincs most egerészni kedve: Vagy sohasem láttál olyan forgó szelet, Mint az, aki mindjárt megbirkózik veled, És az útat nyalja sebesen haladva, Mintha füstokádó nagy kémény szaladna?
5.
Nem is, nem is azt a forgószelet nézi, Mely a hamvas útat véges-végig méri: Túl a tornyon, melyet porbul rakott a szél, Büszke fegyver csillog, büszke hadsereg kél. És amint sereg kél szürke por ködéből, Úgy kel a sohajtás a fiú szivéből; Aztán csak néz, csak néz előre hajolva, Mintha szive-lelke a szemében volna.
6.
„Szép magyar leventék, aranyos vitézek! Jaj be keservesen, jaj be búsan nézlek. Merre, meddig mentek? Harcra? Háborúba? Hírvirágot szedni gyöngyös koszorúba? Mentek-é tatárra? mentek-é törökre, Nekik jóéjtszakát mondani örökre? Hej! ha én is, én is köztetek mehetnék, Szép magyar vitézek, aranyos leventék!”
7.
Ilyenforma Toldi Miklós gondolatja, Mely sovárgó lelkét mélyen szántogatja; S amint fő magában, amint gondolkodik, Szíve búbánatban összefacsarodik. Mert vitéz volt apja; György is, álnok bátyja, A királyfi mellett nőtt fel, mint barátja; S míg ő béresekkel gyüjt, kaszál egy sorban, Gőgösen henyél az a királyudvarban.
8.
Itt van immár a had, Laczfi nádor hada, Itt kevély hadával Laczfi Endre maga; Délcegen megűli sárga paripáját, Sok nehéz aranyhím terheli ruháját; És utána nyalka, kolcsagos legények, Tombolván alattok cifra nyergü mének: Nézi Miklós, nézi, s dehogy veszi észbe, Hogy a szeme is fáj az erős nézésbe.
Az is érzékelhető talán, hogy a baromfiudvari kivi eléggé "hajaz" az olasz üzemi pergolettára. Majd nyár közepén ismét megtesszük az összevetést ezzel a képpel, ami tavaly nyár közepén készült Cesena közelében.
Az elmúlt évtizedben itt, az én körzetemben téli fagytűrés szempontjából nem sikerült tesztelni a Hayward-Tomuri párost. Ezek fagykárosodási küszöbét úgy sem értük el soha, egyetlen télen sem, hogy közben a térség meteorológiai állomásai (igaz, hogy ezek a legszélsőségesebb fagyzugokba telepítve) még -22 - -25 fokos hideget is mértek. Állítólag ezeknek a sárga kiviknek a hidegtűrése még a zöld kivikénél is jobb. Ráadásul, azzal, hogy rövid csapon is teremnek, kevésbé módszeres metszési műveletekkel is beérik, sőt gyakran túltermik magukat. Nagyon nagy kincs birtokában vagy. Érdemes rá vigyázni, megérdemli a gondoskodást, de látom, Nálad jó kezekben van.
Ezért vagyok biztos benne, hogy a dombvidékek szőlőművelésre nem ideális, nem déli tájolású lejtői, enyhébb lejtésű északi oldalai lennének a kiviművelés legkiválóbb területei. Ezzel a jelenleg példásan működő dombvidéki szőlő- és bortermelő körzetek kultúrnövények termesztésére ki nem használt részei is magas hozzáadott értékű produktumot biztosító kultúra működtetésére válnának alkalmassá.
Mindenesetre a 40 fok körüli hőmérséklettel párosuló légköri aszály hatására a felnőtt növényeken is megperzselődő levelek, sőt a hasonló körülmények mellett a tűző napon lévő gyümölcsök megégése jól mutatja, hogy mekkorát tévedtek a korábban szakirodalomnak nevezett tévedéstömegek, amikor a kivit nagy hő- és napfényigényű fajként írták le és azt gondolták, hogy a hőigényét esetleg a magyar klíma nem egészen biztosítja. Mindennek a fordítottja igaz! A művelésével kapcsolatos félrevezetésekről már ne is beszéljünk!
Az ültetvénybe már iskolázott formában kerülnek. Ezek a parányi, "bölcsis" kivik még részben az adaptáció fázisában vannak. Ezeket szabad téren, de általában zöld háló árnyékolás alatt tartják. Ha nem júniusnak megfelelő április-május lenne, természetes körülmények között sem égnének meg. Egy kicsit siet a nyár.
A történelem kezdetétől baromfiudvarként működő kertben a tavaly tavasszal ültetett 60 cm-es káki egy szezonban 2,5 m-esre nőtt, annak ellenére, hogy a nyár közepén egy brutális jégeső még le is kaszálta. Az ágai kikötésével igyekszünk elérni nála a kívánt koronaformát.