Mi is nagyon odafigyelünk a vízre. Átalában azt szoktuk megnézni, hogy mennyi lakott területen megyünk keresztül. Ha van egy pár, akkor kevesebb vizet cipelünk, mert a kocsmákban mindig lehet utántölteni. Ha meg kevés van, akkor inkább cipelünk többet. De abban igazad van, hogy az ilyen és ehhez hasonló élményeket megjegyzi az ember egy életre.
Az ember nagyon megjegyzi az ilyesmit, és ha egyszer elfogy a vize jóval a túra vége előtt, akkor egy életre megtanulja, hogy a víz az úr :)
Én minden túrára km-enként 1 dl vízzel számolok, kánikula esetén inkább picit többel.
Mivel az adott szakaszon a nyomós kút feltételezhető volt, jómagam 2 db 1.5literes palackkal indultam volna el (természetesen az üveg sör elfogyasztása után), amiből az egyik fagyasztott. Tömördig beosztással mentem volna, ha netán nem működik a kút és háznál sem lehet vizet szerezni, akkor is elég legyen a víz szűkösen.
Kőszegi szállásomat elhagyva már korán reggel úton voltam Szeleste felé autóval, itt hagytam a járművet, majd busszal vissza Kőszegre, hogy a fárasztó és hosszú túra végén már csak be kelljen ugrani a gépbe, és usgyi haza. (Azt hogy ugrálni már nem lesz kedvem azt ekkor még csak sejtettem...) Kilenckor már pecsételtem is Kőszeg vasútállomáson, majd betértem a közelben lévő krimóba hogy megvárjam aznapi lelkes és velem ellentétben teljesen friss túratársam Tavaszi Széllt, aki fél óra múlva a pecsételést gyorsan elintézve kilépett az állomás ajtaján... Nagyjából tudtuk hogy mi vár ránk, (36km, 36 fokban) így még beugrottunk egy gyors kedvcsináló rajtitalra, majd nekivágtunk az aszfaltnak, amelyen hamar elértük a kéktúra nyomvonalát, az Ólmodi utat. Folyamatosan beszélgettünk, így gyorsan telt az idő, fogytak a kilométerek, először a Horvátzsidány felé vezető aszfaltot kereszteztük, -a kéktúra régi nyomvonalát- majd hosszú, monoton murvás úton haladtunk jó tempóban átszelve az Alsó-erdőt, pár bal-jobb derékszögű kanyarkombináció után pedig a Tömörd előtti Grádics-erdőbe értünk.
úton Tömörd felé...
Ne szépítsük, ez az út nem tartogat túl sok látnivalót, mentségére legyen mondva legalább jól járható, de egy kellemes túratárs nélkül bizony unalmas és egyhangú. Tömörd szép kis falu, és szépen rendben is van tartva, új, modern játszóterecske, szép kis falusi impresszió a buszfordulónál rózsaszínű és hupikék biciklikkel, és egy KÉKKÚT!! Ennek a későbbiek során lett jelentősége...
falusi idill...
Megnéztük a templomot, majd megittuk a vízkészletünk egy részét, tanakodtunk hogy visszamenjünk-e vízért, eddig nem nagyon ittunk, biztosan elég lesz ez is ami van, hagyjuk, van vagy 200méter vissza az a kút... A "régi országúton" vadmálnást találtunk, csipegettünk, majd ezután hamar elértük Kincsédpusztát, a forróság egyre nőtt, és kiértünk az erdőkből is, így megint ittunk...Ablánc malom felé az utat teljesen visszavette a természet, a szántásban haladtunk a tűző napon vagy 3km-t, beérve az erdőbe megint vízért nyúltunk, és én már láttam az enyémen hogy ezt csúnyán benéztem, kevés lesz, nem kicsit, nagyon!
Ablánc-malom felé...valahol a cserjésben vezetnek a kék jelek.
A malomig szerencsére nagyrészt erdőben mentünk, így csak a pecsételőhelynél pihentünk meg ismét,(pár korty) majd az aszfalt után fel a dombtetőre ahol az erdőt elérve ismét vadmálnásba botlottunk! Itt már ismervén véges vízkészletünk kicsit intenzívebben málnázgattunk, főleg én, Tavaszi Széll nagyobb önfegyelemmel rendelkezett -na meg valamivel több vízzel!:-) Ekkor már kezdett kijönni a kettőnk közti különbség, túratársam ugyebár friss volt és amúgy is sportos alkat, én meg két túrával (Írott-kővel) 42km után a lábamban voltam és amúgy sem vagyok sportos alkat.:-) Olyan voltam mint a személyvonat, minden málnabokornál és annak "gyanújánál" is megáll...Tavaszi Széll udvariasan bevárt mindig, majd azt mondta hogy a 30. kilométernél igyuk meg az összes maradék vizet, onnan már nem lehet sok.Így is történt, bár ittam már jobbat is mint az a két deci húgymeleg víz!:-)) Egészen jó tempóban haladtunk ezután, de még tartogatott pár meglepit a túra, másfél km-rel a vége előtt ösvény sehol, csak szántás, majd egy iszonyúan benőtt, bedőlt fákkal tarkított dzsindzsán át értük el végre Szeleste legszélét.ahol vadalmafákat pillantottunk meg! Bekaptunk párat, jólesett nagyon, pici volt, savanyú, de a miénk! Ekkor már röhögni is volt kedvünk, persze magunkon, olyanok vagyunk mint a beduinok, bogyókon, meg gyümölcsökön élünk, már csak egy nyulat kéne lőnünk és husi is vóna estére!:-) Beértünk a faluba, amely joggal pályázhatna a kéktúra leghosszabb faluja címre, slusszpoénként még vagy 2km aszfalt a pecsételőhely kocsmáig, de végre odaértünk! Kitikkadva ültünk le, majd jópár üdítő és bélyegzés után elsétáltunk a kocsiig, ahol mit ád a jóisten egy kékkút is várt minket, lemosakodtunk, majd jólesően behelyeltünk a kocsiba és hazaindultunk.
(Kicsit olyan volt ez a túra mint a régi vicc mikor a parasztbácsit elviszik egy rövid repülőútra:
Erre számítottam...erre is számítottam...de hogy mindez a nyakamba hullik, na erre nem számítottam...:-) )
Biztosan sok nyugdíjas lakja Bakonykutit, de ezzel párhuzamosan úgy tudom hogy igen sok tehetősebb székesfehérvári lakos is kiköltözik ide, pici gyerekekkel ebbe az idilli falusi környezetbe, nekik meg gondolom nem gond a boltba járás sem.
Egy konkrét példa:
Tavasszal mikor innen túráztunk pár topiktárssal és látássérültekkel Tésig akkor végigjött velünk egy kutya -Caramell- akit én akkor visszakísértem ide Bakonykutiba. Ez csak azért érdekes mert egy háromgyerekes, Franciaországból ide(!) hazatelepülő család elkóborolni szerető kutyája volt ő.
Szüleimet is érte hasonló meglepetés, ők valamikor a 90'-es évek elején jártak olaszban. Késő este érkeztek meg egy nagy kempingbe, és az első alkalmasnak tűnő helyen lesátraztak. Reggel kiderült, hogy a kemping íjászpályájának közepén vannak, és már gyülekeztek is a versenyzők...:D
Nekem egy kellemetlen esetem volt, Montenegróban a múlt évben egy víztározó üzemi parkolójában aludtunk, és reggel egy faszi rángatta a sátrunkat hogy húzzunk már el onnan - szerintem neki lett volna feladata éjszaka őrizni a helyet, és be volt tojva hogy mi lesz ha munkaidő kezdetére nem takarodunk el onnan...
Hörpölin, Hobo-Bobo: Köszönöm a javaslatokat!
diavolo16: Igen, mindenhol lehet lényegében, de az bármikor hasznos lehet, ha egy-egy hely van, amiről lehet előre tudni hogy nagy valószínűséggel tényleg alkalmas. Első kékezés alkalmával a Cserehátban is teljesen spontán voltak a helyek, de pl. nem sok hiányzott ahhoz, hogy a kellemetlen légyféléktől nyüzsgő cserjésben keressünk helyet mielőtt teljesen lemegy a nap, mielőtt szerencsésen a Felsővadász feletti nyílt terepre értünk, ahová már nem követtek. Mondjuk, ilyen esetekre jó ha előre tudsz helyeket, mivel segít dönteni hogy menj-e még tovább a sötétedés ellenére keresve a tuti helyet, vagy inkább érdemes megállni.
Ezek szerint nem csak mi keveredtünk fura helyzetbe sátrazásügyileg! Mikor egyik novemberben Tarvizióban éjszakáztuk, ott is reggel derült ki, hogy ahova este felvertük a sártat, az egy tehenészet "belterülete", mi azonban este nem vettük észre, hogy a kerítés hiányos volt, mi meg átgyalogoltunk rajta. Mi csak azt néztük, hogy de jó, az útról nem látni ide.............
Számomra csúcs az volt, amikor még annó, az NDK-s időkben egy haverral kettesben felkerekeztünk Szász-Svájcból (Bad-Schandautól) Meissenen, Berlinen, Neubrandenburgon és Stralsundon keresztül Rügen szigetére. Hulla fáradtan érkeztünk meg késő este Rügen északi partjára. Ott az egész part egyetlen óriási kemping volt. Ki volt írva egy táblára, hogy FKK Sektion, de mit törődtünk vele! Felütöttük a sátrat és nyugovóra tértünk. Reggel meg a szánk is tátva maradt a csodálkozástól! Aztán, persze, hogy ott töltöttük a maradék pár napunkat! :-DD
Ez bizony így van, mert az a vihar ott a Hegyesden annyira azért nem tett jót az idegeinknek! A játszóteres eset meg minket is meglepett! Az történt ugyanis, hogy már bent jártuk az éjszakában, amikor az erdőben találtunk egy tisztást, ahol felvertük a sátrat. Aztán reggel láttuk, hogy már elértük a várost, és amit mi tisztásnak váltünk, az tulképp egy játszótér széle! Nem kicsit lepődtünk meg, mikor reggel kinéztünk a sátorból! Ráadásul éjjel oroszlánüvöltésre ébredtünk, amiről én először azt hittem, hogy a fáradságtól halucinálok, de megismétlődött, mire a túratársam felkapcsolta a lámpát és közölte, hogy szerinte megőrült, mert oroszláüvöltést hallott. Aztán kissé felocsudva összeraktuk, hogy Pécsen van állatkert, és valszeg valahol a közelben lehet. De ezzel együtt igen megdöbbentő volt oroszlánüvöltésre ébredni! :-)))))
(Puff, elszállt a beszámolóm, próbálom rövidebbre fogva ismét összehozni...)
Nemrég a Fehérvárcsurgó-Bakonykúti szakasszal folytattuk, gyermek-kéktúra módra. Eredetileg egy másik részt, a Csőszpuszta-Bakonynána etapot terveztem be erre a napra, de az utolsó pillanatban ezt megváltoztattam. Ennek köszönhetően sajnos a Be-Csali kocsmát zárva találtuk, mert ugye pont kedd volt, amikor is ott szünnapot tartanak. Alig bírtam a kölyköket ismét formába hozni, mert annyira számítottak ott egy jégkrémre :-) A bevezető szakaszon, Fehárvárcsurgó faluból a K négyzet jelzés mentén is már nagyon meleg volt, ami később csak fokozódott. Négy liter folyadékkal vágtunk neki a Bakonykútiig tartó menetnek. Izgatottan vártam ezt a túrát, hiszen ez nekem is új volt, régen én még Isztimér felé mentem Bodajk után a kék mentén, nem erre.
A víztározót gyorsan megkerültük, pár hotgász és egy hatalmas és már bűzlő haltetem "színesítette" az első km-t. A gátat elérve gyönyörű látvány tárult elénk, minden irányba. Elérve a műút végi letérést, innentől viszont inkább a szenvedés játszotta a főszerepet. Unalmas, érdektelen vegyesen erdős-bozótos-nyílt terepen araszoltunke lőre, látnivaló semmi nem volt. Nagyon kevesen járhatnak erre, minden bizonnyal csak a kéktúrázók, aminek már látszanak is az eredményei. A kincsesbányai műutat elérve legalább levegősebbé vált egy kicsit, mert előtte totál fülledt-párás közegben toltuk, csak úgy folyt rólunk az izzadtság. Innentől jött egy kis kaptató, fel a Bogrács-hegyre. Na, itt már egyre rosszabb lett a terep: erősen kezdi benőni atermészet a kijelölt ösvényt, főleg a fennsíkra való utolsó részen. Megváltás volt kiréni innen. Maga a fennsík persze szép látványt nyújtott, de a hatalmas melegben nem nagyon foglalkoztunk ezzel. Nyomultunk tovább, először a fennsíkon, majd lejjebb ereszkedve. Nemsokára szántóföld szélén bandukoltunk, majd elérkeztünk egy furcsa kunkort bemutató részhez. Itt először ne érti az ember, miért kell ezt az ésszerűtlennek tűnő kitérőt megtenni. FŐleg úgy, hogy az itteni ösvény a legrosszabb, ami eddig volt: néhol alig járható a bozót, a bedőlt fák miatt. fent viszont választ kaptunk a kérdésre: látványos, fenyőerdős, sziklás letöréses helyre bukkanunk ki, igaz nem kevés küzdelem és szenvedés árán! Nem tudom, hány kéktúrázó vágja le ezt a kitérőt, mert gyanítom, a szántóföld szélén maradva könnyedén kihagyható ez a rész. Bakonykúti puszta előtt ismét keserves rész jött méteres csalánnal tűzdelve, igaz jelzés az annyi volt, hogy szinte fától fáig vezetett, pedig nem volt rá szükség, jól belátható a terep. Nemsokára leértünka faluba, amit már nagyon vártunk, minden folyadékunk elfogyott. Az első kutat rögtön betámadtuk, nagyot frissítettünk. Utána megnéztük a bolt+kocsma épületét - kívülről, merthogy mindkettő zárva, mint megtudtuk később a helyiektől, végleg!
Ezen nem kicsit kiakadtam: Bakonykúti láthatóan karban tartott, rendezett és nem is oly kevés állandó lakossal rendelkező falu. Hogy eleht, hogy még sincs semmi szolgáltatás? Hogy lehet itt akkor élni, ha miden apróságért súlyos km-eket kell utazni? Egy helybéli bácsi úgy fogalmazott, hogy ez már egy "nyugdíjas falu", ahol már kocsma sincs, de így legalább könnyebb vigyázni az egészségre!
A buszmegállónál megtaláltuk a bélyegzőt, majd néhány métert megtettünk a lejtős utcán, hogy megnézzük a gyönyörű faragott faalkotásokat, ezt nemszabad kihagyni annak, aki ide eljut! Más látnivalót egyenlőre nem láttam, de jövünk még ide egyszer, az ellenkező irányból!
Összességében nem egy megnyerő szakasz volt ez számomra, ahová olyan szívesen visszajönnék. De én már rég nem érzem úgy, hogy feljogosítva lennék kritikát megfogalmazni a kéktúra útvonalát illetően. Én nagyon örülök, hogy működik ez a mozgalom, bármerre is vezessék az illetékesek. EZ nekem bőven elég.
Az mindenesetre megnyugtató volt, hogy a gyerekeknek a kíméletlen meleg és a kínlódások ellenére sem ment el a kedvük a folytatástól. És egy új fogalmat is megjegyeztek: létezik olyan, hogy "nyugdíjas falu"! :-)
Szerintem sátorozni mindenhol lehet, ahol van annyi nagyjából sík felület, ahol a sátor elfér. Én sátoroztam már olyan lehetetlen helyeken, mint a hegyesd teteje viharban, meg Pécsen egy játszótéren. De olyan "ultrakomfortos" helyen is, mint a Gaja völgyében a Római fürdő, vagy a Mecsekben a Réka kunyhó.
Jásd előtt a Szentkútnál, a kerítésén kívül van egy szép rét, ott nyugodtan sátrat lehet verni, kerítésen belül meg ugye ott a fínom forrásvíz.
Jásd felett sátoroztunk 2005-ben &son-nal az első bejáráson. Jó sátrazóhely van a falu felett a legelők legfelső pereménél, az erdőhatáron. A Siska-kútoz vezető ösvényről balra kell letérni, és kicsit kapaszkodni. Egy kicsit lejtős a terep, de nem veszélyes! Legalább ha eső van, nem áll meg a sátor alatt a víz! :-)
Csőszpusztán nem ajánlom a sátrazást, mert a barlangkutató szállás nincs bekerítve rendesen és a szomszédság - hát finoman fogalmazva - nem a legbizalomgerjesztőbb!
Viszont kitűnőt sátraztunk 2005-ben Kisgyónón, a Gyöngyvirág kulcsosház hatalmas, füves kertjében. Fejenként öccászér' még a zuhanyt is használhattuk! Bár azóta sok idő eltelt, emelkedhettek az árak!
A Fehérvárcsurgói-víztároló északkeleti oldalán van a megszűnt kemping helye, ott ahol a régi országút beleszalad a tóba. Ott van a strand is, két éve még láttam arra egy bodegás büfét is.
A Keszthelyi hegységben :
Rögtön a legelején, Keszthely után az aszfaltos szakasz végén van a Nagy-mező. Kis kitérővel elérhető. Szép erdei rét, jól kiépített pihenővel. Felette 5 perc séta a Festetics kilátó. Vannak a rétnek eldugottabb sarkai is.
Kicsit továbbmenve a kéken az egy rét mellett oldalazik el, mielőtt még megkezdődne a kaptató felfelé a Pórak-háti-völgyben. Az is jó sátorhely!
A Kő orra oldalában, a kilátópont után, ahol az út felkanyarodik a legfelső, már ritkásan álló présházak közé, frankó füves helyek vannak a házak között. Ezt a helyet eddig mind a három bejárásomon kiszúrtam, mint jó sátorhelyet!
Kalocsára már emlékszem, csak az nem volt meg, hogy nem jutottál tovább. Akkor még van előtted bőven kiélvezhető kilométer. :-)
Azon belül, hogy szépen körbejártam és megismertem az országot, és sok élményt szereztem, a legfontosabb részlet, amit ebből a majdnem teljes körtúrából szeretek kiemelni, hogy megvolt mind a tíz nemzeti park. Közülük az egyik egy helyi nemzeti parki őr szakszerű kalauzolásával. És persze az egyik részben a föld alatt (nulla pontért lehet tippelni).
A Sümeg-Keszthelyre volna egy nagyon kézenfekvő ötletem, szinte adja magát a zalaszántói kis kemping, sokan aludtak már itt, többek közt mi is, igaz mi faházban.
Szinte pont felezi a távot egy ilyen szakaszolás, emellett csak jót tudok mondani a kempingről, eltekintve a tulaj kissé magának való modorától.Erre viszont mindig azt szoktam mondani ilyenkor hogy nem feleségül akarom venni, csak itt alszunk egyet, úgyhogy kit érdekel?:-)
Tavalyi helyzet: nagyon szép, gondozott, igényes környezet, ötcsillagos vizesblokk, és a faház esetén is baráti árak, a sátrat nem tudom.
Két kép ízelítőnek:
ha véletlen nem lenne kedvetek mégsem sátrat verni...:-)
Maga a szakasz pedig elég sok szépséget tartogat (Tátika, Sztúpa, Rezi, Gyöngyösi csárda, Egregyi templom, Hévíz) gyenge pontja ahol esetleg jobban kell figyelni az Tátika vár környéke.Nem sokkal a vár előtt van viszont ez az emblematikussá vált jel:
Sátrazós-hátizsákos 2-3 napos kékezést tervezek pár ismerősömmel. Két szakasz jöhet szóba: Zirc-Csókakő, illetve a Sümeg-Keszthely-(és esetleg még tovább).
Az lenne a kérdésem, hogy ezeken a részeken van-e javaslatotok jó sátrazós helyre (vagy inkább: melyik szakaszon teljesen esélytelen)? Nincs kialakult terv arra vonatkozóan, reggeli vagy délutáni leutazással, illetve melyik irányból indulnánk neki, úgyhogy bármely ötletet szívesen fogadom.
A bakonyi szakaszt már részben ismerem, ott elsősorban az a kérdésem, a Fehérvárcsurgói-tározó mellett van-e alkalmas rész (rémlik egy lapos, strandszerű rész a Gaja-völgy bejáratától nem messze), illetve hogy a kisgyóni telepen, vagy a csőszpusztai barlangkutató állomáson milyen feltételekkel lehet sátorozni?
A Keszthelyi-hegység ezzel szemben számomra teljesen ismeretlen...
Látom, lassan kifogy mindenki az ötletekből! Akkor holnap kiegészítem a meglévő és folyamatosan bővülő dokumentumot a legutolsó levelek ötleteivel (mert jönnek lassacskán azok is), aztán beteszek ide egy linket, hogy honnan lehet letölteni a dokumentumot. Ide már nem rakom be a teljes szöveget, mert nagyon hosszúra hízott! Körbeküldöm a bizottsági tagok között tanulmányozás céljából, aztán hétfőn beterjesztem a draft verziót (mert még gondolom hízni fog a jövőben is).
Tehát holnap délután 5-ig jöhetnek az ötletek, azokat még beszerkesztem, és ott húzok egy határt. Természetesen utána is folytatódhat az ötletelés, de az már csak egy távolabbi ülésen kerülne a bizottság elé. Köszönöm az eddigi ötleteiteket, véleményem szerint egy igazi "állatorvosi lovat" sikerült összehoznunk az elmúlt körülbelül két hét hozzászólásaiban, amin látható a kéktúrázás összes betegsége - de nem csak a bajokat tudtuk feltárni, nagyon sok megoldási javaslattal is tudunk szolgálni!
Összesen huszonegyen járultatok hozzá eddig az ötleteléshez! Még egyszer: mindenkinek köszönöm a munkáját! :-)
Nos, igen, a linkkel lebuktam, de amúgy mindegy, ma már egyre többen tudják, hogy miért is tűntem el 2 évvel ezelőtt az Index fórumokról :-)
Átmentem a világméretű online enciklopédiára, a Wikipédiára. A net előtt töltött időm többségét most már ott töltöm az emberiség tudástárának bővítésével, és időközben beválasztottak a magyar Wikipédia legmagasabb jogú szerkesztői, az adminisztrátorok közé.
"ha ésszerű szabályok/elvárások/keretek között sokan javítanak/tartanak karban egy nagyobb adathalmazt, ott a hibás/fals információ esélye elég alacsony lesz, sőt, megfelelő moderáció/visszaellenörzés esetén gyakorlatilag kizárható"
ZE itt arra utal, hogy a Wikipédián is jól működik egy védelmi rendszer, az úgynevezett járőrrendszer, amivel csak ellenőrzött információk kerülhetnek a szócikkeknek a nagyközönség (az olvasók) elé közzétett változatába. Egy ilyen jelleggel karbantartott információs tudástárat el tudok képzelni a kéktúráról is, tehát szerintem nem kell eleve elvetni a honlap ötletét.
A közelmultben adtam ki a teljesítést egy szenzációs anyag alapján a Somogyi Várak mozgalomban, akit érdekelnek az ilyen eldugott történelmi értékeink ajánlom figyelmükbe ezt az összeállítást.
Sajnos igaz a hír, nem elkeveredett, nem elhagyták, nem lett meg. Egyszerű a helyzet: valakinek kellett. Kicsit belegondolva nem értem a saját csodálkozásunkat sem.
úton Tömörd felé...
falusi idill...
Ablánc-malom felé...valahol a cserjésben vezetnek a kék jelek.
tényleg rendezett és szép falu
Caramell
ha véletlen nem lenne kedvetek mégsem sátrat verni...:-)
ő már tud valamit, mi várja a túrázót a várig...