Azt állítottátok korábban ,hogy a ráró mint a kerecsensólyom másik megnevezése szláv eredetű,mert néhány környező szláv nyelvben hasonlóan nevezik. Milyen konkrét , kézzelfogható bizonyítékkal tudjátok ezt a tényként közölt állítást igazolni ? Annál is inkább mert a ténymegállapításhoz fűzött magyarázatban ezt írjátok: „az erdős pusztán honol, a nyílt szteppén nem fészkel.” Később meg ezt:”. Ez annál sem csodálatosabb, mivel errefelé is csak olyan helyen él ez a madár, ahol inkább a környező népek éltek régtől fogva: az északi Kárpátokban, ill. az Al-Duna galériaerdeiben: magyar etnikai területen csak igen ritkán, szórványban költ (egyébként pedig vonuló madár).” Az északi Kárpátok nem igazán erdős puszta. De a mondat másik fele is teljesen téves, mert a magyarországi állomány jelentős része éppen az alföldön fészkel,ráadásul nagy részük áttelel. Csehországban össze-vissza egy pár költéséről tudnak, Lengyelországban pedig a madár nem költ.
Továbbá a kerecsen szavunk eredetét magyarázó okfejtéshez közölt bizonyítás is finoman szólva nagyvonalú: "A magyarok jó időt töltöttek a nyílt szteppen, ahol a kerecsen nem honol. A kijevi oroszokkal való kapcsolatfelvétel időszakában léptek megint az erdős sztepe vidékére, a kerecsen költésterületére."
Kedves LVT és a többi segíteni szándékozó fórumozó . Köszönöm szépen! Közben kiderítettem, hogy nagyanyám nem "Ucikoj"-t, hanem "Ucikaj"-t mondott. Ez ezek szerint a sárosi kelet-szlovák nyelvjárásra jellemző kifejezés. ez teljesen reálisnak tűnik. Két kérdésem van ezzel kapcsolatban. Ez tulajdonképpen a szlovják-nak nevezett nyelvjárás? illetve azt olvastam, hogy ez körülbelül a szlovák és a lengyel közti átmeneti nyelvjárás? Egyáltalán a szlovák nyelvjárásokat úgy kell elképzelnünk mint egy kontinuumot? a nyugat-szlovák a morvához és a cseh nyelvhez kapcsolódik, a kelet-szlovák pedig a lengyelhez, ukránhoz, ruszinhoz? amit olvastam angol nyelvészeti oldalakon, hogy a sárosi kelet-szlovák és a lengyel között 80 százalék a kölcsönös érhetőség. Ez reális?
A c- kezdetű ide tartozó szláv szavak a /cigl/ ejtésű német Ziegel közvetítésével származnak a latinból. A németben pedig ugyanúgy szótag értékű –(e)l lett az ő régi –ilo kicsinyítő képzőjükből, így két következtetés adódik: a második szótagi magánhangzó eltűnése független a látszatra hasonló magyar jelenségtől, illetve a német esetén is három szótagos latin tegula előzménnyel számolgatunk, mert a végződés hasonlít az ónémet –ilo alakulására.
A magyarra szvsz. sokkal inkább hatott a középkori kancelláriai latin (természetesen a szláv-német közvetítésű egyházi latinon felül), mint a vulgáris, hiszen az már a magyarok bejövetele előtt jóval eltűnt innen (l. román szó alább). A Horger-törvényre azért lehet hivatkozás, mert egyébként megmarad az -u-, vö. cédula, fabula, formula, kánikula, pirula, regula. A tábla ás a tégla az, amelyikből kiesett, így úgy tűnik, a XV–XVI. sz. határa (tábla: 1405 k., cédula: 1517) az a pont, amikor a latin átvételeknél már a köznyelvben nem érvényesül a két nyíltszótagos tendencia.
Egyébként a latin tegula is folytatódik a spanyolban mint teja, a portugálban mint telha, a franciában mint tuile, az olaszban mint tegola. Sőt az angol tile is erre megy vissza az óangol tigele alakon keresztül. És az albán tjegull is.
A román ţiglă viszont szintén a németből van. A szlovák tehla ’tégla’, szerb-horvát tegla ’korsó’ jerkieséssel számolnak, mert ide először tegъla alakban került be a latinból (a régi szlávban rövid /u/ nem lévé, azt /ъ/-rel helyettesítették). A magyar irodalom azonban a szlovák szót magyar közvetítésűnek tartja.
Keresgéltem egy kicsit, a tegula eredeti jelentése 'tetőcserép'. http://www.szokincshalo.hu/szotar/?(Érdekes, hogy a Horger-szabályra hivatkozik, ugyanakkor a tégla a szláv nyelvekben is pl. cigla - a vulgáris latinban is hajlamos volt kiesni a hangsúlytalan középső magánhangzó).
A spanyol ladrillo pedig elvileg a latre < laterem + illo < ellus , és már a latinban volt tégla jelentése.
Na, akkor így koratavaszt várva télvégén, egy érdekesség. A magyar 'tégla' szó latin eredetű, viszont a három fő újlatin nyelv egyike sem őrizte meg: francia: 'brique' - olasz: 'mattone' - spanyol: 'ladrino' /ez valahogy fura a latin lator miatt/. Portugálul, katalánul és románul nem tudom, de ha rédekességet látok, majd beírom.
A „ucikoj”-hoz. — A 8326-osban rumci alapvetően helyes, bár nem teljes megoldást adott. Nem tudom az „ucikoj” mennyire nyelvjárási forma, és mennyire nem teljesen jól hallott, illetve az idők során megkopott alak. A hangsorra egyrészt a lengyel köznyelvi uciekaj (magyaros ejtéssel: /ucʲekaj/) ’szökj (el), menekülj (el)’ igealak illeszthető, másrészt a kelet-szlovák ucekaj és ucikaj ’szaladj (el), fuss (el), menekülj (el)’ – ez utóbbi i-ző forma Sárisban és Zemplénben fordul elő.
Ebből az vélelmezhető, hogy nem ruszin, mert ott (a lemk nyelvjárásban) втїкай ~ утїкай (u̯tyikaj ~ utyikaj) formája van: tehát /c/ helyett /ty/ hangzik. Ez a c-zés, amelynek a neve dzekálás, csak a fehérorosz, a lengyel és a kelet-szlovák nyelvekre jellemző.
Ha az szóalak felvázolt történetibeli jelentését nézzük, akkor a lengyellel szemben a kelet-szlovák használat vélelmező, mert a kelet-szlovákban a köznapi futásra, sietségre is utalhat az ige, míg a lengyelben kevésbé.
Ui. A fenti felszólító módú igék szótári alakjai: lengyel uciekać, kelet-szlovák ucekac ~ ucikac, ruszin втїкати ~ утїкати.
Biztatást kifejező indulatszó, eredetileg vadászkutyák uszítására volt használatos. Régebben általános uszu, huszu formái alapján feltehető, hogy a szó nem más, mint az unszol, uszít igék forrása, az uccu alak affrikálódással jött létre.
Nem lévén szlavista, nem merném 100%-ra mondani, de hosszas nyomozás után úgy tűnik, hogy az ucikoj lengyel nyelvjárási/régies (?) szóalak, azt jelenti: ’fuss (el), menekülj’.
rumci nem tűnt el, csak ritkán jár erre. Elég kaotikus az előzmény. Mi lenne a kérdés? (LvT-ről nem tudok semmit, lehet, hogy nagyon sok munka szakadt hirtelen rá.)
rumci valós neve itteni veteránok körében ismert, úgyhogy éppen lennének módjai kapcsolatba lépni vele. De hogy miért tudna közelebbet LvT-ről, nem világos számomra, lévén hogy nem kollégák és nem egy városban laknak...
Igen köszönöm. A spuri világos, az UCIKOJ-ra(ilyesmit hallottam gyerekkoromban) vagyok kíváncsi, hogy milyen nyelvből van. szerintem ez egy létező szó valamilyen szláv nyelvben.
Sziasztok! Nem tudom, hogy jó szegmensben járok-e. Szinte teljes bizonyossággal gondolom, hogy családom anyai ágon ruszin-szlovák volt. Nagyszüleim voltak az utolsók, akik már ugyan magyarul beszéltek, ám úgy 30 százalékban bele-bele mondtak szláv szavakat az élőbeszédbe. ezen mi gyermekkorunkban természetesen jót mulattunk, mert azt gondoltuk, hogy nagyszüleink más nyelven beszélnek. Mivel sajnos még gyermekek voltunk mikor meghaltak, csak jóval később realizáltam, hogy ezek bizony szláv jövevényszavak(illetve az eredeti nyelvükből megmaradt szavak) voltak. Azóta azon gondolkodom, hogy specifikusan vajon milyen szláv nyelvet hallottam gyermekkoromban. Érdekesség, hogy úgy rémlik nagyanyám mindig azt mondta, hogy lengyel a család. De azt gondolom, hogy ez abból a zavaros eredettudatból fakad, amit sokszor tapasztalni az észak-borsodi, tornai, abaúji részeken. Tény, hogy a család ezen ága kb 50 százalékban volt római katolikus(szlovák?) és 50 százalékban görög katolikus(ruszin?). De van egy szó- ahogy hallottam- ami nagyon megmaradt, amit nagyanyám használt mikor nagyapám elszökött a kocsmába. Valami ilyesmit mondott: Mire odanéztem már UCIKOJ(???), ott is volt a kocsmában. Az értelme valami olyasmi volt, hogy gyorsan elsietett, spurizva megszökött stb... Tisztelt szlavisták, valakinek valami ötlete van, hogy ez milyen nyelvből jön? Köszönöm
aggastyán (hajlott) - ez vélhetően az "Augusztián" Ágoston-rendiből származik, ahogyan az Agostyán településnév is, ez utóbbi nagyjából szabályos (régi) magyarosodásnak tűnik, az aggastyán elejére pedig valószínűleg az agg hatott.
balustyán (balf*sz) (nem ismertem) - én sem...
gyertyán (tűzre gerjed) - erre kétféle etimológiát látok, az egyik pl. Tótfalusinál, amit te írsz, itt a gyertyához van köze. Akkor a képző ugye -n , ami egy ismert egykori névszóképző. A másik a latin carpinus 'szálfa' (nem teljesen látom emögött a kialakulás módját...)
hártya (har-ból, felület) - a hártya Tótfalusi szerint a charta szóból jön délszláv közvetítéssel, ahogy a kártya is. A jelentés "irat, pergamen" formában alakult. (Ld. még román hartă térkép.)
Ezek a levezetések jó eséllyel adatolhatóak, valószínűleg nincs egyikben sem -rtyán képző.
Toportyán: számomra a topog, toppan egyike sem hang nélküli lépést jelent, sőt... én ugyan nem értek az etimológiához, de nem tűnik a dolog nyilvánvaló jelentéskapcsolatnak. Esetleg ha formailag rendben lenne a levezetés, akkor tudnám elképzelni gyenge kiegészítő bizonyítéknak.
Amúgy ha már képzőt kell keresni a toportyán szóban, akkor a -tány végződést látnám mögé, (ilyen csere elképzelhető, ld. még keresztény-keresztyén) , de az a baj, hogy -tány képző nincs, csak -ány, és akkor meg a toport- ra kéne magyarázatot találni. Szóval nem áll nekem össze.
Biztos nem véletlen, hogy pont most olvasom a Téli bereket. :)
Amikor a farkasnak hitt Mukit lelövi Tutajos. Matula elmagyarázza a gyerekeknek, hogyan vadászik a farkas. Az őznek hegyes a lába, áttöri a havat, belesüpped, szinte vergődik. A farkas tappancsa ezzel szemben szélesebb, puhább, futni, és szinte hangtalanul hajtja a vadat. Havon gyorsabb a farkas.
A farkasok télen közelebb merészkednek a településekhez, nagyon könnyen elfogadható, hogy egy télen előjövő tulajdonsága alapján kapta ezt a nevet.
(Amúgy úgy érzem, jelentésében közelebb áll a trappoláshoz, mint a topogáshoz.)
