Visszatérés részben a "leánykereskedelmi iskola" problémájához: kínzó fájással támad újra a kérdés a sportversenyszámok írásával kapcsolatban, ami most vagy háromezer szócikket érint. Mi is az álláspont ezekben az esetekben? Példák (az első betű a cikkcím miatt nagy):
"Férfi 100 méteres síkfutás a 2008. évi nyári olimpiai játékokon" "Férfi gyeplabda-torna a 2008. évi nyári olimpiai játékokon" "Férfi egyes tenisz a 2008. évi nyári olimpiai játékokon"
stb. stb. végtelen sorokban. A sportműhely benyújtotta a készülő szócikkek címét előzetes normakontrollra, és nem szeretném cserben hagyni őket, ha már ilyen rendesek voltak. :)
Azt már itt és szomszédos topikban is többször tárgyaltuk, hogy az elvi háttér némileg problémás, most nem ezt szeretném felmelegíteni, a kérdés tisztán praktikus: mit kezdjünk ezekkel az alakulatokkal, és kezdjünk-e egyáltalán bármit.
Tsakis. Magam én [(c) Füst Milán] már tsak indolenciáuól és az animusom mélyén tikon rejtező rebellis inklinációbul kifolyólag is primért fogok skribálni, valahányszor a reminiszcenciám cserben nem hagy, quod absit.
Nem tudom, hogy egy húron pendülök-e. Nem kötözködöm, csak szerintem — a hallottak után is — a Luxor mint hagyományos írásmód, közvetett átvétel, teljesen védhető.
Persze, a KNMH.-ból van. Elv: csak az ökör következetes. Amúgy mivel ott van egy egyenrangú nemarab névalak, nyilván lehet egy autentikusabb alak is a párja.
Na ja, speciel az egybe- és különírási szabályokról a legkönnyebb belátni, hogy primér értelmező funkciójuk van, és hogy a hanyagolásuk erősen értelemzavaró az olvasásban. Ezzel keveseknek is van bajuk, még a kisbetű/nagybetű is a könnyen belátható dolgok közé tartozik, nehezebb viszont a finomságok dolga. :)
Csökken az értetlenség, de ezeken nem könnyű kifogni. Most azt nem akarják érteni, hogy ha a névelő itt beolvadt, akkor az el-Iszkanderíjánál miért nem. :) Az el-Alameint már sikerült megmagyarázni, arabosunk szerint ugyanis a névelő mgh-jának eltűnése csak akkor érvényesül, ha "naz l után hamza + mgh jön", márpedig az Alamejn elején nem hamza van, hanem ajn".
Viszont az Iszkanderíjára még nem tudtunk megfelelni, de gondolom, ugyanúgy a KNMH.-ból származik.
Épp ezt akartam írni. Mármint hogy a klasszikus arabban csak i-u-a magánhangzók vannak, az e az a, az o pedig az u allofónja tudhat lenni. Szóval itt a klasszikus arab és a helyi modern arab közti különbség is ott villog.
Nem, ők is bedőltek annak, aminek a jelek szerint mások is. :)
A helyzet az, hogy a klasszikusból indultak ki, pedig az OH. ajánlását követve alakítottuk ki az arabos átírási irányelvünket (Arab nevek átírása), az pedig az alapelvek taglalásakor leszögezi: „A modern, nyelvjárásilag tagolt kiejtést vesszük figyelembe a földrajzi nevek, újabb keletű szavak, kifejezések, valamint a 19–21. században élő személyek nevének átírásakor.”
Innen már a helyesírási argumentáció terén maradva egyértelmű a dolog, csak az merülhetne még fel, hogy honosodottnak tekintjük, de a helyzet az, hogy mi számít meghonosodott hagyományos alaknak, azt a példatárak döntik el (ott pedig egyedül az MHSz. képvisel kivételt, márpedig KNMH. súlya a nagyobb), és mint rumci korábban kifejtette, az adatok egyáltalán nem mutatnak egyértelműen a honos irányba a századfordulón semmiképp (ha jól emlékszem), tehát alighanem szó sincs honosodásról, újabb keletű nemzetközi átvételről inkább, márpedig az nem írja felül az átírási szabályainkat.
Számomra tehát a döntvény egyértelmű (és a helyesírási argumentáció fonalát követve azt gondolom, másoknak is az). Más kérdés, ha valaki valamelyik közbeeső alapelvvel nem ért egyet, de akkor az kívül gondolkodik a rendszeren, az más eset, hiszen ugyebár nem az "igazságról" vitatkozunk, hanem elfogadott elvek alapján vezetünk le egy problémás esetet, márpedig az elvek rangsora megállapodás kérdése, nem pedig az igazságé. Nagyon is el tudok képzelni olyan álláspontot, ami más sorrendben részesítene előnyben elveket, ha ütköznek, de akkor az egy másik szisztémában gondolkodik (és szabadsága van neki erre persze).
És milyen igazuk van! Ez is mutatja, hogy a Luxor egy hagyományos alak, mint a Párizs — megtartandó; az átírás Al-Ukszur lenne, vagy legfeljebb Lukszur.
Hát ha te a "vörös kánya" szerkezetet bővíted a "fa" utótaggal, akkor (bármi legyen is az értelme ennek az összetételnek :), a szabatos megoldás (lásd: mozgószabály) a "vöröskánya-fa", mert az újabb összetételi tag "összerántja" az eredetileg külön írott jelzős szerkezethez, amihez egységként járul (ad anal. meleg víz + csap --> melegvíz-csap).
Nemrég eszembe jutott egy kérdés. A Madártávlat legújabb számának címlapján ugyanis vörös kányákról van kép, és erről asszociáltam a "Vörös kányafa" című filmre (illetve könyvre, ki melyiket ismeri jobban). A kérdés pedig az lenne, hogy ez a cím vajon helyesen van-e írva? Mert a madár neve ugyan vörös kánya, és nem vöröskánya, de ha azt látom, hogy "vörös kányafa", akkor nyugodtan gondolhatom azt, hogy ez egy (valamilyen) kányafa, ami történetesen vörös. Nem így van? Ha csak ezzel a három szóval akarjuk kifejezni (mármint vörös, kánya, és fa, ragok nélkül) hogy a vörös kányák fája, akkor mi a helyes írásmód, és miért?
Nem könnyű az élet a WP-n, a tisztelt társaság legvehemensebb hangadói most már Lukszurt követelnek, mert hogy – mondják –, rendben, legyen ksz és egyáltalán, de akkor miért lesz a második szótag u-jából o. Nem könnyű ezekkel. :)
Megjött Iványi T. válasza. A releváns rész: "Inkább a Lukszort javasolnám. Annak idején Ligeti akadémikus elve volt az, hogy a bevett szavakat ne változtassuk meg, de ezt én már akkor is elleneztem. Hiába. A földrajzosok nézete ugyanez (hogy ne változtassunk), aminek az a következménye, hoyg ugyanaz a név Líbia térképén olaszosan van írva (s = sc), Algériáén franciásan (s = ch), míg Egyiptomén angolosan (s = sh), stb. Lukszor neve különösen zavaró, magam is azt hittem évtizedekig, hogy akárcsak Memphis, Luxor is görög név. Persze nem az, hanem a várak szó kistöbbesszáma al-ukszur, és a névelő magánhangzóját nem ejtik, ha az l után hamza plusz magh jön. Persze, nehéz a Luxort kiirtani, mert az nemzetközibb, plusz a turisztikában is honos."
Arabosunk hozzáfűzése: "Ez azt jelenti, hogy a Lukszor (az én kevésbé megalapozott véleményemmel ellentétben) nem öszvér alak, hanem az átírás körébe tartozik."
De legalább kap az ember normatív transzliterációt. Abból általában elég könnyű előállítani a magyaros átírást. Persze nem mindig. És itt jön elő a KNMH. legnagyobb baja: túlzottan bölcsész, nem eléggé kocka. Ezzel a megközelítéssel homlokegyenest szembefordultunk az OH.-ban.
