Történések az elmúlt hetekből a Távol-Keleti térrészben:
① - ③ - [Hongkong / Kína]
Történelmi pillanathoz érkezett a Hongkong és Kína közötti vasúti közlekedés, hiszen a Peking - Shenzhen nagysebességű vasút kiegészítéseként 2018. szeptember 23-án megnyíló Hongkong - Shenzhen szakasz átadásával összesen 44 kínai állomás válik közvetlenül elérhetővé Hong Kong belvárosából. A Hong Kongra eső, 26km hosszú szakasz költsége mintegy 88,4 milliárd HK dollárra rúgott (kb. 3,1 billió forint), mely a pálya és a kapcsolódó műtárgyak mellett egy vadiúj hongkongi végállomást (West Kowloon) és 9 darab, CRH380A-ra alapozott nagysebességű motorvonatot (ld. ①-es kép) is tartalmazott, utóbbiakat a CRRC Qingdao-Sifang biztosította.
Az üzemeltető MTR a magas költségek ellenére bizakodó a projekt kezdeti létezését illetően, hiszen a Kína - HK határ mellett fekvő Shenzhen belvárosa mintegy 15 perc alatt elérhetővé válik (szemben a mostani kb. egy órával, mely azonban egy átszállást is igényel), míg a HK - Guangzhou táv leküzdéséhez szükséges idő szintén 20-30 percre csökken (a jelenlegi 2 óráról), igaz, a városközpontba igyekvők további 30-40 perc metrózásra kényszerülnek, hiszen a HK felől érkező járatok fogadására kijelölt Guangzhou-Déli kissé félreeső helyen található. Természetesen érdemes további 30-45 percet rászánni a határellenőrzésre is, mely, a hongkongi közvélemény heves tiltakozása ellenére, mind kínai, mind hongkongi oldalon West Kowloon állomáson történik, így a kínai hatóságok első ízben működhetnek Hongkong területén, melyet egyébként a HK Alaptörvény nem tenne lehetővé. (A korábbi HK - Guangzhou/Shanghai/Peking járatok esetén az útlevelek ellenőrzése a kínai végállomáson történt.)
Minderről bővebben itt lehet olvasni, sok szép térképpel kiegészítve.
④ - [Japán]
Két tájfun között végre volt egy csepp időm kirándulni is, így vetődtem el Fukushima prefektúrába, ahol a viszonylag hálás fotóhelyeket kínáló Tadami vonal mentén múlattam az időt.
A 135,2km hosszú, teljes hosszában egyvágányú, villamosítás nélküli Tadami vonal jelenleg gyk. három szakaszra bontva üzemel, köszönhetően annak, hogy a 2011. nyarán bekövetkezett heves esőzések miatt megsérült vonalszakaszt a mai napig nem javították ki, illetve az ezzel kapcsolatos munkálatok is mindössze idén tavasztól zajlanak. Napjainkban így az utazók kétszeri átszállásra kényszerülnek, ha a teljes vonalon szeretnének utazni, így Aizu-Wakamatsu és Aizu-Kawaguchi között naponta 6 pár járat várja az érdeklődőket, melyeket Aizu-Kawaguchi és Tadami között buszok szállítanak tovább. Innen a legkitartóbbakat ismét vonat szállítja tovább Koide állomásáig, ahonnan már a Joetsu shinkansen állomásai is elérhetőek.
A képen pedig a vonal legjellegzetesebb járműve, a KiHa 40-es motorkocsi (x2) látható Aizu-Nishikata és Aizu-Hinohara között, a Tadami vonal 1-es számú hídján.
⑤ - [Japán]
A Tokyo (東京) és Nagoya (名古屋) között húzódó Chuo fővonal (中央本線) és a Mitaka (三鷹), valamint Chiba (千葉) között elterülő Chuo-Sobu fővonal (中央総武線) részlete Nakano (中野) állomásnál.
⑥ - [Tajvan]
A KRTC (Kaohsiung Rapid Transit Corporation) egyik CAF villamosa várakozik a városi villamos körgyűrű első szakaszának végállomását jelző Hamasen (哈瑪星) megállónál, mely az egykori kikötői pályaudvaron, illetve a jelenlegi Takao Vasúti Múzeum területén kapott helyet, közvetlen összeköttetést biztosítva a Kaohsiung Metro "O" (Orange) jelzésű vonalával.
A CAF Urbos 3 talán már senkinek nem ismeretlen, itt azonban csupán 5 részből álló, 34 méter hosszú, 250 fő befogadására alkalmas, 70 km/h végsebességű (ám jelenleg csak 50km/h-val üzemeltethető) járművekkel találkozhatunk, melyeken 4 pár ajtó található. A Kaohsiungban alkalmazott járművek érdekességét a felsővezeték nélküli kivitelezés adja, mely a CAF szuperkondenzátoros ACR (Acumulador de Carga Rápida) gyorstöltési rendszerén nyugszik.
A múzeum területére bepasszolt állomás miatt azonban nem költöztek el a már jó ideje ott pihenő kiállított mozdonyok, így a képen is látható TRA CT250-es sorozatú gőzős sem, mely teljes lényével a japán C55-ös sorozatot erősíti. A japán megszállás idején, 1935 és 1937 között gyártott sorozat első kilenc tagját, akkoriban még C55 1
9 jelzéssel a japán fennhatóság 40. évének ünnepléseként szállították Tajvanra. A megbízható, kimagasló rendelkezésre állással rendelkező sorozattal Japánban 1975-ig, míg Tajvanon egészen 1982-ig találkozhattunk.
A képen jobb szélen helyet foglaló jármű pedig a Taiwan Electric Co. egyik nagyöreg gépe, az 1980-as évjáratú, B-B tengelyelrendezésű, 370kW névleges teljesítményű, Hitachi HG-60BB típusú dízel-hidraulikus mozdony.