Én pár éve megvettem Simon Péter könyvét (Aki Őelőtte jár). Amennyire emlékszem, személyes élményekkel van tele, főleg (katolikus) keresztény indián közösségekről, szinte semmi nem ragadható meg az egészből. A képanyag minősége kifejezetten kínos. Az ábrák hivatkozása ennyi: "indián" vagy "magyar", a berakott tárgyak mindegyike 19-20. századi, a minta sokszor egyáltalán nem jellemző, mint például ez a tulipán.
A minősítést meghagyom nektek, egyetlen megjegyzésem van csak. Bizonyítani tudom, hogy az amerikai zászló ősi indián motívum.
Vörös Felhő az 1870-es washingtoni látogatás után fel is ismerte, hogy reménytelen a katonai ellenállás az amerikai civilizáció iszonyatos túlerejével szemben.
Többet nem is ragadott fegyvert az amerikaiak ellen, amiért sokat támadták is a harciasabb főnökök.
Élete végéig megmaradt a népe számára kijelölt ügynökségeken, a hangsúlyt a nép oktatására, nevelésére helyezte és nem a katonai felkelésre.
Szóval te is láttad a nevet a síremléken? Nem tudom, hogy ki lehetett, megpróbálok utánajárni. Viszont tudom, hogy ki volt Wanda. A második felesége. Az első feleségének nem tudom a nevét. Az a házasság nem volt sikeres. 1948. február 12-én volt az esküvő, két gyermekük született, Krzysztof és Barbara. Barbara még csak két hónapos volt, amikor a szülők szétköltöztek.
Stanislaw megismerkedett az elvált asszonnyal, Wandával, akinek már volt egy lánya az előző házasságából, Krystyna. Wandával egy fél évszázadig éltek együtt, habár ebben a kapcsolatban is akadtak problémák. A hölgy ugyanis roppant ingerlékeny volt, sőt hisztérikusan féltékeny és roppant nehezen viselte Sat-Okh népszerűségét, különösen a nők körében. Ezért aztán szinte rémálom volt megszervezni bármilyen eseményt, baráti találkozót, mert folyton kérni, könyörögni kellett Wandának, vagy a háta mögött konspirálni. Ráadásul őt egyáltalán nem érdekelték az indiánok, és nem csinált titkot belőle, hogy számára ez az egész dolog teljesen közömbös. Élete végén Altzheimer-kórban szenvedett, ami nagyon megviselte a családot. 2002 júniusában halt meg. Még az év decemberében Stanislaw harmadszor is házasságot kötött, mely sajnos nem tartott sokáig: Sat-Okh alig egy évvel élte túl második feleségét. 2003. július 8-án temették el Gdanskban.
Természetesen Stanislavára gondoltam. A Magyar-Lengyel kultúrális Baráti Társaságnál én is próbálkoztam ,de nem válaszoltak az
emailemre. Van még valami "Zaremba" is aki a Raszulova -Sat Okh könyvben szerepel mint fehér-cseroki főnök. Nos ennek a fickónak
a neve szerepel egy közös síremléken amelyen még Stanislav Suplatovicz és Wanda Suplatovicz neve is fel van vésve. Vajon ki volt ő ? Na és ki volt Wanda ?
Egyébként köszi a kutakodásaidat. Azért én reménykedem,hogy a Kanadában történtekre is fény derül egyszer.
Nagy általánosságban el lehet mondani, hogy a gyarmatosítás időszakában az é-amerikai indiánok döbbenetesen naív és gyermeteg lelkületűek voltak.
Főleg az angolszászok ott csapták be őket, ahol tudták.
Persze, hogy az őslakóknak kezdetben halvány lila dunsztjuk sem volt Anglia, Franciaország vagy Spanyolország reális erejéről, de még a 19. sz. második felében sem tudták távolról sem reálisan felmérni az USA katonai és gazdasági potenciálját.
Bár azt azért lejegyezték, hogy az értelmes Vörös Felhő oglala-lakota főnök 1870-es washingtoni látogatása során igencsak le volt nyűgözve a vonatoktól, villamosoktól, az emberektől nyüzsgő utcáktól, az áruházak zsúfolásig megrakott polcaitól meg az euro-amerikai civilizáció megannyi vívmányától...
De azt biztosan állíthatom, hogy Raszulovára senki sem talált rá Kanadában, Stanislawára esetleg igen! Ez a sok szláv -ova meg -awa. engem is mindig összezavar! ;-)
Sajnos a Kanadában történteket nem tudom sem cáfolni, sem megerősíteni (és ahogy a dolgok állását nézem, mások sem, úgyhogy ebből a sztoriból nem tudok majd szépen kimászni). De folytatom majd, és megírom, hogy mi az, ami minderről tudható, avagy sejthető, feltételezhető. Most éppen a lengyel indiánbarátokkal próbálom felvenni a kapcsolatot, egyelőre sikertelenül, de próbálok több csatornán is tapogatózni.
Kedves Punks, nem, nem céloztam sem rád, sem az elméletedre. Nyelvészeti kérdésekbe nem szoktam beleszólni, csak ha biztosan tudom, hogy egetrengető marhaságról van szó. Mint pl. a belinkelt cikk. Ebbe a "magyarul beszélő dakoták" c. hülyeségbe viszont lépten-nyomon belebotlok a neten és mindig kiveri nálam a biztosítékot.
Na emmán döfi :-)) Csüngök szavaidon és alig várom a folytatást. Pl. azt :mi igaz abból,hogy Raszulovára a Shawneek találtak rá félig megfagyva és aztán a törzsfőnök feleségül "kérte " ?:-)
Callaoból Heyerdahlék indultak. A vöröshajúak urukehunak nevezték magukat és azt állították,hogy a fehér istenek leszármazottai.Ezt persze megint csak Heyerdahnál olvastam. Tulajdon képen én csak a "tiki"vel kapcsolatos nekem címzett kérdésre szerettem volna válaszolni.
Az újságcikkhez én nem szóltam hozzá és szerintem tibb sem azt írta,hogy elhiszi. Tudod olyan ez mint amikor a "Kazános-Morvai"
megtalálta Petőfi maradványait,vagy mondjuk Szörényi Levente ( akit egyébként remek muzsikusnak tartok ) valami várost keres a föld alatt. Azért azt ismerd el,hogy annál nagyobb relytély ( ha már szereted a relytélyeket ) kevés van,hogy honnan és mi módon
hurcolászták oda a "maoikhoz" azokat az irdatlan köveket...
No, ha Annie is itt van, akkor jöjjön Sat-Okh történetének első része, melynek főszereplője még nem ő, hanem az édesanyja, Stanislawa Suplatowicz. Főleg Katarzyna Krepulec diplomamunkájából merítek, pontosabban abból, amit Gugli Fordító barátom segítségével sikerült kihámoznom belőle.
Stanislawa Okólska 1880-ban született Radomban. Kielcében volt tanítónő, 1903-ban ment férjhez Leon Suplatowicz gyógyszerészhez. Okólska kisnemesi famíliája rangon alulinak tartotta, és nem nézte jó szemmel ezt a házasságot. A férj a PPS (Lengyel Szocialista Párt) balszárnyához tartozott. A cári hatalom Leon Suplatowiczot 1905-ben Szibériába száműzte. Felesége később követte őt, hogy osztozzon vele a száműzöttek keserű sorsában. A Léna folyónál fekvő Kirenszkben talált rá férjére, aki ekkor már súlyos beteg volt és néhány hónap múlva meghalt. Leon halála után Stanislawa a Csukcs-félszigetre került, ahonnan egy csapatnyi szökevénnyel a Bering-szoroson keresztül Alaszkába szökött 1917-ben. Onnan azért indultak tovább Kanadába, mert Oroszország és az USA között megállapodás volt érvényben a szökevények kiadatásáról.
Stanislawa szibériai tarkózkodását orosz részről is megerősíti egy érdekes történet. Férje halála után Stanislawa találkozott egy orosz forradalmárral, Jurij Gavrilovics Paskovszkijjal, egymásba szerettek, eljegyezték egymást, de menekülésük során elszakadtak egymástól, soha többé nem találkoztak. Paskovszkij az Észak-Kaukázusban tevékenyen részt vett a forradalmi eseményekben a vörösök oldalán, 1918 augusztusában a fehérek ölték meg.
Több mint 50 évvel később Sat-Okh, aki akkoriban már közismert személyiség volt Lengyelországban, szerepelt a szovjet televízió műsorában, ahol beszélt édesanyja szibériai száműzetéséről. Jurij Paskovszkij unokahúga, Antonia Raszulova látta a műsort, és rögtön eszébe jutott nagybátyja és a lengyel nő, Stanislawa története. Felvette a kapcsolatot Sat-Okh-val és kiderült, hogy csakugyan ugyanarról a személyről van szó. Jó barátok lettek és két könyvet is írtak közösen, az egyik magyarul is megjelent (A törzsfőnök titka). A történetet Irina Tyihonova, Antonia Raszulova unokája írta meg nekem.
Engem is érdekel Észak - Amerika , de a rejtélyek azok jobban izgatnak és abból Dél-Amerikában megszámlálhatatlan sok van .
Tudomásom szerint nam Callao-ban szálltak hajóra a fehér istenek , hanem Mantánál . Ez mellékes , sőt Callao jóval közelebb van a Paracas kultúrához .
Itt vörös hajú mumiákat találtak . Heyerdahl szerint ez a nép jutott el a Húsvét - Szigetekre a Polinézek után .
A maoinak nevezett kőszobrokat is ők épitették . Tudtommal azóta a Paracasi mumiákat a legújabb mta DNS-es módszerrel megvízsgálták és az eredmény europid ( cro-magnoni,
kaukázusi ) származásuak voltak . Ez a nép nem állt meg a Húsvét - Szigeteknél , hanem eljutott a Bismark - Szigetekre és Új-Guineára is ?
Amiért felkaptam a vizet , az a bízonyos újságcikk miatt és a ......
Én semmi olyat nem irtam le és nem állitottam , ami nem valós . nem Móricz nyomába akarok lépni kit az egekik magasztaltak . Mem vagyok olyan ki minden népet Magyarnak tart ....
Csupán azt vallom és irtam le , hogy egyes indián népek nyelvében Urali szavak vannak , de ez nem azt jelenti hogy ezt meg lehet érteni , velük Magyarul lehetne beszélgetni .
"Mivel annak eldöntése, hogy valaki troll-e vagy sem, szükségszerűen szubjektív döntés, megeshet, hogy tévesen trollnak vélnek a viselkedésed alapján." (Wikipédia)
Köszönöm a pontosítást. Valójában véletlenül találtam ezt a cikket, miközben a timucua bagoly-totemről kerestem képeket. Egy blogon hivatkoztak rá, én meg megörültem neki. :)
Egy "elszállt" válaszomban pont azt írtam,hogy nem akarok belekontárkodni etnográfiába, etnológiába,vagy antropológiába.
Polinéziáról kb. 30 éve olvastam utoljára,ezért én Heyerdahlnál megrekedtem. Csak arról írtam amit olvastam,de nem állítottam semmit ezzel kapcsolatban.
Ahelyett,hogy gúnyos megjegyzéseket teszel,kérlek szólj hozzá te is és oszd meg velünk a tudásodat.
Látom nem győzted kivárni a választ------nagyon helyes. Azért én kiegészíteném az általad leírtakat. A polinézek őshazájuknak"hawaikit" (Hawai szigetek ) tartják, magukat pedig "Tiki" főistentől,a nap fiától származtatják. Heyerdahl elmélete szerint, Tiki,azonos Kon Tikivel,azaz Virakocsa inkával,a Napkirállyal. Kon Tiki az inkák őse, a legendás perui fehér nép legfelsőbb ura volt. Ezeket a szakállas fehér bőrű embereket, egy Cari nevű főnök által vezetett indián sereg megtámta és majdnem az utolsó szálig lemészárolta. Tikinek azonban néhány emberével sikerült elmenekülnie,egészen az óceán partjáig, ahonnan később elvitorláztak napnyugat felé. Onnan aztán "nyomtalanul"eltűntek----- de nem így Heyerdahl szerint ! Az ő elmélete az volt ugyanis,hogy "Hawaiki"-ig jutottak,ahol aztán keveredtek ( és itt jönnek be a képbe az indián közös ősök ) a Brit Kolumbiából szintén hajóval odavándorolt indiánokkal. Ezt a teóriát a norvég tudós úgy próbálta igazolni,hogy a különböző szaktudományokban jártas 7 fiatatal kollégájával ( egy kis nemzetközi csapattal ) a Kon Tiki nevű, saját maguk által, balsafából épített tutajon,a perui Callao-ból indulva ,eljutottak egy csendes óceáni lakatlan kis atoll-szigetre,Puka Pukára,ahonnan azután már Tahitire vontatták őket.Ennyi a történet dióhéjban. A polinézek Tiki-nek neveznek egyébként minden olyan fa,vagy kő szobrot, szobrocskát amelyek főbb isteneiket (Tiki,Tangaroa,Tané) ábrázolták. Fejedelmeiket,királyaikat ezek leszármazottainak tartják mindmáig ( persze a megkereszkedettek egy része csak titoikban ).
Itt azt olvasom, hogy Heyerdahl teóriája szerint a polinézek Délkelet-Ázsiából előbb Észak-Amerikába jutottak el, majd később hajóztak csak nyugatnak a Csendes-Óceánon. És tényleg Brit-Kolumbia kenui és totem-oszlopai szemléltetik a feltételezett kulturális kapcsolatot.
A polinézeket hivatalosan is ontopik népcsoporttá nyilváníthatjuk :) (És úgy látom, sikerült felkelteni az érdeklődésemet...)
Gordon Miller festménye archív fotó alapján: Skidegate, 1860. (Canadian Museum of Civilization). Most találtam és azért szeretném megmutatni, mert "erő" vagy "lélek" vagy nemtudommi van benne. Vagy inkább úgy írom, hogy a kép tárgya jelen van a képben.
Istenigazából nem tudom, Polinéziában hogy s mint esett meg a dolog, de gondolom Franciaországról nagyságáról és erejéről a polinézeknek is csak ködös elképzeléseik lehettek.
