Ez ugye nem jó megoldás mindaddig, amíg nem tudjuk, hogy a "történtek" az éppen egy lövöldözés, tehát címnek semmiképpen nem jó, mert értelmetlennek tűnik. Bár a "történtek lövöldözője" valami absztrakt versben elmegy.
Számomra is gyanús, hogy itt a nemragozó nyelvek kiemelő szerkesztésről van szó, amivel jobb híján fejezik ki az értelmi hangsúlyt, tekintve, hogy a kötött szórend nem tesz lehetővé olyan játékokat, amilyeneket a ragozó nyelvek lehetőségei.
Vagy lehetne a mellékmondatot igeneves szerkezetté alakítani, de az is nagyon 'sajtónyelvi' lenne, másrészt nem utalna az időrendre: úgy hat, mintha egyszerre történne a kettő: ő békésen lövöldözik tovább, miközben a bíróság tárgyalja az ügyét.
'Életfogytiglanra ítélték a bécsi szikh templomban lövöldöző férfit'
Nyertél. Nyilvánvaló, hogy egyszerűen kimaradt valami a mondatból, valami ilyesmi akart volna lenni: 'Életfogytiglanra ítélték a bécsi szikh templomban történt lövőldözés elkövetőjét', magyarul pedig így lenne: 'Életfogytiglanra ítélték a férfit, aki a bécsi szikh templomban lövöldözött'
Szeretném megkérdezni, hogy ez magyarul jól van-e irva?!
1.változat : "Életfogytiglanra ítélték a bécsi szikh templomban történt lövöldözőjét" 2. javitott változat : "Életfogytiglanra ítélték a bécsi szikh templomban történt lövöldözőt"
Mindkettö cimszó egy újságcikkben van/volt található:
A probléma margójára: ugye jól sejtem, hogy a (vulgo) Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérem normatíve "Munkás-paraszt Hatalomért emlékérem" (kitüntetés- és díjnevek OH.-féle 7. típus). Persze még így is kérdéses számomra a kiskötőjel, csakúgy, mint a "munkás-paraszt kormány"-ban.
"A nagykötőjelről ugye azt mondjuk, hogy az alkalmi kapcsolatok attribútuma, de leginkább csak a tulajdonnevek, népnevek, dátumok vonatkozásában érvényesül a szabály..."
Szerintem a nyelvek neve között is nagykötőjel van, és úgy sejtem, hogy a lexikoncímek között is (Madagaszkár--maraschino, nem biztos, hogy van ilyen, de lehetne).
Helyesírás-elméleti kérdés továbbutalva a t. fórumba:
"A nagykötőjelről ugye azt mondjuk, hogy az alkalmi kapcsolatok attribútuma, de leginkább csak a tulajdonnevek, népnevek, dátumok vonatkozásában érvényesül a szabály, ezeken túl mintha nem terjedne a nagykötőjelek terrénuma. Ami mindig is zavart, mert valami vagy paradigma, vagy nem az.
Magának a kötőjelnek a helyesírási lehatárolása nem éles, de tudjuk, hogy kötőjelhez nyúlunk a mozgószabály, szótagszámlálás, tulajdonnévi előtagos összetétel, álandósult kapcsolatok (német-római), egyes ikerszók, egyes toldalékolási típusok stb. esetében.
Na mármost, maga a kérdés: amikor két kifejezést, többnyire egyenértékű jelzőt alkalmilag egymás mellé rendelek, és kötőjellel kapcsolom őket, mindig olyan érzésem van, hogy normaszegést követek el, elvégre a "néprajzi-folklorisztikai kutatások"-ban a szerkezet elejének kötőjele sem a mozgószabály, sem a szótagszámlálás, sem semmi felől nem értelmezhető.
Szívem szerint nagykötőjellel írnám, hiszen alkalmi kapcsolat: néprajzi–folklorisztikai, de ilyen megoldást nem ismerek az írásgyakorlatban. Ezért kínomban inkább vesszővel oldom fel az ilyen típusú dilemmákat: néprajzi, folklorisztikai kutatások, ami, jól tudjuk, látszatmegoldás, ráadásul esetenként csúnya is (amikor ne tőmondatokat írok, márpedig olyat nem szoktam), de igazából az lenne jó, ha tudnám, hogy lehet az ilyeneket mégis kötőjellel kezelni."
Így hangzik a (hosszadalmas) kérdés. :)
Az én korábbi kérdéseim viszont még mindig nyitva állnak.
De, ez nekem is tetszenék (mondjuk enyhébb megoldás vesszővel: "Olimpia, 2008"), de a Sportműhely a Wikipédiában autonóm hatalomgyakorló szervezet, és meglehetősen erős az elnevezési lobbijuk (ez a WP-ben a szócikkek elsődleges neve körül dúló viták terepét jelenti, ahol is a csaták hevesség csakis a vallásháborúkéhoz mérhető), maguk alakították ki maguknak a sportcikkek nevezéktanát, tehát ujjat nem húznék velük. Elég nekem a helyesírási KF. :)
Csak annyiban szoktunk beavatkozni, hogy az általuk kialakított címadási gyakorlat AkH.-kompatibilis legyen.
a 'ch' nem csak /h/-féle, hanem /cs/~/ty/-féle hangértékben is "szokványos", egyébként.
A ß egy hosszú és egy "rövid" (normális), avagy egy hosszú s és egy z ligatúrája eredetileg, felfogás, sőt, valójában alkalmazott font függvényében (a legtöbb antikva ß ſs, a legtöbb fraktúr ß ſʒ-ligből származik), többek között nem csak a ez, a két eredet konvergenciája, hanem a modern helyesírásgyakorlat is teljes értékű betűvé magasztalta, úgyhogy azon nem érdemes filózni, hogy hány graféma is kollidálna ha feloldanánk a ligatúrát. Egyébként nem három, mert a "Heſsszel"-ben is csak két s van, az első az ſ. (Még ha ugyanolyan hangértékű, pozicionális allográf is).
Mindenesetre: az ß ugyan idegen, de _egy_ betű, s nem betűkapcsolat. Ezért szerintem a kötőjelezése indokolatlan. (Azt sem kötőjelezzük, hogy Rømøn 'Rømø szigetén': idegen ugyan a betű, de egytagú). És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy mint említetted, az /sz/ értékű ß nem szokatlan...
Bónuszkérdés frissiben, máma a WP helyesirási kocsmafaláról adoptálva: miképpen áll a helyzet szokatlan hangértékjelölés szempontjábul a következőkkel:
1. "c" hangértékű "z": erre azt feleltem, többek közt az OH. "konstanzi" adata alapján, hogy nem számít szokatlannak, nem kötőjelezünk;
2. ß – hát ez egy kicsit kifogott rajtunk, kérdés, mennyiben számít szokatlannak egy a németes kultúrával régi érintkezésben lévő kultúrában, és még az a delikát részprobléma is felmerült, hogy ugyebár ez egy hosszú s-t helyettesítő ligatúra, tehát a hárombetűegymásmellékerülésellenességi irányelv is játékba jöhet: "Rudolf Heß-szel"[?]
3. "ch" - erre azt feleltük, hogy "h" hangértékben a gyakorlat szerint nem számít szokatlannak, ellenben mondjuk "s" hangértékben (fr.) azt mondanám, hogy igenis szokatlan megoldás, és kiskötőzném.
Mit tetszenek szólni hozzájuk? A ß kimondottan sunyi, alattomos, gonosz kérdés, de hát a WP-sek már csak ilyenek... ;)
Első szereplő a "párizsi iskola", amit én mozgalmak, irányzatok és hasonlók mintájára kicsivel írnék, viszont mi a helyzet az olyan esetekkel (Értelmes Tervezettség Mozgalom), amikor egy mozgalomnak ugyanezen a néven egyesülete alakul (a helyzet kicsit emlékeztet az ismétlődő rendezvények mögé kerített intézményi háttér esetére, amikor is Budapesti Nemzetközi Vásár lesz a vásárból).
A másik érintkező probléma az olyan gigászi "mozgalmak" eset, amilyen mondjuk a katolikus egyház, ami nyilván kicsi, ellenben van neki számos konkrét, egymással szövevényes viszonyokban álló intézménye, ami meg intézménynévszerűen viselkedik.
Tehát: mi lesz például a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia sorsa? Állandó, intézményszerűen működik stb. Gondolnám én, hogy nagy. Az OH. ezzel szemben a "Magyar Katolikus Püspöki Kar" nevet hozza, ami az én értelmezésem szerint inkább kicsi kéne hogy legyen, egy megjelölés, a karnak lesz ugyanis az intézménye a M. K. P. Konferencia (de azzal is ki tudok békülni, ha ezek szinonimaként felcserélhetőek).
A pannonhalmi (területi) főapátság ügyében kibontakozott vitában viszont elbizonytalanodtam. Ez egyrészt egyházjogi fogalom, ebben az esetben a közigazgatási körzetek mintájára íródnék, másrészt az épület maga, harmadrészt viszont tagadhatatlanul van egyfajta intézményi jellege, amennyiben működő apátságról van szó.
Hasonló probléma még az egyházmegyék és főegyházmegyék nevének írása, különösen ha alkalmi viszonyban vannak benne földrajzi nevek. Megyés analógiára írandóak? Mi lesz az Esztergom–budapesti főegyházmegyével és a szeged–csanádival? Az OH. (eléggé el nem ítélhető módon) csakis a problémátlan "szeged–csanádi megyés püspök" formát hozza, de az nem ad választ a megye nevének írására, különösen a nagybetűkre. ;)
Visszatérés részben a "leánykereskedelmi iskola" problémájához: kínzó fájással támad újra a kérdés a sportversenyszámok írásával kapcsolatban, ami most vagy háromezer szócikket érint. Mi is az álláspont ezekben az esetekben? Példák (az első betű a cikkcím miatt nagy):
"Férfi 100 méteres síkfutás a 2008. évi nyári olimpiai játékokon" "Férfi gyeplabda-torna a 2008. évi nyári olimpiai játékokon" "Férfi egyes tenisz a 2008. évi nyári olimpiai játékokon"
stb. stb. végtelen sorokban. A sportműhely benyújtotta a készülő szócikkek címét előzetes normakontrollra, és nem szeretném cserben hagyni őket, ha már ilyen rendesek voltak. :)
Azt már itt és szomszédos topikban is többször tárgyaltuk, hogy az elvi háttér némileg problémás, most nem ezt szeretném felmelegíteni, a kérdés tisztán praktikus: mit kezdjünk ezekkel az alakulatokkal, és kezdjünk-e egyáltalán bármit.
Tsakis. Magam én [(c) Füst Milán] már tsak indolenciáuól és az animusom mélyén tikon rejtező rebellis inklinációbul kifolyólag is primért fogok skribálni, valahányszor a reminiszcenciám cserben nem hagy, quod absit.
