" A szőlőhegyi területemre telepített kákival, hatalmas fügékkel, nagy babérral én is közelítem lassan a két évtizedes jelenlétet, mégis csak olyanoknak van pl. fügéje a közelben, akiknek egyébként is volt, vagy lenne.
Ha azt mondom, hogy "Magyarországon vagyunk", akkor ezzel egy bizonyos attitűdre utalok. Itt szigorúan tilos "kilógni a sorból". Ha van valamilyen növénykülönlegesség valahol, azt esetleg elmennek megnézni, "elzarándokolva" oda, mint valami kegyhelyre. Az ott van, az valami különcé, aki olyan bolond, hogy "ilyenekkel foglalkozik", aztán mindenki hazatér és teszi a dolgát tovább, ahogy szokta, legfeljebb néhány hasonló "különcben" indít el olyan gondolatokat, hogy neki is lehetne valami hasonló. Itt a topicban mi mind ilyen "különcök" vagyunk. De a mi törekvésünk itt az, hogy megpróbáljuk kialakítani azt a mentalitást, ami nem így közelíti meg ezeket a dolgokat. Különcnek lehet tekinteni azt, aki a háza köré középkori várat épít, vagy veteránautó tulajdonos, stb. De a nálunk meghonosítható, kiemelkedően hasznos növények terjesztését bizony nem ilyen szemlélettel kellene megközelíteni.
"Ember, ha ilyet ültetsz, nem fogsz már kilógni a sorból". Igyekezz, mert, ha időben nem ültetsz, Te fogsz kilógni a sorból, mert mások megelőznek!"
Ezen a fórumon olyan, teljes mértékben, vagy korlátozottan téltűrő, nálunk még kevéssé ismert gyümölcsfajok hazai termesztésével kapcsolatos tapasztalatokat, gondolatokat, ismereteket oszthatunk meg egymással, melyek feltétlenül érdemesek lennének a magyarországi meghonosításra. Néhány hobbikertész már rendelkezik ezen növények néhány példányával, ezért szándékunkban áll e példányok felkutatása, a tulajdonosok tapasztalatcseréje. E fajok közül a legjelentősebbek és legérdemlegesebbek a kivi, a káki/hurma/datolyaszilva (diospyros kaki), a füge, a jujuba (ziziphus jujuba) és a pawpaw (asimina triloba). Ezek mindegyike teljesen rezisztens, tudomásunk szerint semmiféle növényvédelmet nem igényel, így megvalósítható velük a biotermesztés. A füge és részben talán a káki kivételével mindegyik teljesen télálló. Éppen a füge korlátozott fagytűrése miatt elengedhetetlen, hogy foglalkozzunk az éghajlattannal, különösképp a mikroklímát alakító tényezőkkel, mert ezek ismeretében belátható, hogy a fügét is az ország jelentős területein megfelelő biztonsággal lehet termeszteni. A topik feladata a tanácsadás, helyes művelési példák, modellek bemutatása is. Bárki beszélhet sikereiről, de akár esetleges eddigi kudarcairól is, ez esetben célunk a megoldás együttes keresése, azonban nem lenne jó, ha ez a jobb sorsra érdemes, azaz akár nagyüzemi ültetvény céljából meghonosításra érdemes növényeknek a valóságtól eltérő, negatív propagandát eredményezne. Sajnos nagyon makacs, közkeletű tévhitek akadályozzák ezen gyümölcsfajok hazai elterjedését, éppen ezért célunk e tévhitek lerombolása, néhány sikeres magyar mintaültetvény és elszórt házikerti példák bemutatása által. A már létező mintaültetvények bemutatásával szeretnénk egyfajta mintát adni a magyar kertészeti, gyümölcstemesztési szakma kezébe. A jelenlegi helyzet sajnos az, hogy több évtizedes lemaradásban van a szakma ezen gyümölcsfajok meghonosítását illetően, konkrétan sehol nem foglalkoznak a honosítással. Ez köszönhető részben az e növényekkel kapcsolatos makacs fagyérzékenységi hiedelmeknek, valamint Magyarország klímatényezőinek totális félreértelmezésének.
Az eddigi csekély elterjedtség jelentős részben köszönhető a különböző hazai kertészetekből beszerzett megbízhatatlan, rossz minőségű szaporítóanyagnak is. Ez különösen nagy gondokhoz vezethet egy olyan kétlaki növény esetében, mint a kivi, amelynél jelentős számú vevőréteg kizárólag hímnemű növényekhez jut hozzá a nem létező önporzó néven, vagy hamisan, különböző neműekként forgalmazva. Ezért célunk a megbízható beszerzési források felkutatása, a megfelelő tulajdonságú példányok házi, vagy esetleg kertészeti szaporítása, egymás közötti cseréje.
Foglalkozunk még a hagyományos gyümölcsfajok rezisztens fajtáinak szelektálásával, vagy régi, feledésbe ment, de jó és ellenálló fajták újraélesztésével is. Szeretnénk szakmai útmutatást adni olyanoknak is, akik belevágnának új fajokkal, fajtákkal az üzemi méretű termelésbe is. Azt várjuk, hogy a topik leendő résztvevői az itt megszerzett ismeretek aktív terjesztőivé is válnak, felgyorsítva ezek magyarországi meghonosítását.
A fogadó küldöttség egyik tagja, elmondása szerint, Prinzersdorf nevű községben, a saját kertjében rendelkezik fügével és kivivel. Az előbbi a szigorúbb teleken részben, vagy egészben visszafagy, jelenleg, az utóbbi időszak enyhébb teleinek köszönhetően egészen szép méretű. A kivi viszont soha semmilyen sérülést nem szenvedett és nagyon bőven terem, amióta hagyta, hogy egy "Urwald" (őserdő) legyen belőle. Gondolom ezek a mondatok mindenki fülében ismerősen csengenek. Látogatásunk egyik helyszínén, a Duna partjára települt kis középkori városkában, Dürnstein-ben magam is találkoztam fügével, amit le is fényképeztem. Ennek kapcsán került elő a téma egyébként és a beszélgetés során kiderült, hogy az egyikük szintén fügetulajdonos. Egy másik vendéglátónk elmondta, hogy az ő bécsi rokonainak a kertjében nagyméretű, idős példányok vannak, amelyek bőven teremnek, továbbra is megerősítve, hogy nem kelet, nem nyugat, nem észak, nem dél, hanem domborzat (inverzió) és városi hősziget. Nincs új a Nap alatt!
Az elmúlt napokban volt szerencsém képviselő testületi delegációval Alsó-Ausztriába látogatni. A rengeteg egyéb tapasztalat mellett néhány többé-kevésbé ideillővel is gazdagodtam. A Duna mentén magasodó sziklás hegyek oldalában teraszos műveléssel hatalmas területen van szőlőkultúra. A vendéglátók szerint (akik közül volt a szektorban közelebbről érintett is) nagyon jól működik, biztos piaca van, jövedelmező. A vegetáció a miénkhez képest kb. két hét késésben van, most vannak az eperszezon elején, ami nálunk már bőven lecsengett. Az általuk az idén korainak minősített szőlővirágzás a fajták zöménél most zajlik, ugyanezeken a fajtákon nálunk már komoly szemmérettel rendelkező fürtök vannak. Tudjuk, hogy a szőlőnél a legkritikusabb klímatényező a vegetációs időszak hőösszege, ami a tökéletes érést és cukorképződést meghatározza. Könnyen kikövetkeztethető a végtermékek közti potenciális különbség, ha azon a területen két hétnyi hátrány már június közepéig összegyűlt egy olyan évben, amikor egész Közép-Európában a szokásosnál egységesebb volt az időjárás, sőt a csapadékos időszakok sokkal inkább érintették az Alpoktól délre eső területeket, mint a tőlük északra elterülőket. De ott mindennek ellenére kiválónak minősül a klíma, erre mifelénk "hűvös", mindenre "alkalmatlan", "boreális" jellegű. Ott nincsenek értékesítési problémák, nálunk vannak. Ott hálásak azért, ha valaki valamilyen korlátoltságot, tévedést, vagy félrevezetést leleplez a társadalom javára, nálunk megneheztelnek arra, aki ugyanilyenek képviselőit tréfásan "szagembernek" minősíti.
Nagykanizsa egyik külterületi-szőlőhegyi részén jártam ma, és annyi fügét láttam, hogy majd leesett az állam! Volt köztük szép derék is, és aminek külön örültem, hogy nem voltak agyonvagdosva, egy kivételével! Az is bizonyosságot nyert, amire már régen gyanakodtunk, hogy sajna a fajtahasználat szerencsétlen volta miatt nincs annyira elterjedve errefelé a füge, mint amennyire lehetne, és ugyanezen okból nincs több méretes füge a környéken! A térségben sajna a régi, hagyomágyos nagy barna fajta, vagy a kisebb, később érő barna fajta van elterjedve, ez a két legfagyérzékenyebb! Az előbb említett helyen találtam az elmondások alapján lila, piros, sőt, sárga fügét is, és mindegyik példány sokkal nagyobb, mint amiket a barna fajtákból találni! Állítólag valakinek a városban van fehér színű, vagy fehéresnek tűnő, minden esetre nagyon világos fügéje is! Sajna fényképezőm nincs, így képek majd valamikor, amint szerzek gépet, illetve az említett helyen le vannak beszélve fügekóstolások is :))
Ha ez megnyugtat én két,különböző helyre vitt kákival jártam így.Most indultak még csak meg,már kezdtem kényelmetlenül érezni magam,de most már nyugi van...
Ma látogatást tettem a fiammal az egyik kolégám telkén kit boldog káki tulajdonossá tettem. Már a kínzásom lehetőségét vetette fel mert a gyökeres káki oltványa az április első hetében történő ültetése óta most mozdúlt meg. MA már vigyorgott a tulaj!!!
Én már ittam, elmesélhetem az ízét.....:-)) De komolyra forditva, megpróbálok szerezni. Nekem csak ilyen kommerszek vannak, törköly, szilva, sárgabarack, őszibarack, stb.
Hát, ha a lekvárból indulunk ki, akkor nagyon jó lehet a pálinka is belőle...:) Jut eszembe, az imént találtam még egy összeaszott gyümölcsöt, akar valaki kísérletezni a magvetéssel???
Elültethetted volna a magját, a házi meg a barkócaberkenye- ami szóba jöhet gyümölcsként- fajtaazonos magról is. Errefelé a szőlőhegyeken még elég sok helyen találni méreteseket, itt-ott az erdőben is. Kiváló pálinka van belőle.
Hmmmm... berkenye..:) A Szakkislány tavaly meglepett néhány kiló terméssel, az egyetem telepén kísérletezgetnek vele. Szép nagyok voltak, lett is lekvár , bár elég macerás az elkészítése. Nagyok a magvai, nehéz passzírozni, kiszedni meg türelemjáték. Cserébe villámgyorsan elfogyott, a baracklekvár tovább süllyedt a ranglistán...:))) Sajna facsemetét nem sikerült még keríteni, mert az említett telepen dolgozó jómunkásemberek véletlenül kiszántották a legtöbbjét..:(((
Neked ingyenes, mert az első, ezredik, százezredik és egymilliomodik vendégnek nem kell fizetnie. Akik viszont csak ezután kapcsolnak, bizony, fizetnek, mint a katonatiszt! (Hacsak bele nem esnek majd a felsorolt sorszámok valamelyikébe.)
De hogy az igazság minden részletét feltárjam, bizonyos apró beavatkozások azért történtek az évek során: a kákinál minden tavasszal megigazítom a koronát, néhány ág metszésével, a jujubát pedig megpróbáltam nemes fajtával beoltani, de csupán egy "nemes foltot sikerült rajta ejtenem", tökéletes kallusszal, de vak rüggyel. Az asiminához tényleg nem nyúltam.
A saját tapasztalataimra alapozva azt a tanácsot tudom adni, hogy ne aggódj. Ne csak most ne aggódj, hanem általában ne aggódj a növényeid miatt! Az udvaromba három, itteni téma tárgyát képező fajú növényt ültettem. Évekkel ezelőtt egy kákit, két éve egy asiminát és egy jujubamagoncot. Elültettem őket ide az udvar gyepjének a közepébe és azóta ügyet sem vetettem rájuk. Bár nem is nagyon figyelgettem őket, de ha netalán mégis esetleg időszakosan sárgábbak voltak a kelleténél, nem törődtem vele, nem szaladtam tápért, permetezőért, hagytam őket a maguk kedvére vegetálni. Ezzel a módszerrel a képeken látható növényeket lehet nevelni. Mindenkinek ezt tudom csak ajánlani. Tudom, hogy nincs benne túl sok szakma (szagma meg egyáltalán semmi), de talán mégis működik. Ki kell próbálni! Félre a búval és az aggodalommal!
