Sabadkától egy rövidebb szakaszon autóútdíjat kérnek, ami nekünk 900 Dínár volt. Aztán jön az autópálya, ami egyenlő a nullával, és drága is. Mikrobuszra 780 dínárt fizettünk. Eurót nem fogadnak el, csak dínárt. Az autópálya egyébként nagyon rossz, 72-es tempó, visszafelé másfelé jöttünk. Nagyon hosszú az út. Éjjel 3-kor indultunk Szegedről, és este 7-re értünk oda Petrovácra. A rendőröktől nem kell félni. Nagy kamu, amit híresztel a sok hülye, hogy milyen szemetek, büntetnek ha kell, ha nem, ez nem igaz. Sem az oda, sem a visszaúton nem állítottak meg minket, látni azért sokat láttunk, de mind kivétel nélkül radarozott. Nagyon mérnek lépten-nyomon, erre figyeljetek, minden táblát (még a 20-ast is) szigorúan tartsátok be, sebességtúllépésért nagyon megvágnak. Leginkább a Belgrádi rendszámú ellenőrzik, azokra is nagyon vigyázzatok, mert úgy vezetnek mint az őrültek. Beláthatatlan kanyarban fent a helyekben 30-as táblánál szerpentinen 70-80-al mint az őrültek úgy hajtanak, előznek alagútban, alagút előtt, stb. Ők a legveszélyesebben az egész úton. A hosszú útért a táj látványa kárpótol. Egyszerűen gyönyörű. Két kanyonon fogtok átmenni. Az egyik a Tara kanyon, a másik a Moraca. Sosem hittem volna, hogy ilyen helyen is járni fogok egyszer. Álljatok meg ahol lehet, vannak ösvények néhol amin letudtok menni a folyóig. Néhol türkizkék a vize, jég hideg, és annyira tiszta, hogy fentről lehet látni a halakat, ahogy úszkálnak. Ilyen helyeken pihenjetek. Pulcsi, hosszúnadrág ott fent a helyekben kötelező, hideg van, és szinte mindenütt esik.
Szilvi vagyok. A reptérről sajnos nem tudok semmi, a tengeri sünökről annál inkább. A strandokon nem igen vannak sünök, inkább beljebb a sziklákon, illetve a nem igen látogatott partokon, sziklás helyeken. De mindenképpen vigyetek vízicipőt, annélkül fájdalmas azokon a nagyon apró, de szúrós kavicsokon lépkedni. Vigyázzatok a medúzákra. Azok amik arra járnak, nem veszélyesek, de ha hozzáérsz fájdalmas égető érzés sokáig. Amúgy élővilág nincs, nagy sziklák, néhány apró színtelen vagy fekete halacska, ennyi.
Sziasztok! Sokan nem kenuztatok a Skadarsko tavon az biztos.:)
A következő útvonalon mennénk: Szeged-Szabadka-Novi Sad-Belgrad-Lajkovic-Valjevo-Proega-Pliepolje.
Van valakinek tapasztalata a fenti útvonallal kapcsolatban?
U.
Tivatban is van nemzetközi repülőtér, Szegedről is megy, ez kicsit közelebb van, de egyébként Podgoricából elmentek Bar-ba vonattal, - lent van a menetrend, onnan már átvisznek taxival vagy kisbusszal...
Tudja vki esetleg, hogy a podgoricai reptérről hogyan lehet eljutni Budvába? Érdemes úgy elindulni, hogy nincs előre szállás és ugye autó nálkül mennénk?
Budva és környékén a vízben a tengeri sün előfordulása gyakori?
Augusztus közepén 6 éjszakát (10 euró/fő) töltöttünk
Stanisic Katica néni (vajdasági születésű, magyar hölgy)
kotori apartmanjában. (legalább 15 főnek tud helyet biztosítani)
Nyugodtan hívjátok ! Nagyon kedves, természetesen, anyanyelve: a magyar.
Telefon: 381/82334786 vagy mobil: 381/69533297
(hivatkozás: "Nagy társaság", akik VIII. 18-23 között voltak)
Köszönöm a tanácsot.
Egyébként egyelőre nem tudom, hogy első osztályon utazunk-e, elképzelhetőbb, hogy nem. És úgy tudom, hogy este 8-kor indul és reggel 6-kor van ott. Akkor ez nem igaz?
A vonatút hosszú, 7-kor indul este és másnap fél 10 körül van Bar-ban. Ha Szabadkán még meleg van a fülkében, akkor számíts arra, hogy Montenegroban a hegyekben viszont hűvös lesz nagyon hajnalban. Tehát a pokrócot amit adnak ne pakold el, legyen lábnál. Én nem tudok aludni vonaton/buszon... Érdemes reggel 5-kor kiülni a folyosóra, és nézni a hegyeket, amíg nem jönnek az alagutak. Fantasztikus. Vizet, innivalót vigyél, az nincs természetesen. A vonat egyébként villámgyors, villanyos mindenütt. Ha első osztály, akkor ok minden, csak magyarok vannak a kupéban, ami le van zárva.
Most jöttem haza Montenegróból ! Egyszerűen GYÖGYÖRŰ !
.
Egy gyors infó:
Aki most van kint, vagy most megy ki, az mindenképpen ússzon át
(vagy csónakázzon át) a Szt. György-szigetre (Perast-tal szemben) !
Most egy magyar pap, Vilmos atya (Vajdaságból / Bencés rend) nyaral ott, s a magyaroknak szívesen megmutatja a szigetet, s mesél egy kicsit a történetéről !
Érdemes megnézni !
Mi tavaly nyáron töltöttünk egy hetet Kotorban. A tapasztalataimat jól illusztrálja, hogy azóta is ájuldozom az ambivalenciától, amit a természeti adottságok és a balkáni mentalitás ad. Viszont azt gondolom, aki emlékszik az orosz órákra, az jól elboldogul ott, és mi a tömegközlekedést is bátran használtuk. Bár a busz indulása előtt a sofőr és a kalauz szerelgetett valamit odalenn, aztán megismerhettük a vezetési szokásokat, (egyik kézzel sms-t ír, másikkal integet a szembe jövő busznak, harmadikkal a dudát nyomja) de a szerpentineket túlélve nagyon élvezetes látványt adott a magasból a partra.
A szállodai félpanzió a Fjord hotelben minősíthetetlen. Borzalmasan sikeredett magyar konyha-próbálkozások, ahelyett, hogy a saját ételeiket ehettük volna, amit egyébként minden étkezés után pótoltunk. Isteniek a grillezett dolgaik, és a pincérek bár nem tudnak világnyelvet, igen találékonyak voltak, pillanatok alatt elmutogatta a rablóhúst pl. A szállodánál dolgozott egy "mindenes", akit leginkább sofőrként alkalmaztunk, és mikrobuszával bárhová elvitt fejenként másfél euróért.
A kotori egy euros hegymászásról: ha azt nézed, hogy a Halászbástyára kedves budapesti idegenforgalmi munkatársak is belépőt kérnek...
A mi mobilozásunkkal semmi gond nem volt, de használtuk a helyi fizetős telefont is, (mint nálunk régen, beszélsz majd utólag fizeted a díjat) probléma nélkül.
A rengeteg szemét persze mindenhol jelen van, de sajnos nem egyedi eset.
Mindent összevetve azt hiszem, nem cserélném el a tavalyi ott töltött napokat, a Mamula szigettel, a kék-barlanggal, Budva és Kotor óvárosával, és egyebekkel.
Akinek másra van igénye, ne induljon el egy most rendeződő, és fejlődésben lévő országba, ahol mélyen él az istenhit az emberekben, minden autóban kereszt vagy rózsafüzér lóg, és még áthatja a mindennapokat a háború borzalma. Ezek az emberek szeretnek élni, és úgy élni, ahogyan generációk óta teszik. Mediterrán életszemlélet, mindenki nyugodtan, ráérősen teszi a dolgát, vagy hevesen gesztikulálva "üvöltözi" át az információt a tőle 1 m-re állónak. Ők ilyenek. Ha az olaszokat elfogadjuk heves vérmérsékletűnek, velük miért ne tennénk?
Csatlakozom lalilalilalihoz. Mi agusztus közepén voltunk Petrovacban apartmanban. A balatoni összehasonlítás nagyon jó. Nyelvtudásról annyit,ha egy minimális szinten tud a nyelvükön valaki akkor azt díjazzák. Rendőrőkkel én csak akkor kerültem közelebbi kapcsolatba, ha információt kértem. Segítőkészségük maximális volt.
Most voltunk előszőr, de remélem jövöre ismét sikerül ott nyaralni.
Szerintem addig jó nekünk ott , amig a tőlünk nyugatabbra élő turisták nem jelennek meg, csak a helyiek vannak.
Sajnálom, hogy ilyen rosszul sikerült a montenegrói utazásotok. Pedig azt a 10 napot igazán kellemesen is el lehetett volna tölteni. Mi 7 napot voltunk ugyanebben az időben, de kitűnően éreztük magunkat, pedig nem hotelben voltunk félpanzióval, hanem helyben keresett apartmanbanban és félpanzió helyett az utcai grillekben vásárolt félkilós pljeszkavicával, sült kolbásszal, meg mindenféle ilyesmikkel amit ott választottam ki és ami max 2 euróba került és igen finom volt. Tényleg nagy a tömeg ilyenkor, de Ho-ban a lapospartokon (Krk,Rab,Makarska..) is legalább ennyien vannak. Azért lehet bőven találni olyan strandokat is, ahol nincs zsúfoltság.
Herceg Noviban azért vannak apróköves strandok is rendesen. Legalább nem kell belépőt fizetni. A Balatonnál körbekerítik a partot és belépőt szednek, ha 3an megyünk kétezer alatt nem ússzuk meg. És mit kapunk érte:drága silány minőségű büféket,amik a 70es évekket idézik, hot-dognak, hamburgrnek nevezett valamikkel. És mi se beszélünk egy külföldi nyelvet se, mint még 8,5 millió honfitársam. Ha egy német gagyarászik valamit csak széttárom a karomat.
Egyszer évekkel ezelőtt engem is megbüntettek a rendőrök gyorshajtásért, amit sikerült rendesen lealkudni. Azt nem hiszen hogy azon az úton a külföldi túristákra mennének a rendőrök, mert igen felkopna az álluk, alig van külföldi autó, a tengerparton is alig van külföldi. Ha láttál német, svájci és osztrák rendszámú autókat, azok 90%-ban a külföldön dolgozó montenegróiak vagy szerbek.
Mi 4-en voltunk, 2f 2gy, 130ezerbe került szállásostul, gázolajostul, vacsorástul, napágyastul,mindenestül, egyszer se főztünk, és megvettünk mindent amit megkívántunk.
Július végén voltunk Montenegróban, ketten, 10 napig. A Koncepció az volt, hogy Horvátországot már ismerjük Pag-tól lefelé, ott túl sok a turista és kezd igen drága lenni. A turistás dolog bukott, mert a horvátoknál 4,5 millió ember jut 3500km tengerpartra, Szerbia-Montenegroban pedig 9 millió 300 km-re (tényleg, mint a Balaton partja, majdnem 2-szer). Ezért aztán a horvátoknál mész egy picit autóval, megállsz, lesétálsz a vízhez, és ha ügyes vagy 50 méterre van a legközelebbi ember, míg Montenegróban vagy nem tudsz lemenni a vízhez, vagy lemész a legyakrabban lebetonozott sziklákhoz, kötelező jelleggel kiválasztasz egy műanyag napozóágyat, leperkálsz érte 2 eurot, majd élvezed a kiskölkök hancúrozását a fejed körül.
Herceg Noviban laktunk, közvetlenül a parton egy villában (Hotel Perla). Tengerre néző erkély, félpanzió a szálloda teraszán elfogyasztva, ahol némi unszolásra a tenger felé lévő részre is ülhettünk, ha nem volt túl sok "igazi fizetős" vendég. A kaja hozta egy jobb SZOT szállóét, kivéve, azt az estét, amikor nagy halom feketekagylót kaptam. Merthogy azt jobban készítik, mint a SZOT szállókban. Probléma ott volt, hogy a vacsit előző este kellett kiválasztani 4 variáns közül egy lapról. Minden ékes szerbséggel, szerencsére nem ciril betűkkel, mert már akadozva olvasom. Mivel majdhogynem senki sem beszél külföldiül (mi a változatosság kedvéért angollal, némettel és spanyollal próbálkoztunk), egy idő után kezdtük feladni. A pincérek eleinte lelkesebbek voltak, és jobban bírták, de előbb-utóbb azért odaküldték a "séf"-et (aki nem a szakács, hanem a főpincér!), aki majdnem tudott angolul, vagy egy újvidéki szerb nyári munkás fickót, aki pedig majdnem tudott magyarul. A séf jobb választás volt, mert az újvidékiből általában csak annyit sikerült kiszedni, hogy melyik kaja fíííínom. Hogy micsoda is lehet, azt nem. Szóval a szállás remek volt, frissen felújítva, ami nem túl gyakori arrafelé. Gond csak a bejutás volt: hajnali 2:30 tájban, amikor megérkeztünk, a kiírás szerint 24 órán keresztül nyitvatartó recepción nem volt senki. A csengőt gondosan kikapcsolták, kopogásra nem reagáltak. A hirdetőtáblán kiírt telefonszám nem létezett (ha jól értettem a szerb nyelvű automatát). Szerencsémre volt még nálam fax a cégtől, amin más telszám volt, arra némi idő elteltével válaszoltak is. Más kérdés, hogy mivel mobilunk nem működött, előbb telefonfülke kellett a dologhoz. Egy rendőr úgyis 1000 km levezetése után nem sokkal azelőtt büntett meg hajnali fél kettőkor 23 euróra gyorshajtásért (előbb nem értettem, miért, másnap lecsekkoltam: volt egy láthatatlanná fakult 60-as tábla egy bokor mögé dugva), gondoltam megkérdem a kollégáját. Ő egyrészt szintén nem érteni külföldiül, másrészt megpróbált elhesegetni, mert éppen nem hajtottam gyorsan, és ha állok mellette csak lebuktatom a többi autós előtt. De azért kiszedtük belőle, hol a telefon. Kártyás persze, érmés nincsen. De hajnali háromkor is lehet ám telefonkártyát venni a fagyisnál. Kedvesen 3 Euroért adja a hülye tursitának a 2 eurós kártyát, aki cserében fölveri a szunyókáló portást és elfoglalja szobáját meglehetősen földúlt kedvesével...
A természeti környezet lenyűgözően szép, Herceg Novi, Kotor és Budva óvárosa is. Tivat is aranyos. Másszatok fel (1 euróért!!!) a kotori fellegvárba, fantasztikus. Van egy vár Budvától Cetinje felé indulva jobbra egy dombon, semilyen térképen nincs jelezve, de gyönyörű onnan a kilátás. Cetinjét érdemes kihagyni. Podgoricát szintén, a római romokat esélytelen megtalálni. Illetve mi megtaláltuk: láttuk távolból, de sehogy sem tudtunk odamenni. Viszont találkoztunk közben 3 útszélén szaladgáló teknőssel. Az egyiket inzultáltuk is, mire behúzta fülét-farkát. Njivicénél nem jutottunk le a partra, megközelíthetetlen. A Rosa falutól kifelé lévő, most nem is tudom hogy is híjják öböl gyönyörű, ha nem a nagy öbölben tanyáztok le, hanem elindultok a tenger felé, találtok egy kisebb öblöt (az ágy itt is 2 euró, de jó a jeges kávé), az még szebb. A kék barlangot ne hagyjátok ki, fantasztikus. Igaz, kedvesem tök tengeribeteg lett a kissé viharos időjárásban a fa bárkában (Pirat - ajánlom mindenkinek, jó fej a kapitány). A csónakosok teljesen megbízhatatlanok, akihez be voltunk fizetve, lelépett 3/4 órával előbb mint mondta, mert már megtelt a hajója (hajó: Bonnie).
Kaját ne vigyetek, van. Egy haltál Budvában ugyanannyi, mint mondjuk Pagon.
Belgrádba érve NIS felé kell menni, nekünk volt egy kerülő út a térképünkön, amit még csak nem is építenek a valóságban. Visszafelé Belgrádban a bal oldalsó sávban menjetek, mert különben nem tudtok ráfordulni a hídra. Cacak és Budva között van 500 km hegyi szerpentin. Ettől lesz az út 16 órás. Odafelé mellékútra tévedtem (a térképen rövidebbnek tűnt), 50 km/h alatti átlagsebességgel mentem, miközben fa-szállító pótkocsis kamionok elől menekültem, akik időnként úgy előzték egymást és a személyautókat, hogy jött szembe is egy kamion...
A komp a Kotori-öbölben non-stop jár, de azt ne várjátok, hogy az autósok sűrűn állnak rá, lényeg, hogy kifelé menet legyen jó pozíciójuk, és tülekedhessenek. Így aztán mindíg van 20-30 perces sor. Ez elég arra, hogy letámadjanak az árus és ablakmosó hordák, akiktől csak ökölhrccal lehet megszabadulni. A kompjegyért is közelhercot vívnak a helyiek a szerbekkel és boszniaiakkal, nem lehet belőle kiamaradni.
Szóval a hely olyan, mintha a Paradicsomot tévédésből a Balkánra rakták volna.
Ja, hazafelé előzés közben nem vettem észre azt a rendőrt, aki a bokorból kiugorva hevenyen integetett, hogy álljak meg neki. Szerencsére a néhány km-re álló kispajtásai is az (80%-ban külföldi) autók sarcolásával voltak elfoglalva.
Tivati végletek:
Helyben az adriatours irodában ajánlottak egy apartmant négy főre közel a főúthoz, messze a parttól, várostól, 15 Eur/fő/nap-ért.
Találkoztunk szegedi családdal, akik szerb ismerősük útján találtak szállást a tengerparton, 8 Eur/fő/nap-ért. Tanulság: van ilyen is + olyan is. A sikerhez vagy idő vagy ismerettség kell.
Regota olvasgatom a forumot, de nagyon senki nem irt Kotori ill Tivati apartmanokrol.
Az itteni tapasztalatokat nezegetve mi is ottani foglalassal probalkozunk, es ha lenne valakinek hasznos tanacs/info -ja akkor kerlek osszatok meg ezt velem. Arra lennek leginkabb kivancsi hogy nagyjabol milyen helyeken erdemes "diler" eket keresni, es hogy nagyjabol mennyibe es kerulhet ilyentajban.
Szombaton indulnank, es jo lenne valami biztatot hallani elotte.
A párommal voltunk lent Uljincben és fantasztikus hely, kocsival voltunk, gyönyőrű part, kedves emberek, akiknek saját életük van!(Este 11-ig kiabálnak egymással, aztán hajnalban ugy 5 körül ujra kezdik)Legalább is ahol mi voltunk!
szállást felesleges foglalni, le fognak szólítani időben!
nyelveket nem beszélnek, mi próbáltunk németül, angolul, franciául de hiába!:-)
Irtó koszos hely, jobb ha megnézed hova gyűjtik a szemetet, néznek nagy furán, ha egy fagyi árus szemetesébe dobod a szemetet!
A csevapjuk szar! Felesleges külteni rá!
Voltunk azt hiszem Bar ban, a kikötőben vagy egy elagáns étterem, érdemes bemenni, ha igazi különlegeségeket akartok enni!Tengeri herkentyűk sora! És nem drága, egy mindenes tál, ami kicsinek tűnik, de a felét nem birod majd megenni, ugy 8 ezer körül van!
az út iszonyú, utálom és......
Ritkán vannak balesetek, de akkor nagyon nagyok, sirok vannak az ut mentén!
Kivi nő a szőlő helyett!
És tehenek futnak veled szemben az utcán!:-))
Irtó jó!
tényleg ajánlani tudom csak, mert a legjobb hely, ahol eddig voltam, nyiltak az emebrek és vannak gyönyörű helyei is! nincs sok látni való, de azok nagyon szépek!
Sétálni érdemes és vásárolni, hiszen a városban ugyananyniba kerül minden, mint a parton!
azért meglepődtem , amikor a CHINA MARKET-et olvastam!:-)))
mindenkienk jó utazást kívánok és amikor már elege lesz az anyós ülésen valakinek a hegyekben, akkor érdemes valami szépre gondolni, mert hosszú az út, de megéri!
Sziasztok!
Visszajöttünk mi is hétvégén Montenegro-ból, és csodálatos egy hetet töltöttünk ott. Összefoglalóan az odaút kalandos, de az ország gyönyörű és megéri a megpróbáltatásokat. "Halálutakról" én is tudnék mesélni; hazatérve teljesen más szemmel nézem már a hazai útviszonyokat (legalább ott vannak az utak ténylegesen és lehet rajtuk menni, nem csak poroszkálni). Próbálok összeütni egy hosszabb összefoglalót, gyakorlati kérdésekre addig is szívesen válaszolok.
Már múlt héten megérkeztünk Montenegroból. Nagyon köszönök minden információt, rengeteget segített számunkra. Ha nem olvastam volna a "halálútról", biztos visszafordultam volna arról a szakaszról, nem hittem volna el, hogy jó úton járok. Mivel az indulásunk elcsúszott, így éjszaka értünk Petrovacba, mivel mindenki aludt, szállás hiányában elindultunk felfelé az Adrián. Kora reggel értünk Hercegnoviba és már annyira elegünk volt a szerbek visszautasító viselkedéséből, hogy átmentünk Horvátországba - rögtön a határra a legelső pici településre, az a neve, hogy Monulat. Sikerült közvetlen tengerparti apartmant találni és még megkaptuk a tulaj motoros csónakját is ingyen, így többször is a tengeren találtam magam. Persze sokat horgásztunk, de semmit sem fogtunk.
Mivel közel volt a határ, így könnyen át tudtunk menni Montenegroba.
Ellentétben az előttem szóló kedves utazóval, szerintem érdemes felmenni Lovcenre, csodálatos az út felfelé, de mi egyenesen Lovcenbe mentünk, nem tettünk kitérőt. A kilátás is gyönyörű.
Elég strapás de megéri felmászni Kotorban az erődbe. Csuda képeket csináltunk mindenhol. Ha érdekel Benneteket, megpróbálok néhányat felvarázsolni.
