" A szőlőhegyi területemre telepített kákival, hatalmas fügékkel, nagy babérral én is közelítem lassan a két évtizedes jelenlétet, mégis csak olyanoknak van pl. fügéje a közelben, akiknek egyébként is volt, vagy lenne.
Ha azt mondom, hogy "Magyarországon vagyunk", akkor ezzel egy bizonyos attitűdre utalok. Itt szigorúan tilos "kilógni a sorból". Ha van valamilyen növénykülönlegesség valahol, azt esetleg elmennek megnézni, "elzarándokolva" oda, mint valami kegyhelyre. Az ott van, az valami különcé, aki olyan bolond, hogy "ilyenekkel foglalkozik", aztán mindenki hazatér és teszi a dolgát tovább, ahogy szokta, legfeljebb néhány hasonló "különcben" indít el olyan gondolatokat, hogy neki is lehetne valami hasonló. Itt a topicban mi mind ilyen "különcök" vagyunk. De a mi törekvésünk itt az, hogy megpróbáljuk kialakítani azt a mentalitást, ami nem így közelíti meg ezeket a dolgokat. Különcnek lehet tekinteni azt, aki a háza köré középkori várat épít, vagy veteránautó tulajdonos, stb. De a nálunk meghonosítható, kiemelkedően hasznos növények terjesztését bizony nem ilyen szemlélettel kellene megközelíteni.
"Ember, ha ilyet ültetsz, nem fogsz már kilógni a sorból". Igyekezz, mert, ha időben nem ültetsz, Te fogsz kilógni a sorból, mert mások megelőznek!"
Ezen a fórumon olyan, teljes mértékben, vagy korlátozottan téltűrő, nálunk még kevéssé ismert gyümölcsfajok hazai termesztésével kapcsolatos tapasztalatokat, gondolatokat, ismereteket oszthatunk meg egymással, melyek feltétlenül érdemesek lennének a magyarországi meghonosításra. Néhány hobbikertész már rendelkezik ezen növények néhány példányával, ezért szándékunkban áll e példányok felkutatása, a tulajdonosok tapasztalatcseréje. E fajok közül a legjelentősebbek és legérdemlegesebbek a kivi, a káki/hurma/datolyaszilva (diospyros kaki), a füge, a jujuba (ziziphus jujuba) és a pawpaw (asimina triloba). Ezek mindegyike teljesen rezisztens, tudomásunk szerint semmiféle növényvédelmet nem igényel, így megvalósítható velük a biotermesztés. A füge és részben talán a káki kivételével mindegyik teljesen télálló. Éppen a füge korlátozott fagytűrése miatt elengedhetetlen, hogy foglalkozzunk az éghajlattannal, különösképp a mikroklímát alakító tényezőkkel, mert ezek ismeretében belátható, hogy a fügét is az ország jelentős területein megfelelő biztonsággal lehet termeszteni. A topik feladata a tanácsadás, helyes művelési példák, modellek bemutatása is. Bárki beszélhet sikereiről, de akár esetleges eddigi kudarcairól is, ez esetben célunk a megoldás együttes keresése, azonban nem lenne jó, ha ez a jobb sorsra érdemes, azaz akár nagyüzemi ültetvény céljából meghonosításra érdemes növényeknek a valóságtól eltérő, negatív propagandát eredményezne. Sajnos nagyon makacs, közkeletű tévhitek akadályozzák ezen gyümölcsfajok hazai elterjedését, éppen ezért célunk e tévhitek lerombolása, néhány sikeres magyar mintaültetvény és elszórt házikerti példák bemutatása által. A már létező mintaültetvények bemutatásával szeretnénk egyfajta mintát adni a magyar kertészeti, gyümölcstemesztési szakma kezébe. A jelenlegi helyzet sajnos az, hogy több évtizedes lemaradásban van a szakma ezen gyümölcsfajok meghonosítását illetően, konkrétan sehol nem foglalkoznak a honosítással. Ez köszönhető részben az e növényekkel kapcsolatos makacs fagyérzékenységi hiedelmeknek, valamint Magyarország klímatényezőinek totális félreértelmezésének.
Az eddigi csekély elterjedtség jelentős részben köszönhető a különböző hazai kertészetekből beszerzett megbízhatatlan, rossz minőségű szaporítóanyagnak is. Ez különösen nagy gondokhoz vezethet egy olyan kétlaki növény esetében, mint a kivi, amelynél jelentős számú vevőréteg kizárólag hímnemű növényekhez jut hozzá a nem létező önporzó néven, vagy hamisan, különböző neműekként forgalmazva. Ezért célunk a megbízható beszerzési források felkutatása, a megfelelő tulajdonságú példányok házi, vagy esetleg kertészeti szaporítása, egymás közötti cseréje.
Foglalkozunk még a hagyományos gyümölcsfajok rezisztens fajtáinak szelektálásával, vagy régi, feledésbe ment, de jó és ellenálló fajták újraélesztésével is. Szeretnénk szakmai útmutatást adni olyanoknak is, akik belevágnának új fajokkal, fajtákkal az üzemi méretű termelésbe is. Azt várjuk, hogy a topik leendő résztvevői az itt megszerzett ismeretek aktív terjesztőivé is válnak, felgyorsítva ezek magyarországi meghonosítását.
"Nem látom a képen hogy hol van az oltás helye ??"
izé....létezik, hogy a föld alatt...? Most kimentem, végignéztem az egész kis törzsét, de én ezen semmit sem találok...tudsz nekem képet mutatni arról, hogy milyen az az oltvány?
Mert ha oltás felett hajtott akkor örülünk:) max a kihajtás felett elvágod az élettelen szárat és a kihajtott ág lesz majd a fád vezérhajtása.
Ha oltás alatt hajtott ki akkor kicsit kár mert ez a vadalany hajtása de ez sem baj mert hagyod nőni fásodni és ráoltasz egy nemes rész de ez időveszteség vagy 3 év :(((
Elkezdtem a topikot az elejétől végigolvasni, még csak a 700-ik hsz körül járok, de már teljesen meg vagyok babonázva. Ősszel biztosan ültetek kiwit! :-)
Képzeljétek, ÉL a kákim!!!! :-))))))))))))))) Most vettem csak észre, hogy alul kihajtott.... Rám férne némi szaktanács, hogy most mit csináljak vele? Hol metszem és hogyan és mikor?
Ez egyszerűen kétségbeejtő és ezt kivédeni sem lehet. Belegondoltam ma is ahogy a roskadozó gyümölcsfáimat,nagy fürtökben lógo paradi- csomokat néztem,no és a több évtizedes gyűjteményem,hogy nem tudom,hogy éltem volna meg.Ez egy kertbarátnak,gyűjtőnek az életművét tönkre tudta volna vágni. Nyilván még a nagybani gazdálkodónak sem vigasz,ha kap némi kárpótlást.
Isten hozott a tesztelők sorába! Bár minden magyar csatlakozna ehhez a sereghez! Előbb-utóbb hungaricumot kell csinálnunk a kiviből, akárcsak a mézből, vagy a mézes pálinkából!
Kedves Nino! A6466-os irásod alapján vettem a bátorságot és beállnék a kivit tesztelni vágyók feltehetően hosszú sorába.Felajánlásként a mézes pálinka első alkotó elemét tudnám prezentálni.Üdv: Bogarász
Tavaly egyébként tényleg örültem annak a brutális jégverésnek, mert módot adott, hogy bemutathassam vele, mit tud a kivi. Az idei fantasztikus virágbőség és rekordtermés bizonyítja, hogy nem csupán az éves termés nem sínyli meg az ilyen drasztikus lombvesztést és nagy felületi sérüléseket, hanem a következő évi termésre sincs kihatással, hacsak nem pozitívval esetleg, egy feltételezhető, átlagosnál is jobb rügydifferenciáció révén.
Tavaly július 14-én ezt írtam: "Bitang szerencsém van az idén a baromfiudvari kivivel. A mai napon megkapta a soron következő újabb jégverését, most sikerült a jégméretet diónyira fölturbózni és ezzel megvalósítani vele a frontális ütközést szimuláló töréstesztet. Így most már az eddigi technikai próbákat illetően, túl vagyunk egy rügyfakadás utáni brutális márciusi fagyon, két és fél hónap totális szárazságon, hat havi összesen 150 mm csapadékon, na meg az említett törésteszteken. Ha nem iktatunk be még egy tenisz- vagy futball-labda méretű jeget, amivel a frontális ütközésen túlesett autó pokolgépes megsemmisítését is szimulálnánk és a jelenlegi állapota egy szép, sikeres őszi szüretet még mindig lehetővé tenne, lehet, hogy úgy fellelkesülnék, hogy szüret után kiásnám az egyik tövet, hogy az ezek után még mindig fennmaradó kiviszkeptikusoknak bemutathassam, milyen mélyre hatolnak a gyökerei."
Tavaly ugyanis Muraszemenyén az ideihez hasonló jégverés volt. Mindemellett ősszel leszüreteltük a lugasról a félmázsányi csodálatos termést, az idén pedig kerek egy mázsát várok róla, a mostani jégverés után is. A rügydifferenciálásban, a termés fiziológiai folyamatainak biztosításában egyáltalán nem zavarta az az óriási asszimilációs felület vesztés, ami a tavaly nyári jégveréskor érte. A szörnyű sérülések mind behegedtek. Az idén hasonló sikertörténetet várok a mostani után. Tavaly így nézett ki a levélzet:
A kivit semmi nem szokta zavarni. Számomra a vitalitás szimbóluma. Ezért is állok tanácstalanul a kipusztulásáról(?!), sárgulásáról, meg mindenféle nyavalyájáról szóló panaszok előtt.
Az egyik kivi törzsén (kb 30 cm-re a töve fölött) már van egy gyönyörüen beforrt seb.
Tavaly keletkezett, valószinüleg azt is a jég okozta. Reménykedem, hogy a mostaniak is beforrnak. Egyébként az oldalhajtások továbbra is nőnek, mintha nem nagyon zavarná a kéreg hiánya.
Bizony, Édesanyám nekitolta a fűnyírót a kivim törzsének úgy, hogy gondolatban keresztet vetettem rá, a kéreg több mint 1/3-a leszakadt! Pikk-pakk úgy beforrt a seb, hogy csak néztem! Le is fotóztam a tavasszal, de aztán nem találom a képet!
Valóban szörnyű katasztrófa, ami történt most arrafelé! Minden relatív, ehhez képest az itteni aszály nem is tűnik olyan rettenetesnek. Úgy látom, majdnem teljesen levált a fás rész a sérülés helyén. Azért még érdemes bizakodni, hátha beforr, de ha elszáradnak a sérülések fölötti részek, akkor tényleg alulról fog hajtani, vagy tősarjakat. Rettenetes érzés lehet, hogy hónapok, évek növekménye/munkája 10 perc alatt tönkremegy!
Köszönöm a részvétet. Szerintem, ha van Isten, akkor az nem öreg, hanem
rossz, de nagyon.
Nem csak én, de az idősebbek is azt mondják, hogy felénk ekkora jégverés még nem volt. Az apósom sem tapasztalt még a maga 84 évével a szőlőjében ekkora pusztítást Bázakerettyén.
Hát alig ismerek rá! Nálad jobban nőnek valahogy a kákik is, mint nálam! Sharon a fajtának a neve, az asimina triloba az a pawpaw, az az amerikai gyümölcs. http://palmaligetetmagyarorszagnak.com/modules/smartsection/item.php?itemid=445 Itt egy cikk róla, Százados Béla fórumtársunk írta.
De az is csak a legérintettebb területeken kívülről származhat, mert az érintett területeken az erdők tele vannak leszakadt ágakkal, kidőlt fákkal és levéllel és az akkor ott lévő gombákat a fák védelme ellenében is szétverte a jég.
