Az egyiptomi hagyomány szerint a 3. dinasztiabeli Dzsószer idején, Imhotep találta fel a kőből építkezést, előtt a masztabák és templomok vályogtéglából készültek.
Ha a Nagy Piramis a prehisztorikus időkben épült, úgy semmi köze az egyiptomi civilizációhoz (ahogy szerintem a pharoszi kikötő).
Az egyiptomi hagyomány Kheopsznak tulajdonította a Nagy Piramis építését, nem csak a korabeli, hanem a száz, ezer évekkel későbbi is.
Ha kormeghatározásokat végeznek a Nagy Piramisban, mint volt 1984-ben, amikor 15 különböző helyről származó szerves mintát gyűjtöttek (belső folyosók, külső kősorok). Ezeknél mindig azt kell figyelembe venni, amelyik a legkésőbbi adatot adja, hiszen egy fadarabnál fennáll a másodlagos felhasználás lehetősége. Pld. a fennsík homokjában vannak megkövesedett tengeri kagylók, csigák, s ha ezt beöntik a tömbök közé törmeléknek, úgy nem lehet ezt figyelembe venni, hogy 10-20 ezer éves lenne piramis.
A feltörés mikor történt volna? Mert pár szerkezeti elem megjelenik a Kheopsz előtti piramisokban is, és van ami megjelenik az utána következő piramisokban.
Sznofru piramisai, Khephréné vagy Mükerinoszé hasonló technikát igényeltek, vagy ezek is prehisztorikusak? Ha csak a Nagy Piramis prehisztorikus, úgy Kheopsz miért nem épített saját piramist, amikor az ősei és utódai igen. Ráadásul Kheopszot az Óbirodalom legnagyobb uralkodójának tartotta a hagyomány, nem véletlenül kapcsolódtak mesék is a személyéhez sok száz évvel utána is. Ő képtelen lett volna építeni egy saját piramist? Míg a többiek igen? Beköltözött egybe, ami teljesen hasonló, mint a Khephrén piramis, külsőre vagy technikailag is (sőt ez utóbbinál sokkal nagyobb tömböket is használtak, mint a Kheopsznál).
"Hogy milyen szinten volt a "renováló"... fogalmam sincs." Akkor lehet nem volt renováló, ha erre nem tudsz válaszolni és még elképzelésed sincs erről. Pedig a tojások háromszögei szerint nem voltak lerombolódva...
"Még azt sem tudom elképzelni, hogy kerültek bele azok a légjáratok a piramisba. Csak azt, hogy miért." Igen, ilyenek csak a Nagy Piramisban vannak. Sőt, kamrák a piramistestben is csak ebben voltak az óbirodalmi időkben.
Az egyiptológusok közt is vita van ezekről a kamrákról: az egyik álláspont szerint Kheopsz háromszor megváltoztatta a tervet, míg a másik vélemény szerint eleve ez volt a terv, hogy így nézzen ki a kamrarendszer.
Most az, hogy van lecsiszolva a padló, hogy a mennyezet, az nem befolyásolja az építtető személyét (nincs köze hozzá). Ajánlom tanulmányozásra a többi piramist, melyiknél mi van félbehagyva, kívül és belül: így van ez a másik két gízai piramis több szerkezeti eleménél is.
"Ha ő építette volna, akkor nem maradt volna félelem övezte tiszteletben olyan hosszú időn keresztül..." Ha ő építi újjá, vagy csak megszállja, az a nép szemében ugyanaz (hisz az is hozzá kapcsolódik, a piramist neki tulajdonították). Ráadásul a nép szemében gonosz, erőszakos király volt, legalábbis a későbbi időkben, de akkor miért nem mondták el róla, hogy a piramisát "lopta"? Hiszen a későbbi királyok, mint a középbirodalmiak, már nem tisztelték Kheopszot és fiait, pld. tudjuk, hogy a gízai piramisokról már ekkor köveket fejtettek és elszállították azokat (pld. List-be), s ez folytatódott az Újbirodalom idején is...
Remélem kiszedik a Királynői kamra levegőztetőjáratából azt a farudat, amit látott a kamera. Mivel ennek nyílása 1872-ig le volt zárva, úgy az ezen végzett kormeghatározás azt fogja jelenteni, hogy attól az időponttól csak későbbi lehet a Nagy Piramis....
Teljesen szkeptikus vagyok arról, hogy a Nagy Piramis 10 vagy 12 ezer éves lenne, mint azt itt-ott állítgatják. Erre nevetséges "bizonyítékaik" vannak. Viszont rengeteg dolog azt mutatja Kheopsz volt az építő, nem csak a könnyítő kamrák jelei, a levegőjáratok jelei, a kormeghatározások, Merer naplója, az egyiptomi hagyomány, Manethón héliupoliszi pap Egyiptom történelme, a piramisok szerkezeti elemeinek fejlődése, a Nagy Piramishoz tartozó építmények vizsgálata, és még pár dolog.
Én vizsgáltam a piramis szerkezeti elemeit, ahogy a gízai fennsík korábbi történetét is, s arra jutottam, hogy a piramis dombjai alatti rész valószínűleg talán származhat, mint Kheopsz, ahogy a régészek szerint a Hotepherész sír aknája is a Nagy Piramis lábainál egy korábbi korszak terméke lehet (megelőzve a 4. dinasztiát!), de hogy melyik korszaké, az még nem tisztázott...
Őszintén szólva nem ájulok el a kormeghatározásoktól mióta láttam egy, a torinói lepelről szóló dokumentumfilmet. Tiszteletben tartom. A karcolt tojásokat is tiszteletben tartom. Számítanak vagy sem ezek a C14 vizsgálatok? Jóindulatú felfedezés, eltérő hibaszázalékokkal, jelenleg nincs jobb.
A Kheopsz előtti és utáni szerkezeti konstrukciók.
Ha feltörték, átkutatták, akkor az sincs kizárva, hogy tanulmányozták és ha volt rá intellektuális alany, akkor tovább is vihettek 1-1 ötletet újdonságként a későbbiekben épülő (egyre alacsonyabb nívójú) lépcsős piramisokhoz.
Hufu templomépítője feltehetőleg rendelkezett építész vénával és hasznosíthatott megoldásokat azokból amelyeket a piramisban láthatott. Ezeket tovább is adhatta amikor arról áradozott megrendelőinek, szolgáinak, hogy milyen varázslatokat látott a nagy hegyben. Ha megnézzük a piramisok tipológiáját úgy gondolom, hogy előbb voltak a gúla alakú piramisok, majd ezeket próbálták utánozni folyamatosan. A Kheopsz utáni piramisokban megjelenő, az onnan datálhatóan alkalmazott újítások, ismeretek alkalmazását a feltörés (gyenge látásviszonyok közt) is okozhatta!
Hogy milyen szinten volt a "renováló"... fogalmam sincs. Az én mesémhez az illeszkedik, hogy amatőr szinten, látszólag vezérelv nélkül. Kizárólag a földszinten dolgoztak létrák és fény hiányában. A profi brigád viszont bátor hadifoglyokból verbúválódott. Elfogult is vagyok a kitalált rablóbandámmal szemben.
Félkész piramis? Ezzel nem tudok azonosulni és az újjáépítéssel sem. A tervrajzok olvasásához szükséges valamennyi IQ. Meg egyéb készségek, amivel nem rendelkeztek. Mi tudnánk építeni pl. egy reaktort a sivatag közepén? Szerszámok nélkül, ellenben kíváló tervrajzokkal a kezünkben. És ha félig már kész? Még akkor sem, ha szorgalmas munkafelügyelők korbáccsal sürgetnének.
Minden korban születnek kimagasló koponyák. Ezért extrém esetben az is elfogadható lenne, hogy Hufu egy kreatív zsenivel megépítette. Aki még a szakrális geometria területén is otthon volt. Nem jártam ott, és csak ámulok mint lelkes dilettáns ha látom az illesztéseket, éleket, tükörsima felületeket a képeken. Rejtély, honnan veszem a bátorságot egyáltalán hogy ilyen kérdésekben... Még azt sem tudom elképzelni, hogy kerültek bele azok a légjáratok a piramisba. Csak azt, hogy miért.
Sok helyen olvashatjuk, hogy Kheopsz megváltoztatta a terveit, illetve kapkodott, nem volt elégedett, ezért gyakran változtatott az eredeti elképzelésein. Hozzáteszik előre nem látható akadályok is felmerülhettek. Talán a halál is a lábnyomában járt.
A "hagyomány szerint tudós király" miért volt annyira bizonytalan. Miért nem voltak egységesek az elgondolásai. Vannak lecsiszolt, illetve egyenetlen padlók, falak. Miért kellett egy mennyezetet lecsiszolni, ha az annál jóval egyszerűbben kivitelezhető padlóval nem tették meg ezt. Máshol épp fordítva. Mi a magyarázata, hogy nincs szépen lecsiszolva, burkolva egységesen? Évek voltak rá.
Ha ő építette volna, akkor nem maradt volna félelem övezte tiszteletben olyan hosszú időn keresztül. Halála (istentelensége) után a gyűlölködő garázdák felmásztak volna az aranyért is oda, ahonnan szinte karnyújtásnyira voltak a csillagok.
Úgy emlékszem régebben olvastam egy egyiptomi történetet, hogy Thoth Koptosznál a Nílusba rejtett egy nagy vasládát, benne egy könyvet, amit Dzsedefhór vitt el Memphiszbe Kheopszhoz. Viszont a Setna-regényben is szerepel egy vasláda Koptosznál, amiben több kisebb láda, s végül egy könyv. Viszont nem szerepel benne semmilyen Dzsedefhór. Úgyhogy fogalmam sincs honnan van...
Persze, Chaneyt nem tartom autentikus szerzőnek. Hogy a Szövetség Ládáját egy ideig ebben a piramisban őrizték, jóval régebbi történet tőle. Chaney amúgy is összeakart gyúrni mindent, a paleoasztronautikát, a mitológiával és az okkultizmussal: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=124407837&t=9000303
A teljes változatát a történetnek most nem találom, de a lényeget adja Kákosy kivonata a papiruszról. A Szetna-regény (i.e. 3. sz.) folytatása a Szetna és Sziuszire története (i.e. 1. sz.). Szetna azonos egy ezer évvel korábbi memphiszi főpappal, Haemuaszettel (Hamuasz), II. Ramszesz fiával, csodás történeteket tulajdonítva neki. Sziuszire pedig Szetna fia volt. A közös történetükben két külön történet olvasható: az elsőben Sziuszire elolvas egy lezárt könyvet. Ennek a parafrázisa a következő:
"Varázserejét azonban akkor mutatta be igazán Sziuszire, amikor egy etióp varázsló érkezik a fáraóhoz, és kijelenti, hogy gyalázatos hírét fogja kelteni Egyiptomnak, ha nem akad senki a fáraó udvarában, aki a nála lévő iratot lezárt állapotban el tudja olvasni. A fáraó szorult helyzetében Szetnához fordult, akinek szintén nagy gondot okozott a kihívás. Fia azonban hamarosan megvigasztalta, bemutatta, hogy fent a házban el tudja olvasni azokat a könyveket, melyeket atyja a ház pincéjében kezébe vesz, még ha ki sem nyitja azokat. Az etióp varázsló könyve, melynek elolvasására Sziuszire vállalkozott, egy régmúltban lejátszódó küzdelem leírását tartalmazta, melyet egy egyiptomi és egy etióp (núbiai) varázsló vívott egymással:
Etiópia királya egy alkalommal kihallgatta három varázslófejedelmének beszélgetését. Ebből megtudta, hogy az egyik háromnapos sötétséget tud támasztani Egyiptomban, a másik három évre terméketlenné tudja azt tenni, de legjobban a harmadik varázsló szavai nyerték meg tetszését, aki azzal dicsekedett, hogy a fáraót az etiópok országába tudja hozni, hogy ott megkorbácsolják. Az etióp varázsló viaszból hordszéket és varázsfigurákat készített, ezek éjjel Etiópiába hurcolták a fáraót. Miután ötszáz korbácsütést kapott, visszavitték. Mindez csodálatos gyorsasággal, hat óra alatt zajlott le. Mikor a fáraó reggel azt kérdezte udvaroncaitól, mi történt Egyiptomban, mialatt ő távol volt, azt hitték, megháborodott, csak akkor hittek neki, mikor megmutatta testén a korbácsütések nyomait. Végül egy Hórusz nevű varázsló segített a fáraón: varázsigét olvasott felette, és amulettet kötött rá. Mikor másnap éjjel újra jöttek a varázsfigurák, már nem tudták feladatukat teljesíteni. Hórusz ezután ugyanazt a varázslatot alkalmazta, mint az etióp, a következő éjszakán az etióp királyt hurcolták Egyiptomba, és őt korbácsolták meg. Így ment ez három éjszakán keresztül, háromszor verték vissza az etióp királyon a fáraót ért gyalázatot. Az etióp varázsló erre Egyiptomba utazott, hogy lássa, ki az a hatalmas ellenfél, akitől nem lehet urát megvédeni. Élet-halál harcra került sor a fáraó jelenlétében. Az etióp először tüzet varázsolt az udvarba, de az egyiptomi Hórusz esővel eloltotta. Majd sötét felhők födtek el mindent úgy, hogy senki sem látta a másikat, az egyiptomi varázsló azonban eloszlatta őket. Ezután varázsigéi segítségével óriási kőboltozatot hozott létre az etióp, mellyel elválasztotta a királyt népétől. A fáraó udvarával együtt rémülten felkiáltott, de Hórusz égi hajója elvitte a boltozatot. Az etióp belátta vereségét s most már csak a menekülésre gondolt. Először láthatatlanná vált, de Hórusz varázslata nyomán alakja újra megjelent. Erre vadlibává változott, mire Hórusz elérte varázslataival, hogy hátára fordult, és egy késes madarász jelent meg felette. Az etióp anyja, aki szintén varázsló volt, madár alakjában sietett életveszélyben lévő fia segítségére. Ő is ugyanúgy járt azonban, mire asszonnyá változott vissza és kegyelemért könyörgött. Miután fia megesküdött, hogy ezerötszáz évig nem jön újra Egyiptomba, Hórusz elengedte őket.
Ez volt tehát az iratban. S most, a nagy diadal perceiben újabb meglepetés következett. Sziuszire felfedte kilétét: ő az ezerötszáz évvel korábban élt Hórusz varázsló. Már meghalt, de mikor megtudta, hogy az etióp újra Egyiptomba jön, könyörgött Oziriszhoz, hogy visszajöhessen a földre.
Ezután tűzzel megsemmisítette az etiópot, majd hirtelen eltűnt, mint egy árnyék." (Kákosy: Varázslás az ókori Egyiptomban, 1969)
A varázsló története egy i.e. 3. századi papiruszon maradt meg. Majd utána kell néznem a könyvtáramban utána.
Ilyen mondabeli történetek még akkor is bővelkednek az egyiptomi anyagban, hogy azok óriási többsége elpusztult! Rendszerint híres királyokhoz (Kheopsz, Nagy Ramszesz, II. Amenhotep, stb.), tudós főpapokhoz, varázslókhoz (Imhotep, Szetna, Sziuszire, stb), hajós kalandokhoz, más hősökhöz, mint Szinuhe, kapcsolódtak. Többnek lehetett történelmi alapja, de ezek nem egy "hiteles" történeti feljegyzések, sokszor csodás történetek, s már évszázadokkal az igazi események után lettek lejegyezve. Mint a magyar mondavilágban, ahol szentekhez, Mátyás királyhoz, Toldi Miklóshoz, török elleni harcokhoz, sőt még a kései magyar tudóshoz, mint varázslóhoz, Kempelenhez is fűződtek legendák. Egyébként nem csak az egyiptomiak szerették a mágusokról, varázslókról szóló történeteket, hanem az európaiak is, elég ha Merlint, Faustot, Paracelsust vagy Rogerius Bacont említem, kikhez számos vélt és valós legenda csatlakozott.
Vergilius költőről már a 3-4. századtól különös történetek keringtek, mint Virgilius a varázsló. Ezek túltesznek az egyiptomi meséken is. Virgilius Róma közepén egy oszlopot és egy örökkön égő lámpást állított fel, ami bevilágította az egész várost. Egy másik történet már annyira valószínűtlen, hogy szinte bájos: ő, Virgilius alapította Nápolyt, feleségének, a babiloni szultán lányának; mégpedig tenger alatti tojásokra fektette a várost!
A Szfinx fejét sosem borította homok. Ugyanis a gízai lejtő, ami vagy 40-50 méteres függőleges magasságú a két nagy piramistól lefelé, szóval annak az alja felé van. A szobor melletti területet kivájták a lejtő anyakőzetéből, s ezért gyűlt meg benne mindig a homok. Ebből sziklás dombból állt ki eredetileg egy kőbucka (fölé nyúlva a fennsík lejtőjének), ami később a Szfinx szobor fejét adta. A homokot a szél szállítja, s értelemszerűen a viharok lefelé sodorják a plusz homokot. A rómaiaktól egészen 1800 körülik senki nem hordta el innen a homokot, azaz ezen a másfél évezred alatt a homok nem bírta belepni a kiálló kőbuckát, úgy valószínűleg előtte sem lepte be soha!
Itt van pár rajz ezen világosan látszik, amiről beszéltem, hogy miért nem tudta a fejet beborítani a homok (csak a fej áll ki a lejtőből):
Még annyit az előző hsz-emben írottakhoz, hogy régebben tanulmányozgattam a kopt-arab legendákat. Ezek gyakorlatilag nagyjából azt állították, hogy Szurid (Kheopsz) a vízözön előtt 300 évvel építette a Nagy Piramist. A piramis építészének Hermészt (Thot) mondják.
Fogalmam sincs, honnan jött nekik ez a képzet, hiszen pld. a dinasztikus egyiptomi anyagban ennek nincs nyoma. Ha valamennyi hitelt adnánk ezeknek a legendáknak (hiszen a koptok mégis az ősi egyiptomiak leszármazottai), úgy a legfőbb kérdés az említett vízözön idejének meghatározása lenne...
1984-ben 15 szerves mintát gyűjtöttek a Nagy Piramisban, a kövek közül. A fizikusok szerint ezek átlagban 374 évvel korábbiak Kheopsz/Hufu trónra lépésénél. A legrégibb faszéndarab kora i.e. 3809-re (+/- 160 év).
Ez az 1984-es eredményekhez közelít inkább (viszont egy ilyen cédrusdarab esetén fennáll az újrafelhasználás lehetősége).
Most nem tudom, ezek számítanak-e valamit? Esetleg ellentmond ennek néhány tojásra karcolt háromszög?
"Nem hiszem, hogy Kheopsz tervrajzot keresett." - úgy érzem ezek valamiféle kései mesék, mikor már misztikusnak tűnhetett ekkora piramisok építése. Kétségtelenül őriztek tervrajzokat a héliupoliszi templomok, melyek éppenséggel a templomok restaurálásakor jól jöhetett.
Ha előveszed a Nagy Piramis belső szerkezetét, konstrukcióját, szerkezeti elemeit, nem nehéz beazonosítani olyan dolgokat, amelyeket Kheopszig alkalmaztak, fejlesztettek ki az elődök piramisain, majd azokat, melyek Kheopsz idején fedeztek fel, s innentől alkalmaztak a Kheopsz utáni piramisokban. Ez hogy lehet?
Nem csak a Westcar-papirusz ír ilyeneket, de úgy emlékszem a Londoni mágikus papirusz vagy a Szetna-regény is beszél olyanokat, hogy Kheopsz valamiféle titkos/mágikus könyvek után kutatott. Ez egy tipikus mese-elem volt, mármint a titkos könyvek,leírások keresése (aminek éppenséggel lehetett is valamiféle alapja Hufu esetében, de ezt ma már lehetetlen bebizonyítani). Ez egyébként nem mond ellen annak, hogy Kheopsz építette a Nagy Piramist, sőt, inkább arra utal, hogy a hagyomány szerint ő egy "tudós" király volt, aki éppen ezért képes is lehetett erre.
Ha Kheopsz csak egy "renováló" volt a Nagy Piramisnál, úgy érdekes kérdés lenne, hogy milyen szinten történt ez? Mennyire volt lerombolódva a piramis? Esetleg félkész volt? A Királyi Kamra kész volt?
Általában ezek a szerzők megelégednek azzal, hogy kijelentik, több ezer évvel Kheopsz előtt épült, s Kheopsz csak újjáépítette vagy renováltatta. Szóval náluk ennyi lenne a titok "megfejtése".
Hiszen a tehermentesítő kamrákban ott vannak Hufu építőinek piros festékkel írt jelei, sőt, a piramis belsejében (!), a kis önjáró robot is hasonló vörös festékkel pingált jeleket filmezett le...
" Legyen a neve Ullikummi! Bár megkapná az égi királyságot, amelyet Tesub, a Viharisten elrabolt tőlem. Bár megtámadná Tesubot, és tépné darabokra, mintha halandó ember volna. Bár nyilazná le az áruló isteneket az égből, mint a madarakat, és törné őket darabokra, mint az üres edényeket. De hová rejtsem, kinek adjam gyermekemet? Az ég napistene nem láthatja, Viharistennek nem szabad meglátnia. De Istárnak, Ninive királynőjének sem szabad megpillantania, nehogy összetörje, mint egy nádszálat. Ekkor hirtelen mást gondolt, és hívatta követét. - Vedd kezedbe botodat, húzd fel sarudat, és menj az istenekhez, mondd meg nekik: gyertek, Kumarbi, az istenek atyja hívat titeket. A követ e szavak hallatára fogta a botját, felhúzta saruját, és útnak eredt. Mikor odaért az istenekhez, így szólt hozzájuk: - Gyertek, Kumarbi, az istenek atyja hívat titeket. Siessetek! Ezek erre tüstént elindultak, és nagy sietve tették meg az utat, közben egyetlenegyszer sem álltak meg. Mikor megérkeztek, Kumarbi így szólt hozzájuk: - Vigyétek le a sötét földre a gyermeket. Siessetek! Helyezzétek el Upelluri, a világot tartó óriás jobb vállára. Erre az istenek a parancs értelmében elvették a gyermeket Kumarbi térdéről. Magukhoz szorították, simogatták, mint egy szép ruhát. Elvitték Enlil főistenhez, és annak térdére helyezték. Ez megnézte a gyermeket, és észrevette, hogy a teste dioritkőből van. - Ki ez a gyermek - kérdezte -, akit az istenek hoztak? Tudom biztosan, hogy az istenek közül senki sem fog nála nagyobb küzdelmeket vívni. Kumarbi ivadéka a Viharisten, de most megszületett vetélytársa is, ez a dioritember. Így szólt Enlil főisten, ezután az istenek felvették a gyermeket, elvitték, és Upelluri, a világot tartó óriás vállára helyezték. A dioritgyermek pedig növekedni kezdett, a tenger erős sodrású vize egyre növesztette. Egy nap alatt egykönyöknyit nőtt. Alakja csodálatos látványt nyújtott. Egyre magasabb lett, úgy állt a tengerben, mint egy oszlop, s magassága végül az eget is elérte. Egyszer a Napisten lepillantott az égről, és meglátta Ullikummit, a dioritembert. Nagyon elcsodálkozott rajta: - Miféle hatalmas isten áll a tengerben? Az alakja egyetlen más istenéhez sem hasonlít. Elindult felkeresni Tesubot. Mikor a Viharisten szolgája messziről meglátta, így kiáltott fel: - Nem a Napisten jön felénk? De bizony ő az. Nyomós oka lehet, hogy meglátogat minket. Tesub széket és asztalt tétetett oda a Napisten fogadására. Mikor megérkezett, hellyel kínálták, de ő nem ült le. Az asztalra ételeket raktak, de ő nem evett. Ivócsészét adtak neki, de ő nem ivott. Viharisten megkérdezte, mi bántja, mire a Napisten elmondta, hogy miféle óriási szörnyeteget látott a tengerben állni, aki már az ő birodalmát fenyegeti. Viharisten megvigasztalta: - Mit se félj! Élvezd az ételeket, egyél nyugodtan, élvezd az italt, igyál nyugodtan, azután ülj a kocsidba, és szállj fel az égbe. Majd én elbánok azzal a szörnyeteggel! Mikor a Napisten ezeket a szavakat hallotta, ízleni kezdett neki az étel, és jóízűen evett, ízleni kezdett neki a bor is, és jóízűen ivott. Aztán kocsijába ült, és felszállt az égbe. A Napisten távozása után a Viharisten szolgájával együtt elment az istenek házába, hogy ott nővérével, Istárral tanácskozzék a dioritember felől. Istár csatlakozott hozzájuk, és együtt mentek fel a Hazzi-hegyre. Innen jól lehetett látni a kőembert.
...
Majd én dallal megszelídítem ezt a dioritembert! Le is ült a tengerparton, és énekelt. De a tenger hulláma megszólította: - Mit akarsz itt, ó, Istár, az énekeddel? Kinek hangzik szádból a dal? Hiszen a kőember süket, nem hallja dalokat.
A Viharisten pedig készült a harcra, és így szólt szolgájához, aki neki testvére volt: - Testvérem, hívjad elő a viharokat, melyek összetörik a sziklákat. Hívjad elő a szeleket és esőket és a félelmetes cikázó villámokat. Ők segítsenek nekem a kőember ellen vívott harcban. Meg is indult a támadás, de hiába. A kőember rendületlenül állt helyén. Erre újabb támadás kezdődött. Hetven isten gázolt be a tengerbe, hogy ledöntse a szörnyeteget, de meg sem tudták mozdítani. A dioritember szilárdan állt helyén, sőt még nagyobbra nőtt. Megrendítette az eget, és megmozgatta a földet. Toronyként magasodott fel, és elérte az istenek házát. Felemelte az eget, mint egy könnyű ruhát.
Éa haragjában az ősistenekhez fordult: - Hozzátok elő azt a régi rézkést, amellyel valamikor, a teremtés idején, elválasztották az eget a földtől. Ezzel a rézkéssel elvágom majd Ullikummi lábát. Az istenek ezután újra harcba szálltak a kőszörnyeteg ellen. A Viharisten kocsijára ugrott, és hatalmas mennydörgés közepette a tengerre szállt. Ullikummi így szólt hozzá: - Nincs mit mondanom neked. Harcolj! Különben elfoglalom az égi királyságot, szétdúlom az istenek házát, és kiűzöm őket az égből. " (A történet itt megszakad, a befejező rész valószínűleg a dioritember legyőzését mondja el.)
" Ahol kellett, korlátokat állított fel, és őröket rendelt ki, akiknek az volt a feladatuk, hogy megakadályozzák a vizek elfolyását, hogy a folyók maradjanak meg medrükben, a tengerek partjaik között. Azután átkelt az égen és földön, minden területet megvizsgált, hogy alkalmassá tegye az istenek és emberek számára. Áthaladt Apszu szentélyén is, ahol Nudimmud lakott. Lemérte az Apszu arányait, hogy majd országa építésénél felhasználja."
Ha az Annunakikat nézzük, ők elég korán itt voltak, beilleszthetők ide-oda mint puzzle darab. Nevük ma már annyira elcsépelt szinte szitokszó. Ufózni, vagy Annunakizni bőven elég, hogy komolytalanná váljunk.. De itt védve ettől, biztonságban vagyunk...
Az Anunnakik nagy istenek voltak. Gilgamesnek mesél róluk Ut-napistim mikor elbeszéli a vízözön történetét.
Melynek végén együtt sírt az összes isten. Azután Marduk rendet teremtett. Itt kezdődnek érdekes dolgok:
"Ezután Marduk hozzáfogott a teremtés művéhez. Először az istenekről gondoskodott. Lakásokat épített számukra, meghatározta, melyiknek hol az állomáshelye, és égi képmásukat csillagzattá tette. Ezzel együtt meghatározta az év lefolyását. Felosztotta tizenkét hónapra, és ezek közül mindegyikre három csillagképet jelölt ki. Azután meghatározta az év napjainak számát, a csillagok járása által, és megteremtette a Nibiru csillagzatot, hogy ez kijelölje a többi csillag égi övezetét..."
... Marduk az Anunnaki isteneket két csoportba osztotta, felsőkre és alsókra. Háromszázat állított az ég őreinek, Anuhoz osztotta be őket, hogy teljesítsék parancsait. Hasonlóképpen a földön is háromszázat helyezett el, összesen tehát hatszázan voltak. A földi Anunnaki istenek ily szavakkal hódoltak Marduknak: - Ó, urunk, te megszabadítottál bennünket a pusztulástól, hogyan fejezzük ki hálánkat? Szentélyt szeretnénk építeni számodra. Trónust is szeretnénk benne felállítani neked. És mi is ott laknánk a szentélyben. Mikor Marduk ezt hallotta, arca felderült: - Jól van! Építsétek fel a szentélyt, melynek arányai olyanok legyenek, mint az Apszué, melynek neve legyen Észagila, ahol magasra emelhetem fejemet! Ez legyen Báb-ili magas temploma és a ti székhelyetek! Az Anunnaki istenek megfogadták Marduk szavát, és egy egész éven át téglát készítettek. Marduk átadta nekik az Apszu mértékét, és ők a második évben fel is építették az Észagilát. Egy lépcsőzetes tornyot, a zikkuratot is felépítették mellette, magasba nyúlt, szinte az égig. Lakhelyet készítettek benne Marduk, Éa és Enlil számára. Maguknak is építettek templomot."
Itt több fontos információ is van. Megtudjuk, honnan származnak az arányok, kik az építők és mit építenek, közben ők is kaptak állomáshelyet és építményeket. A mítoszvilágban úgy tűnik bolygónk egy folyamatos harctér és galaktikus játszótér.
Nem hiszem, hogy Kheopsz tervrajzot keresett.
Ha nem ő épít piramist, akkor viszont tudnia kellett volna róluk, de elképzelhető, hogy nagyon messze volt és akkoriban még a madár sem járt arra. A papok viszont őrizték ezt az ősi tudást. Tudtak a hely titkairól. Az élet délen, délebbre pezsgett. A Mokattam-fennsík előtte is bánya volt, de erről bővebben nem találtam adatokat.
A madár még a közelben sem járt, (hacsak nem egy fèmből készült) mert az katasztrófa és homok sújtotta terület lehetett akkoriban, jóval az özönvíz után is. Vagy túl vadakat gondolok? (Az atlantisziak széfnek építették a piramisokat!)
Hufu elindult, hogy felfedezze a piramis tartalmát, a (Szfinxet egyelőre tegyük talonba) ha talált is valamit ( mesét, vagy illatos balzsam recepteket max.) még mindig elrejthette a Szfinx alá, vagy többféle anyagból készült "matrjoska" dobozban egy mesterséges tóba dobhatta óriási kígyók és mérges állatok közé.
Meggyőződésem, amíg a papok hűen vigyázták addig a szent iratok, egyebek nem kerültek egyszerű halandók kezébe.
A Nagada-i tárgyakon készen és átmenet nélkül találunk ismerős szimbólumokat.
Azon, hogy ezek a történetek mondáknak is beillenek, azt értettem, hogy a papirusz történeteiben szereplő uralkodók, mind valósak (némelyik fiáról is innen tudjuk biztosan hogy létezett Kheopsznak). Ugyanez áll a történetekben szereplő varázslókra/főpapokra is. Könnyen elképzelhető, hogy azok mind létező személyek voltak, bár erre kézzel fogható bizonyítékokat nem találtak.
Egyébként aránylag sok hasonló, varázslós, utazgatós, stb. történet/mese maradt fenn egyiptomi papiruszokon. Többnek a témája, hogy keresnek valami varázsló titkos könyvét, ami sírjában van vagy egy templom kamrájában, máskor meg valami isten "ládáját" keresik a történetben. Szetna a memphiszi temetőt forgatja fel egy varázskönyv után (ő végez rekonstrukciós munkálatokat a gízai piramisoknál Nagy Ramszesz idején).
A qumrani Réztekercs is tud egy hasonló történetet, mint a Thot kamráinak keresése a Westcar-papiruszban.
Írod: "Azok a piramisok már az Anunnakik előtt ott voltak." Kérdés persze egyrészről, hogy az Annunakik mikor voltak? Másrészről, hogy a "piramisok" a gízai 3 nagy piramisra vonatkozik vagy más nagy piramisokra is Egyiptomban? Gondolom, hogy a prehisztorikus időkre gondolsz, Ménész előttre.
Ha elfogadjuk a papirusz leírását "Thot kamráiról", az már önmagában tartalmazza, hogy valami nagyon ősi építészeti felfogást közvetít a a gízai Nagy Piramis. Ha Kheopsz megtalálta ezeket a tervrajzokat (a szövegből ez ugyanis nem derül ki!), érdekes lenne beazonosítani, hogy a piramis belső szerkezetében hol használta fel ezeket az ősöreg szerkezeti konstrukciókat?
De valószínűsítem, hogy szerinted Kheopsz éppen a piramis helyreállítása miatt kereste ezeket a tervrajzokat (bár kicsit furcsa, hogy ilyen "belső infó"-szerű dolog, ennyire közismert legyen később, hogy ilyen szórakoztató mesébe is bekerüljön).
Valami hasonló dolog lenne, mint a pharoszi torony, amiről nemrég írtam, hogy éppenséggel egy nagyon ősi, talán atlanti gránitépítmény helyén állt, s régi tervrajzok alapján alkothatták meg a görög/egyiptomi építészek? Hiszen Duggan és Aykan Akçay tanulmánya szerint már állt egy elődje a világítótoronynak akkor, mikor Nagy Sándor éppen eljutott a későbbi Alexandria helyére...
Az én kedvenc történetem Hórusz varázslóé (Sziuszire), aki viaszbábuival háromszor raboltatta el álmában az etióp királyt, s Egyiptomban mindháromszor meg is korbácsolták, majd visszavitték ugyanazon éjszaka az udvarába. Majd Hórusz legyőzte az etióp varázslót: pld. az etióp a fáraó udvara elé emelt egy hatalmas kőfalat. Erre Hórusz varázsló hívott egy égi hajót, ami felemelte a levegőbe a falat és elvitte...
A Westcar-papirusz (i.e. 1600 körül íródott) a megszövegezése régebbi azonban: Középbirodalmi. A papiruszon Kheopsz fiai varázslók történeteivel szórakoztatják a királyt. Maguk a történetek legalább annyira mondák, mint mesék.
"ismered Thot szentélye kamráinak a számát" - itt a "számát" szót lehet értelmezni úgy is, hogy "kamráinak méretét" (mert, hát mit is akar a "számától"?).
A szöveg írója azt sugallja, hogy a piramis belső elrendezése Thot titkos kamráit utánozta (Kákosy). Úgy látszik, már a Középbirodalom idején igyekeztek a piramisokat a rejtély és mágia ködébe vonni.
Maragioglio és Rinaldi arra a következtetésre jutott, hogy Kheopsz valószínűleg a Thot szentély tervrajza után kutatott (ez a két olasz volt szerintem eddig a Nagy Piramis és a többi egyiptomi egyiptomi legalaposabb tanulmányozója, tervezetének értője eddig).
Az egész talán arra is célzott, hogy Héliupolisz templomaiban őriztek sémákat, modelleket, melyek az ezoterikus építészet szabályaira vonatkoztak (bár ezek inkább templomok esetében jöttek elő).
Dzsedefhór nem egy történetet adott elő egy mágusról (mint Kheopsz többi fia), hanem a király elő vitte Dzsedit, a 110 éves varázslót. Aki simán ellentmondott Kheopsznak, ha az érdeke úgy kívánta, a monda szerint. Egyébként azt a kis önjáró robotot, amit 2011-ben felküldtek a Királynői kamra északi légjáratában, szintén Dzsedinek nevezték el a kutatók...
Fordítás: egy oroszlán sétál mögötte, kötözve a földön. Tudja a titkos kamrák számát.
Megjegyzések: Sm Hr-sA.f „sétálj mögötte” Gardiner 178. §, 134. oldal, erre a példára hivatkozva.
A V12 önmagában nem jelenik meg egyetlen forrásban sem, és az sSd rövidítése, amely „köteget” jelent, lásd Vygus 1775. o.
ipwt - titkos kamrák? Vygus 1140. o. Gardiner p. Az 553 egy változatot ip(A)t-ként ír le, ami harim vagy magánlakásokat jelent.
7,6 nt wnt nt DHwty ist wrS Hm n nsw bity xwfw mAa xrw
Fordítás: Thoth szentélyéről. Most Khufu felső- és alsó-egyiptom királyának fensége igazoltan töltötte a napot ' Megjegyzések: „Thoth szentélyének titkos kamrái” – Erman, Gardiner és mások hosszasan tárgyalták ezt a sort. Nyilvánvalóan Khufu / Cheops azt akarta, hogy a sírja hasonlítson Thoth templomára, és tudni akart ezekről a kamrákról.
Hosszasan tárgyalnám én is, hogy mitől annyira nyilvánvaló ez? Akkor nyilvánvaló, ha Kheopszra akarjuk kenni az egész piramisépítési ügyet.
Jöjjön egy általában elfogadott fordítás :
Mit jelent az, amit mondanak, hogy ismered Thot szentélye kamráinak a számát?
Dzsedi így beszélt:
– Légy dicsérve, de nem tudom a számát, ó, király (Élet, Üdv, Egészség!), uram. Ismerem azonban azt a helyet, ahol ez van.
Őfelsége így szólt:
– Hol van hát?
Dzsedi ezt mondta:
– Van egy láda kovakőből a „Számonkérő” nevű kamrában Héliopoliszban. A ládában van.
A Berlinben őrzött Westcar papírusz leírása szerint Kheopsz fáraó maga is érdeklődött a titkos kamra iránt Dzsedi mágusnál, mert állítólag Thot isten tudását őrzi. Dzsedi azt válaszolta. „Van egy kovakő láda egy leltározónak nevezett szobában. ”
Kheopsz tisztelte az ősök emlékét, felelevenítette és követendővé tette a régi hagyományokat... így gondolja az utókor. Tulajdonságait sejthetjük, sejtetik velünk. Megítélése ellentmondásos, azt a bélyeget is rásütik hogy tettei nem vágtak egybe a világ rendjével. Ezért neve végül "kitöröltetett az élet könyvéből*".
Thot szentélyének titkos kamráit kereste. A titkos kamrák számát. Számokat a ládában. Ennek ne dőljünk be, a kamrák tartalma foglalkoztatta őt igazából! Ez a stabil pont amiből kiindulhatunk.
Evidencia: Kheopsz a tudást akarta, a varázsigéket, a megújuló életet, létrát az égbe.
Empátiából játszunk el a gondolattal, hogy síremlékre vágyott. Ha volt Thot szentély (kamrákkal) akkor az egy piramis volt? (Az a "piramis") Amit lemásolni akart? Nem, azt hiszem őt leginkább a varázstudomány és a mágia érdekelte.
Ha ezeknek köszönhetően nem hal meg, akkor eleve síremlékre sincs szükség! A papoknak viszont volt annyi eszük, hogy elpakolták előle addig az isteni titkokat, és/vagy elárasztották a kamrákat. Csupán némi morzsát hagytak elöl, hátha azokkal megelégszik. Kénytelen volt. Ráadásul, hogy megnehezítsék az arcátlan fáraó dolgát még akadályoztatták is tervének végrehajtásában árvízzel, rémisztő jelenségekkel. Ezt az előadást később megismételték újra amikor a zsidók elengedését forszírozta Mózes.
Nem hagy azonban nyugodni mit jelenthet az, hogy Hufu beavatott volt?
Én inkább betörőnek nevezném. Akad persze tippem, talán egy azonosítatlan repülő tárgyból szállt ki, ez esetben a papok apelláta nélkül rögtön befogadták és bevezették a misztériumokba. Egyetlen ilyen esemény huzamosabb időn át tartó meggyőződést vonhat maga után. A többi tipp majd máskor, alkalomadtán. Közben ismeretes, hogy távoli palotájában unatkozott és mesékért gyötörte a családtagjait. Djedi pedig gondolom a szektás testvérei, vagy a varázslóárvák élelmezésére fordította azt a tekintélyes napi élelmiszer adagot. A papok célja az égi törvények, az ősi rend folyamatos biztosítása, a szent hely őrzése, érinthetetlenségének megtartása volt. (Az egész bolygón így megy ez) Eleinte nem volt nehéz, mert rendelkeztek azokkal az eszközökkel ami ezt lehetővé tette. Ezt a sorsot jelölték ki számukra a csillagok küldöttei. Ezt maradéktalanul be is töltötték.
Valami nem engedi hinnem, hogy Djedi komolyan veszi a fáraót. Ezek a papok a kezdetektől jelen vannak, gyakran a háttérben. Szerintem Djedi álruhás pap. Ős-, vagy főpap. Továbbá kém és telepatikus képességekkel is bírt.
Szeretnék hinni a verzióban, hogy Kheopsz Thot jegyzeteitől megvilágosodván hirtelen szent hegyet emelt és komplexumot épített a nagy homokozóban. Segítségül csak szakemberek szaktudására volt szüksége. Ezt vendégmunkásokkal és lokálpatriótákkal nem, csak rabszolgákkal tudom elképzelni. Az Apocalypto c. filmben látott körülményeket vizionálva.
A piramis mellé templom épült és rendezvényeket tartottak. Vallási és temetési szertartásokat valószínűleg, de ez nem fontos. Az ide pont elegendő kisegítő személyzet és szolgák lakhelyét feltárták. Miért a piramis melletti aknába és nem a piramis egyik zugába temette el állítólagos Anyját. /Azt a sírt amúgy érdemes tüzetesebben megvizsgálni./
Idő általi homály fedi a történelmet, így sok a találgatás.
Megszeppent fáraónk, mikor tüzetesen átkutatta a piramist, talált valamit ami felnyitotta a szemét. Szinte látom magam előtt: reggel felkel, bemegy a piramisba megnézni mit haladtak a fiúk a bontással.
Egyszercsak nézelődés közben hirtelen megáll és kővé dermed. Ne feledkezzünk el egy aprócska körülményről: nem volt lámpafény.
Most így, ezt tudatosítva képzeljük el a jelenetet újra. Amikor rázuhan valami felfoghatatlan, súlyos titok a falak közt. És végre robban benne a felismerés.
Pánikszerűen távozik, renovál, mészkőzik, templomot épít. Szán-bán, megtér.
Azok a piramisok már az Anunnakik (most jöhet a 2. mínusz) előtt ott voltak.
A Westcar-papirusz részlet nekem ezt súgja. Vannak azért bőven bizonytalanságok. A fordításokban és a forrásokban is. Feltehetőleg csalások is. A fordítás könnyen félrevisz. Ennek természetes és egyszerű oka, hogy a papirusz egy másik szellemi világban, korban született. Számunkra szinte lehetetlen az eredeti értelmét felfogni ebből a vilagból nézve, amiben élünk.
Így biztos vagyok benne, hogy sok dologban én is tévedtem.
* Mika Waltari regényében fenyegetőznek mindig ezzel.
Odüsszeuszt az atlanti phaiákok a pharoszi megalitikus kikötőbe vitték. Ez valamikor az i.e. 4. évezredben történt. Viszont Pharosz keleti szélén is van egy grandiózus rejtély: a világítótorony.
A pontos helyét ma sem ismerjük, erre három lehetséges helyszín van, de ebből kettő jelenleg a tenger alatti kis szigetecske (mint a Gránit-szikla, ami 200 éve még pár méterre kiállt a tengerből), a harmadik pedig Pharosz keleti csücskében volt. Lásd lentebb Puchstein térképét, ahol láthatóan valamiféle kis gát vezet az egykori szigetecskére Pharosz szigetről, ahol a torony állt.
A torony magasságát a modern becslők, rekonstruálok 120 és 135 m közé teszik. A helyszín is különleges: az egykori leírások szerint kis szigeten állt, amin egy emelvény hoztak létre, majd efölött emelkedett a torony. Ez volt a világ legrégibb (!) és a 20. századig legmagasabb világítótornya. A rómaiak fele ekkorákat sem emelték.
Az 1994-ben a tenger alatt meglelt földrengés által leborított építő kövei (kb. 3500 darab) megdöbbenést keltettek, mert nagy része asszuáni gránit, közte 40-80 tonnás darabok is! Lásd fentebb, hogy vannak a tömbök szétszóródva a tengerfenéken. Milyen magasan voltak ezek beépítve, ha több mint száz méterre is repülhettek? A leírások szerint a torony két falát is a tenger mosta. Hogyan tudtak, ilyen "lehetetlen", szűk helyen ekkora felhőkarcolót emelni 2300 évvel ezelőtt (kb. egy 35 emelet magas mai toronyháznak felel meg)??? Az elhelyezkedésből az látszik, hogy vagy a Qaitbay-erőd helyén volt a torony vagy a Gyémánt-sziklán. Viszont szerintem az a tény, hogy eddig nem találták meg az alapját, úgy az inkább arra utalhat, hogy az erőd helyén volt (az meg nem is gránitból, hanem mészkőből van, úgyhogy van itt probléma, nem is kevés!).
A világítótoronynak voltak hellén vonásai is, de voltak egyiptomiak is, sőt az is lehet, hogy egyik sem. Azt mondják, Szósztratosz a Nagy Könyvtárban alkotta meg a torony terveit...
Hogyan lehet, hogy az építménynek nem voltak kisebb elődei? Hogy lehet, hogy az építésze egyből olyan felhőkarcolót alkotott, ami 1600 éven át (!) állta a sarat a cunamiknak és a több mint húsz nagyerejű földrengésnek? Hogyan lehet, hogy a torony felsőrészét olyan technikai találmányokkal halmozták el, melyeket csupán a torony építése okán készültek, majd lettek benne elhelyezve? Ugyanakkor csak erre a gigászi toronyra kellett feltalálni olyan emelőket és darukat (mivel ezen a kis területen a ferde rámpák alkalmazása nehezen gondolható el), melyeket csak ekkor és erre az építményre alkalmaztak!
Ezekről a dolgokról semmi nem maradt fenn. Mintha egy jótékony varázsló átadott volna I. Ptolemaiosz királynak egy könyvet, ami tartalmazta volna az összes tervrajzot, építőgépezetet és technikai szerkezetek leírásait, rajzait. Nem lehettek-e ezek a jótékony varázslók a phaiák hajósok, akik mintegy háromezer évvel korábban Odüsszeuszt a pharoszi megalitikus kikötőbe hozták? Ez a könyv került később az alexandriai Nagy Könyvtárba?
Thiersch német régész, majd újabban Robert Temple, Dunstan Lowe, Ken R. Trethewey és mások tanulmányai egyre inkább arra visznek, hogy a világítótorony felső része egy tudományos objektum volt, a korát messze meghaladó szerkezetekkel, melynek egy részét az athéni Szelek Tornya megpróbálta lekoppintani.
Újabban született egy tanulmány, mely Arrianosz történetíró egy utalását vizsgálja, amit úgy értelmeznek a tanulmány írói, hogy a torony már régen állt Nagy Sándor idején, az mutatta az utat az egyiptomi Rhakote városba, ami Alexandria helyén állt. (Ezzel azonban vannak erős kétségeim vannak.)
Mindenesetre nem foglalkoznak a történészek azzal, hogyan történt a gigászi torony építése egy olyan helyen, ami épp kiált a tengerből, s hozzá egy keskeny utat vezettek Pharoszról a tengeren át, mint azt több régi leírás magyarázza. Hogyan történt a kőtömbök szállítása, raktározása, emelése a szintekre? A torony tetején a rekonstrukciók szerint egy 9 méter magas, sok tonnás márványszobor állt: ezt hogy emelték a helyére, vagy 120 méteres magasságban?
Rekonstrukciós rajzokból nincs is hiány, de nem válaszolnak ezekre a kérdésekre...
A kőlágyító növényre emlékszem elég jól,2011 óta követem ezt a topikot.A kabír barlangot ábrázoló bronzplakettet vizsgáltátok akkortájt.Akkor figyeltem fel Schen/Nolanus dolgainak az egyediségére.Ilyenekről sehol sem olvastam még életemben,mint ebben a topikban.Kabírok,Odusseus stb az emberi történelem ilyenforma megközelítései felkeltették az érdeklődésem.
Igazából én drukkolok,hogy igazak legyenek ezek a bizarr kutatások,a száraz unalmas hivatalos álláspontok,mint például a régészeti befixálódás fárasztó.Tehát én kifejezetten örülök,amit itt olvashatok.
Robert Charroux több ilyen titkos inka receptről beszél könyveiben, nem csak gyógyszerről hanem pld. egy kőlágyító varázsszerről vagy egy inka lexikonról, mely leírta a távcsövet.
Az egyik könyvében: Le livre des maîtres du monde (1967: "A világ urainak könyve") beszél a világító cuyókról, ezekről a 4-6 cm-es rejtélyes bogarakról, melyek sokkal hatékonyabbak voltak a mi szentjánosbogarainknál: 60 m-re is elvilágítottak velük, sőt az inka kirurgusok ennek segítségével betudtak világítani az emberi szövetek alá, hogy el tudják végezni a műtéteiket (de itt is G. Beltrantól van az információ!).
Mindenesetre mindig élveztem a stílusát (persze nem mindenben követtem), ahogy az egész élete érdekes volt. Valóban hitt a fehér ember felsőbbrendűségében, a kelta civilizáció ősiségében, de erről is írtam a fentebbi írásban.
Köszönöm hogy kimerítően válaszoltál.Szerintem is egyfajta figyelmeztetésnek,riogatásnak szánta Beltran ezeket a dolgait (háborúellenes volt szerencsére).Bár én azért kíváncsi lennék erre a készítményre,mert nyilván létezhet egyfajta kivonat,anyag stb összetevők,amiknek tényleg különös hatásuk van.Na meg az a könyv,amit az inkák titkos gyógyászati eljárásait rejti.Ki tudja,az inkák lehet képesek valamilyen anyagot kiválasztani állatokból.
Még jó hogy nem azt írta Charroux, hogy a spanyol nátha a világűrből (esetleg a Vénuszból) jött, de azt hiszem tán Fred Hoyle-nak volt egy hasonló elképzelése bizonyos járványokról (bár nagyon rég olvastam erről).
Charroux kétségkívül megosztó személyiség volt, akár a könyvei. Az El Sapo-ról szóló információt átvette Garcia Beltrantól, aki inkább misztikus volt, mint biológus (már eleve a "Nap fiának" hitte magát, és inka hercegek leszármazottjának). Természetesen Charrouxnak semmilyen bizonyítéka (vagyis inkább Beltrannak) se volt a spanyol nátha ezen eredetére (de a többi elképzelés a vírus eredetére is csak feltételezés, ahogy te is írod: "vagy az usa-ból, vagy pedig kínából").
Ahogy Mandics írta Charrouxról: "Charroux nevezetessége, hogy minden lehető lehetetlenség és lehetetlen lehetőség mellett állást foglal, néha egyazon fejezet keretén belül." Charroux-szot olvasni csak körültekintően szabad (de én minden hibája ellenére is szerettem).
Később Charroux szemére vetették, hogy elhitt egy csomó mindent a Párizsban élő Beltrannak, aki elég ködös (bár kétségkívül érdekes) figura volt. Igaz Charroux mindig jelezte, hogy ez Beltrantól van, de az olyanokat is állított, hogy az ember egy földön kívüli nő és egy tapír kereszteződéséből származott, a Titi-caca tavat atombombákkal alakították ki vagy hogy a két egyiptomi nagy piramisnak fém borítása volt. De ilyenekről volt már itt szó:
Beltrantól vette át, hogy a piscói Kandaláber földrengés-előrejelző műszer volt, kötelek és tárcsák nyomait fedezte fel benne. Mikor Charroux maga is megmászta a piscói hegyoldalt, az 1971-es könyvében korrigálta az adatokat (éppen erről írt cikket Jacques Victoor a híres Kadath magazin egyik 1976-os számába a Kandaláber kapcsán).
A spanyol nátháról szóló rövid fejezetet ezzel zárja Charroux: "Azok számára, akik az új korszak programját készítik elő, a Vízöntő korát (ahogy mondják az okkultisták); a Kondor korát, biztosítják az amerikanisták - a mi időnk a varázslótanoncok kora."
Egyébként szerintem Charroux ezt a rejtélyes spanyol nátha esetét arra használta fel (afféle jól-rosszul sikerült példázatként használva) hogy elmondja "A szentségtörő idők" c. nagyfejezetén belül a kétségeit egy lehetséges sötét jövőről, hogy elmélkedjen a mikrobatenyészeteken, a laborokban előállított veszélyes vírusokon, beszélve arról a professzorról például, aki a vadnyulakat akarta 1952-ben kiirtani a birtokán, majd az egész szörnyen félresikeredett. Lehet az az állítólagos inka gyógyszer, ami a spanyol náthát okozta, nem is érdekelte igazán, csak felhasználta, hogy hatásosabb legyen a figyelmeztetése.
Charroux ezen könyve csaknem hatvan évvel ezelőtt jelent meg, de ebben a fejezetben inkább az emberiséget figyelmezteti arra, hogy a Vízöntő korában (a mi századunkban) jönnek olyan vírusok, melyeket laborokban fejlesztenek ki, és szándékosan fognak ráengedni az emberiségre. Hiszen tudják azt is, hogy nincs olyan vírus, ami a "teljes" emberiséget kiirtaná. S "A legveszélyesebb titok" c. fejezetét ezzel zárja: "Jó okunk van azt hinni, hogy e járványok némelyikét nem az emberiség egy részének elpusztítása, hanem kísérleti céllal idézik elő. Pontosan, a tapasztalat azt bizonyítja, hogy a lakosság nagyon nagy százaléka megmenekül a fertőzés elől, mintha a gondviselés erői ellenállnának a teljes népirtásnak. Úgy tűnik, lehetetlennek tűnik az emberi faj teljes megfertőzése vagy elpusztítása... A természet irtózik a fajok eltűnésétől." (1963).
A végén írod: "Saját véleményem szerint az inkák nem is jöttek volna rá az anyag (konkrét) mutációs képességére a körülményeik között." Ennek nehéz is lenne az ellenkezőjét bizonygatni, hiszen erre szerintem nem is utal régészeti lelet vagy más hagyomány.
