Ha ez hadtörténész, akkor én minimum akadémikus kéne hogy legyek Romániában. :))) Honnan szedte vajon a hajmeresztő hülyeségeit? Hogy előad egy komplett alteros történelmet, az nem lepett meg, másra nem számítottam. De vajon a szabadkőműves összeesküvést, a román honfoglalókat és a "magyar" szó jelentését honnét a p-ból szedte? :)
"Még a délszláv háború előtt 1989-90 táján láttam ezt Seselj vajdától szónokolni, nem tudtam, hogy ez volt az "alapja". Ő olyasmit mondott, Baranya Veszprémig tart. Mármint a szerb Baranya."
Egyáltalán nem bagatellizáltam, csak azt írtam nem volt olyan súlyos, mint ahogy azt a régi tört. tankönyvek beállították- bizonyos esetekben pedig nem is annyira nemzetiségi, mint társadalmi kérdés volt.
A felvetésed jogos és helyes. Arra akartam én is inkább utalni, hogy a 48-as szh idején a nemzetiségi kérdés nem volt olyan súlyos, mint ahogy azt a marxista történetírás állította.
Az elemzésed nagyon jó. Magyarország szerencséjére a szlovákok vagy támogattak vagy semlegesek voltak, a magyarországi németek, zsidók és románok támogattak minket így egy tavaszi hadjáratra futotta számunkra. Ezzel végül is 1867-et elértük.
Addigra a magyar és a többi nemzetiség évtizedeket töltött a francia forradalom által felkorbácsolt nacionalizmus meghatározta politikában. Minden nemzet nacionalistái tudták, hogy közös ellenség a Habsburg rezsim, de az is világos volt, hogy a nacionalista programok éles ellentétben vannak egymással. Lehetetlen egyeztetni mondjuk az illír kongresszusnak nevezett akármi törekvéseit a magyar polgári forradalmi törekvésekkel, mert területileg ütköznek. Minden helyi nemzetiség a Habsburgok és egymás kárára akarta megvalósítani a maga nemzetállami függetlenségét a forradalom erejével. A magyar nemzetnek semmi olyan törekvés nem volt realisan támogatható, mely a középkori Magyarország területén szuverenitásának korlátozását jelentette volna. Hiszen évszázados magyar program volt a török elűzése és a korona korábbi területeinek visszacsatolása. Ennek a programnak az érdekében haltak meg olyan emberek, akiket a hősi panteonba emelt a nemzeti tudat, ezeket mindannyian ismerjük ma is, II. Lajos, Losonczy, Szondi, Zrínyi, Dugovics ezért küzdött Dobó, Jurisics, Bethlen Gábor, Bocskai, Rákóczi Thököly és visszamenőleg Hunyadi János, Mátyás, Zsigmond, Ulászló is ezért küzdött. Ennek a küzdelemnek vallásos mítosza volt gyakorlatilag, hiszen Buda visszafoglalása még nem volt több mint százötven éve és olyan volt nekik, mint nekünk 1848, ugyanolyan megtagadhatatlan.
És akkor összeül egy illír kongresszus, közli, hogy Magyarországon kétmillió magyar mellett él négymillió szerbhorvát szláv és a Balaton vonaláig felfelé minden terület jog szerint a délszlávoké lenne, ha nem lenne ez a kurafi magyar elnyomás. Hát ezzel nem volt kompatibilitás. A reformkorban egyre erősödött a beszólogatás (a nemzetiségek sérelmi helyzetből fokozatosan erőteljesebb és egyre nacionalistább követelésekkel léptek fel) és a rájuk feleletként adott magyar nacionalizmus értetlenkedő és egyre dühödtebb reakciói (birtokon belüli helyzetből mindig jóval mérsékeltebbek voltak a magyar indulatok a nemzetiségek felé, mint vica versa).
Mire elértünk 1848-ig, addigra a helyzet a nemzetek között régen rossz. Az európai forradalmi hullám azt jelentette mindannyiuk számára, hogy na most kell a fél évszázada dédelgetett álmot megvalósítani, mert Metternich most bukott meg, a Habsburgok padlóra kerültek, a külpolitikai helyzet páratlanul kedvező egy forradalmi átalakításnak.
Tévedtek, a forradalomellenes Angliának, Oroszországnak, Poroszországnak a hideg futkosott a hátán az ilyesmitől, mert ha bárhol engednek a nacionalista forradalomnak, az azzal a veszéllyel jár, hogy Franciaország újrakezdheti a napóleoni háborúkat. Olyan lidércnyomás volt ez akkor, mint 45 után a nácizmus kísértete. Ráadásul 1848 decemberében Fro.-ban köztársasági elnökké választották Napóleon Lajost (későbbi III. Napóleont), a semmiből elnökké emelve. Ez aztán végképp betette a kaput náluk, bármit és bárkit támogattak, aki hajlandó leverni ezt a forradalmi Sturm und Drangot, Habsburgokat is ha kell, de egy húszéves összeurópai háborút, amilyen az 1789-et követő volt és aminek 1820-ban (Görögország, Nápoly, Spanyolország), 1830-ban (Belgium, Lengyelország, Itália) is volt egy-egy hulláma, s most 1848-ban már a harmadik, egyben legnagyobb utóhulláma is eljött, ezt mindenképpen meg akarták akadályozni.
Érdekes módon III. Napóleon érzékelte, hogy ez az idő nem alkalmas most a francia dominanciatörekvések felújítására, nem alkalmas tehát az európai forradalmi gócok támogatására sem és nagyon alkalmazkodó, simulékony politikát vitt. Nem akart sokat és Anglia hitt neki. Ennek következtében megmentette uralmát és beáldozta a forradalmakat, melyeket a Szent Szövetség mementójával le lehetett verni. Olyan jellegű volt ez, mint mikor a hatodik koalíció eldöntötte a küzdelmet 1814-ben.
a magyar elit nem értette valszeg a problémát. itt a polgári átalakulás élére ugyanis az a réteg állt, amellyel általában szemben fogalmazták meg nyugaton az átalakulás igényét.
én csak a józan eszet kérem számon rajtuk, ugyanis majdnem mindenkinek ígért valamit a forradalom, de az ország felét megtestesítő nemzetiségeknek semmit, és mint valamelyik régebbi linken írták, az osztrákok elkezdtek igérni mindenkinek mindent, akkor miért nem próbáltunk mi is ígérni valamit legalább...
szlovákok: 1300 fős szlovák légió (többségben csehek, kb 200 szlovák) kontra 25000 szlovák honvéd a Magyar Honvédségben.
ez félrevezető. a szlovák elit nem volt magyarpárti, inkább csak semleges. a szlovák honvédek nagy része nem szlovákként, hanem a polgári átalakulás védelmezőjeként harcolt a seregben. és a felvidéki színszlovák területeken nem volt azért annyira támogató a népesség, csak semleges.
románok: az erdélyi románok fellázadnak (a lázítás azért sikerült, mert erdélyben 2 hónappal később mondták ki a jobbágyfelszabadítást, és ezzel a román parasztot be lehetett hülyíteni), a magyaro.-i románok a forradalmat támogatták.
ugyanez. a támogatók azért támogatták a forradalmat, mert jól jártak a változásokkal, ez a nemzetiségüktől független volt. az erdélyi román felkelés alapja viszont az erdélyi román határőrezredek voltak.
horvátok: a horvát területekkel Kossuthék nem törődtek, az udvar viszont megvette a horvát elitet.
ez hatalmas nagy tévedés. jelacic kossuthoz hasonló kaliberű reformer volt a horvátoknál, csakhogy ő úgy volt vele, hogy egyrészt tartott a magyar dominanciától (nem alaptalanul, ha a 67 utáni eseményeket nézzük pl.), másrészt tisztában volt vele, hoyg legitimáltatnia kell a változásokat (jobbágyfelszabadítás, stb) béccsel, úgyhogy inkább velük kooperált.
szerbek: először megjelentek az ogy. előtt díszmagyarban és autonómiát kértek/követeltek.
persze, hiszen előtte is autonómok voltak kvázi a határőrvidék nem tartozott magyar fennhatóság alá.
túrtam egy kicsit a KSH-ban, és engem nagyon meglepő adatokat találtam, ami kicsit magyarázat is számomra, miért nem sikerült 1848-ra magyarosítanunk...
népesség 1720-ban 2.582.598 1787-ban 8.002.917 1890-ben 14.681.310 (nem pontos, és szerintem nincs benne Horvát Szlavónország)
magyarok aránya 1720 45,49% (ez azért nem pontos) 1890-ben kb 43%
a hihetetlen méretű betelepüléshez képest (másképp nem tudom magyarázni a megháromszorosodást), tartottuk a magyar arányt, ami elég erős magyarítást mutat...
'48 és a nemzetiségek kérdéséhez mindenkinek ajánlom Spira GY. a témában írt könyvét
Egy-két érdekesség:
szlovákok: 1300 fős szlovák légió (többségben csehek, kb 200 szlovák) kontra 25000 szlovák honvéd a Magyar Honvédségben.
románok: az erdélyi románok fellázadnak (a lázítás azért sikerült, mert erdélyben 2 hónappal később mondták ki a jobbágyfelszabadítást, és ezzel a román parasztot be lehetett hülyíteni), a magyaro.-i románok a forradalmat támogatták.
horvátok: a horvát területekkel Kossuthék nem törődtek, az udvar viszont megvette a horvát elitet.
szerbek: először megjelentek az ogy. előtt díszmagyarban és autonómiát kértek/követeltek. mikor Kossuthék azt mondták, hogy nem akkor elkezdtek fegyverrel érvényt szerezni a követelésnek.
Svájcban nincs haladó nemzetiségpolitika. Egyszerűen minden kantonban korlátlan úr az azt uraló nemzetiség. Megválaszthatod, melyik kantonban élsz, de francianyelvű kantonban előbb fogsz angolul szót érteni az emberekkel, ami nem az ország hivatalos nyelve, mint németül, amelyik viszont igen és vica versa. És ha két svájci találkozik más nemzetiségből külföldön, akkor is angolul fognak értekezni presztízsokokból, a másikén ha megfeszülnek, akkor sem. Ez egy abszolút kisebbségellenes, mereven konzervatív hely, amely a bevándorlókkal is igen-igen ellenségesen bánik és etnikailag tiszta területek teremtésére törekszik.
nem a példák számítanak, és nem haladó nemzetiségpolitika kellett volna. mindössze az van, hogy >50% kisebbséget nem lehet elmagyarosítani, tehát más megoldást kellett volna találni.
