Mi manapsag a legjobb ar/teljesitmenyu valasztas otthonra, amator szintre,
gyakorolgatni, stb. egy valamilyen elektromos billentyus hangszerben gondolkodva ?
Pesti vagy? Ha el tudsz jönni Miskolc mellé (Alsózsolca), beszélj Varga Kálmán ismerősömmel. 1001 hangszere van, most voltam nála hétvégén és Korg TR-Rackje is van, csak még nem hirdette meg.
De alábbihoz hasonló árban neked best buy volna, van egy normális sztereo zongora hangszín is benne és mellette egy brutál hangzású szinti modul abból az időből, mikor még a vasak is vasak voltak!
Most ezt hirdeti, mint modul, ez azért nem egy nagy dobás, de a TR-Rackjét érdemes megnézni sztem!
Pl. ezekből most itt találtam egyet. Olyan 40-45 körül megy hiteles áron, de a Complete Piano bővítőre bele később még egy 50-et számolj! Anélkül ha csak ki nem tudod próbálni, hát már jobb a jelenlegitől, de van mit fejleszteni még rajta zongorailag. Sajna kihaló műfaj ma a modul téma!
Hát a csere szó szoros értelemben, hogy emez amazért, tehát akinek pont a Te kütyüd kellene szőrén mondjuk az övéjért, sztem kizárt, de ha csak vennél a régi helyett/mellé mást, akkor kb. milyen összegig mennél el?
A minőségibb hangzás mindenképp megérheti. A hangmodulok mára elég ritkák, de egy Ketron SD1000 mondjuk feltenné a hobbidra a koronát hosszú évekre még, ha tudsz a Fatarról hangszínt váltani rajta.
Olcsóbban hirtelen még a Kurzweil ME1 volt ami elérhető volt ilyen célra, vagy egy Emu Proteus 2000/1000 szériákból való modul a William Coakley féle Perfect Piano Steinway zongora bővítőkártyával esetleg.
Illetve Korg TR-Rack netán (ezek mondjuk komplex szinti modulok is olyan 70 ezer körül). 40-45-ért Korg X5DR egyszerűbbként, de a Rolandot is említhetem még pl. a kis JV1010, XV2020 moduljaival (utóbbiba már 2 SRX kártya is dugható, pl. a Complete Piano hozzá az elég komoly az előbbiekhez képest is!)
Esetleg Roland BK7m (ez már dobgépes szinti modul) és még fejlettebb hangzást kínál, de nem túl olcsó, ~130-150e.Ft.
Yamaha Motif ES Rack pl. hasonló árfekvéssel...
Hirtelen ennyi. Vagy a V-Machine még saját bármilyen hangszínnel feltölthetően. Ez mondjuk igazából egy mini PC, de akkor már egy laptop is komolyabb megoldás lehet.
(Én a BK7m-re vagy a Ketron SD1000-re voksolnék, esetleg a Kurzweil ME1-re ha valahol még találni, bár a márkát alapból nem csípem a többi más elavult hangszínei miatt, de az áráért bőven jobb így is az EM100 után!)
Egy kérdésem lenne hozzád, amelynek megválaszolásához segítséged kérem.
Nekem egy Fatar billentyűzetem van, amit már jó ideje használok megelégedéssel.
Most esik át éppen egy takarításon, és némi javításon.
Még a hozzávásárolt EM 100 hangmodullal, használom ami kb. 20 éves lehet.
Az jutott most szembe, hogy értelmes-e egy frissebb hangmintával rendelkező modulra beruházni, hangzásban jelentene-e annyit, hogy megérje, vagy ez kidobott pénz?
Amennyiben igen, van-e esetleg elképzelésed mire lehetne cserélni?
Hogy Alföldi urat idézzem félig a Família kft-ből: "én sok mindenhez nem értek, na de a gitározáshoz aztán egyáltalán nem értek!" :D
Szóval csak elfogadni tudom és valóban, pl egy dobtanárhoz mikor elkísértem egyszer egy dobolni kívánó ismerősöm, rögtön láttam én is laikusként, hogy még a verő sem tud jól állni a kezében.(Azóta se járt ott újra ahogy tudom.)
Viszont olyan érdekes, hogy minap pont Eisemann Mihályról volt szó egy műsorban, és anno őt el akarták tanácsolni szakmailag, hogy ne foglalkozzon zenével, mert sosem lesz belőle zeneszerző.
Nos, ez eredmény azóta ismert. Az egyik leghíresebb lett. :)
Ha az iskola a kisiskolásokat egy nem igazán nekik való zongorán tanítja, akkor leginkább a melyik ujjunkba harapjunk helyzet áll elő valóban.
Itt akár lehet helye a szülők összefogásának és adományozásának: egy belépő szintű hordozható zongora állvánnyal ami a kisiskolásoknak alkalmas az nem az a hatalmas tétel, hogy 10 nagylelkű szülő ne tudná megfinanszírozni...
A magam részéről az ugyanannak a gyártónak nem tulajdítanék önmagában nagy jelentőséget. A funkciók nagyon más elérése lehetne elvileg zavaró, de kezdőknél nem hiszem, hogy sok vizet zavar.
A billentés nehézsége-könnyűsége váltás valóban az, ami számíthat. Az adott helyzere legjobb választás a valamivel, de még váltásnál nem nagyon zavaróan könnyebb lennek... ezzel leginkább az a gond, hogy viszonylag korlátozott a választék, (és még a billentés gramm-súlyai sem annyira hű de jól elérhetőek).
Mint írtam, a magam részéről jobban tartanék attól, hogy mindkét hangszer elijeszti, mint attól, hogy a váltás (amire talán inkább rá lehet készíteni, hogy ne legyen meglepetés -- viszont a helyzetben benne van, hogy az iskolai értékeléseknél rosszabbnak látszik a fejlődése, mint amilyen ténylegesen). Ez a melyik ujjamba harapjak kérdés, és ennek értékelése persze szubjektív.
Nagyon szeretem a hozzászólásaidat, mert mindig sok okosságot találtam bennük.
Most is igazad van, DE!
-------
Tudod, manapság az emberek abból élnek meg, amiből tudnak.
Pl. nekem van 5 gitár tanítványom. Mind klasszikus, mind "western" gitár tanítvány néhány hónapja.
---------
(Tudni kell, hogy én egy "gitár b*zi" vagyok, bocs a szóért, de tényleg sok-sok gitárom van. Nézd, más lóversenyen veri el a pénzét, én meg a hangszer boltokban...:))
Igaz, a gitár az nem zongora - látod, ilyen komolyan értek a hangszerekhez... :)
------
Az ugye ismert, hogy egy kéz mérete nagyon meghatározó a gitár játék esetén, talán ez a hangszer az, aminél a legtöbbet számít.
A jelenlegi tanítványaim előtt 20-30 tanítványom volt az elmúlt kb 10 évben.
A lényeg, ami miatt leírtam a fentieket: ahogy egy ember(gyerek) "hozzányúl" egy hangszerhez, azt a hozzállást egy zenész egyből "leveszi" és úgy kezeli a dolgot.
Azért említettem fentebb a több gitárt, mert van köztük "gagyi" és nagyon komoly minőségű is.
Na, itt jön be a fórum téma.
AKI ÉRZI A HANGSZERT, ANNAK MINDEGY, HOGY MI VAN A KEZÉBEN.
-----------
Az egyik jó "húrérzékkel" (mi így hívjuk azokat, akik ha hozzányúlnak egy húros - nem vonós! - hangszerhez, abból zene lesz) bíró srácnak odaadtam egy bendzsót, hogy ismerje meg azt is: kb. 10 perc múlva eljátszotta azt, amit előzőleg gitáron tanultunk.............
Egy gyermek fizikai adottságait a tanárnak kell megítélni alkalmassági szempontból. Azért egy rutinos, sőt egyik legnagyobb művészünket összehasonlítani egy 7 éves kezdő gyerekkel, én nem tenném! ezek a géniuszok 3-4 évesen már koptatták a billentyűket, szóval a különbség már eleve releváns...
De! Lisztnek nem festett deszkalapja volt, hanem kis, ölbe vehető utazó "zongorája", ez több életrajzi filmjében is feltűnt már, szóval az is teljesen más káposzta és eleve az, mikor már egy nagy művésznek ez is elég. Sőt olyan is van, aki fejben gyakorol! De mást is mondok, Beethoven meg süketen komponált, mint ismert. Szóval vannak szélsőségek és zsenialitások.
Sárkány Úr!
A mission impossible adott nézőpontból talán megállná, de én arra gondoltam, hogy ha pl. a gyerek a suliban egy jó kemény billentyűzethez van ültetve, otthon meg egy vajpuha hangszere lesz, hát abból akadhatnak gondok. De ha a vásárló megengedheti magának, talán az mégsem rossz javaslat ha pl. azonos vagy legalább ugyanolyan márkából választ hangszert. Na mindegy, majd eldöntik ők, mert ez nem a mi dolgunk.
Az észrevétel és a kockázat persze elviekben megalapozott. De ha ezt ennyire komolyan vesszük, akkor a dolog kezd Mission Impossible lenni. Őszintén, a magam részéről jobban tartanék attól, hogy a csupa túl nehéz billentés a korai kezdés mellett, izomfejlődés hiányában veszi el a kedvet, mert egy darab olyan zongora sincs, ami az életkora, fejlődése szempontjából megfelelő lenne...
Az viszont teljesen igaz, hogy könnyebb otthoni billentésű a gyerkőcöt érdemes szóban egy kicsit felkészíteni arra, hogy az iskolai zongora máshogy fog viselkedni, nehezebb lesz rajta játszani, és ez különösen igaz kb. 10 éves koráig, hogy ne érje meglepetés.
A magyar iskolarendszer meg persze még nem tart ott, hogy az alsó tagozatosokra zongora szempontjából külön tudjon gondolni... Nekem is lenne ennél lényegesebb ötletem, hol lenne jó javítani rajta...
Az olyan "gyenge" zongoristák, mint Chopin, Liszt, és a többi, használtak egy olyan "technikát", hogy egy deszkára ráfestették a zongorabillentyűket, és utazás közben azon gyakoroltak.
Tisztelt Fórumozók!
Nehogy már azon múljon a gyermek karierje, hogy "kicsit más billentésű az első zongora"!
Én akkor még olyan mellékzöngét is hozzátennék ehhez, hogy érdemes azt is figyelembe venni majd, nehogy túlzottan eltérő billentéserősség legyen a vásárolt, illetve az iskolai hangszer között, nehogy a gyereknek ez szegje később kedvét az otthoni gyakorlástól!
Persze, általában minél közelebbi a billentés az akusztikusokhoz, annál jobb. Azért írtam többes számot, mert nagyon sokféle van akusztikusból is, és nagyon nem ugyanolyanok...
Az izom fejlődés miatt a gyerkőc korosztálynak eleinte kifejezetten könnyebb billentás lenne ajánlott.
A Yamahák billentésmechanikái általában véve is viszonylag nehezek, vagy ha nem is nehezek, akkor a billentés legelső fázisában relatív nagyobb erőt igényelnek, ami majdnem olyan, mintha nehezek lennének. Ez alül valóban a csúcskategória a kivétel, nem véletlenül említettem a CLP-785-öt... (Most nem a paraméterrel vezérelt beállításokra utalok, hanem magára a fizikai billentyűzet felépítésére).
A felnőtt használat gondolom műkedvelő? Leginkább a profi előadóművész vagy annak tanuló konzis, zeneművészetis diák stb. igényeit nem lehet a gyerekével összehozni egy műszerben. Ők a nehéz billentésben érdekeltek a gyakorló zongorájukon, hogy a váltás másikra könnyebben mehessen. De műkedvelőnél ez nem kell akkora szempont legyen...
Ami az okosfunkciókat illeti, a saját 10 és 8 éves gyerkőceimet általában is igyekszem messze tartani tőlük. Na jó, a koronavírus alatt internetes sakktanulásra adtuk magunkat, meg a fiam szereti nézni a navigációt miközben vezetek :D
A képernyőaddikció mára eléggé ismert dolog, szakirodalma van, gyerekek kapcsán is. Szerény véleményem szerint ezerszer jobban járnak, ha megkíméljük tőle őket...
Amikor már kezd elég érett lenni az önkontrollhoz, onnantól az appok is érdekesebbek szerintem.
Persze a zongoratanáron is nagyon múlik... és nyilván az a jó, ha a szülők és a zongoratanár hasonlóan gondolkodik a kérdésben...
Nem kell szabadkoznod, inkább én köszönöm a hasznos választ! Egyébként se hajt a tatár, majd csak ősztől kezdik a zongoraoktatást a suliban, addig van időnk dönteni. :) Mindenképp átgondolom amiket írtál és megnézem az általad ajánlott típusokat is. Ez is egy nagyon hasznos vélemény volt. Eddig leginkább olyanokat olvastam, hogy a billentés érzetnek minél közelebb kell lennie az akusztikus hangszer érzetéhez (legjobb lenne otthon is akusztikus zongorán vagy pianínón gyakorolni), illetve egy zongoratanár írta egy cikkben, hogy 8-9 éves korban fejlődnek ki azok az izmok, amik a zongorázáshoz kellenek, ezért nagyon fontos, hogy ebben a korban a lehető legjobb hangszeren gyakoroljon a gyerek (és ott is a millió fölötti árkategóriájú Yamahákat emlegette, ami azért már nekünk se fér bele). Az iskolában CLP-625 van az osztályteremben ami GH3X mechanikás, ahogy olvastam az NWX az kb. egy fával felturbózott GH3X-nek felel meg, ezért gondoltam elégséges választásnak, hogy otthon ne legyen rosszabb, mint a suliban. De ez csak az osztálytermi zongora, az is lehet, hogy zongoraórán ennél komolyabb hangszerrel tanulnak, nem kizárt, hogy akusztikussal. Sajnos még azt se tudjuk, hogy ki lesz a zongoratanár, de természetesen ha kiderül a személye és lehetőség lesz rá, akkor vele is át fogjuk beszélni ezt a témát. A CSP sorozat azért is tetszik, mert rengeteg olyan funkciója van, ami esetleg motiválhat egy zenetagozatos gyereket a gyakorlásra, főleg később, ha már jobban benne lesz a témában. A mai gyerekeknek a szoftveresen elérhető okos funkciók sokat jelentenek. Én magam részéről ebben a tekintetben konzervatívabb lennék, de nem magamnak akarom venni a hangszert. Illetve a feleségemet is érdekelné a zongorázás, mert neki gyerekként csak furulyázni volt lehetősége, és az autodidakta tanulásban hasznos segítségnek tűnik a CSP Stream Lights funkciója. Tehát nem kizárólag a 7 éves miatt vennénk ilyen drága zongorát, hanem hosszútávon mindhárom gyerek és valószínű, hogy az anyukájuk is használná. Szar így választani hangszert, hogy én magam nem zenélek és csak mások véleményére illetve a műszaki specifikációkra támaszkodhatok. :)
Ha arról kérdelzel, hogy a 7 évesnek, aki majd tanul, őszintén, szerintem messze túllövés az árkategória.
Erős kétségeim vannak egy kezdő hétéves számára, akinek még erősödnie kell az ujjainak. Félő, hogy nem ad elég sikerélményt és csak elveszi a kedvet... Ez alól a CLP-785 lehetne kivétel az ellensúlyok miatt... (a CLP-745-ről meg ellentmondásos infókat látok az ellensúly kapcsán a weben. A 645-ben még határozottan megvoltak...)
A könnyebb billentés miatt különösen ajánlanám figyelmedbe a Kawai választékát. Az általad említetteknek kb. a CA59 felelne meg, de szerény véleményem szerint még a CA-49 is ágyúval verébre, ha egy majd tanuló 7 évesnek keresel zongorát...
Az lenne a kérdésem a hozzáértőkhöz, hogy - ha Yamaha digitális zongoráról beszélünk - elég lehet hosszútávon az NWX billentyű, vagy mindenképp GrandTouch (esetleg GrandTouch-S) irányban kell gondolkodni? A "ki kell próbálni melyik tetszik" most nem fog működni, mert a családban senki se tud zongorázni, szóval én csak műszaki szempontból a specifikációk és az angol nyelvű review-k alapján tudok választani. A 7 éves gyerekemnek szeretnénk zongorát venni, mert másodiktól tanul majd zongorázni. Később a testvérei is ezen fognak tanulni, és nem szeretnénk (meg nem is fogunk tudni) néhány év múlva másikat venni, ha a régi már nem megfelelő. Az sem cél, hogy felnőttként zongoristák legyenek. :) Szóval nekem műszaki szempontból a CSP-170 (NWX-es) tetszene. Tetszenek a szolgáltatásai a hangrendszere és úgy gondolom, hogy a mai gyerekeknek egy ilyen tabletes, Stream Lights-os, mikrofonon csatlakozós és ezer más érdekes funkcióval rendelkező zongora motiválóbb lenne, mint egy klasszikusabb, de GrandTouch billentyűs típus, pl. a CLP-775 (vagy ha olcsóbb kategóriában gondolkozunk, akkor a CLP-745). Szóval azt sejtem, hogy a GrandTouch(-S )a drágább és jobb, de vajon érdemes csak a billentés érzet miatt azt választani és lemondani a CSP többi extra funkciójáról?
Ha nem engednek az árából óriásit, akkor előbb venném a Kawai CA-49, Roland LX-705, Yamaha CLP-745 bármelyikét, vagy ezen gyártók valamelyik hasonló termékét -- különösen, ha a billentésmechanika a fő szempont.
A magam részéről rákérdeznék, hogy a hangboltnak megvan-e még a kifutó Kawai CA48, a weben még simán rátalálok böngészve is. Valamivel drágább, de cserébe a Grand Feel Compact billentés csak jóval drágább zongorákon elérhető (sajnos a CA49 nagy áremelkedéssel járt). Ha megvan, mindenképp érdemes kipróbálni.
Nos, asszem a Rolandnál talán 700 körül kezdődnek az említésre méltó legjobb modellek a cabinet style kategóriában (is), amire a kérdéses Yamaha példáján következtetni lehet, hogy említetted. Nem azt mondom, hogy olcsóbban nincs jó Roland esetleg ami neked megfelel, de azért itt a Covid okán más tényezők is fontosak! Mégpedig, a szállítások sok helyen akadoznak és csak május környékére várnak több helyen leghamarabb újabb szállítmányokat, tehát már csak ezért is érdemes felvenni a kapcsolatot a nagyobb hangszeeboltokkal. Másrészt folyamatos a megújulás a hangszereknél, sok új modellt senki nem próbált még itt végig, így mindenképp megint csak a boltok eladóit érdemes elsőre nyaggatni. De hogy konkrétumot is mondjak, egy zenész barátom nemrég volt Pesten és érdekes mód az 500 ezres ársávú, asszem P515-ös Yamahát próbálva, az elvileg fejlettebb mechanikával, sokkal kakibbnak érezte, mint az olcsó és már korosabb P125 modellt! Persze minden szubjektív, de neki azért van otthon egy 700 ezres Roland RD2000-ese is, van mihez mérnie a dolgokat, na meg az évek során szintén nem egy fél millió feletti zongorája volt.
Ha mindenképp egyéni tanács kell tőlem (bár az árkereső weboldalak listázzák azonos áron miből mik kaphatók), én azt mondanám, repülj rá használtan egy Nord Piano 2 vagy 3 modellre. Nem kimondott szobadísz, de hogy nem csalódnál benne semmilyen téren (se hangban, se billentésben), az 1000%! Tucat világsztár keze alatt látni a színpadokon és mondjuk Casiokat meg érdekes mód valahogy mégsem... :D
De most csak tessék abba belegondolni! Semmit nem tudni bővebben az elképzeléseidről és az igényeidről. Ha pont arról érdeklődnél hogy "ti ajánlanátok azt az öltönyt ott a kirakatban az utcasarkon?" - honnét tudhatnánk mi ezt, ha neked kéne igazából felpróbálni, mert azt sem látjuk karcsú vagy e vagy molett...
Kb. ez is ilyen hogy neked milyen billentés érzet tetszik leginkább. Na és a legjobbat nem ilyen árkategóriában mérik még azért. S itt jön a puding próbája...
Én nem merném vállalni a felelősséget ilyen körülmények között hogy bármit is ajánljak. Rá kell szánni időt egy kis pénzt egy utazást és elmenni megnézni több kérdéses modellt.
A nevezett Yamaha egyébként kategóriájának a legalsó modellje, attól csak feljebb van. A kérdés az hogy megéri e a többlet árban is! Na ezt nem lehet kipróbálás nélkül eldönteni egy fórum alapján.
Vagy meg kell rendelni webshopból és akkor van esély 12 napig visszaküldeni ha mégsem tetszik...
Nekem a billentyűzet a legfontosabb, hogy ebben az kategóriában ez a típus jó -e, nem értek hozzá. Van most egy használt pianino, de vissza kell adnom. Van-e tapasztalat ezzel a típussal. Természetesen fulhallgatoval is használnàm. Van egy jó hirdetés 519000 Ft-ért. Ennél többet nem szeretnék kiadni. Kipróbálni nem tudom, mert vidéken vagyok és itt nem kapható. Köszönöm.
