A legutóbbra beígérttel ellentétben, sajnos, ismét csúszás következett, de most pótlom, ami elmaradt :) Összedobtam egy kis ajánlót, ami egyben kedvcsináló is, akit érdekel, olvassa el, ha tetszik, folytatom amit elkezdtem, ha nem, befejezetlen marad :) Csak őszinte véleményeket kérek - nem vagyok sértődékeny! ;)
Annyit előzetesben, a kisregény amin dolgozom, nem elsősorban Lőrincz L. László stílusát követné, nem is paródia vagy utánzás, a saját magam kis fejéből kipattantak szerint írom, amit írok; a környezetválasztás szolgálná azt a célt, hogy milyen potenciálok rejlenek még ebben a környezetben, amiről LLL is olyan szívesen ír a könyveiben, csak sajnos sablonra, ugyanazt. Kicsit merészet ugrok, ha elkészül a "mű" és elolvassátok, ezt majd láthatjátok is... Részbeni oka, hogy lassabban haladok, mint szerettem volna, az az, hogy a technikai malőrök mellett is, elég sok dolognak utána kellett és kell is még néznem itt-ott, hogy baromságokat ne írjak, még ha ez csak egy fórumra, kíváncsi olvasóknak írt kisregény lesz is ez...
Akkor az ajánló, amit a hétvégén dobtam össze :) A címe még nincs meghatározva egyelőre, azt majd később:
„Hirtelen ötlettől vezérelve gyengéden eltoltam magamtól Bettyt, és Mr. Lattman felé fordultam. Magam sem tudom, mi hajtott arra, hogy azt tegyem, amit tenni készültem. Elvégre ki vagyok én, hogy...
- Jöjjön velem, Mr. Kíváncsi lennék valamire.
A többiek kérdőn néztek ránk, de senki sem mozdult. Pontosabban, mozdultak; elkezdtek szétszéledni ők is. Kérdőn nézett rám maga Mr. Lattman is, de végül engedelmesen felém lépett.
A gyertyák halványan pislákoltak az aranyozott Buddha-szobor előtt. Lobogó lángjuk felrajzolta az árnyékainkat a falra, és megtáncoltatta őket. Akárhogy is nézegettem a szobrot, a korábbi barátságos mosolynak, ami kora este ült az arcán, már nyomát sem láttam: vérszomjas vicsorgás volt az, ami most rajta ült, semmi más. Hogy mi változtatta meg, meg nem tudnám mondani, de az este történtekre és a beköszöntött sötétségre tippeltem...
Odakint változatlanul esett a hó, mint órákkal ezelőtt is. Annyi különbség volt mindössze, hogy amióta valaki szétbarmolta a generátorokat, az utcai lámpa fénye nem világította meg a motel előtti kis teret és a buszt.
Mr. Lattmannal a nyomomban beléptünk a szobor melletti kis folyosóra. A torkom összeszűkült már előre is, mert pontosan tudtam, hogy ami rám vár, az nem lesz kellemes.
Egy szétlőtt fejű hulla sosem kellemes és idegnyugtató látvány.
Legfőképpen nem ilyen és ehhez hasonló körülmények közt, mint amiben mi voltunk...
Mr. Latmann nem szólt egy szót sem, csendben lépkedett mögöttem. És nem is kérdezett semmit. Az az érzésem támadt, pontosan tudja, mire készülök. Mindemellett feltűnően nyugodtnak is látszott. Nem tudtam eldönteni, azért, mert korábbi állítása szerint pszichológus, vagy azért, mert hozzászokott a hasonló helyzetekhez?
- Martin Torres vagyok – nyújtottam felé a kezem, ahogy megfordultam. Nagyjából csak azért, hogy valamit csináljak.
Lattman megfogta és megrázta. Erős, határozott volt a szorítása.
- Üdvözlöm. Philip Lattman – mutatkozott be ismét, pedig teljesen felesleges volt, mert egyszer már megtette a nagyközönségnek. Az elemi udvariasság mégis ezt kívánta.
Ezzel túl is voltunk a formaságokon.
Közben elértük az ajtót.
Nagy levegőt vettem, és belöktem az ajtószárnyat, amit legutóbb nem is tudom, ki hajtott be maga után...”
Martin Torrance és felesége, Betty, boldog, középkorú házaspár évek óta – jól fizető mérnöki állás, család, barátok, és lassan utódok is. Egészen addig a pillanatig tart az idill, amíg egy tavaszi napon úgy nem döntenek: átdolgozott hosszú new yorki hónapok után szabadságot vesznek ki, és elutaznak a mesés Ázsiába. Az egy hónaposra tervezett nyaralás utolsó állomásaként útba ejtik a Himaláját. Az égig érő, csodálatos hegycsúcsok azonban kissé más élményeket tartogatnak a számukra, mint eredetileg hitték...
Turisták gyülekeznek Katmanduban, a Nepál Gyöngye utazási iroda védőszárnyai alatt. Tagjaik sorában Martin és Betty Torrance. Úti céljuk Sher kolostora, ahol egy újonnan elindult turista-program résztvevői lennének. A cél, hogy a Nyugatról érkezett turisták valódi környezetükben és élethelyzetekben nézhessék meg a Himalájában élő emberek és szerzetesek életét. A nemrégiben alapított utazási iroda első, kora tavaszi turnéja egyben próbaút is lenne.
Az időjárás nem sokkal indulásuk után hirtelen zordra fordul, leesik a hó, a turisták pedig képtelenek visszatérni a fővárosba. A kéthetesre tervezett utazás hirtelen nem várt fordulatot vesz... Rejtélyes eseménysorozat veszi kezdetét, nekik pedig egyetlen reményük, ha idejében elérik Shert, mielőtt az ítéletidő lecsapna rájuk, és segítséget kérnek a fővárostól... De vajon egyáltalán tudnak bárkitől is segítséget remélni, vagy magukra vannak utalva? Martin Torrance megpróbál életben maradni, és nem mellesleg felesége életét is megmentve, kiverekedni magukat a pokolból...
Történt az elmúlt hétben egy kis malőr, sajnos nem volt lehetőségem a tervezett kisregénnyel haladni, most vetettem bele ismét magam. Kb. a regény egy-negyede van kész eddig, úgy adta magát, hogy valószínűleg kicsit hosszabb lesz, mint eredetileg terveztem. A ma este folyamán, ha lesz rá szabadidőm, összedobok egy kis kedvcsináló ajánlást és felteszem ide :)
Egy próbát természetesen megérne. Régebebn én írtam novellákat, és nekem is kialakult a fejemben egy történet, amit leírva arra jöttem rá, hogy bizony ebből Laci bácsi egy egész jó kis regényt is ki tudna hozni. Én sajnos azóta sem álltam neki, de talán majd egyszer, ha sok időm lesz :) Az ötlet tehát nekem is tetszik. :D
Sziasztok! Én is lelkes Lőrincz L. rajongó vagyok már jó ideje, sok könyvét megvettem és elolvastam. Én is osztom azt a véleményt, hogy az utóbbi években az író színvonala rengeteget zuhant, a régi jól bevált, változatos és híressé lett könyvek helyett a mostaniak már a kritikán aluli szintet sem ütik meg. Sokat olvastam itt a fórumot, és kitaláltam valamit, ami miatt most írok.
Sokan összeszedték, mik a problémák Lőrincz L. könyveivel. A sablonos, kiszámítható sztori, élettelen karakterek és unalmassá vált helyszínek, jellemtelenségek, erőltetett és gyerekes stílus. Na meg nyakatekert, túlbonyolított, unreális sztorik tömkelegei. Régen ez nem volt így. És ma sem kéne így lennie. Ebben a műfajtban, amiben ő ír, nagyon nem!! Rengeteg lehetőség rejlik előtte, csak valamiért fél, vagy nem tudja, vagy nem akarja kiaknázni. Nem tudom, miért...
Én nem vagyok író, soha nem is írtam semmit. Sokan "fikázzák" Lőrincz L.-t - jogosan! -, néhány, még manapság is fanatikus rajongója, aki nem tudja, mi az hogy "jó könyv", váltig bizonygatja hogy márpedig a mostani könyvek is jók, és nagy a szánk, csináljuk utána! Olvastam már ilyet, asszem itt is. Ezen a fórumon. Ezen felbuzdulva, dolgoztam ki most az ötletem..
Írnék egy kisregényt. Egy ötlet már meg is fogalmazódott a fejemben. Hogy mekkora terjedelmű lesz, még nem tudom, majd adja magát, de valószínűleg valahol egy novella és egy regény közt. Saját stílus, DE, kissé Lőrincz L. stílusából is merítve, aki tényleg éveken keresztül a kedvenc íróm volt, és sajnálom azt, amivé lett. Az egésznek egyetlen célja lenne: megpróbálni bizonyítani, milyen lehetőségek rejlenek ebben a műfajban, és azonban a környezetekben, amikben a Lawrence-könyvek játszódnak. A sztori így előzetesen egy kolostoros történet lenne, már meg is fogalmazódott a fejemben, miről szóljon. Ebben a műfajban Lőrincz L. úgyis tucatjával gyártja az egykaptafa könyveket.
Amennyiben tehát van rá igény, megpróbálok egy kisregényt összehozni. Előzetesen szerintem egy-két hét alatt készen tudok lenni vele. Amint sikerült, és úgy ítélem meg, ér valamit, feltöltöm ide, vagy valamilyen más fórumra. Ha láttok fantáziát az ötletben, felveszem a kapcsolatot "tulpával" és megkérem, hogy az oldalára töltse fel. Akit érdekel, az letölti és elolvassa. Aztán véleményt nyilvánít. Ennyi lenne az egész. A könyv egy pdf-formátumú e-book lenne, csak itt, a fórumon, természetesen mindenféle térítéstől mentesen, jönne "forgalomba". Aztán megnézzük, hogy reagálnak az emberek rá. Mert ha bejönne a húzásom, és pozitív elbírálásban részesülne, akkor a segítségével talán Lőrincz. L.-en is lehetne segíteni. Ez egy cenzúra nélküli fórum, itt tízből kilenc embernek nem tetszenek az új könyvei... Értelemszerűen, a még most is - szerencsére! - több tízezer példányszámban elkészülő, hivatalos regényekkel nem lehetne statiszutikákat felállítani, nem is akarok, de itt a fórumon meg lehetne nézni az olvasók reakcióját. ÉS A CÉL NEM AZ, HOGY ÍRÓVÁ VÁLJAK ÉS PÉNZÉRT ÁRULJAK KÖNYVEKET, HANEM HOGY KEDVENC ÍRÓMNAK PRÓBÁLJAK MEG ÖTLETEKET ADNI, HOGYAN LEHETNE VISSZATÉRNIE ODA, AHONNAN SZÉP LASSAN LECSÚSZIK. Mondom ezt arra az esetre, ha a regény valaha is elkészül és megtetszik az olvasóknak :)
Várom tehát itt a válaszokat: hülyeség az ötletem, vagy ér valamit? És ha ér, nekifogjak, vagy hagyjam az egészet a fenébe? :)
Nos, végeztem az első kötettel, két hét alatt csak volt annyi időm, hogy a végére jussak. Az eddigi meglátásaim a regényről:
Korábban már írtam az első pozitív tapasztalatokat: szép borító, és még illik is a sztorihoz, értelmes ajánló (az eddigiekhez képest mindenképpen), nincs idióta szereplőlista, nincsenek idióta fejezetek, és nem lóbetűkkel írták. Az első tapasztalatok már pozitívak voltak, mielőtt az olvasáshoz láttam volna.
Eddig a többi is pozitív maradt... Nagyon pozitív :) Akik itt jót szóltak a regényről, valóban helyesen tették, mert össze sem lehet hasonlítani az elmúlt pár évvel... Ahogy elkezdtem olvasni, valóban meghökkenve láttam, hogy már nyoma sincs benne az idiotizmusnak, elmebeteg és gyerekesen nevetséges, erőltetett, szánalmasan szar történetvezetésnek, elbeszélésnek, mifenének. Egy-két apróbb, fél oldalas-oldalas mese, de nem 5-10 oldalak a semmiről. Az első kötetet kiolvasva nem találkoztam ilyennel, nem volt meg az az érzésem, mint az újabb eddigi regényeknél, hogy tíz oldalakat legszívesebben egyszerűen átlapoznék, mert a történethez egyáltalán nem kapcsolódó dolgokról ír, azt is rosszul... A következő, ami a történet előrehaladtával feltűnt, hogy Debbynknek lett személyisége. Nem egy üres senki, aki csak röhög meg poénkodik mindenen, hanem valóban vannak érzései, érzelmei, és véleménye is az adott kérdésekről. Ebből következett az is, hogy szülei halálán nem röhög és nem poénkodja el, hanem - természetesen - komolyan is veszi... Aztán a szereplők. Van belőlük egy fél tucat, mint régen, és ezek már valóban kaptak jellemet. Nem a nevük különbözteti meg csak őket, hanem ténylegesen a személyiségük. Ismét egy óriási piros pont, rég nem olvastam ilyet. Ezt követhetné, hogy a sztori nem arról szól, hogy öljünk meg minél több embert, kacifántos módon (jó, a medvés kissé az, de belefér, inkább ez mint pl. a véres emberek vagy a mogyorót csókolgató gyilkosok), gyilkosság jószerével még nem is volt... Ami történt, az azonban megérintette a szereplőket, jóllehet drámai jelenetekre még nem került sor, de nagyon gyilkosság sem történt a közelükben egyet kivéve. Ott sem adott szereplő vagy Debby találta a hullát, érthető, hogy nem kezdtek fejvesztetten szétszaladozni - de már ez is előrelépés. Nem a megszokott formula, hogy mindenki nagyívben le... ami történik. Ami még feltűnt, hogy nem kínlódok a sztorival, nem kell rávennem magam az olvasására, hanem élvezettel olvasom és kíváncsi vagyok a végére. Ilyen is rég volt, figyelembe véve hogy az őszi könyvet végig sem tudtam olvasni, azóta is befejezetlen, akkora borzadály volt. Oké, nem az a kategória, mint régen volt pár könyve, hogy két dééután alatt kiolvastam, mert nem lehetett letenni - de nem is az ellenkező új "divat", hogy kíváncsi sem vagyok a végére... És, valami, amit fontosnak tartok: hosszú évek óta először volt egy-egy olyan sor, mondat vagy párbeszéd a könyvben, amin ha nem is röhögtem betegre magam, de legalább megmosolyogtam. ÉS EZ JÓ! Ilyen is rég volt... Végezetül még egy apróság: helyesírási hibát csak nagyon elvétve találok, és a könyv sem akar szétesni a kezemben első olvasásra... ;)
Maga a sztori eddig erősen közepes, nem nevezném kiemelkedő alkotásnak. Tájleírás nincs, nem is nagyon lehet Amerikát figyelembe véve, a történet valószínűleg semmi extrát nem fog hozni - és ez így van jól! Végre egy egyszerűbb történet, egy-két gyilkossággal, három-négy KIDOLGOZOTT szereplővel, és nem gyerekeknek írt infantilis stílusban. Óriási piros pont volt még a kanadai rész, tájleírás is előfordult benne, hangulata is volt, mint régen - még több ilyet bele, remélem a második kötet még fog ott játszódni egy picit...
Összességében, eddig, akár sima kaland-krimit, akár LLL-könyvet nézünk, történetét és vezetését tekintve a Nyomasztó örökség erősen közepes, semmi kiemelkedő és extra, de nem is rossz. Én pedig nagyon örülök ennek. Végre egy minőséginek nevezhető könyv, ami bár LLL korai munkásságához mérten kevés és gyengébb, az utóbbi évekhez viszont óriási felüdülés. Ha ezt a stílust, amit itt visszahozott, az írásmódot, a komolyabb hangvételt, a kevés de kidolgozott szereplőt és főszereplőt, átültetné egy egtozikus tájon játszódó történetbe, esetleg még egy kis misztikumot is csempészne bele, mint régen, ismét egy nagyon erős és jó LLL-könyvet kaphatnánk... Azt mondom, így, a könyv felénél, hogy ezért megérte/megéri rááldoznom azt a pár nap olvasást és háromezer forintot, amit rááldoztam. LLL megmutatta, hogy megvannak még azok az alapok és háttér, amivel kiváló könyveket lehet írni, és ha ez nem is lett az egy hatalmas kiemelkedő alkotás, nem is mélypont, reméljük végre évek óta visszatér erre a nyomvonalra ;)
ezekben a könyvekben szerinted tényleg azért nincs új helyszín, mert nem lenne túl realisztikus úgy, hogy nem keresi fel őket előtte?
érdekes, a Himalájában ezek szerint mindenki ostoba, dedós, babonás, beszari, idióta és teljes mértékben hülye. gondolom. hiszen ott volt, látta, és ezt írta róla.
Laci bácsi a kora miatt már egyáltalán nem utazik annyit. Ezért jönnek egyre másra csak a kolostoros történetek- ugyanis arról a környezetről még úgy is tud érdekesen írni, hogy valószínűleg jó néhány éve nem járt arra. Utoljára a Teaültetvényben ismerhettünk meg új helyszínt, évekkel ezelőtt... azóta nem történt újítás, és szerintem már nem is fog történni.
Minden soroddal egyetértek! Az Omosi mama sípja az egyik kedvencem! Lendvay könyveket én is szívesen olvsnék, illetve keleten, burjátok meg mongolok között játszódó "sámános" történetet is régen írt Laci Bácsi. Vagy esetleg egy mixet, vagyis: Lendvay keleten, kolostoros történetben! :)
Zsniális húzás az író menedzsmentjétől, hogy az új novellát (ami egy könyv fele) egy olyan folyóiratban jelenteti meg, amit sehol nem lehet kapni, csak Budapesten, vidékre postaköltséggel pedig 3.280,- Ft-ért lehet megrendelni. Ez konkrétan a rajongók arcul csapása. Remélem minél hamarabb megjelenik elektronikus formában, és ide is felkerül. Azért Laci bácsi feülvizsgálhatná, hogy milyen szerződésket köt, nem kellene mindenáron az olvasókon zsírosodni.
Teljesen egyetértek, illetve egy másik oldalon már tettem olyan javaslatot is, hogy esetleg visszautazhatnánk 1-1 regény erejéiga múltba is. Ez lehet akár az 50-es évek vagy a 80-as évek is. Az(ok) szerintem még különlegesebb hangulatú történet(ek) lehetnének. A régi jól ismert szereplőket egy könyvbe ötletről már régebben is esett szó, és én akkro is támogattam ezt a dolgot. Illetve írtad, hogy egy jó író mindenki fejével tud gondolkodni. Ez igaz, akkor ha az író szán rá időt, hogy megismerje jobban azokat a személyiségeket karaktereket amiket alkalmazni szeretne a könyvben. De nekem volna más javaslatom is. Laci bácsi többször is említette már kedvenc íróit, akik szinte egytől egyig régi korszakokat képviselnek. de arról pl. én még nem hallottam, hogy az újakat is előszeretettel forgatja e. Van jónéhány oylan író aki talán jó hatással lehetne a következő könyvekre, és új ötleteket is adhatan Laci bácsinak. A kolostoros történeteket én szereettem régen, és pl. a Halálkiáltók, Rodzsungok kolostora mai napig nagy kedvencek. Az utóbbi időben azonban kissé sokallom én is az iylen történeteket. Remélem a következő könyv jobban fog sikerülni mint a legutóbbi kolostroros regények. Viszont a cím az elég bugyutának hangzik szerntem. nekem rögtön valami drogos téma ugrott be, de lehet, hogy Gordon Ramsey is benne lesz a történetben :) A kolostoros helyszíneken kívül még elég sok helyet tudnék mondani ahol kiváló történeteket tudnék elképzelni. Az én nagy kedvencem Alaszka lenne, ami télen és nyáron is tökéletes helyszín lehet. Akár Kicsit történethez, Vérfarkasoshoz feltétlenül, de egy Omosi mama sípja, Nagy Mdár szerű dolgot is nagyon el tudnék képzelni. És ige, még több lendvay könyvet, és a történetek sorozat folytatását, sciense- fiction történetet! Valami Lawrence szerű, űrhajós, vagy mondjuk űrbázison játszodó krimit szerintem nagyon meg tudna írni laci bácsi.
Tegnap sikerült csak beszereznem a Nyomasztó örökséget. Korábbi fogadalmammal ellentétben, mivel pozitív dolgokat olvastam a könyről a legnagyobb "kritikusoktól" is, úgy gondoltam, ha már egy évtizeden át L.L.L. volt a kedvenc íróm, teszek még egy próbát, hátha sikerül meggyőznie. Mindazok után, hogy A játék rabszolgái az író egyetlen és első könyve, ami nincs ott a polcomon, és amit képtelen voltam végigolvasni, annyira gagyi, bugyuta és komolytalan volt...
Sokat nem haladtam az új regénnyel, időm sincs és nem is sietek, még az eleje felé vagyok, de meglátásaim már így is vannak róla:
Szép sorban haladva, az első a könyv borítója volt, amit már az interneten is láttam. Szerintem gyönyörűen és ízlésesen elkészítettek, főleg az első köteté, a szerkesztőket csak dicsérni tudom, a kritikák elérték az eredményüket, a pár évvel ezelőtti Studium Plus-os borzadályok után most végre már színvonalas borítók jönnek ki javarészt, amik ráadásul néhány kivételtől eltekintve tükrözik is a regény tartalmát. A másik, ami rögtön megragadta a figyelmemet és pozitívan hatott, mint már írtam is, az ajánló volt. Nem bugyuta, nem gyerekes, nem idióta, hanem egész komoly. Itt már elgondolkoztam azon lehet ezúttal egy jobb könyvet kapunk... A regény terjedelme szerintem pont jó, se nem rövid, se nem túl hosszú.
A könyvet kinyitva újabb apróságokba akadtam bele már az elején. Először is, nincs szereplőlista. Végre! Az elmúlt idők borzadályai után ez nagyon pozitívan hatott. Másodszor, nincsenek fejezetek, mint a régi szép időkben. Ez se nem jó, se nem rossz - Én kifejezetten szeretem a fejezetekre tagulást -, azonban az utóbbi időben a fejezetek címei és alcímei, "szövegei" is borzalmasan gyerekesek lettek. Pozitív. Aztán a betűméret. Eltűntek a lóbetűk, helyüket a normálisabb betűméret vette át. Összességében tehát, az eddigi évekre jellemző divattal ellentétben, ahol a könyv borítóját megnézve, ajánlóját elolvasva és a regényt felütve már negatív szájízzel indul az igényesebb olvasó, ez itt nincsen jelen.
Aztán a regény. Sehol gyerekesség, sehol idiotizmus, lehetetlen szituációk, logikátlanság. Egyelőre a helyén van minden. Hetven oldal elolvasása után még szinte semmi szereplő, Debby életének és tragédiájának felvázolása... Érződik, hogy a lány felnőtt, sőt, valamiféle kezdetleges személyisége is kezd kialakulni. Az eddigi regényekben el lett volna poénkodva, hogy meghaltak a szülei és idiotizmusba ment volna át mindez - itt ez megint nincs meg. Azt kell mondjam, ha nem is valami kiemelkedően részletes alkotással van az olvasónak dolga, legalább negatívnak nem mondhatnám, erős átlag. Sok minden eddig nem történt, nem pörögtek az események, nincsenek nagy rejtélyek, semmi extra és kiemelkedő - de már ez is üdítő az elmúlt évek negatív maszlagjai után. Túlvilági asszonnyal megpakolt kriminek tűnik egyelőre, csak maradjon is így...
Eddig tetszik a könyv. És ha kicsit pörgősebbé válnak az események és megmarad ezen a szinten, amin - az itt olvasottak alapján meg fog -, már azt mondom, hatalmasat léptünk előre... Nem várok óriási történetet, óriási rejtélyeket és csavarokat tőle, ha kapok egy átlagos krimit, némi humorral, némi komolysággal, kicsit kidolgozottabb szereplőkkel, kicsit drámaibb-sötétebb hangulattal - amik eddig megvannak! -, akkor teljesen elégedett leszek.
Szerintem a jó író mindenki fejével tud gondolkodni, mindenki helyébe beletudja magát élni. De az ismeretek legalább olyan fontosak, mint a tehetség. Laci bácsi jó író, de szerintem nem tud egy mai tini fejével gondolkodni, nézzétek csak meg a szüeiteket, már ők is mennyivel máshogyan látják a világot mnt ti!
Egyébként szerintem egy ideig - ha már muszály akkor a Orsis sztorik mellé - "történetek" sorozatot kellene erőltetni. Lehetne önálló története Jondon rinpocsénak, Öfelsége a Dalai Láma titkosügynökének, vagy Barbara Del Solnak, a cirkuszos csajnak.
Egy normális ember sem fut a rendőrségre, ha fojtogatták, amennyiben nincs bizonyítéka az esetre. Legjobb emlékeim szerint a fojtogatáskor nem volt senki más a helyiségben, csak Debby és Amos. Milyen alapon megy a rendérségre? Ő azt mondja, hogy fojtogatták, Debby meg azt, hogy nem. Tanú nincs, csak egy állítás, meg egy tagadás, így mehet mindenki haza a dolgára. :)
Én viszont úgy gondolom, egyáltalán nem kell egy tizenéves fejével gondolkodnia Laci bácsinak.
Szerintem abszolút nem kell ismerje a mai fiatalokat, meg hogy hogyan beszélnek, meg hogyan viszonyulnak egymáshoz stb.
Persze van könyv, könyve ahol valóban az életben történt valódi dolgok kerülnek megelevenítésre.
De ez a könyv valamennyire fantázia szerű, pl. álmaim asszonya megjelenik, más is látja a szellemként stb.
eBBŐL ADÓDÓAN mivel ilyen tipusú könyvról van szó, szerintem nem kell kifejezetten úgy megjeleníteni a fiatalokat és beszédjüket egymáshoz, ahogy a normál életben lenne. Még ha jól tudom 4 része lesz a sorozatnak, hisz mivel ez két részes volt bár, de egynek számít és kb. 7 részes lesz ASSZEM.
Azzal egyetértek, hogy a kolostoros történetek helyett már valami más kellene , ezt írtam is anno.
Valami más, vagy legyen egy ideig fantasztikus könyv vagy valami más
Végeztem a Nyomasztó ökörség… pardon, örökséggel. Mielőtt leírom a véleményem, egy-két szó az előző ét Báthory Orsis könyvről.
Az álmaim asszonya borzasztó volt, Akár mennyire is jó író Laci bácsim egy mai tizenéves fejével nem tud gondolkodni, generációs különbségek, esetleg saját tapasztalatok hiánya miatt. Döcögős, nyögvenyelős, maga a történet banális. Logikai bukfencekkel tarkítva.
A mogyoróallergia már valamelyest jobb, a gyilkosság módszere különösen tetszett, de a pozitívumoknak ezzel vége is. Ismét csak a baj, hogy Laci bácsi nem járt egyetemre, s a mai fiatalok mindennapos viselt dolgairól szerintem nem sokat tud. Még ha időnként úgy is tűni egy-egy elejtett mondatból. Ez a könyv engem egy szarabbul sikerült Szellemekkel suttogó című sorozat egy részére emlékezetett. Semmi konkrét, csak maga az egész sztori, meg a szellem asszony jövése-menése.
A nyomasztó örökség valamivel jobban sikerült a korábbi két műnél. itt már nincs gond a fiatalsággal, felnőtt nőről már kiválóan tud írni az író, ebbe nem lehet belekötni. De tegye már fel a kezét, akinek az első megjelenésékor nem volt világos a gyilkos kiléte? Aha, egy kezet sem látok… Szóval ebből a szempontból gyenge lett a mű. SPOILER De ismét vannak itt logikai bukkanók. Például ahogy két hónap alatt egy csapat kikötői tróger legyőzhetetlen női terminátort farag a főhősből. Vagy, hogy Amos a fojtogatás után nem fut a rendőrségre, először azt hittem, hogy vaj van a füle mögött és azért nem teszi azt amit minden normális ember, de nem, csak úgy benyeli, hogy valaki a halállal fenyegesse. Annyi telik tőle, hogy egy kicsit – hangsúlyoznám: kicsit – beolvas a főhősnőnek. A szereplők viszonyulása a gyilkosságokhoz egyszerűen nevetséges, mindenki úgy viseli a dolgokat, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy ott egy hulla az orra előtt.
McKinley szerepeltetése nekem nem tetszett, lehetett volna ugyan ilyen súlytalan figura egy másik, fiktív valaki, nem volt rá szükség. Egy dolgot tudok elképzelni,ami miatt előhúzta a kalapból Bobot, később majd ő hozza össze a Lawrencet és Orsikát, hiszen a neves tudós is magyar felmenőkkel büszkélkedhet, s magyarul is tud. Ami jól jöhet majd a családi papírok átvizsgálásakor.
Nem akarnék több Báthory Orsis sztorit. A készülő kolostoros történet már most rém unalmasnak fest (de a puding próbája az evés), Lendvay könyveket akarnék inkább, ő nem egy mindenható szuper ember, sokkal emberibb karakter Lawrence.
