Az én szememben a vesszők alkalmazása szinte tisztán praktikus kérdés: tagmondatokat és aszündetonos (kötőszó nélküli) mellérendelt mondatrészeket segít elkülöníteni, tehát olvasássegítő értelmező-tagoló szerepe van. Még nem találkoztam azzal a felfogással, hogy a vessző kitétele/elhagyása önmagában stílusértékkel bírhatna, de érdekes gondolat! :) [És hogy állsz a gondolatjelekkel és a zárójelekkel?]
Tényleg érdekes ötlet, hogy valakinek a jellegzetes központozási szokásai mit tudhatnak sugallni.
Nekem ez a vesszőzés tűnik modorosnak, bár elismerem, igazad lehet. Szóval nem vitatom, hogy te jobban értesz hozzá, inkább a "nekem nem tetszik" kategória.
Ide is kell, hiszen a "tudom" állítmányt (illetve a belőle álló egész mondatot) beékelted a másik, tőle függő mondat kellős közepébe. Az "etiópokkal" modális társhatározót vetted előre, mögé beillesztetted az egy szem állítmányból álló főmondatot, aztán folytattad a mellékmondatot az alanyával és az állítmányával. Ilyenkor a beékelés elé és mögé is kell a vessző, ha tisztességes szintaktikusok akarunk lenni. :)
Mit ítéltél ebben modorosnak? A vesszőket vagy a szerkesztést?
Szintaktikus válasz: a reméljük után mindenképpen kell a vessző (ott van egy elliptikus "hogy", ha kiteszed, rögtön jobban látszik a szerkezet, tréfa kedvéért kitettem a szintén elliptikus alanyt és a szintén elliptikus "és" kötőszót és az utalót is):
"Íme az új arculat, [és mi] reméljük [azt], [hogy] elnyeri majd a tetszésüket!"
Ez két egyenrangú mellérendelt tagmondat egy összetett mondatban (persze nem ilyen egyszerű, valójában az első és a második nem tiszta kapcsolatos, de most ezt hagyjuk), a másodiknak pedig van egy [kérdő] tárgyi mellékmondata.
Amúgy persze a mondat ronda, mint a hetednapos bevallatlan bűn.
A második eset egy kollokviális szerkesztésű mondatrend, közbeékeléssel, közbeékelés nélkül így nézne ki:
"[Én] nem tudom [azt], [hogy] mi lesz az etiópokkal."
Összetett mondat, áll egy főmondatból (Nem tudom...) és annak a [kérdő] tárgyi mellékmondatából, ha nem borítod fel a szórendet, akkor elég az 1 vessző a tagmondatok határán, de mivel felborítottad, igazad van, kell egy másik, a beékelést jelző:
"Az etiópokkal, nem tudom, mi lesz."
Persze lehet borogatni úgy is, hogy nem ékelsz: "Hogy az etiópokkal mi lesz, azt nem tudom." :)
Sokszor találkozom az alábbihoz hasonló mondattal:
"Íme az új arculat, reméljük elnyeri majd a tetszésüket!"
Szerintem a fenti mondatba, a "reméljük" után kell egy vessző, mert itt két mondat van egymásba ágyazva: 1) az új arculat elnyeri tetszésüket 2) mi remélünk
Jól látom-e én ezt?
Ugyanezen elv szerint az alábbi mondatba a "nem tudom" elé és után is kell egy vessző. Szerintem.
Felfedezni vélek egy tendenciát: a "nem magyar" eredetű főnevekből képzett igék hajlamosak ingadozni. A már említettem mellett most jutott eszembe még egy:
Lsz. írj néhányat. Szlengből már volt példa, tájnyelv/köznyelv viszonyban hirtelen a gereblyél/gereblyéz(ik) jut eszembe. Itt motoszkál a fejemben, tutira van szaknyelvi példa is, de nem ugrik be normális. Talán a kormol/kormoz ilyen, bár itt lassan minndkettő köznyelvi, és ráfogható jelentéskülönbség is.
Ha így volna, akkor az l-es alak táral, táraló volna Ha most jönne létre a köznyelvben, akkor minden bizonnyal az is lenne. (Javíts ki, ha tévedek, de a helyzet mintha fordított lenne: a tárol régebbi, mint a tár.)
"A tár ugyanis (legalábbis a köznyelvben) nyitótő: a várt alak táraz, tárazó, és ilyen szó létezik is."
Ha így volna, akkor az l-es alak táral, táraló volna, de ilyen szó (egyelőre) nem létezik.
Lehet, hogy most hoztam létre, és a jövő szakkönyveiben a mai lesz az első adatolt előfordulása. Jelentése: miniatűr méretű kilövő eszközbe kilövendő tárgyakat tartalmazó tartályt illeszt. :o)
> Dehogy tilos, csak épp a nyelv egy logikus felépítésű rendszer. A változásnak oka szokott lenni.
Hát nem. A nyelvnek nincs logikája, és minden ok nélkül változik. Például volt olyan kor, amikor nem volt határozott névelőnk, és akkor is megértettük egymást; azután lett, de csak egy alakban: 'az', azzal is elboldogultunk; még később kétalakú lett 'a'/'az', és ma már a szubszenderd nyelvhasználatban gyakran magánhagzó előtt is 'a' van: 'itt a ebéd', lehet, hogy száz év műlva ez lesz s sztenderd.
1. A tározó különösen érdekes, mert ha tényleg új képződmény, akkor szvsz. nem tekinthető a tár szó -z igeképzős alakjából létrejött igenévnek/főnévnek. A tár ugyanis (legalábbis a köznyelvben) nyitótő: a várt alak táraz, tárazó, és ilyen szó létezik is.
2. Szvsz. sok olyan példa van, ahol egy-egy szó -z ill. -l végződéssel létezik különböző nyelvváltozatokban párhuzamosan. A szleng meg ugye arról híres, hogy szívesen játszik az ilyesmi nyelvi eszközökkel, a kajáz és 3x példái mind ilyenek.
"a nyelv egy logikus felépítésű rendszer. A változásnak oka szokott lenni. Ennek meg se okát, se értelmét nem látom"
A víztározó már önálló jelentésű, és mást jelent, mint a víztároló (ahogyan korábban itt már megírták).
Nekem azért érdekes a kérdés, mert a főnév + l és a főnév + z igeképzőkkel kifejezett igék eltérő jelentésére nagyon sok példa van, de arra, hogy mindkét alak pontosan, akár árnyalatnyi eltérés nélkül ugyanazt jelenti, csak két példát találtam:
sarkal - sarkaz (fociban sarokkal továbbítja a labdát)
Először azt hittem, a Magyar értelmező kéziszótár valamely kiadását, tehát az ÉKsz.-et, de egyikkel sincs összhangban, amit írtál. Aztán rájöttem, hogy az 1959 és 1962 között megjelent A magyar nyelv értelmező szótára I–VII. szócikkét idézed. Attól azért nem várnám el, hogy bemutassa a 20. század utolsó harmadában végbement változásokat (a tározó általam fellelt első adata 1957-es, a víztározóé 1965-ös; utóbbinak melléknévi adata már 1944-ből is van: víztározó medence). Az 1972-es ÉKsz.-ben már van tározó és víztározó is, de én inkább a 2003-as ÉKsz.2-t idézném: tározó fn Műsz Tó nagyságú víztároló; víztározó.
Dehogy tilos, csak épp a nyelv egy logikus felépítésű rendszer. A változásnak oka szokott lenni. Ennek meg se okát, se értelmét nem látom. Nem rövidebb, és csak egészen nyakatekert módon kapcsolható újságírói szövegelésen kívül bármi máshoz.
Tározni meg továbbra se lehet semmit. Már a kérdés is idétlen, legalábbis nekem, hogy " - Tessék mondani, mit tároznak benne? - Hát, kedveském, abban vörösiszapot tározunk. De baromi óvatosan ám!"
