Tegnap nem volt időm futni. Vajon hogy csináljam? Eltolással, azaz tegyek úgy, mintha szerda lenne?
Ez esetben másfél óra alap volna a feladat.
Vagy csináljam a mait, ami egy óra fokozó 5:00-ról 4:00 tempó alá, ennek az utolsó húsz perce már durva lenne. Kilométerenként 5W lépcsőkkel, az indulást úgy megválasztva, hogy az utolsó kilométer lehet hogy nem is fog sikerülni.
Igazából ha minden nap futsz egyet akkor alig 2 év alatt összejön.
Például Eddie Izzard aki nem erről híres és akit nem is ezért szeretünk (legalábbis aki szereti) is csinál ilyet különböző figyelemfelkeltő és általában jótékonysági célokból. (2009 - 43 maraton 51 nap alatt, 2016 - 27 maraton 27 nap alatt Mandela tiszteletére, 2020 - 29 maraton 29 nap alatt, 2021 - 31 maraton 31 nap alatt, illetve 32 mert az utolsó nap megduplázta).
Az utolsót azt ráadásul futószalagon (illetve Zwiften azokon a lokációkon ahol 2020-ban futott) és közben mindegyikben élőzött, csevegett, standupozott. Hihetetlen a fazon (vagy nő, ezt bárki eldöntheti magának :))
Nekem az ehhez kapcsolódó mottója is tetszik bár én elfogult vagyok általában azzal amit/ahogy mond:
I dont like doing it, while Im doing it, she says. But when Im finished, Im pleased.
Nem futok ultrát, és régebben maratoni távon nem szokott gondom lenni a dörzsölödéssel, viszont a 2 öszi maratont póló helyett trikóban futottam, és mindkettön megszenvedtem a hónaljamnál a szabad börfelületet. Úgyhogy pont a hétvégén én is beszereztem egy decathlonos kenöcsöt, olyan mint egy deo stick csak kisebb, meglátjuk.
Engem a mellkaspánt alsó széle is és a csatt rész is néha véresre dörzsölt. Azóta Sudocrem- et kenek oda és nyoma sincs. A hónom alá sima testápoló, lábfejemet, talpamat, ujjaimat lábápoló krémmel kenem be. van spéci krémem kidörzsölésre az megy ágyék környékére, főleg az alsógatya szegélyéhez a lábak közé. vagy ide is testápoló, de bőven. Most próbáltam az arcomra, szemem alá, meg a szememet törölni nagyon bevált. Eddig ha kézzel töröltem az izzadságot a szemem környékéről, mindig belement a szemebe és úgy marta, hogy nem láttam percekig azzal a szememmel. Ha a ruhám ujjával töröltem, akkor meg a sókristályokkal téptem fel a bőrt a szemem alatt, akkor meg azt marta a só. Most egy "popsitörlőt" krémmel átitatott törlőkendő baba bőrhöz, próbáltam ki. Ezzel simán kitöröltem a szemem, homlokomat, nyakamat, szám körül. Karcolás nélkül vitte a sót, bekrémezte a bőrt, simán tudtam izzadni utána, de nem mart a só sehol. Egyszer még betöröltem vele a lábam közé is, biztos, ami biztos. De tényleg csak egy vízhólyag lett a lábujjamon semmi egyéb sérülés, vagy fájdalom.
Én is izzadok, de ilyen "rövid" pár órás távokkal nem volt gondom sose. Egyszer-kétszer már kentem magam, vazelint a combhajlatba, az UTH112-n például, és használt, semmi bajom nem lett.
Mivel hogy vízkereszttől nagyböjtig farsang van ;) De nevezéskor beikszeltem, hogy viszek jókedvet, szóval ezért gondoltam. meg nagyon tetszik z a jelmez :)
Nekem bevált jól működő kidörzsölés elleni taktikám van. Izzadós vagyok, rengeteg só marad vissza, még a szemem alatt is vérezni szokott. Most már arra is megvan a trükk. Egyébként meg nagyon csontos vagy, azért dörzsöl még a karod is :)
O/O, ennek a sárkányos befutós dolognak van valami extra története?
A semmi kidörzsölődést meg irigylem, a hétvégi 30 km futásom alatt véresre dörzsölt az alsónadrágom, valószínűleg még kezdő vagyok, az őszi-téli lazulás során ismét simabőrű lettem a hajlatokban. Sőt, még a karommal is kidörzsöltem magamat :)
Éppen az a baj, hogy akkor se megy, ha _nem_ törekszünk az emelkedőkön - de a lejtőkön sem - a max tempó elérésére. Tehát nem résztávos a terhelés, legalábbis én próbálok úgy futni, hogy ne legyen az. De az igaz lehet, hogy már izomcsoportok dolgoznak. Nekem a jelentősebb lejtők jutnak eszembe, amikor még relatíve lassú lejtőzésnél combból kell ellentartani és fékezni. Ez eléggé gyilkos, nem hiszem, hogy ez az izom ekkora stresszt kapna bármilyen utcai maraton során.
Van a Börzsöny trail, időben kicsit hosszabb, mint egy sima maraton, de úgy elgörcsölök és lefáradok a végére, hogy nem is értem. Mindig szerettem volna az utolsó félórát megfutni - a Csóványos megmászása után szinte végig lejtő - de sose sikerül, de még csak megközelítő átlagos se tudok lejtőzni, mint a sík maratonok végén.
ha egy háromórás terepverseny utolsó félórája síkon menne, vajon simán futnék-e egy olyan tempót, mint az utcai maratonon.
Részemről tisztán elméleti okoskodás, tudományos ismeretek és alátámasztás nélkül a saját tempóm tapasztalatai alapján :-)
Aszfaltos, minimális szintkülönbségű futások alatt az izomzat a különböző izomcsoportok terhelését egyenletes tempó mellett egyenletesnek azonos mértékűnek tekinthetjük.
Síkon nincs lehetőség egyik izomcsoport pihentetésére sem, ha az ember jól határozza meg a kezdő és utazó tempót akkor nem is szükséges lassulni, pihenni.
Egy terep versenyen az emelkedő és a lejtő eltérően terhel különböző izomcsoportokat, azaz izomcsoportonként vizsgálva a terhelést inkább résztáv jellegű terhelésünk van mint egyenletes, hiába futunk pulzusra vagy vattra egyenletesen a síkterephez hasonlóan.
Ha ez a résztávozás "mérsékelt" azaz nem terheljük jobban az izmokat, mint síkon, akkor szerintem a terep verseny végén síkon is lehetne olyan tempót futni, mint egy utcai maraton végén. Ami miatt nem sikerül, az szerintem a résztávos terhelés , ami miatt verseny szituban az ember emelkedőkön és lejtőkön is törekszik maximum tempó elérésére, amivel viszont igaz rövidebb időtartamokra, de jobban megterhelődik az izomzat mint síkfutásnál és az esetleges pihentetőbb szakaszok nem elegendők a megfelelő kipihenéshez , így teljesen más állapotban vannak, fáradtabbak az izmok a táv vége felé, mint azonos idejű sík futásnál.
Elejében szépen ment a rutin, a sok szilárd kaja zavart meg, nem kívántam rá az ISO-t másom meg nem volt és így elmaradt a folyadék. Nem vettem észre, csak mikor baj volt. Egyébként nem volt nagy szenvedés, meg rosszul lét, csak az izmaim nem akarták a futást, ez tűnt fel.
"Azért érdekes lehet síkon ennyit futni." Ló@-t volt ez sík! Pécs környéke szerinted?? Igaz csak 700 méter jött össze, de nekem 8-10 gyaloglós emelkedő biztosan volt. (Róka, ne hazudd, hogy nem voltak emelkedők) Egyébként nem panaszkodom, mert pár száz méter hosszúak voltak csak és a túloldalán lejtő volt, ami felgyorsított és kimozgatott, de én ezt messze nem sík aszfaltos száznak tartom ;)
Nálam a terepfutás, változó tempója és pulzusa, megterhelése jobban kifáraszt, tehát nekem terep végén síkon nem megy a kellő tempó. Viszont futható lejtőkön megy a 4 perces, csak erőt nem tudok hozzáadni.
én szoktam tudni terepverseny sík részein a távnak megfelelő aszfaltos tempómat futni nagyjából, nyilván korrigálva annyival, hogy a talaj más, csúszik, nem pattan stb.
Gratulálok, érdekes tapasztalat ez a nem ivás, hogy feledkezhettél el róla. Folyadék pedig kellett, bár hidegen indult a nap, egy szál pólóban már rendesen izzadtam vasárnap. Ugyan csak egy litert fogyasztottam szűk három órára, ami nyilvánvalóan kevés lenne hosszú távon gondolkodva, de annyira én sem kívántam menet közben, tudatosan kellett iszogatnom. Otthon persze jócskán visszapótoltam, már a zuhanyrózsából is ittam a forró vizet.
Azért érdekes lehet síkon ennyit futni. Főleg az benne az érdekes, hogy garantáltan jó alkalom az egyenletesség kikísérletezésére. Nem mintha vonzana :), pedig bírom a monotóniát.
Éppen elgondolkoztam a hétvégi "hosszú" futásom alatt, hogy mitől lehetetlen három órát terepen úgy futni, mint pl. síkon. Elképzeltem, hogy ha egy háromórás terepverseny utolsó félórája síkon menne, vajon simán futnék-e egy olyan tempót, mint az utcai maratonon. Szerintem nem. Mi az, amitől nem megy? Lehet-e erre edzeni vajon?
Közben kiderült, hogy csak feb. 25. lehet nekem jó tókörre, mert 18-ára programom lett Gánton. Sportegyesületi évnyitó, de nem kifejezetten futós, inkább evős :)
Mást érdekel Velenceitó-kör február 25-én? O/O, neked jó továbbra is 25-e?
A pulzusgörbéd olyan akár csak az én hosszú meneteimnél amikor elfogy a szénhidrát a 6. óra körül és úgy belassulok, hogy 10 ütésnyi csökkenés következik be. Gyanús volt, hogy ilyenről lehetett szó nálad is, de nem gondoltam volna, mert nálad nem szokott ilyen jelenség előfordulni, azt hittem más miatt lassultál :-)
Az, hogy csak tolod befelé szilárd szénhidrátokat víz nélkül csak kicsit jobb, mintha nem is tettél volna, mert kellő víz pótlás nélkül nagyon lelassul a felszívódás. Ha szénhidrátos ISO-t ittál volna rá, az szerintem ettől is rosszabb hatással járt volna.
Így van ez, az ember kicsit nem figyel és bagatel hibát vét.
Még egyszer köszi mindenkinek a figyelmet, szurkolást! Fantasztikus nap lett belőle, ideális volt minden. Szerintem élni kell vele, ki kell használni egy ilyen rendezvényt, annak, aki ultrázik néha. Röviden próbálok csak az előzetesen említett megzuhanásra kitérni. Gyönyörű meleg, tavaszias idő ígérkezett, csapadék nélkül, némi szél várható volt. (25-35 km/h ÉNY) Ennek megfelelően próbáltam öltözni, de a futókabát mindenképpen kellett a sok zseb, a sok cucc miatt. Powerbank, telefon, frissítésem, egyéb apróságok miatt. Hátizsákot, ivózsákot mostanában nem szeretek vinni magammal. Néhol meleg volt a kabát, de azért a nyílt szeles részeken 9 óráig nagyon jól jött. Kísérő kocsim terv szerint 40 km-nél csatlakozott hozzám, feleségem és Balázs fiam. Azonnal ledobtam a kabátot és könnyítettem a csomagomon is. A hibám az első kör felénél kezdődött, észrevétlenül jött, nem figyeltem és csak zabáltam, nem ittam eleget. Zsíros kenyér hagymával, friss kakaós csiga, lekváros kenyér, palacsinta-(ták). Ennyi szilárd kaja után, mellé, nem kívántam az ISO-t, de még kólát, teát is csak pár kortyot ittam óránként. Utólag úgy gondolom, sok sima víz kellet volna ezek mellé, akkor nem lett volna semmi bajom, talán . Izzadtam a napos részeken és a kiszáradás a második kör elején ért el. Ráadásul az utolsó találkozás a frissítő kocsival kimaradt, mert defektet kaptak. Ezért pont egy 10-15 km es autóval nem járható szakasz előtt maradtam magamra. Ahogy a gáton futottam és néztem a vizet éreztem, hogy nem tudok futni, gyalogolnom kell. Vonzott a víz, bele akartam dugni a fejem a patakba és inni belőle. Itt tudatosult bennem a probléma. Nem éreztem, mert energia volt, közérzet se volt szar, csak nem mentek a lábak. 65 km-nél nem lehetne ez így! Kiittam a kulacsomból azt a pár kortyot, erőltettem egy pisit, ami kevés és nagyon sötét volt. (ez se jellemző rám) nem tudtam mi van a kocsival, így azon is izgultam, karambolra is gondoltam, mert nem is hívtak, hogy mi van. Fejben is zavart lettem. De sétára váltva, lassan mintha jobb lett volna, így újra elkezdtem kocogni. Végre a gát végén a horizonton házak jelentek meg, majd a frissítőautóm körvonala. Odáig már nem álltam meg, de a családom szerint nagyon szarul néztem ki. Azonnal ittam és kiadtam a parancsot, hogy innentől 3 kilométerenként itatás legyen. Bármi folyadék, lédús dolog és mindig plusz tiszta víz. Persze só, meg Zero pezsgő is ment és egy magnéziumot is ittam. Valamint már a következő megálláshoz, sört, fantát és ice teát is kértem.(ezekre gondoltam, hogy szívesen innék) Innentől lassabban futottam emelkedőket gyalogoltam és ittam rendesen, 1,5 óra kb. és lassan visszatértem. 80 km-nél már kezdtem erőre is kapni. Utolértek az érdi csajok Szilvi és Bea (Rókát otthagyták a gáton a bozótban) Szilvi köszönés helyett belemosakodott az ivóvizembe, kivette feleségem kezéből a kávémat és megitta, majd megköszönte és elrohant. Na f@sza, rohantam utána. Persze az én frissítő kocsihoz ismét ő ért oda hamarabb, így kivette feleségem kezéből a meghámozott mandarinomat és megette, megköszönte, de hát akkor is! :) Gondoltam, ez így nem mehet tovább, vissza kell előznöm, legalább is a kocsi előtt :) Jól elszórakoztunk, közben értünk utol és hagytak le futók, de mi hárman innen kb. együtt haladtunk. Utolsó 10 km-re Szilvi magára hagyta Beát, hogy egyedül fejezze be, élvezze ki a végét. Itt már iszogattam az utolsó szakaszra bekevert koffeinos vegyszeremet és gyorsultam is. Szilvit követve én is elhúztam Beától, aki szépen egyenletesen tette a dolgát, élete első százasán. Titkos tervem az volt, hogy az érdi különítmény előtt érjek célba, Szilvit gondoltam a legnehezebb feladatnak, ráadásul nekem ez a jelmezes befutó volt a fejlövésem, így taktikáznom kellett. Ha Szilvi előtt, vagy Vele (ahogy ezt már 2 napja pontosan elképzeltem) szeretnék befutni, akkor legalább 500 métert rá kellene verjek az utolsó pár kilométeren, hogy a beöltözésre 1-2 perc és a célig totyogásra is jusson idő. Agyamat nyomta a koffein és teljesen jól éreztem magam, bemertem vállalni, megelőztem Szilvit, futottam egy hat percen belüli kilométert az utolsó emelkedőre is felfutottam és visszanézve megnyugodtam, hogy lesz idő mindenre. Gyorsan beöltöztem és mikor indultam a célhoz, akkor ért oda Szilvi, hát persze, hogy "fair play" nem előzött meg és vágtatott be a célba (köszi itt is). Megfogtuk egymás kezét és boldogan ügettünk be a célba, nagy örömködés közepette. Utána minden simán ment, 500 méter gyaloglás a fürdőkádig, semmi kidörzsölés, megittam a dupla adag recovery-met, majd vissza vacsorázni. Itt már bő és víztiszta vizelet ürítéssel fejeztem be a kemencés csülök vacsorát. 200 km autóvezetés hazáig, közben egy normál pisi is volt. Minden rendben, sehol semmi fájdalom, egy vízhólyag lett azért, de köszi jól vagyok :)
A kép háttere tele van repülős kondenzcsíkokkal. Abból "mérgeznek" minket.
A hírekben volt, hogy megtalálták a technikai megoldást arra, hogy ne húzzon csíkot a repülő. Mondjuk, eddig is kaphattunk volna csík nélkül is mérget, de mindegy...
