Rettenetesen elkeseredett vagyok! Sosem lesz teljes a gyűjteményem :-( A Nemzeti Sport csak az 1920-21-es bajnokság tavaszi idényétől kezdve közli az összeállításokat. De azokból is két meccs hiányzik. Jaj-jaj.
Ha törik, ha szakad, kedden végre elmegyek az OSZK-ba (pedig a mai nap is így indult:)). Esetleg kéréseitek ismételjétek meg e-mailben. Mostantól abszolút evidenciában tartom.
Az 1860-as években ismerték fel a salgótarjániak, hogy településük jelentős szénkészlet fölé épült. 1868-ban született meg a Salgótarjáni Kohászati Üzemek ősének, a Vasfinomítógyár alapításának jegyzőkönyve. Ekkor elindult a településen az iparosodás, és a gyár környékén kialakult a lakótelep, melynek lakói felkeltették a testedzés iránti igényt. A sportegylet bölcsőjét az Acélgyári Tiszti Casinóba lehet származtatni. Ennek oka, hogy a casino-helység tágas tornateremmel egészült ki, melyet 1891-ben megfelelő tornaszerekkel is felruháztak.
Az Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSz) megalakulásának hatására 1901-ben a casinoi keretből kivált a Salgótarjáni Sport Egylet. Szervezője az a Wabrosch Béla főmérnök volt, aki az első igazi futball-labdát is a településre hozta. Az egyesület nevéből adódik, hogy nem csak labdarúgással foglalkozott, hanem - egy törvényrendelet révén - a levente egyesületek létrejötte nyomán több sportággal is.
A jelenlegi stadion elődjét 1924-ben avatták a Dolinkában, amit később futópályával és lőtérrel bővítettek. 1929-ben felépült az Acélgyári Népiskola (mai nevén Petőfi Sándor Általános Iskola és Gimnázium) egy impozáns tornateremmel, amely a Városi Sportcsarnok átadásáig (1976) az egyesület terem-szakosztályainak is otthont adott. 1954-ben vált a salakos pálya füvessé, korszerű klubház épült 1961-ben.
A Városi Sportiskola 1975-ben került az egyesülethez, így még jobban előtérbe került a nevelőtevékenység. Több névváltozás után egy politikai döntés során 1977-ben önállóságukat feladva egy városi egyesületbe tömörül hét helyi egylet is, köztük a Salgótarjáni Kohász Sportegyesület (SKSE) is. Erre az időszakra esik a stadion futófolyosóval való kiegészítése is. A bázisvállalatok viszont a fúzió miatt nem érezték magukénak az egyesületet, így annak költségvetése évről-évre kevesebb anyagiakkal rendelkezett. Megkezdődött a szakosztályi eredmények romlása, majd 1984-ben kimondták a fúzió megszűnését.
Az SKSE újrakezdte működését, azonban a korábbi tíz szakosztályból mindössze hat maradt, és megcsappant a szurkolótábor is. A rendszerváltás után megszűnt az SKSE, utóegyesülete az SKDASE, majd SAC néven működik.
A sportklub százéves fennállása alatt elősegítette mindazoknak a sportmozgalmaknak működését, céljainak megvalósulását, amelyek az adott korban időszerűek voltak, a sport népszerűsítését, tömegesítését szolgálta, a testedzésre ösztönzött. Segítséget nyújtott a leventekiképzéshez, a vállalati sportmozgalom (Rima-bajnokságok) szervezéséhez. Helyt adott a méltán népszerű és látványos Országos Sport Napok ünnepségeinek, megyei rendezvényeinek, és aktívan bekapcsolódott az azt megelőző bemutatók, versenyek, előadások, kiállítások szervezésébe. A munkahelyi spartakiádok, olimpiák, az Edzett Ifjúságért mozgalom szervezésének, rendezésének felvállalásával nagyban hozzájárult az ifjúság, az üzemi munkásság testedzéséhez, a rendszeres sportolási igény kielégítéséhez.
Érdemes arról is szólni, hogy a tömegsport anyagi bázisát, legalábbis döntő hányadát a vállalt biztosította. Ezek mellett a kollektíva társadalmi munkájával, ugyancsak jelentős segítséget nyújtott egy-egy objektum megvalósításához, mint például a salakos pálya és a sípálya kialakításához.
Ha már Budafoki FC és (előbb) Nyúl, érdekes felidézni, hogy 1936 tavaszán egy bizonyos Nyúl Ferenc irányította a csapatot. Ha minden igaz Gallowich Tibort váltotta a kispadon. Nyúl után Szaffka Zoltán lett a tréner. Ebben a Szaffka féle Budafokban rúgta a bőrt Kovács I. és Kovács II. mellett Szebehelyi III. és Szebehelyi IV.
Tudja esetleg valaki hogy a két másik Szebehelyi melyik csapatnál játszott?
Nem, csak akkor még a főnökeim elhitték azt, amit a menetlevélre írtam. Valaki nagyon eltolta a renomét és most már csak oda lehet menni, ahová engedik.
Sjose küldött egy listát a focis könyvekről. Könyvtárközivel volt nálam két hétig. Fellelhetősége: OSZK, Egyetemi Könyvtár Debrecen, esetleg Somogyi Könyvtár Szeged. Ha könyvtári tag vagy, 600 Ft-ért könyvtárközivel meghozatják neked.
Nem ide tartozik, de legaktívabb koromban ezeknek a könyvtáraknak voltam tagja: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, Budapest Méliusz Juhász Péter Megyei Könyvtár, Debrecen Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár, Szolnok, Somogyi Könyvtár, Szeged, Békés Megyei Könyvtár, Békéscsaba Justh Zsigmond Városi Könyvtár, Orosháza
A könyvajánlatodból volt nálam a budafokiakról szóló könyv. Önző módon csak azokat néztem meg, akik a Kispesttel kapcsolatba hozhatók. Így a kérdésedre nem tudok válaszolni.
Purczeldnek, azaz Puskás papának is abba kellett hagynia a profi labdarúgást a Vasasban, mert a főnökei szerint a tisztviselői munkával az összeegyeztethetetlen. Előtte a MÁV Gépgyári SK-ban játszott. Kispesten, a Városházán szereztek neki állást és így került a Kispest profi csapatába.
A MÁV vezetői nem engedték, hogy vasutas klubok profi futballcsapatot hozzanak létre. Nem tudom, hogy ez milyen szintű döntés volt, de tény, hogy nem is alakult profi vasutas klub. Pedig Derbecenben is akartak csinálni, ha jól tudom, már a nevezést is beadták, de aztán 26. július végén vissza kellett vonni, és ekkor pár napos szervezéssel alapították meg a Bocskait. A klubot, amelyiket napra pontosan alapításának 14. esztendejében szüntetett meg a belügyminiszter. Elkanyarodtam kissé.
Meg - amint azt már írtam - 1927-31-ig ők nyerték sorozatban a BLASZ I. osztályát, míg 1935-ben az UTE mögött lettek másodikak, és amiért az UTE nem juthatott be az újonnan alakuló NB1-be, ezért helyette a Törekvés került fel.
Nem hiszem, vagyis nem tudom pontosan. Akit lami emleget: Maczkó Gyula, 75-79 között játszott a DVSC-ben. Vitos szerint. Ami 44 és 89 között történt, arról nem sokat tudok.
