Jut eszembe a régi szurkolókról. Nagyapám nem igazán járt meccsre, de pesti egyetemistaként kiment egy Fradi-Bocskaira. Pont kifogta az egyetlen alkalmat, amikor a Bocskai idegenben győzte le a Fradit (34-ben volt ez, ha jól emlékszem). Öt éve halt meg, 91 évesen - csak egy példa arra, hogy mennyire élhetnek még régi szurkolók.
Nincs olyan idősebb szurkoló, aki emlékezne a harmincas évek elejére, meghaltak már. Főleg egy sehol sem jegyzett epizodista keresztnevére. A helyi focikutatókkal meg nem igazán vagyok kapcsolatban. Hogy őszinte legyek, nem hiszem, hogy lenne olyan ember, aki megközelítőleg annyit tudna a 45 előtti debreceni fociról, mint én. Ez nagyképűen hangzik, az viszont tény, hogy kb. hat év ment rá az életemből... A másik tény meg az, hogy a jelenlegi legátfogóbb, debreceni focitörténeti könyv (Vitos Gy. egyik tömegterméke) annyira hemzseg a hibáktól, és az illető olyan szinten nincs képben, mi volt itt 45 előtt, hogy... ááá, csak felhúzom magam...
Mondjuk nem okoz álmatlan éjszakákat, hogy nem tudom Horváth keresztnevét, igazság szerint egyszer jött egy ötlet, hogy össze kellene írni a focistákat, de igazából engem az érdekelt, hogy honnan jöttek. És aztán a "származást" lehet súlyozni a pályáralépések, meg a gólok számával, és kiderül, hogy honnan rekrutálódik a városi futballistaelit. Egyébként ezt minden klubtörténet kutatónak tudom javasolni, szerintem nagyon érdekes eredmények jöhetnek ki. (és szerencsére cserélni sem lehetett a meccseken, ami igencsak megkönnyíti a számítást)
Persze nem minden működik így. A Bocskaiban, ha jól emlékszem, 105 játékos lépett pályára 14 év alatt. Mindegyiküknek sikerült kideríteni előző csapatát, és egy kivételével a keresztnevét is. Kb. két meccsen lépett pályára az egyik kelenföldi csapatból érkezett Horváth. Soha sem tudtam meg, mi a teljes neve, és már fel is adtam.
Ha néhány meccs kell, írd meg! Ha több, és rá tudsz szánni pár napot, Pesten meg tudod nézni a Sporthírlapban, vagy a szintén ekkoriban kiadott, igen színvonalas, Sportlap c. újságban. Esetleg kispesti lapokban.
(Csak hogy ne csüggedj: amikor a DVSC meccseit gyűjtöttem össze, hiányzott egy megóvott meccs - nem a Lokié - ami az NB2 végső eredményét is befolyásolta. Egyetlen sportlap sem írt róla. Végül egy nagybányai napilapból tudtam meg, mi lett az ügy vége...)
Már 1920-ban volt a MÁV Gépgyári SK-ban Purczeld. Az ns azt írta, hogy Öcsi Zuglóban született. Egy"színvonalas" televíziós vetélkedőben az volt a kérdés, hogy Puskás Öcsi Budapest melyik kerületében született. (nem láttam, csak az ismerőseim mesélték) Természetesen a "felkészült" műsorvezető a XIX-et fogadta el.
Rettenetesen elkeseredett vagyok! Sosem lesz teljes a gyűjteményem :-( A Nemzeti Sport csak az 1920-21-es bajnokság tavaszi idényétől kezdve közli az összeállításokat. De azokból is két meccs hiányzik. Jaj-jaj.
Ha törik, ha szakad, kedden végre elmegyek az OSZK-ba (pedig a mai nap is így indult:)). Esetleg kéréseitek ismételjétek meg e-mailben. Mostantól abszolút evidenciában tartom.
Az 1860-as években ismerték fel a salgótarjániak, hogy településük jelentős szénkészlet fölé épült. 1868-ban született meg a Salgótarjáni Kohászati Üzemek ősének, a Vasfinomítógyár alapításának jegyzőkönyve. Ekkor elindult a településen az iparosodás, és a gyár környékén kialakult a lakótelep, melynek lakói felkeltették a testedzés iránti igényt. A sportegylet bölcsőjét az Acélgyári Tiszti Casinóba lehet származtatni. Ennek oka, hogy a casino-helység tágas tornateremmel egészült ki, melyet 1891-ben megfelelő tornaszerekkel is felruháztak.
Az Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSz) megalakulásának hatására 1901-ben a casinoi keretből kivált a Salgótarjáni Sport Egylet. Szervezője az a Wabrosch Béla főmérnök volt, aki az első igazi futball-labdát is a településre hozta. Az egyesület nevéből adódik, hogy nem csak labdarúgással foglalkozott, hanem - egy törvényrendelet révén - a levente egyesületek létrejötte nyomán több sportággal is.
A jelenlegi stadion elődjét 1924-ben avatták a Dolinkában, amit később futópályával és lőtérrel bővítettek. 1929-ben felépült az Acélgyári Népiskola (mai nevén Petőfi Sándor Általános Iskola és Gimnázium) egy impozáns tornateremmel, amely a Városi Sportcsarnok átadásáig (1976) az egyesület terem-szakosztályainak is otthont adott. 1954-ben vált a salakos pálya füvessé, korszerű klubház épült 1961-ben.
A Városi Sportiskola 1975-ben került az egyesülethez, így még jobban előtérbe került a nevelőtevékenység. Több névváltozás után egy politikai döntés során 1977-ben önállóságukat feladva egy városi egyesületbe tömörül hét helyi egylet is, köztük a Salgótarjáni Kohász Sportegyesület (SKSE) is. Erre az időszakra esik a stadion futófolyosóval való kiegészítése is. A bázisvállalatok viszont a fúzió miatt nem érezték magukénak az egyesületet, így annak költségvetése évről-évre kevesebb anyagiakkal rendelkezett. Megkezdődött a szakosztályi eredmények romlása, majd 1984-ben kimondták a fúzió megszűnését.
Az SKSE újrakezdte működését, azonban a korábbi tíz szakosztályból mindössze hat maradt, és megcsappant a szurkolótábor is. A rendszerváltás után megszűnt az SKSE, utóegyesülete az SKDASE, majd SAC néven működik.
A sportklub százéves fennállása alatt elősegítette mindazoknak a sportmozgalmaknak működését, céljainak megvalósulását, amelyek az adott korban időszerűek voltak, a sport népszerűsítését, tömegesítését szolgálta, a testedzésre ösztönzött. Segítséget nyújtott a leventekiképzéshez, a vállalati sportmozgalom (Rima-bajnokságok) szervezéséhez. Helyt adott a méltán népszerű és látványos Országos Sport Napok ünnepségeinek, megyei rendezvényeinek, és aktívan bekapcsolódott az azt megelőző bemutatók, versenyek, előadások, kiállítások szervezésébe. A munkahelyi spartakiádok, olimpiák, az Edzett Ifjúságért mozgalom szervezésének, rendezésének felvállalásával nagyban hozzájárult az ifjúság, az üzemi munkásság testedzéséhez, a rendszeres sportolási igény kielégítéséhez.
Érdemes arról is szólni, hogy a tömegsport anyagi bázisát, legalábbis döntő hányadát a vállalt biztosította. Ezek mellett a kollektíva társadalmi munkájával, ugyancsak jelentős segítséget nyújtott egy-egy objektum megvalósításához, mint például a salakos pálya és a sípálya kialakításához.
Ha már Budafoki FC és (előbb) Nyúl, érdekes felidézni, hogy 1936 tavaszán egy bizonyos Nyúl Ferenc irányította a csapatot. Ha minden igaz Gallowich Tibort váltotta a kispadon. Nyúl után Szaffka Zoltán lett a tréner. Ebben a Szaffka féle Budafokban rúgta a bőrt Kovács I. és Kovács II. mellett Szebehelyi III. és Szebehelyi IV.
Tudja esetleg valaki hogy a két másik Szebehelyi melyik csapatnál játszott?
Nem, csak akkor még a főnökeim elhitték azt, amit a menetlevélre írtam. Valaki nagyon eltolta a renomét és most már csak oda lehet menni, ahová engedik.
Sjose küldött egy listát a focis könyvekről. Könyvtárközivel volt nálam két hétig. Fellelhetősége: OSZK, Egyetemi Könyvtár Debrecen, esetleg Somogyi Könyvtár Szeged. Ha könyvtári tag vagy, 600 Ft-ért könyvtárközivel meghozatják neked.
Nem ide tartozik, de legaktívabb koromban ezeknek a könyvtáraknak voltam tagja: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, Budapest Méliusz Juhász Péter Megyei Könyvtár, Debrecen Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár, Szolnok, Somogyi Könyvtár, Szeged, Békés Megyei Könyvtár, Békéscsaba Justh Zsigmond Városi Könyvtár, Orosháza
A könyvajánlatodból volt nálam a budafokiakról szóló könyv. Önző módon csak azokat néztem meg, akik a Kispesttel kapcsolatba hozhatók. Így a kérdésedre nem tudok válaszolni.
Purczeldnek, azaz Puskás papának is abba kellett hagynia a profi labdarúgást a Vasasban, mert a főnökei szerint a tisztviselői munkával az összeegyeztethetetlen. Előtte a MÁV Gépgyári SK-ban játszott. Kispesten, a Városházán szereztek neki állást és így került a Kispest profi csapatába.
