Az a gyanúm, hogy kis feleségem megcsal. Mit tegyek, hogy bebizonyosodjon a dolog vagy hogy eloszlassam a gyanút magamban? Figyeltessem, keresgéljek a táskájában? Ti mit tettetek hasonló esetben?
mondjuk régem megette a fene az egészet, ha csak az számít egy kapcsolatban, hogy minek van jogi szankciója, mert az erkölcsi megítélés nem számít.
A gyereknek is meg kell ám magyarázni, hogy attól, hogy vmi nem szerepel a jogban szabályozott esetek között, még elítélendő, vagy csak egyszerűen nem követendő....
"Az egyikben a résztvevők jószándékkal, a másik résztvevővel jót cselekedve, örömet okozva követnek el egy vitatható erkölcsi megítélésű, de jogilag egyértelműen elítélhetetlen dolgot,
a másikban pedig egy ember, előre megfontolt szándékkal, a saját társának rosszat akarva követ el erkölcsileg vitatható, jogilag elítélendő cselekedetet."
Ez sztem egy önző álláspont, mert pont annak az embernek veszi semmibe az érzéseit, akivel éveket élt le valaki, és aki feltétlenül megbízik/ott benne.
És tévedsz, mert igenis lehetnek jogi következményei a magcsalásnak is, pl: házassági szerződésben ha rögzítették a felek, hogy a megcsalónak nem jár semmi, ott nem mindegy, hogy tudja-e az illető bizonyítani, hogy a másik megcsalta, mert az ő, és gyerekei hátralevő életminősége múlhet rajta.
De lépjünk túl a keyloggeren.
Mit szólsz akkor a magánnyomozó felfogadásához?
Én nem teszek semmi rosszat, csak megbízok egy hozzáértő embert, hogy törvényes módon (megfigyelés, fényképek készítése, a megcsalt éretsítése a találkáról) szerezzen bizonyítékokat...
Azért annyit még hozzá, hogy akkor, amikor valaki elkezd kutakodni - és ugye tegyük hozzá rögtön, annak a leveleit, telefonjait figyeli, akit szeret, aki miatt féltékeny - nemigen hinném, hogy annyira egyértelműen ártó cél lenne a legfőbb célja; sokkal inkább célja első körben a maga megnyugtatása, miszerint a gyanújának nincs semmi alapja - legalábbis a reménye általában ez a kutakodónak.
Így azán eleve rosszindulatot feltételezni róla a rosszindulatot.
Amúgy ismét a jog mögé bújva próbálod magyarázni a dolgot és felmen(tet)ni magadat - és eközben elítél(tet)ni a kutakodót....amit murisnak tartok...:)))).
Miközben törvényesen ítéltetnéd el a kutakodót ha tehetnéd, magadat közben erkölcsileg akarod felmentetni - ez a legmurisabb az egészeben....:))) - méghozzá épp azért, mert egyik oldalról nem létezik számodra az az (erkölcsi) törvény, aminek alapján a másik oldalon felmentetnéd magadat....:))))
Szóval erre télleg csak azt tudom mondani, hogy "aha"....:)))
Szóval megegyezni nem fogunk....:))))
De nézzzük egy másik aspektusát - ha már "előre megfontolt, aljas szándékkal" vádoljuk azt a nyomorult megcsaltat.
Tehát az egyik (már a megcsaló ugye) csupa jószándékból teszi amit tesz és bár erkölcsileg vitatható, jogilag kikezdhetetlen a tette (már pl. itt, ma Magyarországon)
A másik pedig előre megfontolt szándékkal, aljas tettet hajt végre - ami nem csupán erkölcsileg kifogásolható, de ráadásul teljesne törvénytelen is.
Nézzük meg a tettek hatását - függetlenül a hivatalos vagy nem hivatalos elítéléstől
Az előre megfontolt szádékkal, aljas indokból elkövetett tettnek a következő igen mélyreható eredménye lehet:
- a gonosz megcsalt ugyanannyi információval fog rendelkezni, mint az őt rútúl (természetesen csak erkölcsileg rútúl!!!) átverő
- szembesíteni fogja az őt megcsalót a törvényesen nem kifogásolható tettével ás ezzel szerez néhány felettébb kellemetlen percsecskét a megcsalónak
- esetleg kitépkedi a harmadik egynehány hajtincsét
A jószándékú (nem elítélhető) tett következményei:
- porba dönti a megcsalt összes reményét
- lelkileg padlóra küldi a gonosz kutatkodót (esetleg hónapokra, rosszabb esetben egy egész életre)
- lerombolja a gonosz kutakodó önbizalmát, az önértékelését a béka segge alá jutattja
---
No tehát: tekintettel arra, hogy a kutakodó egy nagyságrenddel nagyobb vétket mondhat a magáének, meg is érdemli, hogy a közös tettek következményei jelentősen súlyosabbak legyenek reá nézvést, mint jószándékú társáé!
...mindig mondtam, évek óta mondom: a megcsalt rászolgált arra, hogy bünhődjék....
sokan elítélik, sokan meg nem. Ha kettőnk közt egy dolog jóságának megítélésében vita van, miért a számomra kedvezőtlenebb verzit kellene alkalmaznom?
Mondjuk azt rá, hogy erkölcsös, mert sok olyan embert tudok mutatni, aki szerint semmi gond nincs a megcsalással. Sőt olyanok is vannak, akik pl szvingerklubba járnak a társukkal.
Vagy - ez a jobbik verzió - mondjuk ki, hogy a megcsalás megítélése vitatott, különböző álláspontok vannak.
Önmagában keyloggingről gondolom ennyire eltérő álláspontok nincsenek.
Az erkölcs olyan flexibilis, hogy arra nem lehet alapozni semmit.
Nekem a megcsalás fogalomként nem létezik, kb akkora jelentőssége van, mintha a párom uszodába menne arra a két órára. Vagy mintha én mennék uszodába.
Dehamég! El is fogadnánk a megcsalást mint valami rossz dolgot, az akkor sem a másiknak rosszat akarva történik meg, hanem magamnak jót akarva.
Míg a keylogging és egyéb gonosz tett kimondottan a másik ellen irányuló, szándékos dolog, ergo messze erkölcstelenebb, mint egy megcsalás.
Az egyikben a résztvevők jószándékkal, a másik résztvevővel jót cselekedve, örömet okozva követnek el egy vitatható erkölcsi megítélésű, de jogilag egyértelműen elítélhetetlen dolgot,
a másikban pedig egy ember, előre megfontolt szándékkal, a saját társának rosszat akarva követ el erkölcsileg vitatható, jogilag elítélendő cselekedetet.
"300/C. § (1) Aki számítástechnikai rendszerbe a számítástechnikai rendszer védelmét szolgáló intézkedés megsértésével vagy kijátszásával jogosulatlanul belép, vagy a belépési jogosultsága kereteit túllépve, illetőleg azt megsértve bent marad, vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő."
Ha belépsz az iwiw, vagy a freemail accountjába, akkor a fentit elköveted.
Önmagában a keylogging, ha nem az ő user accountján fut, nem bűn, csak erkölcstelen, görény dolog.
ott az adu, azt már simán meg lehet magyarázni.....
sőt, a telefonok esteén is nem egyszer előfordul, hogy az egyik fél nevén van minden, ő fizeti, stb..
Namármost, ha lekéred a híváslistát, és túl sok gyanús ismeretlen szám van rajta az is kellő alap lehet a gyanakodásra.
vagy a rendes előfizetéses általad ismert telefonja mellett azt veszed észre, hogy van neki egy másik száma is, amiről eddig fogalmad sem volt, mert miért is lett volna szüksége rá?
Erre tévedtem, láttam érdekes vita van kibontakozóban:)
Azért maradjunk annyiban, hogy a nyak elvágása (ami bűntett még akkor is, ha nem hal bele az áldozat, tehát a büntetési tétele is jóval szigorúbb), meg a levéltitok megsértése (ami vétség, és ezért nem is büntetik olyan szigorúan) között is van azért némi súlybeli különbség.....
Ettől persze még mindkettő bűncselekmény.
Viszont az a morális kérdés sem elhanyagolható, hogy a másik (megcsaló) fél miért érzi magát mindig megbántva, ha a megcsalt úgy érzi, hogy neki is jogában áll nemtelen eszközöket használni. Csak nem az lenne a baj, hogy igen kellemetlen szembekerülni azzal, hogy nicsak, nem bíznak bennük (amiért ráadásul meg is tett mindent valószínűleg). Viszont ha az embernek nincs annyi tisztessége, hogy odaálljon a másik elé, és megmondja neki, mi a helyzet, akkor ne érzékenykedjen, ha megpróbálják fülöncsípni a kis üzelmei során.
Legyen ügyes, és próbálja meg kivédeni, ha mindenáron csalni akar, de ne azzal jöjjön, hogy a másik milyen alávaló, hogy kutakodik utána....
Egyébként pedig lehet, hogy a másik azért kutakodik, mert még meg akarna menteni vmit a kapcsolatból, tehát érdekli, viszont a megcsalót jó eséllyel nem.
Azt mondjuk sosem értettem, mi lenne ilyenkor a helyes, elvárt magatartás a megcsalt részéről: maradjon kétségek között, süsse le a szemét, tűrje, hogy az, akiben egykor 100%-ig megbízott, az mindig a szemébe hazudjon, és átvágja minden téren, miközben ő élvezi az életet?
Szóval a megcsalt az mindig legyen úriemberhez méltó, míg a megcsalónak meg mindent szabad, mert őt csak erkölcsi törvények/elvárások nem kötik, vagy még azok sem, attól függően, hogyan magyarázza (és ráadásul az általa elkövetett tettre mindig van magyarázat, és a felelősséget is lehet hárítani/kisebbíteni, vagyis úgy magyarázhatja, alakíthatja ezeket, hogy a saját szempontrendszerének éppen megfeleljenek)?
A keylogger-témával kissé eltértetek a tárgytól. :) Jellemzően pasik. :)
A hogyan jöjjek rá kérdéskörben pedig a figyelés a legcélravezetőbb, ezt saját példával tudnám igazolni. A rajtakapásnál nincs nagyobb adu a pakliban, még a keylogger sem überelheti a tényt, hogy odaállsz eléjük, és adsz 1 napot az életedből való a kulturált távozásra.
Nekem, mondod öreg csalónak, hogy nem egyértelmű a megcsalás megítélése?!?!...:)))
Ami a megcsalást illeti, ott, ahol egyáltalán megcsalásról beszélünk, ott bizony semmi kétértelműség nem szokott lenni - ugyanis a megcsaló éppen azért csal, mert csalnia kell, mert halálpontosan tudja, hogy csak a megcsalás révén érheti el a célját, azaz azért csal, mert tudja, a megcsalt erkölcsi törvényei ezt nem engednék meg.
Másképpen: ahol csalás egyáltalán van, ott bizony a csalás erkölcsi megítélése egyértelmű.
Ilyen esetben a megcsaló pontosan tudja, hogy a másik szerint (ha le vagyon írva a BTK-ban vagy a Bibliában, ha nem) ő bizony bűnt követ el.
Ettől kezdve ahogy a szerinted cseppfolyós "erkölcsi bűn" számodra szabadon módosítgatható a mindenkori érdekeid szerint, miért is ne lenne a megcsalt számára is pontosan ugyanennyire változtatható?
Az ő szempontjából ha le van írva ha nem, bűnnek számít és ettől kezdve az ő szemszögéből nézve semmivel sem kisebb vagy nagyobb bűn megnézni a hátrányára írt leveleket, mint az a bűn, amit te követtél el az ő terhére.
Nem biztos, hogy valaki az igaza bizonyítására használja fel a (szerinted bűnnel) szerzett információt - mindössze ugyanabba a pozícióba óhajt kerülni, ugyanolyan tisztán akarja látni az életet maga körött, amilyen tisztán látod te magad azt a helyzetet, amibe (szerintem bűnnel) kerültetek.
Számomra akárhogy csavargatod a "törvényes-nem törvényes" dolgokat, attól még elég egyértemű, hogy egyérszről elbújsz a törvény mögé - mintegy felmentve a saját tettedet mint törvényest és elítélve a másikat mint törvénytelent, másrészről a másik oldalon csökkented az erkölcsi törvények értékét - ezzel ismét felmented magadat és benyomod a betonba a megcsaltat.
...az egykori vicc poénja jut eszembe: "...ügyes..."...:)))
Mint már említettem, a megcsalás erkölcsi megítélése nem egyértelmű.
A levéltitokk megsértése az egyik legrégibb bűnként nyilvántartott tett. A megcsalás értékelése meg korról-korra változik, és meg egy koron belül is nagyon nagy eltérések vannak a társadalmon belül.
Amúgy meg igen, amit a törvény nem tilt, azt szabad csinálni.
És aki olyan bűnt követ el, aminek én vagyok az áldozata, annak nincs erkölcsi fölénye velem szember.
Ha olyan országban élnél, ahol a csalást törvényesen büntetik, akkor tehát nem csalnál - ahogy neki sem lenne szabad ugye törvénytelenséget elkövetnie.
Magyarán: amit az éppen aktuális törvények megengednek, azt lehet csinálni, holmi erkölcsi törvényeket meg ott egyen a fene, az egyéni megítélés dolga, magánügy, egyéni szociális probléma.
azért a BTK-t ne intézzük már el holmi "törvénykével"
erkölcs: 1, szerinte erkölcstelen, hogy én megcsalom, 2, szerintem meg nem az.
mivel az erkölcs nem egymásból levezethető szabályokon alapul, mindkét állítás egyszerre lehet igaz.
Kérdésem: Egy vitatott erkölcsi igazság felhatalmazza-e a másikat arra, hogy jogot sértsen az általa állítólag szeretett emberrel szemben. Hol a határ? A nyakelvágás is csak bűnöcske?
Azt senki nem szeretné - de az egy másik kérdés, ki mit szeret, azt, ha keméyen megdöngölik vagy azt, ha gyengéden szöszmötölnek vele.
Mellesleg azt hiszem (legalábbis ez az én véleményem) nem érdemes kefélésben versenyre kelni senkivel; ha valaki azárt csalna meg, mert a másik jobban kefél, akkor hadd menjen, én ugyan nem állok neki versenyezni olyan sportágban, ahol nem okvetlenül összemérhetők a teljesítmények
Aztán az is lehet, hogy épp azért kell(ett) neki a másik farok, mert az nem jól megkeféli, hanem gyengédkedik vele és az alkalmazott technikával azt éred el, hogy méginkább elfelé szalad...
Hát szó se róla, nem tiltakozom a "bunkóság" megfogalmazás miatt, csak mindig eszembe jut az, hogy én már magamban sem vagyok biztos (ki meri azt mondani, hogy "soha"?!), vajon önvédelemként nem alkalmaznék-e adott esetben olyan technikákat, amelyeket e pillanatban magam is erkölcstelennek (esetleg törvénytelennek) tartok.
Elég nehezen eldönthető adott esetben ki mennyire hágott át íratlan és írott szabályokat
...egyik kutya másik eb....
Az elegáns lebukás az nem rossz, de hogy lehet elegánsan lebukni; a legtöbb esetben olyan banálisnak tűnik utólag minden helyzet.
OFF
Mondjuk egy kicsit elegáns koppanásnak azt érezném, ha mennék a szeretőmmel befelé nagytitokban egy ausztriai panzióba, hogy végre ott melegedhessek a kandalló mellett és ott ülne már az otthon hitt feleségem a fotelban szembe a szeretőjével egy konyakot kortyolgatva. Erre csak megrándulna a jobb szemöldököm...
Ha megtudnám hogy a párom keyloggert telepít a gépre, azonnal szakítanék vele, függetlenül a telepítés indokoltságától.
Akkor is így lenne, ha ezzel találna bizonyítékokat a megcsalásra. Aki képes bűncselekményt elkövetni ellenem, az nem áll meg a keyloggernél, lehet hogy egyszer mérges lesz és elvágja a torkom éjjel, mert gyanús vagyok neki.
Nos igen, én sem kutakodtam soha életemben és így "kívülről" nem túl szimpatikus megoldás, de azt azért nem tudom, hogyha olyan helyzetben lennék, meg tudnám-e állni, ha rendelkezésemre állnának (vagy előteremteném) azokat az eszközöket, amelyekkel "biztosra mehetnék"...ha már nem mondják meg ugye és én kétségek között hánykolódom és biztosat szeretnék tudni mindenképpen.
Lehet, ilyen helyzetben úgy érezném, azzal, hogy átvernek, hogy hazudnak nekem én is feljogosíttattam olyan eszközök bevetésére, amelyekre most itt azt írom, hogy elég erkölcs nélküli megoldások.
De továbbmegyek: mondjuk egy mocskosnak ígérkező válás esetén ha a gyerek elvételéről van szó vagy az én anyagi kisemmizésemről, lehet, erőt vennék magamon és beleolvasnék a levelezésébe, SMS-eibe, ha azon (is) múlna, milyen információkkal vagyok képes felfegyverezni magamat.
Szóval korántsem vagyok bztos, hogy az ember mindig "úr" bír maradni. illetve, hogy szerencsés-e mindig úrnak maradni.
OFF
Nem ide tartozik - csak érintőlegesen - de az egyik kolleganőm férje (aki évek óta nem dolgozik és eltartatja magát) az a család tagjaiank minden toltakozás ellenére "a ház ura a férfi" felkiáltással minden egyes levelet felbont - akárkinek akárkitől is érkezik - kivéve azokat, amelyek szemmel láthatólag csekkeket tartalmaznak; azokat simán odalöki az asszony elé felbontatlanul, hogy "ez a tied!"
Új hobbi, lehetőleg olyan, amit otthon nem lehet csinálni, és olyan női dolog... Ez eleve gyanúra ad okot... vagy meló után heti 2-3-szor "edzése" van, vagy fazekasszakköre, úszni jár, ilyesmi.
Hát nem tudom, de nekem tel, e-mail, stb. szent. Ha adna rá okot sem tennék fel a gépemre keylogger-t. Egyszer letöltöttem egy ilyet, kipróbáltam és le is szedtem. Nekem ez nem éri meg. Magammal is jóban szeretnék lenni.
