80-as évek legelején járunk. Katona város. Régen azokat a városokat hívták katona városnak, ahol sok laktanya volt. Ekkor még nyoma sem volt telefonnak, internetnek, stb...így éltünk. 18 éves voltam. Itt fontos megjegyezni, hogy a középiskolás éveimet kolesban töltöttem és az első év után már pontosan tudtam, hogy a másik térfélen játszom. 18 évesen, már teljesen megtanultam nem utálni magam. Kolesból már kijöttünk érettségi már meg volt és pont az érettségi bankett hajnalán vagyunk. A terv az volt, hogy az osztálytársamnál alszom (szülői beleegyezéssel) és majd másnap megyek haza, vonattal ahogy mindig szoktam. A buli viszont jól sikerült, ezért sokáig tartott, így úgy döntöttem, hogy nem alszom ott, hanem az első vonattal indulok haza. Osztálytársam lekísért a vasútállomásra, majd magamra hagyott.
Titokban remélve leültem a váróba a nyilvános wc-vel szemben hátha jön valaki.
Gondolom ezt a mondatot a mostani ifjú barátaink nem értik, ezért megpróbálom elmagyarázni!
Abban az időben egy vidéki meleg pasinak csak egy lehetősége volt az ismerkedésre....., mégpedig a buszmegállókban ill. vasútállomásokon üzemeltetett nyilvános wc-ék. Kizárólag ott lehetett találkozni fiúkkal, pasikkal. A mi városunkba is így volt. Emlékszem, hogy "fél életemet" töltöttem az ilyen helyeken és bármilyen furcsa, de megszoktam azt a "miliőt", pedig sokszor nem volt éppen gusztusos. Ezeknek a budiknak az egyik sajátosságuk az volt, hogy a wc fülkék válasz falai át voltak fúrva és át lehetett nézni leselkedni. stb.! Volt olyan válasz fal ahol akkor lyuk volt, hogy egy fasz simán átfért, (nem véletlen) és azon keresztül is lehetett szopni ill. szopatni. Egy - két faszt én is lerendeztem így!
Nos......, ezek az infók fontosak, hogy érthető legyen a történet.
Tehát célirányosan leültem a váróba a wc-vel szemben és várakoztam. És láss csodát, néhány perc múlva belépett egy katona srác, aki láthatóan egy cigány gyerek volt (a mai piszi hangulatba, roma srác), aki egyenesen wc felé vette az irányt. Gondoltam, ha nem jön ki 2 p múlva, akkor utána megyek, hátha össze jön valami. Két perc múlva elindultam. Belépve láttam, hogy bement az egyik fülkébe, én meg utána a másikba. Itt is volt lyuk és hamar elkezdtük egymást nézegetni. Mindketten elkezdtünk a faszunkal játszani, és rövid időn belül már ált rendesen mint a cövek. A kis katona kicsit bátrabb volt, így átszólt, hogy menjek át! Nagyon fel voltam izgulva és rövid gondolkodás után átmentem. Egy viszonylag jó képű, fekete hajú roma kiskatona nézett rám, aki ülve maradt és rögtön magához húzott és pillanatok alatt már benne volt a faszom a szájába. Láthatóan nem volt kezdő. Oly annyira nem, hogy 2 p és remegő lábbakkal élveztem el. Itt jegyzem meg, hogy már én sem voltam kezdő, legalább is szopás terén nem.
Szopatás után gyors ki a wc-ből, irány a resti , cola, kávé...és várakozás a vonat indulásra.
Most csak próbálkoztam ill. regisztráltam, és a 80-as évekből szeretnék egy történetet elmesélni, de még agyalok rajta, hogy érdemese e? Azért a bizonytalanság mert elég részletesen kellene leírnom az akkori életet, hogy mai "nyúnyok" mint én voltam akkor megértsék!
Tudod, ezelőtt kb. 45 éve nemigazán voltak síkosítók. Egyébként is szerintem (és sokan mások szerint is) a geci használata síkosítóként azért jó, mert ha spontán szexről van szó, akkor végképp nem tudhatod, hogy az aktuális partnerednek van-e bármiféle allergiája. Ez még akkor is igaz, hogyha kollégiumi szobatársak vagytok, hisz nem biztos, hogy egyáltalán ő tud róla. (Egy ennél kicsit durvább példa az a 16 éves focista, aki 2 hete kapott focimeccsen infarktust és 7 alkalommal a pályán, majd 4 alkalommal a mentőben élesztettek újra. Aztán a kórházba kiderült, hogy veleszületett szívbetegsége van, amit egy átlagos sportorvosi vizsgálaton soha nem találtak volna meg, most is csak a többéves sorozatos terhelés miatt jelentkezett a dolog.)
Mielőtt még folytatom a történetemet - elnézést kérek, hogy némileg túloztam a spermaadagokkal. Tudni illik, hogy egyszerre 2-2,5 deciliter sperma egy farokból nem jöhet. De lényegében kamaszként (de úgy általában is), szex közben nem igazán tudtam, hogy mennyi az annyi - - amiatt is túloztam el, mert az akkori érzéseimre hagyatkoztam, és nem a valós mennyiséget írtam.
Na de a lényeg:
Az első aktus után mindösszesen két hét telt el, amikor is véget ért az 1973/’74-es tanév. Aztán nyáron egyáltalán nem találkoztunk - sajnos! Teltek, múltak napok. Egyre többet gondoltam Karcsira, mindannak ellenére, hogy sok időt töltöttem a csajommal. Aztán elkövetkezett a következő tanév megnyitója, amin közölték a gimis kollégisták szobabeosztását. Egy szobába kerültem Ricsivel (aki osztálytársam volt), Lacival (Annamari unokabátyja - 19 éves és végzős volt), Gergő (harmadéves és szintén 19 éves) és Barna (végzős) és persze -legnagyobb meglepetésemre- Károllyal is. Teltek, múltak a napok és a hetek. November végén 3 teljes héten keresztül masszíroztam a fájós hátát Karinak. Nehezen tudtam magam megtürtőztetni, hogy ne menjek ennél tovább. De a bátortalanságomba beleszólt az is, hogy mindig volt okom tartani attól, hogy valaki ránk nyithat. De ez a 3. hét végén megváltozott. A legfontosabb dolog az volt, hogy Barna és Gergő úszóversenyen volt azon a héten. Ricsi beteg volt. Laci pedig csütörtökön délután ment haza, mert csütörtök-pénteken gördeszka-versenyen vett részt, így lényegében csütörtök este már ketten voltunk Karesszal. Tanulás után megint felajánlottam, hogy megmasszírozom a hátát, amit meg is engedet, majd egy kellő pillanatban megfordított és elkezdett először csak masszírozni, majd csókolgatni. Aztán a kellő pillanatban már a farkamat szopta, aztán rám feküdt és először szájon, aztán pedig ott, ahol ért csókolt és nyalogatott, miközben a kezével hol a farkamat huzigálta, hol a seggem környékén matatott. Ezt követően egyszer csak azt éreztem, hogy már nem a kezével óhajt próbálkozni. Én nem löktem le magamról, hanem felhúztam a lábaimat először a derekáig, majd még feljebb, hogy ezzel megkönnyítsem neki a szándékát. Ő pedig tovább dugott. Egyre mélyebben hatolt belém, míg én egyre jobban élveztem a dolgot. Közben meg arra gondoltam, hogy a világ legjobb pasijával vagyok, vagyis nem volt túlzottan nehéz dolga Karcsikámnak. Ismételtem belém hatolt és belém élvezett. Az egész anál közben hol a szemkontaktust kereste velem, hol ott csókolgatott, ahol csak ért. Ez volt az addigi legszebb élményem. Másnap megint volt egy kis bűntudatom a csajom miatt, de másfelől, amikor csak megláttam Károlyt, a gyönyörűséget - minden bűntudatom eltűnt, mert tisztában voltam vele, hogy a fiú szerelemből cselekedett és nem kihasználni akart. Azt hittem, hogy hétfőn minden szobatárs visszatér, de szerencsére nem így lett, így volt még 1 napom kettesbe a pasival/pasimmal. Sajnos nem volt módunk megismételni a dolgot többet, pedig többször elképzeltem, hogy egyszer végre én is megadom neki a hátsó felavatást.
"Azonban megértem a te álláspontodat is, kedves PusIsAr60! Próbálod te is leírni, ami benned van, részben azért, mert a topik alapeszménye, alaphangulata kikívánkoztatja belőled, és az élmény újra meg újra magával ragad, amint újraéled magadban az egészet, és annyira jó volt, hogy nem tudod eléggé kifejezni azt a fenomenális érzést, amit akkor te megéltél, és most kiadsz magadból, amiből viszont arra következtetek, hogyha már megírtad ide a sztoridat, akkor azért esetleg te magad is szerethetsz adni. Ez pedig egy dicséretes dolog! :)"
Köszönöm, hogy megérted az én érveimet is. Így van! Én mindig is olyan ember voltam, aki nagyon szeret(ett) adni is, és nem csak kapni.
Az is teljes mértékben igaz, hogy írás közben mindig újra és újra megélem azt, amit akkor és ott átéltem és éreztem.
"Ha elfogadsz egy jótanácsot, te is, és a többi író is, ne adjatok meg ondómennyiséget! Inkább ne! Ez is lehet egy olyan "akaratlan hiba", mint az, ha valaki az emocionális sodorból a részletesség miatt lép ki, hogy kirészletezzen amúgy teljesen mellékes dolgokat. Ezzel azonban devalválhat a történetében visszaadott fantáziaélményen! A túlzott részletességgel te is sokat ronthatsz a történeted minőségén, valósághűségén, ráadásul félreértésre adhat okot, ami pedig egy ennyire primitív veszekedés melegágyát képezheti, mint az imént, amire (mármint a veszekedésre ugye) alapból semmi szükség nincs ebben a topikban. Tudom, és megértem, hogyha többnek érződik az ondó, az élmény,... minden, ezzel nincs is baj! :) Meg ugye nem vagy te sem profi író, mint itt szinte senki! :D De azért egy kicsit gondolkodj az olvasó fejével is, mielőtt véglegesíted a történetedet elküldés előtt!"
A tanácsaidat megpróbálom megfogadni. A mennyiségektől a jövőben eltekintek. Remélem, hogy megérted, hogy az egyéb itthoni elfoglaltságaim és egy hosszabb történet megfogalmazása nehezen összeegyezhető, ami miatt kicsit nehezebb utána (sokszor már igencsak fáradtan) újra átolvasni, immáron olvasói szemmel. Úgy érzem, hogy te vagy annyira értelmes, aki ezt megérti. Sokan nincsenek!
"Hm. A "dl" vs. "cl" kérdés már nemcsak nálad, hanem a korábban íróknál is feltűnt, és én is úgy éreztem, hogy azért ezek az adatok túlzások, színezések, amelyek sokszor valóban olyan érzést kelt(h)e(t)nek az olvasóban, mintha az egész sztori kamu lenne, akkor is, ha nem az. Szerintem ezt szerette volna elmondani a kommentelő, aki kiakadt a mértékegységeken, ugyanakkor mélységesen elítélem azt a módot, ahogyan ezt megtette!"
Értem, amit írsz! Igen, én is elismertem, hogy volt túlzás a leírt mennyiségben. De, amit már szintén jeleztem, hogy az aktus közben hajlamosak vagyunk a valóságnál sokkal többnek érzékelni a keveset. Szerintem egy történetnek az is a feladata, hogy élvezhető legyen, ami miatt szerintem az aktus közbeni érzésekről sokkal érdemesebb írni, mint általánosítani. Ha tévedek, akkor cáfolj meg kérlek!
"Sajnos elég gyakori jelenség, főleg ezen a fórumon, hogy ellenséges, kioktató, lekezelő, okoskodó írásbeli hangnemet alkalmaznak a kommentelők, valószínűleg azért, mert nem képesek kommunikálni másokkal. Főleg a mai fiatalabb korosztályra vonatkozik ez a probléma, és a topikban nagyon az az érzésem, hogy mindenki csak elvár és elvár, de nem kér, nem javasol, nem kezeli a történetírókat emberként!Ellenben robotszerűen elvárja, hogy kiszolgálják, csak hogy legyen mire kivernie, miközben ő maga nem tesz semmit azért, hogy a topik minőségibb sztorikkal ellátottabb, eszmeileg gazdagabb legyen. Szerintem pont az ilyen gépies, egocentrikus, sivár, embertelen, érzelemmentes mentalitás miatt nem talál a túlnyomó többség sem magának párt vagy partnert az internetes világban. Mert amint történik valami apróság, ami neki nem tetszik, máris rinyálni kezd, vagy lekoptatja a másikat, miközben senki sem tökéletes, olyan ember egyszerűen nincs!"
A leírásod ezen részével mérhetetlenül egyet értek. Szerencsére én látom ennek ellenpéldáját a saját gyermekeimen keresztül. Nem mondom, hogy egyáltalán nem interneteznek. Azt sem mondhatom, hogy mindenkivel szemben tisztelettudóak. Azt viszont elmondhatom, hogy elég nagy baráti társaságuk van. Sőt az idősebbek már baráttal/barátnővel, bizonyára mondhatom, hogy a legidősebbek már gyereket/gyerekeket is nevelnek. Persze az unokák még a kamaszkortól messze vannak. Bizonyos értelembe még az iskola is messze van nekik. Sok szülővel ellentétben (ideértve bizonyos értelemben sajnos az unokaöcséimet/unokahúgaimat is) nem vettek nekik okos telefont és ilyen telefon kinézetű hordozható játékokat sem. (Főleg a unokáknak)
"Szerintem ezt kellene mindenek előtt megtanulni és tudomásul venni, hogy minden ember hibázhat, és ha hibázik, azt is emberi módon kellene, illene kezelni, és aki erre képtelen, akkor viszont ne szóljon hozzá az adott témához, mert ő sem tud legalább annyit felmutatni, mint az, akit kritizált! Kritizálni a másikat rém könnyű. A kritika azonban kétélű, minősíti azt is akinek írja, viszont minősíti azt is, aki írja!"
Valamilyen szinten ezzel is egyetértek! Én viszont ezt úgy pontosítanám: A kritika minősíti azt, akinek szól. A kritika megfogalmazása viszont sokkal inkább azt minősíti, aki megírja az adott kritikát.
Teljesen egyetértek veled! Az a helyzet, hogy én is beleestem abba a hibába, amibe itt többen beleestek. Igen! Van egy olyan dolog, ami valós adatnak minősül(het), és van egy leírt adag, amit az aktus közbeni érzésekre utalva ír le valaki. (Én is így tettem!) De az, ahogy némely hozzászóló "beszélni", ez esetben írni mer idős emberekről az gusztustalan! Ugyan te egy másik topikolónak adtál egy tanácsot, amire én azt mondom, hogy ne csak PusIsAr60, hanem minden jelenlegi és jövőbeni topikoló érdemes lenne, hogyha átgondolna. Szerintem ugyanis az, aki ide ír, az mindegyik valamilyen szinten szeret adni (és vélhetően kapni is), így általában is megfogadható tanácsok. Amennyiben folytatom a saját történetemet (amit már terveztem), akkor én is szem előtt fogom ezeket a tanácsokat tartani!
Az érintett felhasználó nevében nem tudok, de nem is akarok beszélni, de én mindenképpen köszönöm azt, amit leírtál!
A megfogalmazásból, amit ő (Valakike996) az idősekkel szemben (így -akarattal, vagy anélkül- velem szemben is) megütött, az arra enged következtetni, hogy még a saját szüleit/nagyszüleit sem tiszteli.
Az is kérdés lehet viszont, hogy ő kiket tekint véntrottynak... Én azt kívánom neki, hogy élje meg azt a kort, amit én megéltem (65 éves vagyok). Akkor nézze meg azt a bejegyzését, amit az idősekről itt írt.
Az fel sem merül benne, hogy ezelőtt 40-50 éve a homoszexualitás nyílt felvállalása még annyira sem volt lehetséges, mint ma, mert sajnos a társadalmat a mainál sokkal jobban elnyomták ilyen téren?
Hm. A "dl" vs. "cl" kérdés már nemcsak nálad, hanem a korábban íróknál is feltűnt, és én is úgy éreztem, hogy azért ezek az adatok túlzások, színezések, amelyek sokszor valóban olyan érzést kelt(h)e(t)nek az olvasóban, mintha az egész sztori kamu lenne, akkor is, ha nem az. Szerintem ezt szerette volna elmondani a kommentelő, aki kiakadt a mértékegységeken, ugyanakkor mélységesen elítélem azt a módot, ahogyan ezt megtette!
Sajnos elég gyakori jelenség, főleg ezen a fórumon, hogy ellenséges, kioktató, lekezelő, okoskodó írásbeli hangnemet alkalmaznak a kommentelők, valószínűleg azért, mert nem képesek kommunikálni másokkal. Főleg a mai fiatalabb korosztályra vonatkozik ez a probléma, és a topikban nagyon az az érzésem, hogy mindenki csak elvár és elvár, de nem kér, nem javasol, nem kezeli a történetírókat emberként! Ellenben robotszerűen elvárja, hogy kiszolgálják, csak hogy legyen mire kivernie, miközben ő maga nem tesz semmit azért, hogy a topik minőségibb sztorikkal ellátottabb, eszmeileg gazdagabb legyen. Szerintem pont az ilyen gépies, egocentrikus, sivár, embertelen, érzelemmentes mentalitás miatt nem talál a túlnyomó többség sem magának párt vagy partnert az internetes világban. Mert amint történik valami apróság, ami neki nem tetszik, máris rinyálni kezd, vagy lekoptatja a másikat, miközben senki sem tökéletes, olyan ember egyszerűen nincs!
Szerintem ezt kellene mindenek előtt megtanulni és tudomásul venni, hogy minden ember hibázhat, és ha hibázik, azt is emberi módon kellene, illene kezelni, és aki erre képtelen, akkor viszont ne szóljon hozzá az adott témához, mert ő sem tud legalább annyit felmutatni, mint az, akit kritizált! Kritizálni a másikat rém könnyű. A kritika azonban kétélű, minősíti azt is akinek írja, viszont minősíti azt is, aki írja!
Azonban megértem a te álláspontodat is, kedves PusIsAr60! Próbálod te is leírni, ami benned van, részben azért, mert a topik alapeszménye, alaphangulata kikívánkoztatja belőled, és az élmény újra meg újra magával ragad, amint újraéled magadban az egészet, és annyira jó volt, hogy nem tudod eléggé kifejezni azt a fenomenális érzést, amit akkor te megéltél, és most kiadsz magadból, amiből viszont arra következtetek, hogyha már megírtad ide a sztoridat, akkor azért esetleg te magad is szerethetsz adni. Ez pedig egy dicséretes dolog! :)
Ha elfogadsz egy jótanácsot, te is, és a többi író is, ne adjatok meg ondómennyiséget! Inkább ne! Ez is lehet egy olyan "akaratlan hiba", mint az, ha valaki az emocionális sodorból a részletesség miatt lép ki, hogy kirészletezzen amúgy teljesen mellékes dolgokat. Ezzel azonban devalválhat a történetében visszaadott fantáziaélményen! A túlzott részletességgel te is sokat ronthatsz a történeted minőségén, valósághűségén, ráadásul félreértésre adhat okot, ami pedig egy ennyire primitív veszekedés melegágyát képezheti, mint az imént, amire (mármint a veszekedésre ugye) alapból semmi szükség nincs ebben a topikban. Tudom, és megértem, hogyha többnek érződik az ondó, az élmény,... minden, ezzel nincs is baj! :) Meg ugye nem vagy te sem profi író, mint itt szinte senki! :D De azért egy kicsit gondolkodj az olvasó fejével is, mielőtt véglegesíted a történetedet elküldés előtt! (Ugyanez a kérés a kritikusok felé is él: gondolkodjanak egy kicsit az író fejével is, mielőtt kritikát fogalmaznának meg velük szemben! Mert ugye egy kritika is kétélű: minősíti azt is akinek írja, viszont minősíti azt is, aki írja!)
Szerencsére nem kell gyógyszert szednem! Igenis az 1 dl lehetséges és meg is volt. A 2-2,5 dl az tényleg elírás (vagyis inkább az akkori érzéseimet akarta illusztrálni).
Neked volt már egyáltalán bármilyen aktusod fiúval-férfivel? Van olyan érzésem, hogy nem, mert akkor tudnád, hogy az ember általában többnek érzi azt, amit kap, mint amennyi.
"Szottyadt vén kamugépek... Biztos több deciliternyi spermátok volt, egyáltalán tudjátok mennyi egy deciliter? Gusztustalan vagy, az is kamu amit kérdezel, csak leírod és arra reszeled a csoffadt répádat amikor az asszony a Jóban rosszbant nézi a nappaliban, és arra gondolsz, hogy milyen jó lett volna ilyeneket csinálni."
A felhasználói nevedben (Valakike996) található egy szám ugyebár, ami a "996", felhasználói névben általában az életkorra, vagy a születési évre vagy valami párkapcsolatra utaló, vagy (amennyiben van, akkor) az első utód születése.
Vegyük végig:
1)996 éves biztosan nem lehetsz!
2) 1996 lehet a következő, ami vélhetően a születési éved lehet, ami azt jelentené, hogy 22 éves vagy.
3) 1999. júniusa, vagyis a születési éved és hónapodat jelöli. Ez azt jelentené, hogy nyáron leszel 18 éves.
4) Párod születési éve lenne, amit azért abszurdnak tartanék.
5) Az első gyermeked/keresztgyermeked születési éve
A 2-3) esetben pedig az lenne a helyzet, hogy a szüleid legalább 40 év körüliek lehetnek. Amikor engem véntrottyozol, akkor valamilyen szinten őket is leöregezed. Az lenne jó, hogyha mielőtt egy ilyen megalázó és bántó reakciót kiírsz, akkor végig gondolnád, hogy mit is írsz ki. Arról nem is beszélve, hogy pont az én korosztályom az, aki talán már a mai világban végre nyíltabban beszélhet arról, amiről a kamaszkorunkban végképp nem lehetett szó.
"Először talán úgy 1 cl, majd kicsit később úgy 0,5-1 dl mehetett a srác szájába. Eközben már éreztem, hogy ő is végét járja. Ki akarta húzni a számból, de én kicsit ráharapva, bent tartottam a számba, aminek szerencsére nem negatív, hanem pozitív végeredménye lett, hisz elélvezett. Először vagy 2-3 cl, majd 2-2,5 dl spermát és ondót kaptam."
Elismerem viszont azt, hogy az aláhúzott résznél elírtam a dolgot. Nem 2-2,5 dl - hanem csalójában 'csak' 1-1,5 dl volt.
Ha rám célzol, akkor jobban jársz, hogyha visszafogod magad! Lehet, hogy neked még ki sem fejlődött a farkad.És abban is van kétségem, hogy volt-e valamilyen szexuális kapcsolatod fiúval, ahogy abban is, hogy milyen érzés is az, amikor egy fiú egy másikat kényeztet, így nem tudhatod, hogy milyen mennyiségi érzet uralkodik el rajtad, amikor a szádba élvez a partnered.
Az a helyzet, hogy a történetek többségében ezért túlozzák el az adagokat, mert az akkori érzéseikre hagyatkoznak, vagyis tisztában vannak ugyan vele, hogy nemigazak teljes mértékben a leírt spermamennyiségek.
Szottyadt vén kamugépek... Biztos több deciliternyi spermátok volt, egyáltalán tudjátok mennyi egy deciliter? Gusztustalan vagy, az is kamu amit kérdezel, csak leírod és arra reszeled a csoffadt répádat amikor az asszony a Jóban rosszbant nézi a nappaliban, és arra gondolsz, hogy milyen jó lett volna ilyeneket csinálni.
Az volt életem első olyan estéje, majd éjszakája, ami valódi szexszel végződött. De ennek folyamata viszont tovább mutat az I. rész végén... Hogy miért is?... Ezt is elárulom! A megismételt csók közben a nyelveink a partner száját, míg kezeink pedig a testét járta be. Számomra ekkor derült ki igazán, hogy a kinézethez egy bársonyosan puha test párosul valójában, ami már boldogabbá tett engem. Ekkor a fiú fogta magát és elkezdte markolászni a péniszemet (ekkortájt úgy 9/3 lehetett), ami pedig, mintha csak magától értetődő lenne, el is kezdett merevedni. Ezt Karesz ki is használta. De nem is akárhogy. Lefektetett az ágyamra, majd rám feküdt, de úgy, hogy a fejem pár milliméterre legyen a farkától. Nem volt túl nehéz dolga, hisz én -vele ellentétben- a koromhoz képest kicsivel magasabb, vagyis 155-160 cm voltam. Amikor ezzel ’elkészült’, akkor elkezdte a heréimet nyalogatni. Ezen tevékenysége közben alkalmam sem nagyon volt mást nézni, mint az egyre jobban merevedő, és egyre izgatóbb-vonzóbb péniszét nézni. De, amikor ő aktívvá vált az enyémnél, vagyis elkezdett szopni - abban a pillanatban én is bekaptam az övét. A vonzó kinézethez egy finom (kicsit sós) íz társult. Elkezdtük egymást egyre erőteljesebben szopni. Leírhatatlan volt végre nem csak elszenvedője, hanem elkövetője is lenni egy orális aktusnak. Én sajnos elég gyorsan elélveztem. Először talán úgy 1 cl, majd kicsit később úgy 0,5-1 dl mehetett a srác szájába. Eközben már éreztem, hogy ő is végét járja. Ki akarta húzni a számból, de én kicsit ráharapva, bent tartottam a számba, aminek szerencsére nem negatív, hanem pozitív végeredménye lett, hisz elélvezett. Először vagy 2-3 cl, majd 2-2,5 dl spermát és ondót kaptam. A hőmérséklete forró volt, arra tisztán emlékszem a mai napig. Az íze már annyira nem tiszta. De az igaz, hogy elég vegyes íz-világ tárult a számba, hisz egy pikáns mentol, egy kicsit enyhén erős, kicsit sós (és talán némileg mégis édeskés) volt. Kijelenthető, hogy életem első gecije isteni finom volt.
Az este viszont csak ekkor kezdődött igazán. A kissé vadnak ismert fiú egyszerűen kezesbáránnyá vált. Úgy kezdett a nemesebbik felemnél tevékenykedni, mintha csak tojásokon lépkedne, vagyis mintha csak tojásokat fogdosna. Óvatosan elkezdte bekenni egy kis szappannal, majd ondómaradékkal is a seggemet. Aztán elkezdte a középső-, majd a mutató- és gyűrűsujjával tágítani. Isteni érzés volt az egész. Ez azért valahol idegesített és vissza is fogott engem, hisz arra gondoltam, hogy majd egy lánnyal (Annamari) fogom elveszteni a szüzességemet. De a sors másképp gondolta ezt, hisz a lányt fiúra ’cseréltem’, amit már akkori agyammal sem bántam, de manapság még kevésbé bánok. Milyen jó érzés volt, hogy úgy vesztettem el a szüzességemet, hogy engem kényeztetett valaki, és nem én kényeztettem valakit a ’tevékenység’ alatt. Kareszkám is érezte, mint az érintetlenségemet, mint pedig a félelmeimet. Szerencsére ezt a legjobb érzékkel kezelte, hisz amikor úgy érezte, hogy befeszülök, akkor megállt vagy legalább lejjebb lassított. Órákon át tartott ez a gyönyörű dolog, mire kellően kitágultam. Nem szabad elfeledni, hogy egy nálam érettebb, 18 éves fiú faszáról volt szó, amelynek egy 14 éves fiúnak (vagyis nekem) a fenekébe kellett betenni. Istenien csinálta. Először körkörösen mozgatta a popomba a kukiját, majd kicsit beljebb és beljebb tolta, míg nem először belém élvezett, majd belém hatolt. Ezzel a szüzességemnek annyi lett. Ezzel még nem ért véget az este, hisz majdnem 1 órás utójátékkal folytatta, majd kinyalt. Végül hozzám bújt és úgy aludtunk. Bár enyhén túlzás az, hogy aludtunk volna. Egyfelől azért, mert eddigre már úgy hajnal 1 körül járt az idő, másfelől pedig olyan szorosan öleltük és olyan erővel csókoltuk, ahol csak értük egymást, hogy a másiknak legkevésbé arra volt ideje, hogy aludjon. Remek éjszaka volt. Ez az éjszaka teljesen megváltoztatta az életemet. De nem csak az enyémet, hanem az övét is.
Az életem története itt még messze nem ért véget. Sem a kollégiumban, sem pedig azon kívül.
Isti vagyok, és 58 leszek a jövőhónapban. Biszexuális vagyok. 1973 augusztusa és 1979 májusa között jártam egy csajjal. Aztán 1980 késő tavaszán összejöttem egy másik csajjal, akivel 1983 és 1987 között (haláláig) házastársként éltem együtt. A két legidősebb (33 és 36 éves) gyermekem édesanyjáról van szó. Később összejöttem egy másik asszonnyal, akivel idén leszünk 25 éves házasok és 4 közös(2 fiú és 2 lány)gyermekünk született. A legidősebb 26 múlt a napokban, míg a legkisebb nyáron lesz 17 éves. (A nejemnek az első férje elhunyt - a pasitól 1 fia van)
Én 1970 szeptembere és 1981 júniusa között voltam kollégista.
A történet:
A fennemlített majdnem 11 év alatt összesen több tucat -de egyszerre "csak" 5- fiúval voltam egy szobába. Az első két kollégiumi évemben kizárólag osztály- vagy évfolyamtársaimmal, majd aztán többnyire idősebbekkel. Nyolcadikban például -többek között- két olyan sráccal voltam egy szobába, akik év veszteség és évismétlések miatt nálam idősebbek voltak. Én 13-14 éves voltam, míg az egyik srác 16, a másik pedig majdnem 18 éves volt. A fiatalabbikat Tominak, az idősebbiket Karesznek hívták. A kisebbikkel már nem ez volt az első tanévem, amikor egy szobába voltam, hisz már akkor is szobatársak voltunk, amikor én még csak a 7. osztályt kezdtem el.
Karesz nagyon felkeltette az érdeklődésemet. Életkorához képest kicsit alacsonyabb (kb. 160-165 cm) és ezzel együtt kicsit talán vékonyabb (70-75 kg) volt. Kicsit kerek, de mégis valamelyest ovális és nem mellesleg borostás arc. Láthatóan borotvált felsőtest és szőrösebb nemi szerv, ami lehetett nyugodt állapotban kb. 12/4, fürdés után (gondolom fürdés közben könnyített is magán), általában kb. 16/5 lehetett. Nagyon furcsa vágyak kerítettek hatalmukba. Többször is arról álmodtam, hogy Karesz és köztem legalább orális aktus történik. Pedig akkor mindkettőnknek barátnőnk volt. (Ekkoriban én 170-175 cm és 75-80 kg lehettem.) Aztán a vágyam 1974-ben mindössze néhány héttel a tanév vége előtt beteljesült. Azon a pénteken úgy alakult, hogy 2 szobatársunk atlétika-, 2 pedig kézilabda versenyen volt, így Kareszka és én kettesben voltunk a kolesz szobánkba. Úgy este 8 körül járhatott az idő, amikor elmentem zuhanyozni. Éppen csak megnyitottam a csapot, amikor azt éreztem, hogy valaki a hátamat simogatja. Tudtam, hogy nem lehet Annamari (az akkori barátnőm az), mert egyfelől ő is versenyen volt, másfelől pedig este 6 után a lányok nem jöhettek át a fiúkhoz, ahogyan ez fordítva is így volt. Félóránként ellenőrzések voltak egészen este 10-ig, amikor is a felsősöknek takarodó volt (középiskolába -és persze gimibe- ez némileg kicsúsztatott időpont volt), 22 óra után pedig óránkénti ellenőrzések voltak (persze főleg az idősebbek -akik /akár többszörösen is/ évismétlők voltak, azok- mindig próbálkoztak átszökni a lányokhoz vagy éppen a fiúkhoz). Aztán azon a kicsit még gyermekibb hangján megkérdezte, hogy megmoshatja-e a hátamat. Én megengedtem neki. Az érintése óvatos és bársonyos volt. Nem tudom miért, de a farkam már ettől is magánéletre kelt. A hátam mosása közben egyszer csak egyre melegebb érzéseim voltam azon a ”térfélen”. Ezt a plusz meleget a srác lehelete és csókja biztosította. Már a tarkómat csókolta volna, amikor megfordultam. Ahogyan ez megtörtént, és ajkaink először összefonódtak, csókolózni kezdtünk – engem olyan érzések kerítettek hatalmukba, mint korábban Annamarival sosem. A szívem is sokkal hevesebben vert. Egyszerre voltam boldog, szomorú és zavarodott is. Boldog, mert valahol a vágyaimban már szerepelt ez (vagy még valamivel több). Szomorú, mert úgy éreztem, hogy cserbenhagyom a csajomat. Zavarodott talán azért, mert egyszerűen nem tudtam, hogy mit is érzek Annamari, és mit is érzek pontosan Karesz iránt. De ez egy 14 éves fiú esetében talán érthető is. Az viszont némileg érthetetlen, hogy valami hasonlót éreztem a srácnál is, pedig ő már 18 volt. Ráadásul, ami számomra még ennél is durvábban hatott, az az volt, amikor a csók után átölt. Az ölelése ugyanis olyan biztonságérzetet adott nekem azokban a pillanatban, mint kisebb koromba a szüleim ölelése. Akkor már évek óta nem éreztem ilyet. Még akkor sem, amikor Annamari (csajom) ölelt át. Karesz ezt biztosan pozitív jelként értékelte, mert olyan következett, ami ily módon azért még manapság sem szokás. Nem kertelt, nem köntörfalazott, hanem nyíltan (legalábbis ott négyszemközt nyíltan) kijelentette a következőt: Istikém! Isteni pasi vagy! Nagyon tetszel nekem! Azért is lehetett számomra furcsa ez, mert korábban soha semmi jelét nem adta, hogy érdekelnék őt a fiúk. Tény, hogy én is rejtőzködtem ilyen téren. De ezután megnyíltam előtte és így reagáltam: Kareszom! Egy ideje Annamari mellett, vagy sokszor helyette is, csak te járt az eszembe! Ekkor újra átölelt, majd megcsókoltuk egymást. Még ekkor sem sejtettem, hogy életem ezen az éjszakán végleg megváltozik!
Bementem, becsuktam az ajtót, a nyálam csorgott, mikor megláttam a testet, arcot, és a fekete feszülős boxert rajta, ahogy lazán ott fekszik az ágyon.
- Jöttem, mert hívtál. - mondtam enyhén remegő hangon.
- Igen-igen, láttam, hogy nem vagyunk közömbösek egymásnak, úgyis péntek este van, és mindketten itt vagyunk, elüthetnénk az időt. - vetett egy pillantást az ágyára.
Próbálta magabiztosan előadni magát, de éreztem, hogy ő is izgul egy kicsit.
- Nem szoktam csak úgy, idegenekkel csinálni dolgokat. - előadtam a kis ártatlant.
-Dani vagyok. - bemutatkozott.
-Én Tomi.
Kezet ráztunk.
- Akkor már ismerjük is egymást. - mondta, a kis huncut mosolyával megtoldva, azzal a lendülettel magához rántott gyengéden, de egyben határozottan, a száját az enyémhez nyomta, elkezdett benne vadul mozogni a nyelvével, ezt viszonoztam is amennyire csak tudtam.
A szívem hevesen vert, azt hittem rögtön szívrohamot kapok az izgalomtól, úgy szikrázott a levegő köztünk.
Egy pillanatra megtorpantam, hogy mi van, ha valaki bejön, de mintha gondolatolvasó lett volna, átnyúlt a kezem és a testem között, elfordította a kulcsot a zárban, utána átkarolt a derekamnál, még közelebb húzott magához, éreztem, hogy a férfiasságaink harcra készek.
Megszűnt a világ körülöttem, nem tudtam semmi másra gondolni csak arra, hogy itt a pillanat, amire olyan rég vártam.
Miközben csatáztak nyelveink, benyúlt a pólóm alá, végig simította a testem, kicsit játszadozott a mellbimbóimmal, én is hasonlóan cselekedtem.
Kis szünetet tartottunk, levette a pólómat, megfogta a kezemet és odavezetett az ágyához.
Rádobott, kigombolta a farmeromat is, lehúzta és mindketten ott voltunk boxerben, álló farkakkal.
Annyiszor elképzeltem már ezt a pillanatot, de a valóságban ezerszer jobb volt átélni.
Fölém hajolt, elkezdett újból csókolni, de visszakozott és megszólalt.
- Biztos akarod?- suttogta, miközben kapkodta a levegőt annyira sóhajtozott.
- Igen, más különben miért lennék itt?- válaszoltam.
