Köszönöm mindenkinek a felajánlott segítséget. A fényképek nemsokára láthatók lesznek. Az Akzent-tel a héten beszélek.
Lassan a rendőrök is lezárják a nyomozást, majd arról is hírt adok.
Kedves MGPB!
Az Akzent Mediatól Mihalek úr válasza:
Levelét köszönettel megkaptam és természetesen nagyon szívesen segítünk mindenben amiben tudunk. Kérem keresse meg a 220-59-33 telefonszámon, Soós Csilla koléganőmet, hogy megbeszéljék a továbbiakat.
Köszönettel: Mihalek Zoltán
Azt hiszem, mindannyian nagyra értékeljük a segítőkészségét.
MGPB, a többi Rajtad áll, kérlek, majd tudósíts, hogy mit sikerült megbeszélni velük.
kedves MGPB
már a baleset első hírét is nagyon átéltem - nekem is van két pici fiam.
ezt a topikot most találtam meg. ahogy elkezdtem olvasni a részleteket, itt a melóhelyen könnybe lábadt a szemem. (sokat megélt, negyven feletti "kőkemény" vállalkozó vagyok, és mégis).
a rosseb egye meg ezt a szemét kurva világot...
most megyek, végigolvasom az egészet, hátha eszembe jut valami értelmes.
sajnálom, tényleg nagyon sajnálom...
Az Akzent Media elérhetősége: 1145 Budapest, Gyarmat utca 30., telefon: 220-5933, vagy 363-4383, az ügyvezető Mihalek Zoltán, e-mail: mihalek@akzentmedia.hu
A magam részéről eddig annyit tettem, hogy elküldtem neki e-mailben az eddigi összes hozzászólást, és kértem a segítségét.
Lehet, hogy még máshonnan is fogok tudni segítséget kérni, olyantól, aki személyes kapcsolatban van velük...
További sok erőt kívánunk feleségemmel!
Oszinte reszvetem,egyszeruen nem tudok semmi mast
mondani mint hogy nagyon sajnalom.
En is sokat vezetek es gyorsan is, de ezek utan haromszor is meggondolom hogy hol es mennyivel megyek.
Két fiam van 7 és 4 évesek , végigbőgtem a topikot.
Ahogy öregszem egyre inkább más dolgok a fontosak az életemben, de ők mindennél fontosabbak.
Nem nagyon tudnám elviselni ezt a terhet, és a másik félét sem.
Én biztosan nyugodtabb leszek az úton ezután.
Az biztos, hogy sok minden nincs így jól ahogy van.
Ilyenkor nincsenek szavak amik vigasztalnak, ez szinte egyértelmű...
Mégis szeretném elmondani, hogy a barátaim tavaly veszitették el a 18 éves lányukat, közúti balesetben, padkára felszaladó autó gázolta el a gyereket, aki hazafelé tartott a kollégiumból.
Azonnal meghalt, az agya szinte szétloccsant az aszfalton, semmit nem szenvedett..ez szinte biztos, és talán ez az egyetlenegy "vigasztaló" volt számukra..ez a tudat...abban a percben, ez az apró mondat...semmit nem szenvedett...
Tudod, nekem nincs gyerekem, viszont néha pokoli gyorsan vezetek, mert magabiztos vagyok és soha nem csináltam balesetet. Azonkívül folyton sietek. De az örök konzekvenciát levontam magamnak...vannak előre nem látható helyzetek, és egy életre vérbűn terhelheti a lelkemet, pusztán azért a rohadt pár percért amit akkor annyira fontosnak ítélek, hogy hajtok mint egy állat. És tudod, nagyon örülök, hogy leírtad ezt a poklot ami történt, mert igenis tanító jellege van, mert engem soha nem gondolkodtatott még el semmi a gyorshajtással kapcsolatban így, és ez igazán megrendített és testközelbe hozta a következményeket. Azt hiszem nem leszek egyedül ezzel az érzéssel...
Kérem az Istent, hogy sok erőt adjon nektek ahhoz az időszakhoz, ami még csak most fog bekövetkezni...az emlékezéshez és annak feldolgozásához.
Együttérzek veletek..és szeretlek Benneteket az erőért amit mutattok!
Vasárnap két leánykámmal szívszorító érzéssel tettünk a szomorú emléket őrző villanypózna tövébe két kis csokor virágot a kicsik emlékére gyűlő halom közé...
...ugyanolyan rohanás és előzgetés ment most is, mint a múltkor mehetett...
