Az általad javasolt hadidokis link, első bejegyzés, amit megnyitottam (a "túlsó" végéről, mert én is onnan indulok): "A bélyegzõ hely még nem volt nyitva, így másnap jöttem vissza autóval bélyegeztetni. A kivezetõ szakaszon majdnem megettek a kutyák, de aztán mégsem "
Ezeket akarom elkerülni. Egy háromnapos szakaszolás alkalmával biztosan eljátszható a másnap visszaautózok, de egy 45 napos folyamatos során NEM. Értem, hogy ekkor jó a fénykép is, de én tényleg nem akarok ezzel foglalkozni, gyalogolni szeretnék.
A kutyáshoz nincs mit hozzáfűznöm:) Annak ellenére, hogy próbáltok meggyőzni az ellenkezőjéről, eddig nem találtam olyan kéktúrás blogot, ahol legalább egy alkalommal nem emlegették volna a kutyákat. Persze ez nem gáz, nem félek én tőlük, csak azt próbálom magyarázni, hogy ezek szerint mégsem alaptalan volt a felvetésem...
Köszi mindenkinek, nézegetem a linkeket bőszen, amíg még van netem (a héten szolgáltatóváltás lesz).
Kioktatás: nem csak rád (tingatinga), hanem úgy ánblokk lehurrogásnak indult mindenki részéről, ami persze a saját stílusomnak is erősen köszönhető. Ezért is gáz kissé a fórum a személyes helyett, mert nagyon félreérthető minden mondat, hiszen nincs mögötte a metakommunikáció:)
Értem az álláspontotokat (a pénzt is, és a mozgalmat is), az enyém ellenben még mindig az, hogy vissza a kezdetek előtti időhöz, marad a tiszta gyaloglás/fotózás. Ha nem lenne jelzés, akkor iránytű szerint mennék. Mivel van, azon megyek, de ígérem, nem fogom baltás jelzésgyilkos módjára lekapargatni őket...
(A jelzésfestés is érdekes felvetés. Nagyszerű, hogy van, és hogy rálőcsölték a természetjárókra - anno magam is festettem egyébként, kicsi lelkes koromban. Ha nem végeznék el saját költségen a természetjárók, akkor "társadalmi igény" felkiáltással rátukmálnák az erdőgazdákra, ahogy sok-sok helyen külföldön. Persze nyilván lenne minőségbeli különbség a "magunknak csináljuk" és a "hálistennek, még egy kötelező hülyeség" hozzáállás miatt:) )
"Amiket mondasz a szervezettséghez: és ezek mennek, működnek ma is? Mert régen, a hőskorban működtek, tény."
És most is működnek.Az említett R.F. mozgalom például négy éves. Sok egyesület a mozgalmi füzetek árusításából veszi például a festéket a túraútvonalak karbantartásához. Számomra, bár törvény nem tiltja, egy mozgalom útvonalát csak úgy lejárni, olyan, mint egy teljesítménytúrán nevezés nélkül elindulni. A füzet árával támogatod a kiírót, a pecsétek megkeresésével, és azok állapotának leírásával támogatod a következő túratásrakat. pont úgy, ahogy ez előtted is megtörtént, azért tudsz történeteket olvasni, majd elindulni, mert mások már megtették mindezt :)
A forrásfoglalás is létező dolog, pár éve, ha jól emlékszem, egy baranyai egyesület adott ki egy jó kis leírást, mindjárt előkeresem.
Az erdész-vadász-turista aranyháromszögről sok szó esett már, ebbe nem is kívánnék most belefolyni, sokkal inkább biztatnálak a túrázással kapcsolatban egy -két dologra pár linkkel és fotóval. A 72 km-ről jutott eszembe: még ha jól emlékszem július 28-ig meg lett hosszabbítva a "Kéktúra 60" elnevezésű mozgalom, melynek lényege a 60 km megtétele 60 óra alatt, ami lássuk be nem egy eszeveszetten nagy kihívás, abszolút teljesíthető, és nagyon szép jelvény jár érte, az igazolólap pedig szabadon letölthető a Lokomotív honlapjáról.Számodra szerintem két túranap is elég lenne, és hátha megjönne a kedved a pecsételgetéshez.
füzetek, pecsétek, jelvények...szerintem ne foszd meg magad tőlük, jó dolgok ezek, véleményem szerint a pecsételgetés rituáléja inkább hozzáad a túrához...a "Kéktúra 60" -as jelvény két nap alatt megszerezhető, postán is elküldik ha kell.Ők a kiírók:
Ha rám gondoltál a "kioktatás" szóval kapcsolatban akkor jelzem, nem ez volt a szándékom, sokkal inkább a negatív sztereotípiák cáfolata amelyek nem tesznek igazán jót egy a kéktúrát elkezdő turista lelkivilágának. Benned is ilyen gondolatokat ébresztettek amilyeneket, pedig sem a pecsételéssel, sem az útvonalkövetéssel, sem a kutyákkal azért annyira nagy gond nincsen a kéktúra során. Sőt még a kisebbségekkel sincs gond, sokkal inkább ébresztenek szánalmat az emberben mint félelmet.Az olvasott és hallott hírek miatt én is tartottam tőlük, egészen addig míg nem találkoztam az ominózus falvakban velük.
Nem tudom kiket olvastál eddig, Hörpölint ismered biztosan.És hadidokit?Vagy Pápics Péter Istvánt? Náluk sok jó és érdekes tapasztalatot olvashatsz a túráról!
Megnézem ezt a 72km-et. Most csütörtökön egy 30km lesz, majdnem teljes cuccal, kíváncsi vagyok, hogy ilyen hóban/latyakban/sárban mennyire lehet haladni. Aztán ha már éjjel olyan 4-5 fokok lesznek, akkor kell egy akkora három-négy napos séta a teljes a cuccal, mint ez az általad írt út. Arra vagyok kíváncsi, hogy kihagyható-e a felszerelésből a mínuszos hálózsák, mert ha igen, akkor helyette csak két fleece takarót viszek majd. Nagyon nem vagyok fázós alkat, úgyhogy bízom a dologban, óriási helyspórolás lenne...
Amiket mondasz a szervezettséghez: és ezek mennek, működnek ma is? Mert régen, a hőskorban működtek, tény. Nekem viszont úgy tűnik, ma már annyi a gátló tényező, hogy az ember kedve elmegy ezektől a dolgoktól. Forrásfoglalásról például nem sokat olvasok manapság:) És amióta ez a rendszerváltás-szerű dolog megesett velünk, és kissé összezilálódtak, majd nem túl megnyugatóan rendeződtek a birtokjogok, kifejezetten visszásnak tetszik, hogy mit szabad - és mit érdemes - bevállalni az erdőben.
Teszem azt: amíg maga az erdőgazda gyújtja fel a turistaházat, csak hogy ne kelljen visszaadnia azt az eredeti tulajdonosnak; amíg maga az erdész lövi ki a szarvast a kertjében titokban, aztán még van pofája rendőrt hívni, és feljelentést tenni ismeretlen tettes ellen; amíg a szemétszedésre összecsődített kisiskolásokat a kerületvezető erdész baszogatja a helyszínen, hogy mit keresnek itt (pedig rendesen leszervezett esemény volt), addig továbbra sem tetszik a jelenlegi erdei társadalmi berendezkedésünk.
(A legnagyobb pofon számomra egyébként ilyen téren még mindig a TeSz: egy közcéllal működő, mindenki számára hasznos szervezetet ennyire legyalázni, hát ez megmagyarázhatatlan.)
Laptopot használok már évek óta, hogy ne legyek helyhez kötve a lakásban. Kedvenc pozitúrám az, ha az ölembe veszem, a lábamat pedig fel a dohányzóasztalra - ahogy most is -, így viszont kicsit nehéz lenne egeret használni. Így aztán inkább billentyűparancsokkal operálok, mert az egyszerűbb. :-)
"A jelvény még mindig nem érdekel; - sajnálom, de én már nem hiszek a szervezettségben és a mozgalmakban. "
Pedig a szervezettség, és a mozgalom nélkül nem lennének követhető jelek sem a fákon. Szervezettség nélkül az erdei pihenőkön több lenne a szemét, mint a hely, ahová letehetnéd egy forrás mellett a hátizsákod. Egy olyan forrás mellett, amit valószínüleg egy túra, vagy baráti közösség foglalt, hogy ne egy eliszaposodott lyukból lehessen vizet vételezni.
A mozgalmak pedig kitűnő lehetőségek, hogy végigvezessenek egy tematika szerint egy, vagy több tájegységen. Én egyszerre többe is belekezdek általában, így, ha az Őrséghez van kedvem, akkor tudom, hogy Kétvölgytől tudom folytatni az Őrvidék turistáját, OKT-ben jön a Vértes, a Kőszegi hegység rejtett kincsei közül egynek a kódja még hiányzik, de most legközelebb azt fogom megnézni, mennyire vagyok a Bakonyerdő ismerője. Ott laksz a Bakonyban, gyakorlásképpen megcsinálhatod a Rómer Flóris 72 kilométerét, legalább meglesz a felszerelésed éles tesztje :)
Lud: dehogy hazudott:) Elkezdett írni egy science fictiont, amit utóbb komolyan vettek, mint a szcientológusok Hubbardot:)
jzp2107: nem nem fogadtam el a tapasztalatokat, hanem a letorkolással vitatkoztam, szerencsére értelmes kompromisszumok születtek. Némi önkritikát hajlandó vagyok gyakorolni: tudom, hogy a stílusom a legtöbb emberből azt váltja ki, hogy hasonlóképpen kinyilatkozzon, amiből vita szokott kerekedni. Értsd: leírom, hogy az eddigi olvasmányaim alapján ez és ez a gond, erre jön valaki, aki kioktat, hogy ez hülyeség, mert ő nem ezt látta. Értem én, hogy nem ezt látta, de attól még mások ezt látták, és én eddig ezeket a másokat olvastam. Persze az új adatok is bekerülnek a nagy közösbe, tehát elfogadom azt is:)
A jelvény még mindig nem érdekel; - sajnálom, de én már nem hiszek a szervezettségben és a mozgalmakban.
Pecsételés: na igen, persze...:) Konkrétumot is halottam, még a BTSSz-ben, a "de jó, hogy mentek, vigyétek már el ezt is, nekem most nincs időm"-típusút. Nyilván az is előfordul, amit te írsz, de nem tudok ennyire naív lenni:)
A "körömreszelőt" én is csak bohó ifjúkoromban hordtam kívül, azóta nagyrészt rejtve, főleg lakott területen.
A két telefon azért kell, mert ha egyedül megyek, akkor kell egy kiskapu a segítségkéréshez baj esetén. Ha ez a rohadt okostelefon is bírná két hétig, mint a régi nokia, akkor csak egyet vinnék. Sajnos viszont az okostelefon is kell, kizárt, hogy 45 napra kivonjam magam a meló alól, még ha ez csak annyiból is fog állni, hogy csekkolom a szerverem állapotát és válaszolok a legsürgősebb emailekre és facebookos megkeresésekre. Ezeket a dolgokat mindenképpen szeretném persze minimalizálni.
Szeptember: nem vagyok karcsú alkat, és nagyon tudok izzadni. A szeptember az a hónap, amikor még mindenfelé egy szál pólóban és rövidgatyában rohangálok, viszont este már tudok jól aludni, mert eléggé lehűl a levegő, főleg kint az erdőben. Semmiképp nem megyek előbb, az augusztusi kánikulában hamarabb elpusztulnék a napon, mint a mordori orkok.:) Ráadásul szeptemberi vagyok, a születésnapomat idén az erdőben fogom ünnepelni, gyaloglással:)
nem tudom a komoly a vagy a komolytalan túrázók közé lennék-e bekategorizálva (akire nem adsz), de azért pár dologra reagálnék (úgyis azt írod, azért jó ez a fórum mert sok a tapasztalt ember, csak aztán azt meg már nem értem, hogy miért nem fogadod el ezeket a tapasztalatokat, na mindegy)
> nem egy jelvényért akarom megcsinálni ezt az utat, amit egy szervezettől kapok, amelyet egy egymással vitatkozó bizottság irányít:)
mit érdekel engem a vitájuk? megkapom a jelvényt, berakom a cipősdobozba és hideg téli estéken majd nézegetjük a gyerekekkel
mert igen, emlék
szóval én is csak arra biztatlak, pecsételjél! ártani biztos nem árt :-)
> Ráadásul nem látom értelmét, tekintve annak a szépen elterjedt gyakorlatnak - és ilyet többször láttam a saját szememmel -, hogy az éppen túrázni nem akaródzó tagtársak elküldik a füzetkéjüket egy lelkes baráttal
nem lehet, hogy az éppen nem túrázó társ két hete nem tudott pecsételni és most pótoltatja a haverokkal?
a csereháti félelmeid szerintem alaptalanok
7 éves fiammal voltam, de semmi attrocitás nem ért
igaz, a 34 centi pengehosszúságú körömreszelőmet póló alatt hordtam
a Galyatető-Nagyszálló, Nagyirtás-Szent Orbán fogadó tízmilliós autói láttán én is kicsit húzom az orrom, mert tényleg két külön világ a bakancsos túrázás és a "wellness", de igen, hozzá kell szokni (a kollégáim 98%-a wellnessezik, 2% bakancsozik, már aki egyáltalán kimozdul a multiplex-pláza-mekkdönci háromszögből)
azmárinkábbsokkalrosszabb, mikor több órás menetelés után beérsz egy faluba, gyöngyöző soproniról ábrándozol, erre kiderül hogy nincs kocsma :-S akkor már legyen wellneskocsma Tornabarakonyban
még egy dolog, ezt írod: Az erdőt szeretem, nem az erdőbe épített "civilizációt".
akkor minek kell 2 telefon és facebook és anyámkínja?
az elhatározásért-bátorságért (egyben lejárni) irigyellek, és ha hiszed ha nem, szurkolok!
ezt régen olvastam, de az igazat megvallva Byrd soha nem lopta be magát a szívembe. egyrészt kamuzott az Északi-sarki repülőúttal (nem pecsételt, ha-ha :), másrészt az "egyedül" bevállalása ésszerűtlen és értelmetlen volt szerintem. még szerencse, hogy a társai mintegy függelemsértést gyakorolva megmentették az életét az admirálisnak.
ha már hideg kontinens Huntford: Scott és Amundsen c. könyve kissé érzelmileg túlfűtött, de szintén tankönyvszerűen írja le, hogyan és hogyan ne készüljünk merész vállalkozásra. ez is egy kedvencem.
"Hát ez nem gyenge, ráadásul futva... Na én ezt azért nem fogom:)"
Ha javasolhatok valamit: ne is tedd! Félreértés ne essék: Szarvas Mátyás sportteljesítménye egyedülálló, de szerintem pont a kéktúra lényege sikkadt el a futása közben, vagyis az, amit az Országos Kéktúra kiírása meglehetősen vonalasan így ír le:
"Az Országos Kéktúra (OKT) célja: hogy a túra résztvevői az útvonal végigjárásával rendszeres sporttevékenységet folytassanak és egyúttal képet alkossanak hazánk életéről, fejlődéséről, természeti szépségeiről, betekintsenek különféle tájaink életébe, mindennapi munkájába, megismerjék hazánk nagy részének történetét, föld- és vízrajzát, évszázadok alkotásait."
Én legalábbis úgy vagyok vele, ha elmegyek valahová, akkor ott látni is szeretnék valamit, megismerni a vidéket, a látnivalókat, az embereket, nem pedig csak átmenni, átszaladni rajta. Dehát itt mindenképpen igaz az általam nemrégiben ideidézett LGT nóta: Mindenki másképp csinálja... :-D
Egy tanács az eltűnő hsz-ekhez:
Én már régebb óta azt csinálom, hogy mielőtt elküldöm a hozzászólást, kijelölöm az egészet (Ctrl A), aztán nyomok egy Ctrl C-t, és csak utána bökök az "Elküldöm" gombra! A fórumszoft nem szereti ugyanis, ha sokáig bíbelődik a hsz-t író, tapasztalatom szerint úgy 8-10 perc után "elfelejti" a beírást! Így viszont megmarad az egész a "Vágólapon", ami aztán újra hasznosítható! Ez a plusz 2 sec sok szentségeléstől óvott már meg!
En azt mondom ertem, mit gondolsz a "hetvegi turistakkal" kapcsolatban. Regebben en is igy gondolkodtam. Ott van az orszag legmagasabb csucsa, es 17 eves pörsenéses arcu gizda gyerekek felmennek oda autoval, akkor az olyan megszentsegtetlenitese a hegycsucsnak. A wellness-norbi vonalnak eleg lenne barmilyen erdö Matrafüred környeken. Aki fel akar menni Magyarorszag legmagasabb hegyere gyalogoljon. Igazibol onnantol kezdve hogy muut vagy aszfalt visz fel egy hegycsucsra, onnantol kezdve megszallja a civilizacio, valahogy elertektelenedik a hely. Pont mint a Zugspitze-n a japan turistak.
De szerintem vegyel egy kektura fuzetet, kesöbb banni fogod hogy nem tetted. Plane hogy a legmesszebb levo szakaszt tuti bejarod, a Bükkig tuti eljutsz. (meg a pestiek köreben is nagyon gyakori, hogy peströl kiindulva Sirokig megvan a kek, de utana, az mar tul messze van. hat meg Bakonycsernyeröl nezve. )
"Benedek István : Csavargások az Alpokban c. klasszikusa kötelező olvasmány - most éppen az emberismeret, önismeret és turista kategorizálás témakörben sejlett fel pár vidám rész."
Alapmű! Ezen nőttem fel. Soha nem felejtem el a kategorizálást: kocaturista - kulturista - fajturista - igazi turista! De a könyv címe az: Csavargás az Alpokban!
legutóbb aug 20-i hosszú hétvégén voltam a Mátrában a feleségemmel. szállást egész konkrétan nem kaptunk a széles középkategóriában - vagyis telt ház volt a hegyen. az autótól 200m-re eltávolodva már nem volt több ember az erdőben, mint bármely más hegységben. a Galyatető-24. út környéki kék jelzésen egészen konkrétan két párral találkoztunk, de a frekventáltabb K+-en se sokkal többel. bátran nézz rá a térképre, mennyiben érinti az OKT Galyatetőt, Mátraházát, vagy Kékestetőt és látni fogod, hogy szinte semennyire. ez piskóta mondjuk Keszthelyhez képest, ahol majd remélhetőleg végigmész a sétálóutcán.
magánvéleményem, hogy sznob az aki túlértékelve saját státuszát fellengzősen viselkedik azokkal szemben akik ezt nem teszik ezért vagy azért. az autós turistákat lehet szeretni vagy nem szeretni, de ők nem akarnak másnak látszani, mint akik, eszenk egy lángost, vesznek a gyereknek egy biszbaszt a bazárban és jól érzik magukat. nem képzelik magukról, hogy most ők a világ legnagyobb túrázói. az megint más kérdés hogy mit keresnek az erdőben, de megint csak személyes véleményem, hogy a természet-erdőgazdálkodás-civilizáció hármas itthon nincs túlzottan megborulva.
sokan vagyunk sokfélék az erdőben is - és szerencsére elférünk egymás mellett.
Benedek István : Csavargások az Alpokban c. klasszikusa kötelező olvasmány - most éppen az emberismeret, önismeret és turista kategorizálás témakörben sejlett fel pár vidám rész.
Nekem még azzal sem volt soha gondom, ha nem hivatalos pecsétet kértem, mert az nem volt elérhető. Falusi kiskocsmában, vagy akár hévizi étteremben is rögtön hozták a céges bélyegzőt, ha kértem. Boldog születésnapot!
Bocs, hogy tegnap nem szóltam hozzá a dumához egész nap, de el voltam foglalva fennállásom 54. évfordulójának megünneplésével, alkoholos befolyásoltság alatt pedig nem csak az autóvezetéstól ódzkodok, da a fórumon való hozzászólástól is!
Az biztos, hogy az emberben inkább az olvasott, hallott negatív dolgok maradnak meg, de a pecsételéssel nekem sem volt eddig nagy gondom, pedig két és félszer végigjártam már az OKT-t! Csak egy helyen, az Ablánci malomcsárdában nem tudtunk egy alkalommal stemplizni az első teljesítéskor, de ott fényképezkedtünk és elfogadták igazolásképpen. Tehát szerintem egyáltalán nem gázos a pecsételés, ha rendelkezel aránylag friss infókkal a stemplik fellelhetőségéről. Én pl. manapság már a mobilomról is megnézhetem a pecsételőhelyek fórumának beírásait.
A mosdás tényleg fontos dolog. Én is szeretek nomádkodni, de azért egy hetes túrán általában beiktatok legalább egy szállást félúton, ahol tisztességesen meg lehet mosakodni, bár a temetői megoldás szerintem is járható út, a napi mosdásokat általában ott szoktam elintézni. Az észak-magyarországi helyzetet pedig eddig mindenki túlélte, bár szerintem sem árt az elővigyázatosság! Például én Abaújszolnokon a mobilommal fényképeztem le magam két éve nyáron a faluvéget jelző táblánál (a pecsétet őrző néni épp kórházban volt ottjártamkor), aztán mire végeztem a művel, akkor jött a polgármesternő a kocsijával, és díjtalanul befuvarozott a hivatalba, stemplizni. Szóval minden megoldható, bár elismerem, hogy sokszor némi szerencse is kell hozzá!
Így néztem ki pár nap nomádkodás után Abaújszolnok határában:
Ezekkel tisztában vagyok, ezáltal azzal is, hogy valószínűleg a mentális része lesz a sokkal megterhelőbb. A jó emlék/rossz emlék jeleség is ismerős. A "végre megfürödhetek"-et meg ne is mondd... Az lesz a legrosszabb.
Ezt pusztán azért érezheted így, mert a negatív dolgok jobban megragadnak. Amikor végigérsz majd, és leveted a hátizsákod, az első őszinte gondolatod nem az lesz, hogy milyen jó volt az egész, hanem az, hogy végre nem húzza a hátad a súly, megfürödhetsz, és ágyban alhatsz. Aztán két nap múlva a kellemetlenségek elhalványulnak, három nap múlva pedig azon gondolkodsz, hogy legközelebb hogyan csináld. Ha kimész egy húzósabb, 70-90-130 kilométeres teljesítménytúra céljába, kevesen fogják azt mondani őszintén, hogyy ez most milyen jó volt. mert akkor nem jó egy kicsit sem. Akkor lesz jó, amikor az ember már aludt rá egyet :)
Tavaly együtt értem be egy lánnyal a Rockenbauer Emlékúton Zalában teljesítménytúra céljába, több, mint harminc óra gyaloglás után, hőségriadóban. A szervező megkérdezte, hogy első teljesítés? mire mi kórusban válaszoltuk, hogy igen, és utolsó, ő csak megvonta a vállát, és annyit mondott, hogy ilyenkor mind ezt mondjátok.
Nagyobb a hírértéke egy negatív dolognak, ha Güszi leírja, hogy x helyen megivott egy sört, az nem marad meg úgy az emberben, mint amikor azt írja, hogy zárva volt a kocsma :)
füzetek, pecsétek, jelvények...szerintem ne foszd meg magad tőlük, jó dolgok ezek, véleményem szerint a pecsételgetés rituáléja inkább hozzáad a túrához...a "Kéktúra 60" -as jelvény két nap alatt megszerezhető, postán is elküldik ha kell.Ők a kiírók:
