A mult vasárnap ebeéd utan elmentem a templomba. Eppen Lorettoi Litánia volt. Mar eppen azon gondolkodtam mit fogok csinalni, ha vege lesz a litanianak de nem jutott eszembe semmi. Bögyöröfalvi tisztelendö ur többször is ramnezett, de nem mondott semmit. Pedig jo lett volna, ha a sekrestyében megsimogatná kivülröl a lelkemet. Azota sokat gondolkodtam rajta, milyen jo ez a simogatas.
A templom elött Alfonz vart ram. Olyan bizsongást ereztem, hogy majdnem kibicsaklott a lelkem.
A litanian Bögyöröfalvi tisztelendö ur konyorgott hogy jojjon el a Szentlelek, de nem jott el. Alfonz viszont eljött.
-Mar vartalak te nyeszlett pulya. Olyan szepen mondta mintha igaz lenne.
Az igazsag az volt hogy a kocsmaba indult, de megtudta, hogy odabent van a Falu Elso Legenye a fütykössel es Alfonz nem mert bemenni, hátha megint feldagad a képe.
-El akarok veled menni a az alvegre a rekettyésbe.
-Jaj de jo, mondom. meg ugyse lattam rekettyet.
Alfonz vigyorogva mondta, hogy hozott nekem csokoladedrazset es ha nem sokat ellenkezek es azt csinyálom amit parancsol akkor megkapom. Meg azt mondta mast is akar nekem adni, de azt most még nem mutathatja meg, csak ha már nem lát bennünket senki.
Gondoltam biztos olyan piros nyalokát, amit a boltban arulnak, de miert nem lehet megmutatni. Alfonz nagyon szepen udvarolt nekem. Olyanokat mondott, hogy "A róka rágja meg a májadat". Meg hogy "ugy kivanlak, mint abrakot a lo". Finom ember ez az Alfonz. De minek kell a rekettyesbe menni. Marinkanak se ott szokta adni a drazset.
Ekkor megjelent Marinka. Hogy a bánat telepedjen a tekintetére. A szürke lovukat vezette a Szellöt.
Alfonz elkezdett dadogni, hogy majd jövo vasarnap megyunk a rekettyesbe, meg ilyeneket.
-Szervusz Marinka, mondok, Alfonzzal megyunk a rekettyesbe, gyere el velünk te is. Alfonz vett drazset, majd ketten megesszuk es te is megnezheted amit Alfonz mutatni akar.
Erre Alfonz a fejemet szerelmesen egy fához veregette, es mondta, hogy annyi eszem sincs mint Marinka lovanak, es az összes drazset Marinka kapja mert ilyen eszetlen vagyok.
Marinka mondta menjek veluk es sutyiban nekem is ad par szem drazset. Eppen viszi a lovat hágatni, jo lenne ha mindketten elkisernenk.
Alfonz nem mondott olyan szepeket Marinkanak mint nekem. Azt mondta neki, hogy a "Bikát vezesse az anyjára", meghogy a "Fasz csapja tarkón".
Szomoruan mentünk a községi Csödöristállo felé.
A csödörös röhögve fogadott bennunket.
-Mi van Alfonz, sok neked ez a ket lany. De ne busulj mindjart hozom a legjobb csödört, az elintezi öket helyetted.
Mindenki röhögött, csak én nem tudtam, hogy mi a fenét.
Az udvaron volt egy palánk ahoz vezették Marinka lovat, valaggal a palánk felé. Ez a deszkapalánk alacsonyabb volt mint Szellö valaga.
Marinka fogta a kötöféket, Alfonz vigyorgott én meg unatkoztam.
Ekkor a csödörös odavezetett egy másik lovat a palánk másik oldalára. Ennek a lonak a hasárol logott le olyan mint a körzeti polic gumibotja. Csak nem ezt akarja Alfonz kölcsönkérni, hogy megzupálja vele a Falu Elso legényét.
Ekkor a Szello akkorat rugott hátra, hogy csak ugy döngott a palank. Kicsit megijedtem de Alfonz batoritoan csöcsöreszni kezdett.
Ekkor a csödör megtáltosodott és át akarta ugrani a Szellot, de nem sukerült neki es megállt Szello hátán. Szegeny Szellonek ugy rogyadoztak a labai mint Ragyas Kukac Toninak szokott mikor be van rugva.
A gumibot meg elakadt a palánkban. Lehet hogy azért nem tudta átugrani a Szellot. Az is lehet, hogy szálka ment bele, mert szegány állat nagyot nyeritett. Erre a csödöros elkapta a gumibotot és bepasszintotta Szello valagába. Szegeny Szello, mi van ha eppen most jon rá a hasmenés es be van dugaszolva.
Alfonz mesélte, hogy a csödörost ugy is hivják, hogy lóf*sz igazgató, es ez vezetö beosztás.
Külonben rendes ember, nem firkál a falra es nem fingik a nulláslisztbe.
Nem nagyon értettem ezt a sok hülyeséget, de majd jövö vasárnap megkerdezem a Bögyöröfalvi tisztelendö urat. Az mindent tud, nagyon tanult ember.
Mi a fenenek jottem en ide, ahol kinozzak a lovakat. Ez a hulye Alfonz meg csak tapogat meg vigyorog mint rohadt tök a kukoricában.
Azutan mikor a csödör rájott, hogy nem tud átmászni a Szellon, hátrafelé lemászott rola.
Amikor huzta ki a gumibotszerüséget, a Szello hasa egészen behorpadt, akkora vákuumot csinált. Meg olyan cuppanós hangja volt mint amikor a gumicsizmát kihuzzuk a sárbol.
Erre Alfonz kerdezte hogy tetszett e a lobaszás? Mondtam hogy kicsit furcsa mert meg nem lattam ilyent, de nem is tudom mi a fenenek kell ezt csinalni.
Alfonz megsugta, hogy majd mi is csinalunk ilyent a rekettyesben.
-Nekunk nincs lovunk mondom, de majd kölcsönkérem a Szellot.
-Dehogyis te kelekotya, mondta Alfonz, majd en leszen a csödör, azutan majd beteszem neked amim van.
Alfonztol kerdeztem miert kell ehez a rekettyesbe menni? Lehet, hogy ott nincs is ilyen palánk. Biztos a drazset akarja átadni. De miert kell ezzel ennyit tökölödni? Majd odaállok a palankhoz. Kicsit magas, de majd ágaskodok.
Ekkor Alfonz azt kérdezte nem e szokott fájni a fejem? Mert biztos hogy agylágyulasom van. De azt csak a rekettyésben lehet meggyogyitani.
Elköszöntem Marinkátol, mondtam neki hogy nyugodtan hazamehet, mert nincs szükség rá a rekettyésben.
Erre Marinka elkezdte a székely kesergöt hogy miért szülte öt az anyja.
Alfonz megdicsérte Marinkát, hogy milyen igaza van.
Szerencsére Marinka eltünt mint Petöfi a rozsban. En meg végre egyedül maradtam szép szerelmemmel. Mindtam is neki, olyan mintha a menyországba mennénk.
Alfonz megnyugtatott, hogy tenyleg oda megyünk. En azt hittem a rekettyésbe, de nem akartam meghazudtolni, mikor olyan kedveseket mond.
Amikor a rekettye jol eltakart bennunket akkor leültünk a füre. Elötte persze megnéztem nincs e itt kecskedrazsé, mert ha abba ülök akkor Nagyika megpofoz.
Alfonz mondta, hogy feküdjek le és hunyjam be a szememet. Mondtam neki, hogy nem vagyok álmos. De azt igrte, hogy mutat valamit es sehol semmi.
-Mindjart mutatok, itt van a nadrágomban, de te is mutasd meg mi van a szoknyad alatt.
-Ott a bugyim van, mondtam, ma vettem tisztat, mert a Nagyi azt mondta, templomba csak tiszta bugyiban lehet menni.
Alfonz nem akarta elhinni, hogy tiszta ezert felhajtotta a szoknyamat. azt mondta, ami neki van azt csak a bugyi alá lehet betenni. Mutassam meg mi van alatta.
Mondtam, hogy a pisilöm, de miért érdekli, neki is van.
Erre Alfonz letolta a gatyájat es megmutatta mi van benne. Nagyon meglepett. Ez is olyan volt mint a polic gumibotja, csak kisebb. A vége meg olyan szinü volt mint az égnek amikor Gyergyószentmiklós felöl kél a nap.
Azt mondta neki azert van ilyen, hogy betegye az enyémbe. Ennek ez a rendje és modja. De ne sokat obegassak mert akkor nem kapoK drazsét.
Nem ellenkeztem, levetettem a bugyimat. Nekem nincs olyan mint Alfonznak, de ha mar erre kiváncsi nézze azt ami nincs. De nem sokaig nézte, mert mondta hogy rakjam szet a labaimat, mert csak ugy tudja betenni.
En széttettem, aztan Alfonz letérdelt es azt mondta, elöször kicsit fáj amikor belöki, de aztán jön a menyország. Ilyenkor sikitani szoktak.
Lehet hogy mások sikitanak, de Alfonz akkorat orditott, mint a Kormos bika mikor megvadul.
Igaz nem a menyország jött hanem a nagymami, aki a botjával hatalmasakat huzott Alfonz pucér valagára. De honnan tudta, hogy elöször fáj?
Alfonz el akart szaladni, de felbukfencezett, mert letolt gatyával nem lehet szaladni.
Szegénynek nem volt szerencséje, mint kurvának a jámbor élethez. Nagyika iszonyian elverte. Ugy nezett ki a segge mint nemrég az orcája.
Végre sikerült elmenekülnie. Ekkor Nagyika velem kezdett el orditozni.
-Te szégyentelen lotyo, meg ilyeneket mondott, aztan elzavart Bögyöröfalvi tisztelendö urhoz meggyonni a vétkemet.
Ugy mentem a paplak fele mint Krisztus Urunk a Golgotán. Jézus legalább a kinzás utan a menyországba került, nem ugy mint én. Ugy volt hogy oda kerülok de féluton jött a Nagyi es kivalagászta Alfozot, aki jot akart.
Az a hülye Marinka árult el bennünket.
Bögyöröfalvi tisztelendö ur szigoruan kikérdezett és mondta hogy ha nem engedelmeskedek az ö parancsának akkor a pokolba kerülök, mert ö kepviseli az Urat.
Nagyon megijedtem es igertem, hogy engedelmes leszek az egyháznak.
Rámparancsolt, mutassam meg mit csináltunk.De nem kell a földre feküdnöm az ágyon is megmutathatom.
Hogy aztán mi történt azt most nem árulhatom el a néniknek, es a bácsiknak mert a gyónasi titok kötelez. Majd ha a tiszteletes ur belém veri, de nem azt amit ti vártok, hanem a Hitet, Remenyt és szeretetet.
