"Elmellőztünk egy ideiglenes tavacskát, mely még fagyosnak tűnt (nem mentem volna rá)"
Erről van szó:
Jesper Olsennel észrevételeztük, hogy a Cs500 régi kódjai helyenként megváltoztak, azaz a kitűzött laminált lapon (már ahol volt) más lehet a kód (de nem feltétlenül). Az is furcsa volt, hogy miért épp ott vannak a kódok, ahol.
Persze mint kiderült, a Hármashatár-hegyet és a Kerek-Bükköt nagyon régen érintette a Kéktúra, csak aztán elvitték innen. Talán éppen a benőtt utak miatt. De a kód ittmaradt.
Mindenesetre megnéztem a régi kéktúra füzetemet (kiadási dátumot nem találtam benne), abban még ez az útvonal szerepel, illetve berajzoltam magamnak az újat, amerre akkor ment, mikor arra jártam.
Akkor még nem szám-kódok voltak, hanem matricicák. Be is ragasztottam anno néhányat a füzetbe igazolásként, íme:
Hetet egy csapásra úttalan csapásokon (is) a Cserhát 500-asok nyomában
Öt év szünet után, Nagypapi Naszályos túrabeszámolóján (38548) felbuzdulva tértem vissza hűtlenül elhagyott mozgalmam, a Cserhát 500-as csúcsai folytatásához. Január elejétől zajlottak az időpont-egyeztetések, végül március 3-ára esett a választásunk. Sajnos más nem érdeklődött e népi kezdeményezés iránt (lehet, hogy valamit sejtettek?).
Kilenc évvel ezelőtt (nyáron!) már próbálkoztam a Garáb és Nagybárkány közti szakasz közelében lévő pontok (kódok) begyűjtésével, most azonban Nagypapiék társaságában biztosra akartam menni, így örültem, amikor megtudtam, hogy GPS-t is viszünk.
Nagypapival és Kispapival Veresegyház vasútállomásán találkoztunk, onnan autóval elég hamar megérkeztünk a kedves, csendes kis cserháti faluba, Garábra annak ellenére, hogy az odavezető utak egy része minősíthetetlen állapotban van (szerencsére megúsztuk a tengelytörést). Néhol viszont meglepően jó állapotú, frissen aszfaltozott szakaszok javították az összbenyomást. Útközben mozgalmi témákról beszélgettünk.
Némi öltözködést, szerelvény-igazitást követően (kamáslik felvétele) nekiindultunk a Garábi-nyereg felé vezető kék négyzet jelzésen, természetesen felfelé. Először meglepő módon- egy betonozott úton haladhattunk, de ennek gyorsan vége szakadt és máris ízelítőt kaptunk a ma még ránk váró talajviszonyokból (süppedős sártól a havas-csúszós szakaszig). Elérve a nagy kék országutat, balra tértünk és Nagybárkány irányában haladtunk tovább. Az első négy kódot nagyon simán begyűjtöttük, a második Varjú-bérc és a Köves-bérc között is sikerült átnavigálni úgy, hogy nem tértünk vissza az OKT ösvényére (persze itt már előkerült a GPS). Számomra meglepő volt, hogy a kilenc évvel ezelőtti, kék színnel a fákra festett kódok mellett (vagy helyett) precíz kis laminált lapokon újabbakat olvashattunk le.
Újfent visszatértünk a kékre egy rövid szakasz erejéig, majd megkezdtük a három mumusnak tartott csúcs megközelítését. Errefelé nagyon sok régi kék jelet láttunk (megemlékeztünk Hobo-bobo-ról, reméljük jókat csuklott), de az ortodox útvonalkövetést a növényzet nem tette lehetővé. Így aztán egy gerincnek tűnő szakasz oldalában haladva értük el a Kerek-Bükk csúcsát. Innen némi kilátásunk nyílt déli irányba. Rövid tanácskozás után folytattuk utunkat a Hármashatár-hegy felé, amit egyre nehezebbé tett a 10-15 cm olvadóban lévő hó. Elmellőztünk egy ideiglenes tavacskát, mely még fagyosnak tűnt (nem mentem volna rá), majd egy állandónak tűnő bozótos kényszerített némi kitérőre, ezután azonban már nyugtázhattuk a mai hatodik találatot. Innen a térkép alapján gyerekjátéknak tűnt a Nyerges-tetőn lévő kód begyűjtése, hiszen még út is vezet oda A valóságban nehezen követtük a nyomvonalat, ráadásul latyakos-saras szigetek oldották a havas menetelés egyhangúságát. Az idősebb korosztály cipői eddigre már megadták magukat, egyre kellemesebb lábvízben tocsogtunk. A célpontot így is elértük, ennek örömére ettünk-ittunk.
Most már csak vissza kellett jutni Garábra. Ehhez visszaereszkedtünk az aktuális kéktúra útvonalára. A völgyben a tavasz jeleként kiszélesedő vízmosás és a turistautat félig birtokba vevő patak, valamint sok sár fogadott bennünket. Bónuszként ismét vissza kellett kapaszkodnunk 500 méter közelébe. Hamarosan egy jelzetlen ösvényre tértünk, melyen elég könnyen elértünk Garáb közelébe (már látszott 1-2 háztető, a templom). Addig azonban a felázott szántóföldön még várt ránk egy kis finomság. Cipőink talpa megvastagodott, súlya 3-4 kg-ra nőtt, így caplattunk vidáman a falu felé. Autóba szállás előtt próbáltuk megtisztítani felszerelésünket (ekkor már régen tudtam, hogy mégis csak kellett volna egy váltócipő).
Hazafelé egy másik útvonalon mentünk, sok szép kis cserháti falun keresztül (és néhányszor megint szörnyű minőségű utakon), Herencsényben szomjunkat oltottuk egy kocsmában, több oldalról is megnézhettük a szandai várhegyet, Becskén pedig még sorstársakat is láttunk (kamáslis túrázók a kéken). Háromnegyed 5-re értünk vissza Veresegyházra, innen már csak haza kellett vonatoznom.
Ezúton is köszönöm a túrát és a kódok begyűjtésének lehetőségét Nagypapiéknak! Remélem, hogy még máskor is lesz lehetőségünk együtt túrázni, akár a topik más tagjaival együtt is.
"Az számít, hogy a természet befogad, hogy nem kérdezi tőled vidám vagy-e, vagy megkeseredett, körbeölel, megnyugtat és otthont ad a maga csodálatos, kemény de igazságos világában."
ritkán olvasok ennyire tömören és végtelenül pontosan megfogalmazott gondolatokat a természetjárás szépségéről.
Nekem már megvan a hörpölin által ajánlott A Kék, Túranapló kezdő kalandoroknak 2008-2010. Azt kell mondjam elég jó, pedig az ára azért..hmm.. elgondolkodtatott... De kedvet kaptam újra a túrázáshoz miatta :) (pedig még csak a 60.oldalnál járok, a java csak most jön igazán)
Viszont én is láttam, hogy a bookline-on már 11ezer..., nem is értem miért, de a kiadónál 6900 Ft, én is ennyiért vettem. Csak keresgelnem kellett a kiadó webshopjában, mert a google nem adta ki elsőre,hanem csak a booklinet. Mindenestre itt megatláltam, úgyh akit érdekel, annak innen célszerű rendelnie:
"Valamiért ilyen okokból nekem is többet adott mondjuk a Csóványos, a NHH, a Nagy-Milic, vagy akár a Karancs is mert nem tud minden hülye felmenni rá autóval, ezekért még küzdeni kell!"
A Nagy-Hideg-heggyel most egy kicsit luftut rúgtál, mert oda fel lehet menni a turistaház síbuszával:
Na és akkor most, hogy utólag megtudtad, hogy a kocaturisták és a sízők, valamint minden pörsenéses arcú gizda kölök fel tud menni oda gépesítve, úgy érzed-e, hogy csökkent az élmény, amit a NHH megmászása és az onnan nyíló kilátás jelentett a számodra? Ugye, hogy nem!
Én is csatlakozom Visztulához, mert nála vagyon az igazság: még egy kocsma sem tud elértéktelenedni - pontosabban egy kocsmához köthető élmény. Hadd mondjak erre egy példát.
2010 tavaszán, amikor az utolsó túrát jártam a DDK-n Nádasdtól Írott-kőig, akkor a második nap késő délutánján érkeztem meg Oladra. 35 km-rel a lábamban nem volt már kedvem elballagni pecsételni a Szomjoltó büfébe, ezért a kilátóhoz vezető kurfnit levágva egyből a szállásomra mentem. Másnap reggel megtettem a vargabetűt, de akkor viszont zárva volt a lebuj, ezért továbbindultam Írott-kő felé és befejeztem a DDK-t. Viszont hiányzott az igazoló füzetemből az oladi pecsét! A túra végén visszautaztam a szállásomra (volt még egyéb programom is a DDK befejése után), és este már átöltözve, tréningruhában, papucsban ballagtam át a büfébe. Nem tudom jártál-e már ott, hát erőteljesen egy késdobálóra hasonlított a kinézete kívül-belül, meg a törzsközönsége is! Nem vagyok egy ijedős fajta, de nem akartam háttal leülni a főerőknek, ezért bevonultam a Borsodimmal az egyszem szabad sarokasztalhoz, mivel onnan szemmel tarthattam az egész csehót! :-)
Szóval ordas egy hely volt, de nem érzem, hogy akár egy hajszálnyit is csökkent volna emiatt az az élmény, amit a DDK befejezése jelentett a számomra. Mert az élmény nem helyfüggő!
Olvasgatom az "Országos Kéktúra és akik végigjárták" című könyvet, jól összefoglalja a kéktúra születését és változásait az elmúlt hat évtized során, egy kicsit száraznak tűnhet, mert sok az adat benne, de azért ezzel együtt is érdekes olvasmány, főleg a régi túraleírások. Ami már az elején feltűnt az az hogy Dr Vízkelety László úr a "Kéktúra mozgalom megindításához és megszervezéséhez" egy fényképpályázat mellett éppen abból a könyből merített ötletet ami nekem is megvan, a Turisták Lapja jubileumi 1938-as összes száma egybekötve bőrkötésben.Eddig is sejtettem hogy értékes kötet ez, de azt nem hogy tulajdonképpen a mozgalom ennek köszönheti a létrejöttét! :-O Másik könyv: Ha be akarja szerezni valaki a HEV által ajánlott és Hörpölin által nagyon dícsért "A Kék" című kötetet akkor lehet hogy sietnie kell? Megrendeltem a kiadótól, itt a legkedvezőbb az ára, viszont a Bookline-on már csak 11 600 ft-ért lehet megkapni, talán azért mert jól fogy és nincsen olyan sok belőle? Az áremelésből csak erre tudok gondolni.Alexandrában, Libriben nem lehetett kapni, rendelni sem.
Értem mire gondol asciimo, és valószínűleg Te is.Mikor megmászod kemény munkával, izzadtsággal a Kékest (vagy bármely másik magaslatot) akkor neked valóban meg kellett dolgoznod érte és tudod mit jelent ez, úgy is tekintesz a hegyre. Viszont van abban valami lélekromboló hogy a "17 eves pörsenéses arcu gizda gyerekek felmennek oda autoval" és lám ugyanott vannak mint te, és még akár lekicsinylően is néznek körül, hogy mi ebben az olyan nagy szám, ennyi az egész? És így soha nem is fogják valós értékén kezelni, mert nekik ez 10-15 perc volt kocsival. Ha így vesszük nem is nagy szám a Kékestető.
Valamiért ilyen okokból nekem is többet adott mondjuk a Csóványos, a NHH, a Nagy-Milic, vagy akár a Karancs is mert nem tud minden hülye felmenni rá autóval, ezekért még küzdeni kell! :-)
2700 és 2300mAh nimh GP-k voltak. A többi, amit írsz, megvan (háttérvilágítás, takarékos üzemmód). Az akkuk nem újak (1-2 évesek lassan), de ugyanezeket használom a fényképezőben is, valamiért ott még bírják.
Gyanakszom még a térképrajzolásra, mert az a "legtöbb" állásban volt, most visszatettem normálra, a legközelebbi túrán majd úgy tesztelem a dolgot.
Az egyik kerékpáros kollegával beszéltem erről, ő azt mondja, a GP neki is ezt csinálja a Dakota 20-ban, ő is azt javasolta, hogy próbáljak másik típust. Eddig azt hittem, hogy a GP egy nagyon jó cucc... :)
Azzal a GPS-el vagy az akkuval valami nincs rendben , simán kellene bírni minimum egy teljes túranapot de inkább másfelet.
Háttérvilágítást mindenképpen ki kell kapcsolni. Takarékos üzemmódra állítani, ha van neki olyan. Akku típust ha lehet állítani akkor NiMh-ra kell tenni akkor is ha nem olyan van benne.
Ajánlott akku tipus:
SANYO ENELOOP 2500 mAh
Maha Powerex Imedion 2400mAh.
Ha mást választanál akkor is 2000 mAh felett legyen.
4-5 lemerítés újratöltés utn kerül a csúcsra, addig kevesebbet bír, bár ez mindre igaz.
Pár évvel ezelőtt volt szerencsém 2 napot a Nagyszállóban tölteni, akkor még keresetem is volt, na és nyugdíjam is. Feleségemnek szintén.
Mivel a domboldal, melyen az épület áll, a Kékes felé lejt, csodás panoráma tárul a pihenő szállóvendég elé. A lábainál a 700-as csúcs, melyen egykor a kilátó állt.
Mögötte a Kékes, jobbra a Csór-réti víztározó. "Mindez benne van az árban".
Ha valaki arra jár, javaslom, kérje meg a recepciósokat, biztosan beengedik egy kis nézelődésre.
Van napijegy is, ezzel igénybe vehető a wellness, na és a panoráma is, a szauna ui. a szabadban van.
Nem tudom, milyen lesz a panoráma a kilátóból, de nekem szimpatikusabb a szilárd talaj, na és a természetes kilátó.
teljesen félreértetted, nem nekem öngól, hanem annak, aki ajánlotta az oldalad:) Hiszen pont azokról a dolgokról is írsz, amiket én is jeleztem. Végigolvastam a leírásod, nagyon jó, nagyon tetszik, és igen, eddigi olvasmányim közül én is úgy érzem, hogy te állsz hozzám meglátásokban a legközelebb.
Én azért akarom egyben, mert most ez lenne az élmény. Darabokban már szinte mindenhol voltam, ahol a kék is megy. Most a lényeg a 45 napos túrán van.
Miért lenne udvariatlanság, hogy elfutottál mellettük? Talán hangosan számoltál közben?? Mert az talán egy csipetnyit udvariatlan lehetett, hogy valakire az 1299-es számot olvastad rá a Kakukk előtt! Bár ha énrám bökve tetted volna ezt, én azon is csak derültem volna egy jót. :-)
De fejezzük inkább be, mert ez az eszmecsere inkább a kinizsis topikba való lenne! :-D
Azért úgy csendben megjegyzem, hogy abból a négyszáz-valahány millióból az ilyenek pótlását, felújítását is meg lehetne oldani. Pedig abszolút a Kéktúrához köthető. Írt a cikk valami szabályozásról, de furcsa, hogy a Badacsony tetején nem gond új kilátót építeni, itt meg igen.
Egyszer indultam mögöttük, rajt utan fel oraval. De aztan Dorogon valamiert elöl voltam. azt hiszem Kesztölcig 1300 embert számoltam meg. Aztan elmondta valaki, hogy ez nagy udvariatlansag.
Úgy érzed öngól számodra ez a lap, ahogyan írtad? Hidd el, nem így van! Egy-egy kiragadott rész nem fedi az egész valóságot.
Olvasd végig, és érezni fogod, hogy ezek nem számítanak. Ahogyan az sem, hogy fáj a lábad, az sem, hogy vízhólyagos a talpad, ahogyan az sem, hogy nem sikerül a bélyegzés, megugat egy kutya stb. Ami számít az az, hogy a természet részévé válhatsz arra a néhány napra. Az számít, hogy a természet befogad, hogy nem kérdezi tőled vidám vagy-e, vagy megkeseredett, körbeölel, megnyugtat és otthont ad a maga csodálatos, kemény de igazságos világában.
Kicsit rokon lelkek vagyunk, talán valamit megértek a világodból. Ha téged nem érdekel a bélyegzés, hát ne bélyegezz, kerüld el a kutyákat, az embereket, de hidd el ez is része a kalandnak. Ha mindent kihagysz, mi marad? A túra így kerek! Én sem a kitűzőért gyalogolok, bélyegzek, de ha adják átveszem és büszke vagyok rá. Ennyivel tartozom az alapítóknak, és megdolgoztam érte. Én is szeretek egyedül túrázni, magányos farkasként jellemezném magam, de nem vetek el magamtól semmit, ami tiszta, igaz és szép. Azért meg különösen nem, mert vannak akik csalók, hamisak és hazugok. Magadhoz mérd magad, ne mások világához!
Sikeres jó utat, bár addig még biztosan olvasok rólad!
ui.: Én nem járnám végig egybe a kéket, mert túl sok élményt ad egyszerre. Nem győzném érzelmileg feldolgozni.
a Karancson (utóbbi webcam, mi vagyunk rajta)