A Lukács írása szerint való Szent Evangéliom » 17. fejezetÉs miként a Noé napjaiban lett, úgy lesz az ember Fiának napjaiban is.
27
Ettek, ittak, házasodtak, férjhezmentek mindama napig, amelyen Noé a bárkába beméne, és eljöve az özönvíz, és mindeneket elveszte.
28
Hasonlóképpen mint a Lót napjaiban is lett; ettek, ittak, vettek, adtak, ültettek, építettek;
29
De amely napon kiment Lót Sodomából, tűz és kénkő esett az égből, és mindenkit elvesztett:
30
Ezenképpen lesz azon a napon, melyen az embernek Fia megjelenik.
De én fogalmaztam félreérthetően. A harmadik út egy sokkal sötétebb, és valóban a Sodoma napjaihoz vezet egyenesen, azaz az utolsó időhöz. Ebben pedig nekünk nem marad más, mint hűek maradni Jézushoz, és a végletekig is követni őt...
Ám - mivel hogy nem ismerhetjük sem a napot, sem az órát, sa történelemben számos ilyen eset megtörtént (a legismertebb a Római Birodalom) - az nem garantált, hogy éppen a mostani lesz az, noha a jelek sok szempontból árulkodóak.
Ellenben az emberiség egy különleges küszöb előtt áll. Mint ahogy a nukleáris fegyverek elterjedésével belátta, hogy azzal soha, semmilyen körülmények között nem lehet nyerni, hanem csak a saját pusztulásunkat elősegíteni (bár erre ma is van esély), így a szexuialitás és a többi liberális "vívmány" tudományos diagnózisával a kézben itt is egy olyan újszerű utat választhat, ami nem sodor az elmúlt korok szokásváltásainak kérlelhetetlen monotóniájába.
Ha még időben észbekapunk (s ez már csak néhány év), akkor a tudomány alátámasztásával alakíthatunk ki olyan teljesen logikus szabályrendszert, amely tartósan ésszerű keretek között tartja a szexualitást, megtartva annak örömszerzési megítélését (sőt azt, hogy az a házasságon belül elengedhetetlenül fontos összetartó erő), és mindenféle dogmatikus és tiltásjellegű színezetet kikerülve mindenki számára érthetővé teszi bizonyos korlátok törvényszerű szükségességét.
Ha ezt nem tudjuk civilizált ésszel megvalósítani, akkor ez már a hanyatlás komoly jele, és megérdemli ez a kor is, hogy a belőle nyomokban megmaradó forrásokból a jövő kihalászhassa egy újabb felemelkedés és hanyatlás töredékes történetét. S ekkor a féltett gyermekeink és unokáink megint egy elnyomottnak érzett korban szenvednek majd, és ahogy ma mi sem értjük, régen ez a visszaváltás hogyan zajlott le, ők sem fogják tudni, mert beleszületnek, s a források - régen könyvégetések által - ma ki tudja milyen rombolások nyomán tünnek el a múlt süllyesztőjében.
Mert ez egy világbotrány, és kb. 20 év múlva az indulatok elsöprő erővel, és igen nagy terülten jelentkeznek.
(van egy harmadik út is, és az valóban egy Jézusi jövendölési irány)
De ez még mind semmi. Másik oldalról a tudomány az utóbbi 10 évben a szexualitással kapcsolatos hormonhatások felfedezésével ennek a folyamatnak (s az ember monogám voltának) a biokémiai hátterét alapozta meg. Ebben világosan kitűnik, hogy miként működik kiváló módon a szigorúan monogám házasság, illetve a szexuális szabadság elterjedésével a népesség tagjai hogyan válnak visszafordíthatatlanul házasságra alkalmatlanná, és ezzel összefüggésben a társadalom számára elegendő utód létrehozására képtelenné.
Ezért hasonlította Jézus az utolsó időt Sodoma napjaihoz.
"A tudomány megfigyelése alátámasztja az előre megjövendölt eseményeket"
Egyrészt antropológiai megfigyelések, és elemzések alátámasztják azt, hogy vannak olyan tendenciák, jelenségek amik minden alkalommal ugyanúgy zajlanak le, és a jövendölések is erről szólnak. Mintha a jövendölő már birtokában lenne ilyen elemzéseknek, noha ő csupán a saját történelmi hagyományaiból meríti ezeket.
Ha mi is elővesszük J. D. Unwin - Sex and Culture művét, mint ahogy 80 év múltán most újra felfedezik ezt az alig ismert etológusnak a terjedelmes elemzését, akkor csak ámulhatunk azon, milyen egybeeséseket tapasztalhatunk a szexuális forradalom kitörése óta a műben leírtakkal. Mintha igazolásképpen valakik azon fáradoztak volna, hogy egy egész társadalmon - sőt társadalmak sokaságán - kísérletet végezzenek azon célból, hogy bebizonyítsák az elemzésben foglaltak igaz voltát (vagy az ellenkezőjét szerették volna, de pórul jártak).
Maga a szerző is kétkedve fogott a munkájába, amelyet S. Freud egy elméletére (szublimáció) alapozott, s őmaga is kiváncsi volt, hogy valóban van-e összefüggés a szexualitás korlátozása, ill. a kultúra fejlettsége között.
A munka eredménye őt is annyira meglepte, hogy úgy fogalmazott: ha tudta volna mik lesznek a következtetései, és ennek eredményeképpen miként kell megváltoztatnia a véleményét, akkor lehet, hogy bele sem fogott volna a kutatásba.
Mindenesetre az átfogó elemzése 80 olyan társadalmat talált, amiben ha voltak is szexuális korlátozások, de szigorú monogámia sohasem. S ezekben a kultúra egy bizonyos szinten leállt, s nem fejlődött tovább. Ellenben 16 olyan társadalomban, ahol szigorú monogámia lett valamikor korlátozásként bevezetve (házasság előtt nincs szex, s házasság alatt csak a házastárssal, s a vétkezést szigorúan szankcionálták), akkor azok kivétel nélkül(!) mind kultúrális fejlődésnek indultak. Ám ezt a monogámiát nehéz fenntartani, mivel elnyomásként élik meg az enberek, és küzdenek ellene. Következetesen bekövetkezett erre tehát a normák lazítása, amelyet szintén következetesen - bár hosszú folyamat eredményeképpen - a kultúra hanyatlása, elnéptelenedése kísért.
De ez még mind semmi. Másik oldalról a tudomány az utóbbi 10 évben a szexualitással kapcsolatos hormonhatások felfedezésével ennek a folyamatnak (s az ember monogám voltának) a biokémiai hátterét alapozta meg. Ebben világosan kitűnik, hogy miként működik kiváló módon a szigorúan monogám házasság, illetve a szexuális szabadság elterjedésével a népesség tagjai hogyan válnak visszafordíthatatlanul házasságra alkalmatlanná, és ezzel összefüggésben a társadalom számára elegendő utód létrehozására képtelenné.
A szex (sajnos!) nem csak két ember ügye, nem csupán egy örömszerző aktus mindenféle mellékhatások nélkül, hanem komoly nyomokat hagy az emberben, s ezeknek a nyomoknak a hatásai társadalmilag összegződve annak erodálódást okozza. Fájdalmas és szomorú ezt hallani, pláne elfogadni akkor amikor gyakorlatilag mindenki ezzel ellentétes véleményen van.
Semmi különös. Volt már ilyen számos a történelemben.
Csakhogy most világméretű lesz.
A világ népessége rohamosan növekszik. Ezt tudjuk.
A "fejlett nyugat" területein - azaz a civilizált világban, amit mi így nevezünk - a népeség rohamosan fogy. Ezt kevesen tudják, s a legtöbben csak vállukat vonogatják.
A következmény - miközben az emberi életkor határa is tolódik kifelé - az, hogy sokkal több idős, munkaképtelen ember lesz mint azok akik dolgoznak, és munkájukkal, adójukkal kiszolgálják, eltartják őket.
Ezt nevezik demográfiai katasztrófának. Egyre több - agyonhallgatott, hírekben beszámolatlan - konferencia foglakozik ezzel. Már ma is nagyon késő tenni valamit, de lehetne. Ehhez képest az Apofisz földbecsapódása egy gyors, alig fájdalmas pusztulás lenne (2029.04.13. péntek). Ami kb 15-20 év múlva jön, az nagyon hosszú agónia lesz. Egy világméretű kultúra hanyatlása, és összeomlása. Persze a föld más területein csak szaporodnak tovább. Övék lesz az egész világ...
És minek a következménye mindez?
Azt a topiknyító kérdésre adott válasz mondja ki!
S erre ma már tudományos érvek vannak, nem pedig holmi próféciák...
A Máté írása szerint való Szent Evangéliom » 24. fejezetAmiképpen pedig a Noé napjaiban vala, akképpen lesz az ember Fiának eljövetele is.38Mert amiképpen az özönvíz előtt való napokban esznek és isznak vala, házasodnak és férjhez mennek vala, mind ama napig, amelyen Noé a bárkába méne.39És nem vesznek vala észre semmit, mígnem eljöve az özönvíz és mindnyájukat elragadá: akképpen lesz az ember Fiának eljövetele is.
Péter Apostolnak közönséges második levele » 2. fejezetÉs ha a régi világnak sem kedvezett, de Nóét az igazság hirdetőjét, nyolcad magával megőrizte, özönvízzel borítván el az istentelenek világát;6És ha Sodoma és Gomora városait elhamvasztotta, végromlásra kárhoztatta, például tévén azokra nézve, akik istentelenkedni fognak;7És ha megszabadította az igaz Lótot, aki az istenteleneknek fajtalanságban való forgolódása miatt elfáradt;
