Írok majd részletesebben is a túráról, de kezdjük a legfontosabbal.
A mellékelt térkép-részlet azt a környéket mutatja, mely eddig sem volt problémamentes, de pár éve, hogy a vasúti közlekedés gyakorlatilag lehetetlen, még problematikusabb a nagyon hosszú szakasz, Szajki-tavak és Kisvásárhely között.
Az útviszonyokról azt érdemes tudni, hogy a kb. 2 kilométer (1 953 méter) gyakorlatilag járhatatlan.
Készítek majd részletes DEMO-t is a dokumentálás érdekében, de aki a pecsételés után elindul Kisvásárhely felé, az készüljön fel arra, hogy vagy a sárban tapickol, vagy az út szélén próbálkozik, dacolva a csemetékkel. Még most csak-csak, de a faágak nyomai maradandóak.
Pontosabban van 321 méter, mely jól járható (É-D irányú nyiladék), de utána még rosszabb.
Az aszfaltos szakasz jól járható:-))
Én azt a megoldást választottam, hogy előző alkalommal Gógánfa felől indulva értem el az É-D irányú szekérutat, most eddig mentem, innen Dabronc felé, onnan tudtam ui. hazaérni.
Kár, hogy elvitte a víz a hidacskát, viszont azt csak most néztem a beírásod nyomán a tuhun, hogy végre megszűnt a Ják és Nárai közötti hosszú aszfalttaposás! :-) -like-
"Hörpölin, rá lehetne beszélni Zsófiát, hogy ha elkészül a munkájával, esetleg hozzáférhetővé tegye? Már úgy értem, nemcsak az intézménye könyvtárában."
Ez leginkább az MTSZ-nek lenne hasznos. Nem is tudom, de mintha ez már a negyedik felmérés lenne az utóbbi években, amikben megkérdezték a véleményünket a kéktúrázással kapcsolatban. Nem tudom, megoldható lenne-e, de majd a jövő héten felvetem a központban, hogy abban az esetben, ha a felsőoktatási intézmény és a készítője is beleegyezik, akkor a diplomamunkából egy példányt kaphatna a szövetség is. És akkor bármilyen döntéshozatalhoz felhasználható lenne ez a pár munka, mint a mezei, "egyégsugarú" kéktúrázó véleménye. És ha sok turista jelöli majd be, hogy 30.000 HUF felett költ egy túrán piára, akkor nyilvánvaló lesz, hogy a kocsmákat kell majd fejleszteni... :-D
Egyébként az MTSZ megint költözik, szóval, aki eddig nem jegyezte meg a központ Thököly úti új címét, az ne is tegye már... :-/
Egy fiatal hölgy keresett meg, hogy a szakdolgozata készítéséhez, ami a kéktúrásról szól, minél több túrázó töltse ki a kérdőívét:
"Kedves Túrázó!
Szakdolgozatomban a magyarországi tematikus utakról írok, azokon belül is a Kéktúráról. Szándékomban áll felmérni, hogy a lakosság milyen mértékben túrázik, hallott-e már különböző országos és nemzetközi utakról és milyen szálláshelyeket választ egy esetleges több napos túra alkalmával.
A kérdőív kitöltése névtelenül zajlik.A dolgozatomban csak összesítve mutatom be az adatokat, így az egyéni információk sehol sem azonosíthatóak.
A kérdőív kitöltése körülbelül 5-10 percet vesz igénybe.
Az lehet hogy a bableveshez jár, de én szlovák tócsnit ettem :-)
Majd teszek fel képeket is, csak egyelőre nem volt időm "leamortizálni" őket hogy a zindex felengedje :-)
A kék kereszt viszont kék négyzet, bár Garábon mindkét jel kinnt van, de később csak a négyzet van felfestve, és csak a kéket elérve jelenik meg a kék kereszt, ami levezet Mátraszőlősre. Ez a vidék is azok közé tartozik, ahol nyugdíjas koromban szívesen eléldegélnék...Talán erre még elég is lenne majd a nyugdíjam.
Pedig az a bélyegző "jár" a nyolcféle bableves valamelyikéhez!:)
Mikor ezt a részt jártuk a fiammal akkor mi is Garábon szakítottuk meg a túrát, Hollókő-Garáb Garáb-M.verebély szakaszolással, egyben túl hosszú lett volna. Értünk is autóval jöttek, mert buszjárat az nem nagyon van errefelé.Viszont a Cserhát egyik legszebb fekvésű, és talán legcsendesebb üdülőfaluja ez, és a kék +-en nincs is messze a kéktúra útvonalától.
Peterbecske
Ha még hozzáteszem hogy egy kedves úriember -ha jól emlékszem egy Skodával- átszállított reggel minket a túránk kezdőpontjára Cserhátsurányba akkor lesz teljes a családi összkép. Kicsi a világ! :-)
Ez a hétvége tényleg a nógrádi túrázásoknak kedvezett, az időjárás bár télies volt, de nem olyan durva, mint máshol az országban. Utolsó pillanatban, szombat reggel próbáltam logisztikát és szállást találni arrafelé, a lehető legkevesebb tömegközlekedéssel, mert sajnos arról nem híres ez az országrész :-( Garáb lett volna az ideális szálláshely, de a neten fellelt szállások közül egy sem volt okés, az egyik néni már eladta, a másik telefonszámon előfizető nem kapcsolható, a harmadikon a bácsika leszögezi hogy nem jön ki Salgótarjánból befűteni, de azért az összes valós és vélt sérelmét megpróbálja megosztani velem, majd még visszahív hogy honnan szereztem meg a számát. Aztán a Bableves csárda oldalán szálláslehetőséget is találtam, igaz Felsőtoldon, de kicsikartam egy ígéretet a tulajtól, hogy ha szükséges átjön értünk Garábra. Ezek után jókora késéssel indultunk, de a gázpedálra történő erős behatás következtében még várnunk is kellett Pásztón a vonatra, amivel Mátraverebélyre mentünk. A körtefánál másodszorra sikerült egész tűrhető lenyomatot produkálni a fémbélyegzővel, de azért betértünk az első kocsmába is, a szokásos "fertőtlenítőért". A kocsmáros előzékenyen már nyújtotta is a bélyegzőt, de mi csak unicumot kértünk. Mikor végre elindultunk, megállt bennem az ütő: rájöttem hogy párom öltözködése nem épp a cigánysorra való. Bakancs, fekete kamásli, fekete nadrág, fekete pulóver Nagymagyarország térképpel, fekete téli baseball-sapka. Csak enyhén tűnt gárdistának...Ennek ellenére semmi atrocitás, még egy ferde pillantás sem ért minket, két gyerek kérdezte meg mindössze hogy hova megyünk. Az utcákon szabadon szaladgáló kutyák, de azok sem foglalkoztak velünk.
Nagy keservesen felcaplattunk a Verebély feletti hegyre, a szűk kis ösvény néhol patakká alakult, sokszor a bot mentett csak meg a visszacsúszástól. Fenn viszont hó, majd vissza a völgybe sarazni...A patak gázlójánál megtaláltuk egy túrabot alsó részét, ha olvassa a topikot a tulajdonos, visszakaphatja :-) Sámsonházán a padoknál ettünk pár falatot, de ülni hideg volt, ezért hamar továbbindultunk Nagybárkányba. 3 óra előtt 10 perccel értünk oda a pecsételőhelyre, ahol épp a teraszrészt takarította egy néni, akitől elkértük a pecsétet. Aztán innen már csak menni kellett...Javarészt felfelé, hol sárban, a magasabb részeken 15-20 cm-es hóban. Egy nagy szarvascsapat is átvágott előttünk, de ezen kívül elég monoton volt az út. A legnehezebb az volt, mikor a nyiladékhoz értünk, ahol a távvezetékek lemennek Garáb felé, mi pedig újra nekiálltunk csúcsot mászni. Erős szürkületben értünk a rádiótoronyhoz, le a faluba pedig már sötétben. Én mentem elől, párom saját bevallása szerint már minden felmenőmet elszidta a hátam mögött, hogy rávettem erre :-) Szerencsére a csárda tulajdonosa betartotta ígéretét és értünk jött Garábra, ráadásul pénzt sem fogadott el érte. Pont 20 km-nél jártunk, arra a napra elég is volt. Rendeltünk még a csárdából két adag babgulyást, a jól befűtött szobánkban nem hiányzott sem az internet sem a tévé...
Másnap kipihenten már csak 12 km-t gyalogoltunk, Felsőtoldról át Garábra, a kék négyzeten vissza a kékre és a kéken a csárdáig. Garábon csatlakozott hozzánk a túravezetőnk: egy foxi keverék személyében. Előttünk ment egész úton, a kereszteződésekben lefeküdt, megvárta merre indulunk. Ha megálltunk, és nem ropogott a hó a lábunk alatt, akkor visszarohant megnézni, mi van velünk. Jól táplált kutyus volt, a tőlünk kapott zsemlét is elásta, csak hobbiból túrázott velünk :-) Sajnos a buszmegállóban el kellett búcsúznunk tőle, reméljük másnak is lesz hozzá szerencséje. Összeségében jól sikerült két nap lett, a nehézségeket úgyis elfelejtjük és csak a szép részek maradnak meg belőle. Ja, és a csárdában majdnem elfelejtettem bélyegezni...
Mi meg éppen itt aludtunk egyet még 2009-ben -ha ugyanerről a fagyizóról van szó.Ja, és itt is bélyegeztünk egy tökéletes minőségű MTSz-es pecséttel, amiről kevesen tudták hogy itt a fagyizóban is fellelhető.(Mi sem, csak vendéglátónk Kati néni mondta hogy van neki is)
A többi kéktúrázó nevében nem szólhatok, de számomra rendkívül rokonszenves ez a hozzáállás. Úgyhogy köszönöm, és ha arra járunk - amire jó esély mutatkozik a közeli jövőben -, akkor mindenképp betérünk Hozzátok!
Péter vagyok a Becskei fagyizóból! Nagyon nagy öröm volt számomra ez a hétvége. A híradások arról szóltak, hogy autóban rekedt emberek családok stb. kaotikus állapotok az Országban, de a Túrázókat semmi sem fogta vissza. A hétvége folyamán még nem volt nyitva kicsiny kis üzletünk. Természetesen a bélyegzés miatt kinyitottam és igyekeztem mindenkit megvendégelni egy csésze teával vagy fagylalttal. Annyira jó volt látni ahogy a hidegtől kipirult, combig sáros mosolygós emberek jó kedvvel kissé fáradtan megpihentek nálunk. Sokan tudjátok hogy ezek a pici települések egyre rosszabb helyzetben vannak. Nálunk az ivó is csak délután 4-től nyit ki. A mi játékcukrászdánk meg csak hétvégén. Nagyon sokat jelent az nekünk ha ti jöttök. Nem az eszméletlen nagy anyagi bevételek miatt, hanem azért mert mindannyian különböző helységekről jöttök hozzátok magatokkal az ország velejét. Mindazokkal akikkel szóba álltok kap egy kicsit belőletek mint ahogyan én is. Köszönöm szépen nektek, hogy ezt az emberpróbáló távot megteszitek. Köszönjünk hogy tarsolyotokból mi is kapunk egy keveset... Remélem a Kék-túra még népszerűbb lesz, hisz a Nógrádi táj szépségét érdemes mindenkinek megtekintenie.
Amennyiben Becskén jártok... Nézzétek meg a Szúpát. Annyit kell róla tudni, hogy a Buddhisták állították és ez egy szent hely. Bele menni nem lehet de ha az Óramutató járásának megfelelően háromszor körbejárjátok a kívánságotok telejülhet. Én azt szoktam mondani keresztényeknek és más felekezethez tartozónak, menjen csak fel nincs mit veszíteni vagy összejön vagy nem :)
Na de azt akarják, hogy elszaporodjon. Ahhoz meg biztos, hogy kell a háborítatlanabb terület, mert pl. egy alom kölyök felnevelése nem megy úgy, hogy szombat-vasárnap bebámulnak a gyerekszobába..
2007.03.04
2013.03.17
éjjel... 
és túra után nappal