Ez már inkább híd, de a lényeg a fontos, ilyeneket kutatok. Pontosabban azokat a kereszteződéseket, ahol ilyen, vagy hasonló funkciójú biztonságos átkelést biztosító "tákolmány" kéne.
Részlet Hörpölin beszámolójából.
"Újra rátértem a (ide kéne a K- szimbólum) jelzés ösvényére és egy nagyon meredek, gatyafékes lejtőn leereszkedtem rajta a Vár-völgybe. Innen már könnyebb volt az utam: csak követni kellett a völgy oldalában, a lenn csörgedező patak felett pár méterrel haladó ösvényt. Egy szakaszon kissé meg kellett küzdeni turistaúton keresztben fekvő kidőlt fákkal, de ezt a részt pár perc alatt leküzdöttem, hol a fák alatt bujkálva, hol pedig átmászva rajtuk. Lejjebb a völgy kissé kitisztult, ki is szélesedett, kényelmes menettel értem el a Recem-völgy torkolatát. A völgyben megérkezett a Baróc-patak is, ezen át kellett kelnem, hogy az utam a túlsó oldalon haladó földúton folytathassam.
Sajnos, a kis átereszt elvitte valamelyik árvíz, a betonkarikák lejjebb hevertek a mederben szétszóródva, összetöredezve. A patak viszont szélesnek és mélynek is tűnt az átlábaláshoz, ráadásul itt mintegy másfél-két mély partfalak között futott, szóval itt elég nehéz lett volna az átkelés! Elindultam hát lefelé a folyásirányban, gondoltam, csak találok valahol lejjebb egy átkelési pontot, és tényleg, talán ötven lépéssel lejjebb erre kínálkozott is egy megfelelő hely szélesebb mederrel, lépegető kövekkel. Így aztán csak átjutottam valahogy a patakon a túlsó oldalon futó földútra!"
És a PONT.
Ha valakinek van képe arról, mi volt, kérem tegye közzé!
az útvonalat nem ismertem, de mozgalmazni e nélkül is lehet: mind a lajosmizsei mind a csévharaszti mind a pusztavacsi templomrom része a Templomromok a Dunán innen mozgalomnak
meg ezen kívül jó pár másik ami szintén nagy élmény, egyik személyes kedvencem pl a soltszentimrei, keress rá a neten
Szűkebb hazámban az Alföldön nem nagyon szoktam túrázgatni, ennek egyik prózai oka az hogy turistautak sem igen vannak errefelé.A zöld sáv jelzést Kecskemét és Lajosmizse közt ugyan ismertem, de csak mostanában, hogy így nagyon szépen kitáblázták jöttem rá hogy mi is ez valójában.És megtetszett!
Ezen keresztül ismertem meg például azt a régi templomromot amelyről eddig fogalmam sem volt, pedig egyáltalán nincsen messze a lakóhelyemtől.:-O
a Mizsei romtemplom
Ehhez a Kecskeméttől Ócsáig tartó mintegy 90 km-es turistaúthoz már csak egy lépés lenne egy kis mozgalom létrehozása, maga az út tulajdonképpen készen van.
PEremtúra, Schelcz Albert, Sissi I-II. Hirtelen ezek jutnak eszembe.
Nézz körül a túrabázison vagy az MTSZ honlapján.
PEremtúra igazolólapja letölthető, a S.A. és Sissi túrákét meg kell vásárolni, ezeket az ÁPISZ SE szervezi. Változó, éppen hol érhetők el, Vajda Istvánt hívd.
Keselyűsi csárda - Baja Alföldi Kéktúra 2013. március 12.
"Mindjárt Kalocsa alatt kezdődnek déli Magyarország igazi nagy folyóparti berkei, ahol a Duna több ágra szakad és sűrű erdővel borított szigeteket alkot"." Így jellemezte Gemencet Rudolf trónörökös főherceg a 'Tizenöt nap a Dunán' című könyvében.Gemenc az Alföld részeként a Tolnai Sárköz és részben a Kalocsai Sárköz kistájak része, neve szláv eredetű, eredeti jelentése szérű. Természeti értékeit 1977-től a Gemenci Tájvédelmi körzet, 1996 óta pedig a Duna-Dráva Nemzeti Park óvja.
A Népligettől a Volánbusz 7.05 perckor induló Pannonius Expressz járatával indultunk Szekszárdra. A szimpatikus sofőr a járművekről jóval az átlagon felüli lexikális ismeretekkel rendelkező Szilárddal hosszan elbeszélgetett az autóbuszról, egy Mercedes Travego-ról, ami a Mercedes kissé már korosodó luxus modellje. Az autóbusz futásteljesítménye lenyűgöző, lehet fanyalogni, de mindenképpen kijár a tisztelet a német járműiparnak. 9.00-kor cihelődtünk le Szekszárdon az autóbuszról, elsétáltunk a Rockenbauer Pál emlékére 1989-ben állított kopjafához, akarva-akaratlanul meghallgattuk egy helybéli "arc" néhány társának tartott rövid élménybeszámolóját a börtönből történő szabadulásáról, és 9.30-kor indult velünk helyközi járat a Keselyűsi Csárda felé.
10.00-kor már a kávét és az ujjnyi "vadászmestert" kortyolgattuk a Keselyűsi Csárdában és az igazolófüzeteinkbe is megkaptuk az igazoló bélyegzést. A csárda tulajdonosváltáson esett át, de a hely megnyerő mivoltán ez semmit nem változtatott, a pultos lány individuuma pedig kifejezetten megnyerő. Az elfogyasztott italok árát kénytelenek voltunk visszakérdezni, annyira alacsony összeg volt. Szálláshellyel a továbbiakban is rendelkezésre állnak és tervezik egy étterem kialakítását is. A hely összességében megérdemli a három "Kék kör Michelin csillagot".
Keselyűs (korábban Kesellős) minden bizonnyal az egykor hazánk területén is élő keselyűkről kaphatta a nevét, a számos óvilági keselyűfaj közül a fakókeselyű fordult elő a legnagyobb egyedszámban. Emléküket számos földrajzi név őrzi a Kárpát-medencében, néhány a teljesség igénye nélkül: Kesellő-hegy Porva és Bakonyszentlászló között, valamint Balatonfőkajár közelében, Kesellő Bodajkon, Keselyű-hegy Szarvaskő, Keselyűhalom Mezőcsát, Keselyősfapuszta Matty és Keselyűs Kemecse közelében, vagy Keselő-kő vára a Felvidéken. Keselyűkkel ugyan nem találkoztunk, de az egerészölyvek látványos nászrepülése több alkalommal megfigyelhető volt a nap során. Kellemes, kora tavaszi időben, ragyogó napsütéstől és madárdaltól kísérve, jó tempóban haladtunk az aszfaltozott töltésen. A töltéskilométereket és részkilométereket 200 méterenként kilométerkövek jelzik, így GPS nélkül is nyomon követhető a megtett távolság. Alig háromnegyed óra múlva a Szomfovai erdészházhoz érkeztünk. Szomfova egyes szerzők szerint az 1700-as évek elejéig lakott Asszonyfalváról kapta a nevét, míg mások szerint a Tolnai-Sárközben létezett egykor egy Somfova nevű település. Az erdészház a néhai település helyén épült fel, és valószínűleg Gemenc egyik legrégebbi épülete.
Változatlan sebességgel haladtunk tovább, csak egy, a töltésen tőlünk alig 50 méterre áthaladó nagyobb vaddisznófalka látványa lassított le bennünket. A sötétbarna, masszív felépítésű "miniatűr páncélozott harci járművek" különösebb sietség nélkül vonultak át előttünk, valószínűleg a fajra jellemző gyenge látásuknak, illetve a kedvező széljárásnak köszönhetően ügyet sem vetettek ránk. A jó minőségű, bár keskeny aszfaltúton gyér autósforgalom is volt, de ez egyáltalán nem zavarta a túránkat. Pontosan 100 perc alatt értünk a Keselyűsi Csárdától a Lankóci gátőrház épületéhez. Szerencsénk volt, a háziak otthon voltak, és megkaptuk tőlük a hivatalos MTSZ bélyegzőt. A zárkózott, mégis barátságos gátőrrel hosszan beszélgettünk a világ dolgairól és a városlakó által irigyelt vidéki élet nehézségeiről, a mangalicatartásról és a gemenci aranysakálokról. Itt is beigazolódott a kéktúrázás során szerzett tapasztalatom: viselkedjünk európai módon és akkor a "Fogadj Isten" is barátságos lesz. Köszönjünk, legyünk udvariasak - ezek a viselkedési normák egyébként az élet más területein is követendőek - és vegyük tudomásul, hogy az adott időpillanatban, az adott helyen számunkra a bélyegző lenyomatának megszerzése a legfajsúlyosabb probléma, de a helyiek számára nem. Kellő tisztelettel és kellő távolságból csodáltuk meg a gátőrház nyugalmát őrző, tekintélyt parancsoló küllemű közép-ázsiai juhászkutyát, de az eltökélten egerésző macskákkal már közelebbi kapcsolatba kerültünk, amiben az itt elfogyasztott ebédünk ínycsiklandó illata is szerepet játszhatott. Különösen egy miniatűr Maine Coon-t formázó cica szeretett volna csomóra kötődni a lábunkon, de ez nem sikerült neki. A Vízügyi Múzeum és a szivattyúház épülete nyújt még látnivalót a vándor számára. Valószínűsíthető, hogy Lankóc szintén egy kihalt középkori településről kapta a nevét.
Elhaladtunk a Gyöngyös oldali erdészház mellett, és körülbelül még két km-t kutyagoltunk a gát aszfaltútján, amikor a kék jelzések a tavaszi olvadástól megviselt földútra tereltek bennünket. A Gemenci erdei vasút Lassi állomásánál nagyobb csoport beszélgetett - eszegetett, köszönést követően mi továbbhaladtunk. A sínpárral párhuzamosan haladva érkeztünk a Rezéti-Holt-Dunához, Tolna és Bács-Kiskun megye "határfolyójához", vízitúrák kedvelt célpontjához. A rezét kifejezés szláv eredetű, átvágást, fokot jelent, és a Rezéti-Duna-ág kialakulására utal. Már március elején-közepén is megbecsülhető volt, hogy milyen lesz májusra a dús, ártéri vegetáció, felerősítve ezzel a terület által sugárzott "soha nem volt nyári vakációk emlékét".
A Kisrezéti erdészház elhagyatottságában és elesettségében is békét sugárzott, az ilyen épületek láttán sóhajt fel a naiv, idealista természetjáró: Milyen szép kulcsosház lehetne belőle! Jelentős mennyiségű sárral küzdöttünk, ami a tempónkat is visszafogta. Ugyan nem haladtunk szótlanul és lopakodva, de számos alkalommal riasztottunk fel vaddisznókat és gímszarvasokat, egy kapitális méretű, a turistaúton békésen legelésző szarvasbikát csak hangos tapssal tudtunk továbbhaladásra ösztökélni. Kemény sárdagasztás után érkeztünk a Vén-Duna partjához, már ez a folyóág is tekintélyt parancsoló szélességű. Átkeltünk a Cserta-Dunán átvezető Cserta-hídon, ahonnan a Baja-Dunafürdő vasúti megállóhelytől érkező piros sáv jelzéssel együtt haladt tovább az Alföldi Kéktúra nyomvonala. A Cserta (korábban Cserda) szláv eredetű kifejezés, jelentése valószínűleg a "fekete víz - cser(naja vo)da" rövidült, módosult változata. A Csertai kirándulóerdő területén folytattuk túránkat, ahol számos asztal - pad "kombó" nyújt lehetőséget a Vén-Duna partján való ücsörgéshez.
Sártaposásunk monotonitását egy mellettünk elbőgő cross motoros törte meg, nem lehettünk elég hálásak a finom sárpermetért. Hamarosan előbukkant a Dunafürdő-üdülőtelep szélén lévő szerény kis játszótér, és máris megérkeztünk a meglehetősen heterogén képet nyújtó üdülőtelepre. A gyakori árvizek miatt magas lábakra épített házikók egy része szép és gondozott, míg másokon már látszik az elhanyagoltság. Kora tavasszal még csendes volt a környék, de tavasz végétől ősz elejéig valószínűleg akár szálláslehetőség is adódik a kéktúrázók számára.
Az 55. főúthoz érkeztünk, ahol Baja-Dunafürdő megállóhelynél búcsút intettünk a piros sáv jelzésnek, és a közel 600 méter hosszú Türr István-híd északi felén keltünk át az impozáns méretű folyón. Türr István Baja szülötte, olasz királyi altábornagy, szabadságharcos, a Korinthoszi-csatorna építésének egyik szervezője volt. Már a Duna-Tisza közén ereszkedtünk le a hídról, ahol a kék jelzés derékszögben északnak fordul a Duna bal partján. Számunkra a túra "hivatalos" része itt ért véget, innen Baja északi, kertvárosi részén átvágva (előtte a nagy kék hipermarketben sört vásárolva) érkeztünk meg az autóbusz állomáshoz. Az információs pultnál ülő udvarias, az Alföldi Kéktúráról soha nem halló, de iránta érdeklődő úrtól kaptunk bélyegzőt a füzetünkbe.
Minden túra befejező akkordja a hazautazás. Az összességében remekül sikerült nap méltatlan lezárását a Baja - Budapest járat sofőrjének köszönhettük, aki - miután percekig vizslatta Szilárd látássérült igazolványát -, epés megjegyzéseket tett sáros bakancsaink és az igénybe vett utazási kedvezmény összefüggésében. Szeretném hinni, hogy ez nem a Volánbusz új üzleti stratégiájának a része, hanem csak egy frusztrált embertársam fröcsögése volt, de ezzel együtt is nem, barátaim, nem volt igaza Andersennek: soha nem lesz elbűvölő hattyú a rút kisköcsögből. Ugyanakkor egy negatív példából nem szabad messzemenő következtetést levonni: az emberek többségében ott van a segítő szándék és az elfogadás, hiszen számos jó példával találkoztam már a Szilárddal közös túráink során az elmúlt egy évben. Buszsofőrök, kalauzok, természetjárók, kocsmárosok, zömmel ismeretlen emberek, és a fenti esettől eltekintve mindig a jó énje "tört elő" embertársainknak.
Szerintem mindenképpen az éppen aktuális igazolófüzetet kellene alapul venni egy ilyen nyilvántartáshoz, mert hivatalosan az a mérce. Hiába mutat a GPS egy 20km-esnek megadott úton mondjuk 20.3km-t, akkor is 20-at mentünk a füzet szerint a kéken.Az eltérés sokmindenből adódhat, mérési pontatlanságtól kezdve kis kitérők megtételéig bármi lehet az oka. Nem beszélve arról ha ötször végigmész egy adott távon akkor öt különböző eredményt fog mutatni a kütyü, legyen az távolság vagy szintadat. Az eltérések minimálisak lesznek, de lesznek. Ha jól emlékszem akkor Hörpölin mérései is csak minimális eltéréseket mutattak egy-egy túránál a füzethez képest, egy-két kivételtől eltekintve. Ami az útvonalváltozásokat illeti valóban volt pár, de a Terény felé vezető kitérőt kivéve a többi szerintem marginálisnak tekinthető, (Kóspallag, vagy Somlyóvár után Szárliget előtt a tavaknál...) Az igazolófüzetet ettől függetlenül valóban nem árthat 5-10 évente újra kiadni, frissíteni.
Pont azért merült fel bennem az adatok aktualizálása, mert többen is jelezték, hogy ez itt nem annyi, az ott nem úgy van, és miért nem javítom ki? Én is ezzel érveltem, hogy tudom, de az egész az igazolófüzeten alapul, így nem szeretnék belenyúlni, viszont összejött már annyi levél, hogy elbizonytalanodtam, hogy mégsem nekem van igazam. Persze, tíz-tizenöt felhasználó csak töredéke az összesen négyszáznak, és az elégedetlenek hamarabb ragadnak tollat, mint az elégedettek, de azért az látszik, hogy igény volna rá. Azt hiszem, csak az ilyen hibák rendezésének állok neki: http://forum.index.hu/Article/jumpTree?a=105485860&t=9012640
"Szerintem. Ha beleeggyezel. :-)"
Én már 2010 decemberében mondtam, hogy vihető az egész kulimász. Mondjuk, nem irigylem, aki integrálni akarja a kódotegy működő oldal keretei közé, de nem megoldhatatlan :D
"Meg aztán aki nekikezd a füzettel, az mit csináljon, amikor egy szakasz változik?"
A jelenlegi, utolsó kiadású füzethez képest is már sok helyen változott meg a nyomvonal. Nyilván nem lehet naprakésznek lenni (és nem is kell), de öt-tíz évente azért lehet tisztázni az állapotokat.
"Egy mérés nem mérés"
Valóban, de ha felhasználhatják a tuhus adatokat, mint legutóbb, akkor máris sok mérés lesz belőle :)
"Most, hogy "reformálom" az egész oldalt, szeretnék pár véleményt hallani, mi lenne a célszerűbb: -egy-az-egyben az igazolófüzet adatait használva, kvázi "hivatalos" számokkal -Hörpölin "valósabb" számait használni -a kettő kombinációja, a nagy hibák kijavítása, ami miatt pl. nem egyezik a szakaszok összege a túra hivatalos hosszával, stb."
Most is az a véleményem, amit már levélben is megírtam neked, amikor kérdeztél, hogy én a kéktúra pecsételőfüzetet tartom egyedül "hivatalos" adatnak. A kéktúrázók nagy része szerintem annak az adatai alapján tervezi a túráit és az alapján tartja nyilván a teljesítése állását is. Tudjuk, hogy vannak benne hibák, de azt hiszem, nyugodtan elfogadhatjuk alapnak! Csak egyetlen kérdésem lenne: kifogásolta bárki is, hogy a pecsételőfüzet alapján történik a számítás? Mert ha nem, akkor minek változtassunk egy jól bevált és remekül működő dolgon?
Már felmerült a múlt heti bizoccsági ülésen is, hogy esetleg egy teljesen megreformált pecsételőfüzet is beleférne a Güszi által már ideidézett millákba, méghozzá úgy, hogy egy központilag szervezett felmérésben végigjárnák a teljes Kék Kört, pusztán a hitelesnek mondható távolság- és szintadatok, valamint a POI-k miatt. Na, annak a felmérésnek az eredményeit lenne érdemes átvenned! És mivel már eldöntött tény a hivatalos kéktúra honlap elkészítése is, a mostani nyilvántartásodat is oda kellene beleintegrálni. Szerintem. Ha beleeggyezel. :-)
hátulról egy picit olyan volt nekem mint az elefánt popója:-))
a Mizsei romtemplom
