Éjjel Nappal
túl sok szeretetkeresésre pazarolt idő vízcsillámokon lebegő sirályfehéreket
végigsétálni a korláton s majd a pillanat szétrebbentő csónakmoror vájta hullám
eldönti, levitorlázok-e a végtelenbe lábánál őszarany burkolta macskakövek
változni kéne megtanulni kihasználni lépcsők fel le le föl megint
egy téli hóhullásos este végigsétálni részeg imbolygás vonatok buszok autók
minden Pest Buda Pest Buda s újra esőfénytócsákat keresve
az utolsón átérve hóangyalokat rajzolni fáradt mosoly bolond éjjelgondolatokon
és megfagyni csendben tudva hogy nemsoká újra éjjel
hatalmas pókhálóban hatalmas pókok s tudni hogy a tagadástól még igaz az igaz
kapaszkodnak a metsző szélben álmodni még mindig a szeretetről
egy vonat alatt megremeg a híd s
minden csontodban érzed reszketését
Alkony
visszafolytani minden csepp megváltó könnyed
