Igen, az egy nagyon "munkás" folyamat,ezért van szerencsém,mert a kineziológia ebben is segített engem. Sőt az abbahagyás gondolata is akkor fogalmazódott meg bennem elősször
Na de épp ez a helytelen alkalmazás. Pánikra rövid szedéssel működött, mert hát arra is való. Munkahelyi stresszre, 11 évig (gondolom egyre magasabb adagokkal) viszont nem, ezt nem is értem.
Én írtam már sokszor, hogy a pánikomat, szorongásomat napi egy 0.25 tette élhetővé. Ezt 2,5 éve szedem, de már pár hónapja simán kihagyogatok napokat a szedéssel, és valószínűleg már 1.5-2 éve csak placebóként alkalmazom. Gyakorlatilag rajtam áll, hogy mikor keresek helyette másikat. Mondjuk nekem sosem volt kényszerem az emelésre.
szerintem életminőséget tartósan javító megoldást csakis az ún. személyiségfejlődés jelent, de az egy igen hosszadalmas, fájdalmas és manapság nem divatos dolog. ráadásul meg kell hozzá találni a megfelelő módszert, segítőt, időt, pénzt... szóval nem könnyű. (de megéri.)
"ne haragudj, és igazán nem szeretném kisebbíteni a szenvedésedet, de szerintem nem tudod, miről beszélsz."
Ez biztosan így van.
Az enyhe depresszió is tud egyébként olyan lenni,h arra pont kevés h ágynak dőljön az ember, de arra pont elég h pocsék napjai legyenek,lehetőségek menjenek el az ember mellett és tönkretegye az életét, de alaposan. Ez viszont saját tapasztalat:-(
Nekem a kineziólógus sokat segített ( messze többet,mint a gyszer),de rendre visszaküzdöttem magam a depibe.
A hosszú távú szedésre gondoltam a NEEE-vel........Első alkalommal mikor volt "szerencsém" a xanax-hoz,két hónapig szedtem kezdődő pánikbetegségre,tökéletesen elmúlt a pánik,nélküle biztos h nem sikerült volna......Akkor még mindenféle tünet nélkül abba is tudtam hagyni.
Egy eléggé stresszes élethelyzet miatt visszavettem és 11 évig szedtem,mert az akkori tudásom szerint szükségem volt vmire. ami segít a mindennapi (munkahelyi ) stressz elviselésében,itt hibáztam nagyot,de mire észbekaptam,rászoktam és a munka mellett lerakni lehetetlen vállalkozásnak tűnt.
Nekem nem volt olyan súlyos a depim,h öngyilkossági gondolatok foglalkoztattak volna,ez a probléma nem érintett és az antidepi szedésének elején sem voltak ilyen gondolataim.
az, amit én csináltam, eszetlen küzdés volt, kb. esélytelenül.
mutass nekem (vagy bárki más) egy bipolárist, aki gyógyszer nélkül képes élhető életet élni. (és akkor megemelem a kalapomat. és szedem tovább a gyógyszert.)
ne haragudj, és igazán nem szeretném kisebbíteni a szenvedésedet, de szerintem nem tudod, miről beszélsz.
van az az állapot, már más is utalt rá, amikor bármit megtenne az ember, h ne szenvedjen tovább. (igen, meg is ölné magát -- ha képes lenne rá.) és ebben az állapotban a gyógyszer (bizony, még a benzó is) életmentő lehet. és pontosan addig is kell alkalmazni, amíg szükség van rá. azaz nem tovább.
rengeteg féle antidepresszánst kipróbáltam, és sajnos kijelenthető, h egyik se használt. amelyiknek nem volt mellékhatása (mármint nem volt annyi), az már jó volt, de érdemi haszna annak se volt. szerencsére ez nem jellemző, előbb-utóbb meg szokták találni az emberek (már nem maguktól!) azt, ami elindíthatja őket afelé, h egyáltalán esély legyen vmiféle megoldáskeresésre. uis egy mélydepressziós nem jár el testmozgásra pl.
uis nem tud.
és nem az a problémája, h karikák vannak a szeme alatt, hanem h nem képes megfürdeni és tiszta ruhát felvenni.
és igen, van az az állapot, amikor nem segít más, csak a gyógyszer. akár a xanax. de hát ésszel kell csinálni, ugye, mint minden mást az életben. és megfelelő szakemberrel.
mindez természetesne nem azt jelenti, h gyógyszerre lenne vagy nem lenne szükséged, mert arról nyilvánvalóan fogalmam sincs.
de persze mindenki azt kezd az életével, amit akar. én is ezt csináltam:)
Egyébként meg ezt "Ha tehetném,mindenkinek azt mondanám h NEEEEEEE szedje,mert úgy jár ahogy itt jónéhányan........" - mire írtad???? Ha a több éves, hosszútávú szedésre, még igazat is adok neked. Ha általában, akkor meg NAGYON NEM. Ugye erre az eredeti válaszomban ki is tértem: "...Ennek kivédésére szokás az első kb. 6 hétben az antidepi mellé szorongásoldót - igen, általában benzokat - adni, namost ha a betegnek peche van, akkor belefut egy antibenzo-fanatikusba, aki gyorsan lebeszéli... ilyen módon kirúgva a sámlit a beteg alól, aki már a nyakába hurkolta a kötelet...."
A benzo arra való, hogy a beteget átsegítse a szorongásos heteken, hogy megszüntesse az önpörgését és nyitottá tegye akár egy pszichoterápiára, stb. Erre nagyon jó. Arra meg nem, hogy évekig folyamatosan, nagyobb adagokban szedjék... de ez megint csak nem nyugtató privilégium, egy rakat gyógyszer van, amit max hetekig lehet folyamatosan szedni, de nem évekig... mindig oda kell visszatérnem, hogy a kalapácsot szög beverésére kell használni... arra nagyon jó. De nem jó anyósnevelésre, nem jó rádiójavításra, nem jó dobálózásra... stb... és nem a kalapács a hülye...
Én is lassan 20 éve kinlódom a saját problémáimmal,azért írtam h elismerésem, mert pontosan tudom miről is van szó.....:-)
De azt legrosszabb álmaimban sem gondoltam volna, hogy a problémáimra felírt "gyógyszerek" csak ujabb problémákat generálnak a meglévőek mellé.
Pl. mindig volt bennem egy alap feszültség,mindig fekete karikák voltak a szemeim alatt,gyakran,de nem mindig sárgás volt a bőröm az arcomon....Ha sokat, ha keveset aludtam,ez mindig így volt.Ugye nem kell mondanom, h mit jelent egy nőnek ez. Na amint abbahagytam a x-ot,ez fokozatosan el is múlt....És egy testedzés már nem fáraszt el annyira, hogy egy hétig pihennem kell utánna. Sorolhatnám ezeket az "apróságokat",ami az elvonási kinlódások mellett már rég nyilvánvalóvá vált számomra.
Lehet, h Szendinek nem mindenben van igaza ( laikus legyen a talpán,aki ki tudja szűrni a sok egymásnak ellentmondó infóból,hogy mi lehet igaz és mi nem),de tény hogy a depressziósok nagy többségének egyáltalán nem használnak az antidepresszánsok. Ezt nekem egy szakember mondta,kivételesen nem laikus.....És érdekes módon én is ezt tapasztaltam magamon.......
Alprazolamot hosszú távon szedetni emberekkel a mindennapi stresszek oldására,na az tényleg felér egy merénylettel. Ha tehetném,mindenkinek azt mondanám h NEEEEEEE szedje,mert úgy jár ahogy itt jónéhányan........
nem értem, miért azt ismered el, h 20 évet elcsesztem az életemből arra, h szenvedjek egy olyan betegségtől, amit (rendkívül meglepő módon amúgy:/) nem tudtam leküzdeni. pontosabban már nem tudtam kínkeservvel fenntartani a látszatot se. ez semmi más nem volt, mint ostoba gőgös makacsság (és szégyen, nehogy kiderüljön).
ha hamarabb eljutok a személyiségfejlődés azon szakába (ahová persze szintén nem magamtól jutottam el), amikor az ember képes beismerni, ha egyedül nem boldogul a génhibájával, akkor vsz az egész életem másként alakult volna.
Ha leírod, mit nem értesz, megpróbálok válaszolni rá:)
(én egyébként az említett Anafranil (clomipramin) ősét, a Melipramint (imipramin) szedtem, igen nagyon brutálxar első 1-2 hónappal, és igen nagyon jó végső eredménnyel)
Szendi kavarása meg pont azért baromság, mert egy 30+ éve ismert, szerteágazóan publikált, utóbbi időben már a gyógyszerek betegtájékoztatójába is beleírt "mellékhatást" (valójában nem mellékhatás, hanem a különböző agyi struktúrák különböző reagálási sebessége... egyszerűen az emberi agy sajátossága) mutat be tendenciózusan, egyoldalúan, lejárató szándékkal... sok betegnek ártva. Érted, mint ha én azt kezdeném bizonygatni, hogy milyen veszélyes eszköz a kalapács, hisz több ezer ember haláláért felelős... holott NEM a kalapács a felelős - az eszköz, akár az antidepi - hanem az ember, aki alkalmazta... HELYTELEN MÓDON.
ÜdV
ps: az meg nagyon nem mindegy, hogy egy antidepit kapó csoport öngyilkossági halálozását milyen kontroll-csoporttal veted össze, az egészséges átlagéval, vagy a kezeletlen depisekkel... teljesen mást fogsz kapni a két esetben, és az első eset nyilván a hazug csúsztatás esete.
A 20 évért minden elismerésem.........Nekem is hasonló tüneteim vannak, de nálam a jó időszak csak 1-2 nap,a többi vacak.Ilyen biztos h nem volt ezelőtt soha......Nem tudom mire vélni
Elgondolkodtam..........Viszont nem értelek,hiszen Szendi is arról ír, h VAN öngyilkosság fokozó hatása az antidepresszánsoknak. De ez már a betegtájékoztatóban is szerepel,legalábbis az én utoljára szedett gyszerem tájékoztatójában szerepelt ( Anafranil). Nem ajánlom senkinek,én totál KO lettem tőle,akkor még xanax-al együtt........Hihetetlen mellékhatásai voltak,hatása alig.
Ja és 2 hónap érezhető elvonási tünetekkel járt az elhagyása
izé... én bipoláris vagyok, de nem egy alkalom után diagnosztizáltak annak (sőt nem is kettő).
1 db gyógyszer szedek, de azt életem végéig.
és ha nem szedném, akkor nem tudom, meddig húznám (és pláne: hogyan), mivel bár elég sokáig bírtam anélkül (mert nem sok eszem volt), az évek során egyre rosszabb lett.
úh szerintem ha bipoláris lennél, észrevennéd magad is. elég nehéz nem észrevenni uis.
és mivel ebben a pszichiátriai kórképben a legmagasabb az öngyilkossági arány, ez nem olyan, h kikúrálom otthon. pedig én aztán igazán megpróbáltam, több mint 20 évig (!) hordtam ki lábon. nem kellett volna.
Akkor gondolkodj el... én spec az ilyen Szendi-féle nyomorultaknak köszönhetem életem legpocsékabb éveit...
(az egy másik kérdés, hogy a probléma tényleg létezik, oka is van... az antidepresszánsok NEM MEGFELELŐ használata... de tudod ez olyan, hogy a kalapács szög beverésére való... ha valaki fejet ver be vele - kétségtelen, azt is lehet - azért nem a kalapácsot kell szidni... )
Dióhéjban annyi, hogy az ÖSSZES ANTIDEPRESSZÁNSRA igaz, (nem csak az SSRI-kre, hanem a régebbi triciklikusokra, a tetraciklikusakra, stb, még a vény nélküli orbáncfűre - Remotív - is)) hogy előbb fokozzák az indítékot, mint a hangulatot - magyarul előbb kel ki az ágyból, mint hogy elmúljanak a sötét gondolatok - n.b. így működik az emberi agy. Ennek meg az a természetes következménye, hogy a kezelés első 2-3 hetében paradox módon fokozódik a szorongás, és a beteg, akinek már lett indítékja, kivitelezi azt az önpusztító vagy kriminális tettet, amit a gyógyszer kapása előtt megérlelt, de az indítékhiány még akadályozta. Magyarra fordítva aki az ágyban fekve már eldöntötte, hogy végez magával (extrém ritka esetben meg a családjával:(), az a terápia első 2-3 hetében az ágyból már kikelve megteHETi... mert a gondolat revidiálása majd csak a 3-4 hétben kerül sor....
Ennek kivédésére szokás az első kb. 6 hétben az antidepi mellé szorongásoldót - igen, általában benzokat - adni, namost ha a betegnek peche van, akkor belefut egy antibenzo-fanatikusba, aki gyorsan lebeszéli... ilyen módon kirúgva a sámlit a beteg alól, aki már a nyakába hurkolta a kötelet...
Az emberi civilizációban a tragédiákhoz MINDIG mulasztások és elqrások sorozata, láncolata vezet, így volt ez egy Bhopal vagy egy Csernobyl esetében is, de így van ez az antidepi okozta önygyilok vagy kriminalitás esetében is... kell hozzá egy orvos, aki 5 perc beszélgetés után kiírja (túlterheltség, időhiány, lustaság, stb) tehát esélyt sem ad észrevenni a beteg megérlelt önpusztító vagy kriminális szándékát, nem mondja el a betegnek, hogy ez így működik, és az első 2-3 hétben a szubjektív még rosszabb közérzet TERMÉSZETES, sőt, a terápia hatékonyságának igazolója, kell hozzá egy környezet, amelyik nem olvassa el a használatit (banyek, ez már minden antidepi betegtájékoztatójában LE VAN ÍRVA, el kell olvasni), és nem figyel a betegre, meg kellenek hozzá az ilyen Szendi-féle fanatikusok meg gazemberek, akik megteremtenek egy közhangulatot, általában a saját termékeik vagy szolgáltatásaik forgalmának növelése és a saját profitjuk érdekében... mert hát valljuk be, maga a depresszió meg még jelentősebben növeli az öngyilok kockázatát...
Tudod, semmi mást nem kellene tenni, mint azt elfogadni, hogy a pszichiátria is úgy működik, mint az orvoslás többi ága is, hogy gyakran átmeneti rosszabbodás vezet a gyógyuláshoz, az epeköves is rosszabbul érzi magát a műtét utáni héten, aki citosztatikus infúziót kap, az is rosszabbul érzi magát, aki elkezdi végre tornáztatni a beállt izületeit, az is... de enélkül nem megy. Csodák nincsenek...
Szóval, ha a Szendi nem a saját dolgai reklámozására csinálna SSRI ellenkampányt, hanem egy tisztességes szakember lenne, akkor az antidepik HELYES HASZNÁLATA mellett kampányolna... (és mellette kiegészítő terápiaként még mindig nyugodtan nyomathatná a saját cuccait...) De a te kedvenc vesszőparipád, a benzo-hozzászokás is így müx... ha arra használnák, amire való, tehát a kezelés elsá 6-8 hetében szorongás oldásra, SOHA nem okozna komoly hozzászokást... ha azt adják antidepi HELYETT évekig (köszönhetően RÉSZBEN az ilyen Szendi-féléknek) , na abból lesznek a benzo-zombik, meg az évekig munkaképtelenek... (ehhez is volt szerencsém 8 év Seduxen 3x1 alakjában, 1983-91).
Tudod, amikor én egy sötét szobában szorongtam 150 es pulzussal meg 38 fokos lázzal időnként, és ki sem tudtam lépni a kapun, én sem hittem volna, hogy majd pár év múlva én mondom a magyar beszédet a 2000-es prágai nagy altglob demonstráción, sokezer ember előtt... sőt nagyon-nagyon hülyének néztem volna, ha valaki ezt mondja...
Olvasva leveleiket, csak sok bátorságot és kitartást kívánhatok mindannyiuknak. De azon is elgondolkodtam, micsoda bizar helyzet az, amikor a hivatalos orvoslással, pontosabban a pszichiátriával szemben egyfajta földalatti partizánmozgalom keretében kell keresni az igazi gyógyulást. Valahol nagyon elromlottak a dolgok, ha a gyógyszeripar által kivásárolt pszichiátria a betegeket olyan fogyasztónak tekinti, akire - bevételei növelése céljából- rá kell erőltetni a tudomány nevében hatástalan, de annál veszélyesebb gyógyszereket. 2005-ben a modern antidepresszánsok (SSRI-ok) forgalma 6 milliárd forint volt. Ha belegondolunk abba, hogy hatmilliárd forintot fizetett ki a magyar állampolgár (közvetve, vagy közvetlen) azért, hogy mérgezzék, akkor látható, micsoda cinikus működés folyik itt. Az egyes pszichiáterek persze lehetnek naivak, de a Magyar pszichiátriai Társaság vezetői nem azok, ők pontosan tudják, mi folyik felügyeletük alatt. Nemrég Rihmer Zoltán írt két tanulmányt az antidepresszánsok öngyilkosságfokozó hatásáról. A magyar pszichiátereknek szólóban azt álklította, nincs ilyenhatás, az angol tanulmányában, amely a külföldnek szól, eliserte, hogy legalább kétszeres öngyilkossági kockázattal jár az SSRI-ok szedése. Mikor mindezt megirtam egy orvosi szaklapnak összefoglaló tanulmányként, három pszichiáter "szakértő", majd a Pszichiátriai Társaság megaakadályozta a tanulmány megjelenését. A tanulmányt feltettem az antidepresszáns webszájtomra, a cik történetét pedig megírtam Mozgó világ 206 szeptemberi számába. Mindenki okulására ajánlom elolvasni. És szedjenek sok-sok omega-3-at, sokat segíthet! Olvashatnak erről is a webszájtomon.
Minden jót a továbiakhoz is: Szendi Gábor
Ezt egy másik leszokós forumon találtam......Elgondolkodtató
Igen, néhány hónapot ki lehet bírni így, de ez valóban végeláthatalanul hosszú.......A munkába való visszatérést úgy tervezem,ahogy mondod......Nehéz. Vannak néhanapján jó napjaim,de ez már a 10-ik hónap után nagyon kell a lelkemnek,de a visszaesés utána,hát az vmi szörnyű......
Ha most orvoshoz fordulnék ezzel az akár naponta ingadozó hangulatommal,simán bipoláris depressziósnak diagnosztizálnának,utána olvastam az a pszichiáterek ismeretei szerint 3-4 nagyon kemény gyszer szedését jelenti. No comment!
Lassan , folyamatossan kellene elkezdeni dolgozni. kevesebb stresz érne. én is nagyon kerülöm a munkát hetente pár órát de azt is nehezen.csak a pénzt költöm . hosszú a várakozási idő azért vagyunk depresziosak.
Engem meg a depresszió kerülget (sőt nemcsak kerülget) soha nem látott/érzett erővel azóta mióta abbahagytam.A kinez nagyon drága és most nem is hat úgy mint az elvonás előtt.Ha meg az egészségügy gondjaira bízom magam, akkor az K.O.
A munka világa meg olyan távol van tőlem........Erről ennyit
Itt ezen a forumon mi benzo leszokásban vagyunk. Kemény melo, de mint irtad az adagot mindig emelni kell ha már megszoktad.Igazad van az orvosok mindi tóbb és tübbet irnak fel. Ha abba szeretnéd hagyni azt nagyon lassan szabad csak.10 % szabad csükkenteni 2-3 hetente.Segitséget a http://nyugtato.gportal.hu/ oldalon az Ashton könyvek nyujthatnak.
Nem tudom mit okoz az agyamban ez az anyag, de mikor nem szedem még az utcára se nagyon merek kilépni, de ha szedem, akkor meg elmúlik az összes gátlásom, azt hiszem én vagyok a világ ura, főleg ha erre még iszok is.
De ha nem szedem úgy érzem semmit nem tudok megcsinálni. Ez egy 22-es csapdája. Már 2.5 éve szedem, és nem tudok leszokni. Ez kábítószer akárhogy is nézzük, csak legális. És 200 ft-ért ki ne venné meg, ha boldogabb tőle.
Csak aztán jönnek a mellékhatások, nem emlékszem dolgokra, nem tudok viselkedni,ha úgy érzem igazságtalanok velem, amivel folyamatosan bajba sodrom magam. Nekem ez eddig a tapasztalatom. És az orvosok semmit nem segítenek, csak írják fel a még nagyobb dózist. Amivel az ember még inkább a rabja lesz. Felpörögsz az elején, aztán meg bealszol. Így nem lehet élni,tudom h nem ez a megoldás, de már nem tudok elindulni nélküle.
Mikor már az 1 mg-os Frontinból bevettem 8-at, akkor törtem össze az autót. Nem tudom mi lesz a vége, de nem tudok nélküle élni.
