Én soha nem jegyeztem elő náluk semmit, de mindig tetszett a kínálatuk. A Meki mellett lévőnél anno Kristó Gyula Árpád-kori háborúkat vettem meg, de tudtam volna még vásárolni. Nem tudtam hová költöztek, köszi. Ritkán járok antikváriumba, az online antikváriumok és mellettünk a Kalligráf (az milyen király kis könyvesbolt!) gondoskodnak arról, hogy ne legyen lelkiismeretfurdalásom amiatt, hogy nem költök eleget könyvre :) Azért azt a Torock mellettit még megnézem.
Sienkiewiczeket én is beszereztem nemrég, meg Gravest potom áron (2-300 ft). Az antikváros néni az, akitől a Passuthokat beszereztem, ha emlékeztek. Nagyon rendes, beenged a raktárába, ahol böngészgethetek kedvemre. Lassan minden pénzem oda vándorol... Most Merle-t ígért nekem, kíváncsi vagyok, be tudja-e szerezni a história-folytatásokat. Nem akarom reklámozni, mert undok, szemét, önző vagyok :-))
buszmegálló (parasztelosztó, jobbágykikötő - ahogy tetszik) nem mész fel a ídra, hanem átsétállsz alatta, ott lesz szembeb a saroképület a To-rock kocsma! A saroktól kb. 4-5 méterre van egy kapualj, ott bemész és bal oldalon egyből megtalálod azt a használtcikk kereskedést. (azonban lehet, hogy már kifosztották, nem nagyon frissült) Jómagam inen hoztam pár Sienkiewicz-et, Dumas-t, Kenneth Roberts-et, és pár II. VH-s dok. könyvet.
A PGSM-nél levő nagy választékkal bír, sokszor frissül, de én sem esek hanyatt tőle, főként, mert drága. A Meki mellet ami volt és ami kiment a Szt. István útra az jó, csak nekem nagyon komoly. Van viszont egy a buszmegálló felé (To-rock klub feletti udvaban, ott van a Delirium kocsma, vagy a szexshop, esetleg a vadászbolt - válasszon mindenki kedve szerint támpontot:), ez egy régiség, használtcikk kresekedés, kis antikvárium résszel. Na ott aztán hanyatt dobtam magam: csodás szépirodalmi, történelmi regények 200-250 Ft-ért!!!
A Pannon GSM-el szemben levot nem tartom jo antikvariumnak, mert pl: otthagyom a listamat, s soha nem irtak egyszer sem e-mailt, hogy valami is bejott volna, pedig bejott. ****-nak ra...Hiaba voltam benn tobbszor, egyszeruen nem foglalkoznak vele.
Mas:
"Sajna ami mellettunk volt megszuntettek"
, az nem a (Gyor) Meki mellett, az atjaroban levo volt? Mert az ujbol kinyitott am, a fouton a parkkal (Revai-nal) szemben, a konyvdiszkont kozeleben. Remelem eleg ertheto voltam, ha nem irj, s probalok pontositani...
Pedig szivesen latnank, mi sem tudunk mindent, ha kezdo vagy sem logsz ki a sorbol.
Jovo tavasszal megyunk -ha minden igaz- Becsbe a hadtortenetibe, Te is johetnel. Azert megiscsak ajanlanam a topicot, mit veszthetsz vele, ha beirsz neha?
Akit érdekelnek a szerelmi históriák: Az Európánál hamarosan megjelenik Guy Breton Francia szerelmi história sorozata (A szenvedélyes lovagok, A reneszánsz szépasszonyai, A királyi szoknyavadász címekkel) Igazából úgy látom, nem szépirodalom, hanem rövid történelmi miniatűrökből állnak a kötetek; mindenesetre érdekesen hangzik. Valaki több infót tud róla?
Most olvasom a Nürnbergi 22-ek börtönparancsnokának visszaemlékezéseit, nagyon érdekes, ugyanis ez teljesen szubjektív, nem csak a tényeket írja le, de a benyomásait is egyes bűnösökről.
Jaj, csecse, bocs, hogy nem mentem át az általad ajánlott hajós topic-ba, de az annyira komoly és szakmai volt, hogy én kismiska vagyok ahhoz képest, de kösz...
Az jut eszembe, nyilván ismerni kéne a középkori erkölcsöt is ahhoz, hogy megközelítőleg meg lehessen mondani, általában mi számított erkölcstelennek, és mi volt az, ami még "elment". Szerintem az újkor sokkal erkölcsösebb volt (ld. pl. viktoriánus korszak Angliában)
Igen a viktoriánus kor ideálja (nem valósága!) volt mértéktelenül prűd, mind a XX.-XXI. századhoz, mind az előző korokhoz képest, és egész mostanáig érződik ez a kötelező kétszínűségre építő viktoriánus hatás. A XX. második felének "felvilágosodása" csak a korábbi állapotok felé történő visszamozdulás.
A középkor kifejezetten laza erkölcsű volt még mai szemmel is. A XIX. századi Londonban is több tízezer prosti élt - láthatóan csak egy külcsín volt a viktoriánus erkölcs. De nehéz lenne összehasonlítani a pl. középkort a mával, mert akkortájt mérhetetlenül több erőszak -és tudatlanság- volt az emberek életében.
Nem lett volna értelme folytatni, így volt tökéletes. Mikael a kötet végén, ha jól emlékszem, szintén úgy foglal állást, hogy végérvényesen megváltozott, levonta a konzekvenciákat, felhagy azzal, hogy jót próbál tenni az emberiségnek, hiszen mindig minden a visszájára fordul, egyszerű emberré lett.
Kerek egész volt az a történet!
Visszaolvastam, és a hozzászólásokból úgy vettem ki, hogy a Francia históriának nem csak három része van. (Csikóéveink a második, és Jó városunk, Párizs a harmadik.) Mi a többi?
(Közben rájöttem, hogy létezik Waltari-topik is, és már értem Ayreon 209-es hsz-át, csak a kavarodás óta nem találok meg semmit sem. Bár a két topik tartalmát tekintve akár össze is lehetne vonni azokat.)
Pedig baccaulerius atrium(vagy mi) lett a párizsi egyetemen.
Az egész regényfolyamban az az izgalmas hogy az olvasó már rég kitalálta hogy mi agáz, és azon izgul hogy ő mikor veszi észre, meg hogy mi lesz.
Meg ugye az "ostoba tanulatlan" Anti általában jobban látja a világot mint Ő.
Ugyanakkor szeretni való figura,a nyílvánvaló beképzeltsége "fenhéjazása" ellenére is.
Kimagyarázta? Az jut eszembe, nyilván ismerni kéne a középkori erkölcsöt is ahhoz, hogy megközelítőleg meg lehessen mondani, általában mi számított erkölcstelennek, és mi volt az, ami még "elment". Szerintem az újkor sokkal erkölcsösebb volt (ld. pl. viktoriánus korszak Angliában), mint a középkor. Éppenséggel lehet, hogy az, amiben ma élünk, egyfajta felvilágosult legalizálása a középkori erkölcsnek. :-) Ma már nem sokat számít (kivéve a másik félnek), ha megcsaljuk a házastársunkat, de a középkorban azért biztosan többet jelentett. Ha egy férj akkor azt látta, hogy a feleség akár csak túlontúl kedves egy bizonyos férfiszemélyhez, bizonyára ostorral csapott végig a hátán, de ez természetes volt, és a nő sem mehetett tiltakozni semmiféle nőegylethez. Kimagyarázni ilyesféle helyzetet csak balfácánnak lehet. :-)
Jó rég olvastam a Francia históriát, csak arra emlékszem belőle, milyen érzékletesen ír Merle a pestisről. A történet másik két kötetét csak nemrég szereztem be, azokat még nem olvastam. A szerzőtől igazából A sziget tetszett nagyon-nagyon, azt többször is olvastam.
