" A szőlőhegyi területemre telepített kákival, hatalmas fügékkel, nagy babérral én is közelítem lassan a két évtizedes jelenlétet, mégis csak olyanoknak van pl. fügéje a közelben, akiknek egyébként is volt, vagy lenne.
Ha azt mondom, hogy "Magyarországon vagyunk", akkor ezzel egy bizonyos attitűdre utalok. Itt szigorúan tilos "kilógni a sorból". Ha van valamilyen növénykülönlegesség valahol, azt esetleg elmennek megnézni, "elzarándokolva" oda, mint valami kegyhelyre. Az ott van, az valami különcé, aki olyan bolond, hogy "ilyenekkel foglalkozik", aztán mindenki hazatér és teszi a dolgát tovább, ahogy szokta, legfeljebb néhány hasonló "különcben" indít el olyan gondolatokat, hogy neki is lehetne valami hasonló. Itt a topicban mi mind ilyen "különcök" vagyunk. De a mi törekvésünk itt az, hogy megpróbáljuk kialakítani azt a mentalitást, ami nem így közelíti meg ezeket a dolgokat. Különcnek lehet tekinteni azt, aki a háza köré középkori várat épít, vagy veteránautó tulajdonos, stb. De a nálunk meghonosítható, kiemelkedően hasznos növények terjesztését bizony nem ilyen szemlélettel kellene megközelíteni.
"Ember, ha ilyet ültetsz, nem fogsz már kilógni a sorból". Igyekezz, mert, ha időben nem ültetsz, Te fogsz kilógni a sorból, mert mások megelőznek!"
Ezen a fórumon olyan, teljes mértékben, vagy korlátozottan téltűrő, nálunk még kevéssé ismert gyümölcsfajok hazai termesztésével kapcsolatos tapasztalatokat, gondolatokat, ismereteket oszthatunk meg egymással, melyek feltétlenül érdemesek lennének a magyarországi meghonosításra. Néhány hobbikertész már rendelkezik ezen növények néhány példányával, ezért szándékunkban áll e példányok felkutatása, a tulajdonosok tapasztalatcseréje. E fajok közül a legjelentősebbek és legérdemlegesebbek a kivi, a káki/hurma/datolyaszilva (diospyros kaki), a füge, a jujuba (ziziphus jujuba) és a pawpaw (asimina triloba). Ezek mindegyike teljesen rezisztens, tudomásunk szerint semmiféle növényvédelmet nem igényel, így megvalósítható velük a biotermesztés. A füge és részben talán a káki kivételével mindegyik teljesen télálló. Éppen a füge korlátozott fagytűrése miatt elengedhetetlen, hogy foglalkozzunk az éghajlattannal, különösképp a mikroklímát alakító tényezőkkel, mert ezek ismeretében belátható, hogy a fügét is az ország jelentős területein megfelelő biztonsággal lehet termeszteni. A topik feladata a tanácsadás, helyes művelési példák, modellek bemutatása is. Bárki beszélhet sikereiről, de akár esetleges eddigi kudarcairól is, ez esetben célunk a megoldás együttes keresése, azonban nem lenne jó, ha ez a jobb sorsra érdemes, azaz akár nagyüzemi ültetvény céljából meghonosításra érdemes növényeknek a valóságtól eltérő, negatív propagandát eredményezne. Sajnos nagyon makacs, közkeletű tévhitek akadályozzák ezen gyümölcsfajok hazai elterjedését, éppen ezért célunk e tévhitek lerombolása, néhány sikeres magyar mintaültetvény és elszórt házikerti példák bemutatása által. A már létező mintaültetvények bemutatásával szeretnénk egyfajta mintát adni a magyar kertészeti, gyümölcstemesztési szakma kezébe. A jelenlegi helyzet sajnos az, hogy több évtizedes lemaradásban van a szakma ezen gyümölcsfajok meghonosítását illetően, konkrétan sehol nem foglalkoznak a honosítással. Ez köszönhető részben az e növényekkel kapcsolatos makacs fagyérzékenységi hiedelmeknek, valamint Magyarország klímatényezőinek totális félreértelmezésének.
Az eddigi csekély elterjedtség jelentős részben köszönhető a különböző hazai kertészetekből beszerzett megbízhatatlan, rossz minőségű szaporítóanyagnak is. Ez különösen nagy gondokhoz vezethet egy olyan kétlaki növény esetében, mint a kivi, amelynél jelentős számú vevőréteg kizárólag hímnemű növényekhez jut hozzá a nem létező önporzó néven, vagy hamisan, különböző neműekként forgalmazva. Ezért célunk a megbízható beszerzési források felkutatása, a megfelelő tulajdonságú példányok házi, vagy esetleg kertészeti szaporítása, egymás közötti cseréje.
Foglalkozunk még a hagyományos gyümölcsfajok rezisztens fajtáinak szelektálásával, vagy régi, feledésbe ment, de jó és ellenálló fajták újraélesztésével is. Szeretnénk szakmai útmutatást adni olyanoknak is, akik belevágnának új fajokkal, fajtákkal az üzemi méretű termelésbe is. Azt várjuk, hogy a topik leendő résztvevői az itt megszerzett ismeretek aktív terjesztőivé is válnak, felgyorsítva ezek magyarországi meghonosítását.
Köszönöm a kedvességedet és előzékenységedet, hogy képes voltál még este is lefényképezni. A leírásodból és a nappali képekből pontosan kiderül, hogy milyen érési stádiumban van. Bevallom férfiasan, hogy szándékosan tettem föl ezt a provokatív kérdést és furdal is egy kicsit a lelkiismeret amiatt, hogy egy ilyen szándékú kérdésre válaszoltál ilyen fokú készségességgel. Ezért elnézésedet kérem. A brazil cikkel bevezetett téma folytatásának szántam ezt a kiprovokált hozzászólást. Többször tettem azt a megjegyzést rövid közös történelmünk során, hogy megfigyeléseim szerint a gyümölcsfajok fenológiai állapotai különböző térségek összevetésében nem tükrözik vissza nem csupán az azokról szóló tévhiteket, de az illető időszakban műszerekkel mért meteorológiai paramétereket sem. Aki kezdetek óta nyomon követi a fórumban demonstrációs (nem rivalizációs) céllal megjelenített fotóimat, tapasztalhatta, hogy az ebből a körzetből származó képek az ország más területein tapasztalható fenológiai állapotokról tanúskodnak, sőt bizonyos évszakokban inkább az átlagot megelőzőkről, mint attól elmaradókról. "Vándorszínész" korszakom óta (amikor olasz "főnökömmel" egy napon belül több száz kilométeres távolságok fenológia helyzetét volt módomban összehasonlítani, heti gyakorisággal) nem hagy nyugodni a gondolat, hogy valószínűleg a meteorológiai műszerekkel mérhető paramétereken túl még számos olyan, jelenleg figyelmen kívül hagyott eleme van a klíma növényekre gyakorolt hatásának, amit eddig még nem fedeztünk fel. Ezért ragadott meg annyira az a brazil cikk, amire az internet böngészése közben akadtam. Magyarország délkeleti körzeteiben az idén kiugróan magas nyári hőösszeget regisztráltak. Ezzel azt feltételezhetnénk, hogy ott az ilyen nagy hőösszegű fajok, mint a füge, érésben akár egy hónappal is megelőzik a dunántúli, különösen nyugat-dunántúli területeket. Emlékeztek talán, amikor az első érés utáni rövid szünetben Arthur betette a szegedi elsőérésű nénifügéket, biztosan tippeltem rá, hogy első fügék még úgy is, hogy akkor már a nénifügén kívül az összes fajta első termése mindenütt leérett és a másodérésűek legeslegelső (részben jégtől, vagy egyébtől sérült) példányai kezdtek csak mutatkozni néhol. Ezt a tippet akkor több évtizedes tapasztalataim alapján tettem ilyen magabiztosan. Emlékeztetni szeretném azokat, akik látták a filmemet, hogy (amint akkor is felhívtam a figyelmet), elképesztő és hihetetlen módon a 2005. szeptember 18-án (a kamerával rögzített dátum szerint) egy részleges téli fagykárt szenvedett fügeállományon, az elmúlt 15 év egyik, ha nem a legalacsonyabb középhőmérsékletű nyara után a fajtákon az érés elhanyagolható különbséget mutatott az egy héttel ezelőtti érési állapothoz képest. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha az eddig hagyományosan a klíma jellemzésében felhasznált paraméterek megközelítően sem merítik ki mindazt, ami még a valóságban szignifikáns szerepet játszik azokon felül.Ez a NEM RIVALITÁSI CÉLBÓL, HANEM AZ ITT LEÍRTAK MELLÉ ILLUSZTRÁCIÓKÉNT mellékelt fotó azt mutatja be, hogy hol tart az azonos fajtájú füge érése a Csörnyeföldi szőlőhegyen a mai napon, megengedve, hogy lehet hely, ahol akár ennél is előbbre, ami a tartalom szempontjából irreleváns, vagy éppen megerősítő érvényű.
A csonthéjas termések vagy csonthéjasok a növényi termések egy jellegzetes típusa. Egy vagy két termőlevélből, felső vagy középső állású magházból fejlődő húsos termések. Az általános csonthéjas terméstípus külső része (exocarpium) bőrnemű és színes, középső része (mezocarpium) húsos, éretten édes, míg belső része (endocarpium) megvastagodott, az ún. csonthéj. Ettől az általános típustól eltérő csonthéjas termése van a kókuszdiónak, melynek középső része nem húsos, hanem rostos. Ez teszi alkalmassá a vízen való terjedésre.
Számos fajtájukat gyümölcsként fogyasztjuk vagy olajos magvukat hasznosítjuk.
Csonthéjas magvú gyümölcsök [szerkesztés]
A legismertebb csonthéjas magvú gyümölcsök:
Cseresznye
Meggy
Őszibarack
Nektarin
Kajszibarack
Szilva
Ringló
Jujuba
Mangó
Datolya
Apró csonthéjas magvú bogyókból álló gyümölcsök:
Vadszeder
Málna
Füge
A termés külső részét fogyasztjuk, de nem tekintjük gyümölcsnek:
Nem vagyok nagy jujubarajongó, ezért csak mellékesen ültettem a kertbe egy magoncot, ami az idén toronymagassá nőtt. Nemrég vettem észre, hogy az utolsó virágaiból kötött néhány és a fám magonc létére aranyos, formás kis gyümölcsökkel ajándékozott meg (hogy ezzel a szívembe lopja magát).
Ami pedig a füge túlélési képességeit illeti: Jelentéktelen gyökérmaradványok éveken keresztül életképesek maradnak a föld alatt és mihelyt kedveznek a körülmények, sarjadni kezdenek. Ha éveken keresztül fügedugványozásra használjátok a kertetek valamelyik szegletét, ilyen (kellemes) meglepetésben lehet részetek, amikor már el is felejtettétek, hol voltak fügék évekkel korábban.
Az inverziós éjszakák hőmérsékletei alapján feltérképezett domborzatról ilyen színes térképek szerkesztését tudnám elképzelni, ahol a színek az általuk szimbolizált gyümölcsfaj termeszthetőségi lehetőségét jelölnék. (Alacsonyabb osztályba tartozó gyümölcsfaj termeszthető lenne a magasabb osztályt képviselő területeken, de fordítva nem.) A telepítések támogatottsági százaléka az osztálynak történő megfeleléstől, vagy részleges megfeleléstől függne.Színmagyarázat: piros-füge, rózsaszín-káki, sárga-szőlő, zöld-kivi
A fügémet minden évben eszik a hangyák, az eszter fügére nem mentek rá ,sokkal érdesebb a levele mint az enyémnek vajon a közeli orgonabokor védi meg vagy ezt nem szeretk ,a hangyaboly ott van a fügétől 1 méterre még sincs hangya benne mi a véleményetek, három már kihajtott közülük amit ledugtam nem tudom gyökere is van é
Nagyon jó szemed van ez a körte egy téli fajta a nevét nem tudom nagyon jó ízü nem köves és a telekszomszédom elhanyagolt kertjében lakik .A barackot sampionnak vettem de hogy nem az az biztos.
A felső,bal oldali körte milyen,tudod a nevét ?/ eddig 16 fajta körtét szedtem össze,de sztem ilyenem nincs/,uez a kérdés vonatkozik a 3. képen lévő barackra is,ill. nemes v. magonc ?
GEOUSP - Espaço e Tempo, São Paulo, Nº 19, pp. 179 - 198, 2006 PARAMETRIZAÇÃO DA EMISSÃO TERMORADIATIVA APLICADA À ANÁLISE DO CONFORTO URBANO Antonio Jaschke Machado* & Tarik Rezende de Azevedo** *Pós-graduando em Geografia Física pelo Departamento de Geografia da FFLCH da Universidade de São Paulo. E-mail:jaschke.machado@usp.br ** Professor Doutor do Departamento de Geografia da FFLCH da Universidade de São Paulo. E-mail: xtarikx@usp.br RESUMO: O experimento teve lugar em um percurso no interior do Campus CUASO (Cidade Universitária Armando Salles de Oliveira) da Universidade de São Paulo, no início da tarde do equinócio da Primavera de 2003, sob uma situação de céu claro típica do fim da estação sêca. A análise detalhada das observações do fluxo radiativo de onda longa termal (04 a 50 m) em todo percurso apresenta padrões similares ao setor analisado em Machado e Azevedo (2005), conforme a cobertura do solo. Um índice de conforto externo ASV (NIKOLOPOULOU et al., 2002) modificado, que inclui alguns dos efeitos do fluxo de radiação de onda longa que podem ser sentidos por um pedestre, é sugerido. O novo índice parece representar de forma mais realista a sensação térmica em uma área heterogeneamente urbanizada. É aplicada uma parametrização (PRATA,1996) do fluxo radiativo de onda longa recebido da atmosfera, sob uma situação de céu claro. O resultado é influenciado pelo padrão de ocupação do solo dominante no local onde os parâmetros meteorológicos são coletados, mas pode constituir-se em uma ferramenta interessante para implementação em índices de conforto ambiental.
Ez a portugál nyelven írott brazil tanulmány összefoglaló olyan témáról szól, amelyhez hasonlók az én fantáziámat is régóta feszegetik.
A fordítás röviden:
A kísérletet az Armando Salles de Oliveira nevét viselő egyetemi város belterületén végezték Sao Paulo-ban, 2003 tavasza napéjegyenlősége napjának délutánján indítva, derült egű időjárási viszonyok között, ami általában a száraz évszak végére jellemző. A 04 - 50 méterig terjedő hosszúhullámú hősugárzás megfigyeléseinek részletes elemzése a teljes időtartam alatt hasonló mintákat mutat, mint a Machado-ban és Azevedo-ban 2005-ben ebben a szektorban végzett méréseké, a talajfedettségnek megfelelően. Ez egy szabadtéri komfortérzési index ASV (NIKOLOPOU et al., 2002) olyan módosítását sugallja, ami magában foglalja annak a hosszúhullámú hősugárzásnak egyes hatásait is, amelyeket egy járókelő érzékelhet. Az új index, úgy tűnik, valósághűbben fejezi ki az egy heterogén módon urbanizált területen fellépő hőérzetet. Alkalmazásra került a légkörből érkező hosszúhullámú sugárzás parametrizációja (PRATA, 1996), derült egű időjárási helyzetben. Az eredményt befolyásolták azon helyek domináns talajfedettségi mintái, ahonnan a meteorológiai paramétereket begyűjtötték, ami érdekes alapot képezhet egy környezeti komfortérzési index megalkotásához.
Saját megjegyzésem: Meggyőződésem, hogy a növényvilágra hatást gyakorló meteorológiai paraméterek is sokkal számosabbak és differenciáltabbak annál, mint a puszta hőmérséklettel, páratartalommal és egyéb szokványos adatokkal kifejezett helyzet.
Örömmel fogadok minden tanácsot, hiszen nekem még semmiféle tapasztalatom sincs. És most már végképp elbizonytalanodtam: takarjam-vagy ne takarjam? :-(((
Igaz, hogy kísérleti példánynak szántam ezt a fát, de hát nem volt olcsó, és mégsem örülnék, ha rögtön az első tél el is vinné. Meg persze még a hegyre sem tudom felültetni, a kertem pedig elég fagyzugos:-(
Úgy gondolom, hogy ez egy magról kelt kis parasztbarack lehet, amivel, lám, mennyire érdemes foglalkozni. Minden egyes példány egy új fajtát jelent és többségükben ellenállóak és későiek.
Na, de hagyjuk... Lehet, hogy ráakad az okfejtéseinkre valami távolabbról érkező "jóhiszemű" olvasó és úgy értelmezi, hogy csupán öncélú panaszkodásba fogtunk a saját gyengeségeink leplezésére. :)))
Ahol én nőttem fel, az egy kis alföldi város. Az ottani (akkori) tanítóképzőnek is volt saját kertje, amit részben a gyerekek, részben a "kistanítók" művelgettek, sőt, voltak tyúkok, disznók is, így nagyjából önellátó volt az iskola konyhája.
Megnézném, hol lehetne hasonlóra engedélyt kapni a mai agyonbürokratizált, agyonszabványosított világban...
Ez a NEM RIVALITÁSI CÉLBÓL, HANEM AZ ITT LEÍRTAK MELLÉ ILLUSZTRÁCIÓKÉNT mellékelt fotó azt mutatja be, hogy hol tart az azonos fajtájú füge érése a Csörnyeföldi szőlőhegyen a mai napon, megengedve, hogy lehet hely, ahol akár ennél is előbbre, ami a tartalom szempontjából irreleváns, vagy éppen megerősítő érvényű.
Színmagyarázat: piros-füge, rózsaszín-káki, sárga-szőlő, zöld-kivi
ez a barackom most érik , egy kis izelitő a tegnap szedett gyümölcsökből,
tegnap bevittem a most érő szamócákat az üvegházba