Ha jól értem a részletes szabályozást, ennek (egy kicsit ügyesebb szórenddel) a következőképpen kéne kinéznie: "Az 1941–1945-ös Nagy Honvédő Háborúban Németország Fölött Aratott Győzelemért érdemérem".
Csakhogy az alakulat nem hegyivadász, mint kiderült, ez az egy probléma. ;) Egyébként az alakulat német nevében sem szerepel. Idézet következik:
"7. Prinz Eugen Önkéntes SS hegyi(-)hadosztály --- a jäger – Gebirgsjäger; „hegyivadász” – azért tűnt el, mert ez egy komplett hegyvidékre megszervezett magasabbegység, nem csak egy lövész(„vadász”)"
"Mint említettem fentebb, a „vadász” szót nem célszerű benne használni, mert ez egy komplett, ~22 ezer embert számláló össznépi alakulat volt, nemcsak lövész(„vadász”)alakulattal. Ezért sem használták benne a jäger szót, mert egy magasabbegységről van szó (benne ezredek, zászlóaljak, hadosztályközvetlen alakulatok stb). De a magasabbegység (vélhetően) mindegyik alegysége magashegyi kiképzésben részesült és felszereléseik is jobban adottak ehhez, mint a többi szárazföldi patkányoknak, ezért Gebirgs."
történetesen a 'hegyivadász-hadosztály' -ból kihagyni a 'vadász'-t kb olyan, mint a 'repülőgép-anyahajó'-ból kihagyni az 'anyá'-t: az eredmény furcsa és mesterkélt lesz
Azóta a rezidens hadtudszakértőnkkel a következőre jutottunk: "7. Prinz Eugen önkéntes SS-hegyihadosztály". Azt mondja, hogy a "vadász" nem kell bele, az elemek sorrendjében pedig az "önkéntes" előbbrevaló, mert az mindenféle fegyvernemben előfordul.
A "Prinz Eugen" lefordítása vagy le nem fordítása mellékszál. Az alakulat nevének helyesírása a fő kérdés, amit Jenő nevének írása szinte egyáltalán nem érint.
Bocsánat, azt hittem, valami SS-alakulatról beszélünk. Vagy VO-ról? Mert lehet Savoyai Jenő VO (védosztag), de akkor már tényleg az anyja (A. Hitler) sem ismerne rá.
Nekem semmi kifogásom az ilyen tiszteleti magyarítások ellen, jól jelzik, ha valakinek az átlagosnál fontosabb szerep jutott a magyar univerzumban (is), pláne, ha olyankor lett híressé, amikor a névmagyarítás általános szokás volt. Ez egyike a hagyományőrző szokásainknak.
Marx Károly és Verne viszont azért nem jó példák ide, mert Savoyai Jenőnek náluk sokkal konkrétabb személyes köze van a Kárpát-medence történelméhez (a törökök kiűzésében való tevékeny részvétele és elévülhetetlen érdemei), az ő tiszteleti magyarsága tehát egy kicsit más tészta.
Amúgy meg németnek semmi esetre sem tekinthető, tehát a "Savoyai Jenő" forma van olyan autentikus, mint a "Print Eugen". Ha már valami, akkor francia anyanyelvű volt Jenő herceg, távolról sem német.
Khm. ;) A szóban forgó Prinz Eugen Savoyai Jenő herceggel, a zentai győzővel azonos, és minthogy ő ezen a néven a legismertebb mifelénk, felmerülhet a "Savoyai Jenő" megoldás is.
Újabb bónuszkérdés: miképpen írná le a t. társaság a "7. Prinz Eugen SS önkéntes hegyivadász-hadosztály" alakulatot?
Odáig már eljutottunk, hogy a hegyivadász-hadosztály összetétel, nem világos viszont az "SS" és az "önkéntes" helye és kapcsolódása. Felmerült egyes elvetemültekben az intézménykénti kezelés igénye, de elhallgattattuk. ;) Kérdés még Prinz Eugen fordítása vagy nem fordítása.
Eleinket valszg. ugyanannyira irritálta a nem+csak (+hogy), úgy+hogy, ha+bár, még+is, stb. "helytelen" használata, mint ma a valószínűleg+hogy, de+viszont...
Valószínűleg hogy nem tehetünk mást, mint hogy elviseljük ezeket a változásokat, bármennyire báncsa is a fülünket... (szerencsére hogy használni még nem kötelező őket)
A helyes szót te használtad. Egyébként meg mind a két mondat mindenképpen kétértelmű. Az ott Pista. Jóskának neki kell adnia a tízmilliót. Az ott Pista. Neki kell adnia a tízmilliót a bulira. Na, ki ad? És kire vonatkozik a neki? Azért nem használják a népek a személyragot, mert valójában nem hordoz információt, ha az ige mindkét vonzatára vonatkozhat, márpedig vonatkozhat.
„Az alábbi gondolatmenet amellett kíván érveket fölsorakoztatni, hogy a természetesen hogy… típusú szintaktikai szerkezet megjelenése és növekvő előfordulása nem ellentétes a magyar nyelv rendszerével, ugyanis több, tőle látszólag független alaktani és mondattani folyamattal, valamint általános diakrón törvényszerűséggel hozható összefüggésbe, miközben a tágabb rendszerkörnyezet a folyamatban lévő nyelvi változás bizonyos jeleit mutatja”
Pompeji neve latinul Pompeii, olaszul Pompei. Az OH. kizárólag a magyar helyesírásban hagyományos Pompeji formát javasolja. Ez a j betűs írásmód nálunk valószínűleg német eredetű szokás, habár a j betűt nem a németek, hanem az (olasz?) humanisták találták ki. Castiglione László nevezetes könyveinek címlapján is Pompejit olvasunk. A magyar nyelvű (ókortörténeti stb.) szakirodalomban persze inkább a Pompeii írásmód járja.
A Pompeji írásmód annyiban különleges, hogy bár több híres római város nevét is magyarosan írjuk: Róma, Nápoly, Milánó, ezekhez legalább annyira tapad a modern olasz város asszociációja, mint az ókori római városé. Pompeji azonban ma is és nekünk is elsősorban az elpusztult ókori várost jelenti, és mégis, mivel olyannyira híres, nem írjuk — eltérően Veii nevétől — a túlságosan idegenszerűnek ható -ii végződéssel. (Más mgh+ii-végű városnév nem is jut hirtelenjében eszembe.)
Kérdés jogos! Az ókori település nevének autentikus formája a "Pompeii" volna, amennyiben a vulkánkitörés által elpusztítottról van szó. A kicsit mellette később (3-4. sz.) újraindult település nevét ma "Pompei"-nek írják.
Az OH. adata valószínűleg az előbbire vonatkozik, ez esetben honosodott formának volna tekintendő, mint a Párizs, a Varsó és effélék. De ezt nem ártana megerősítenie valakinek.
Köszi a gyors válaszokat, szuper, így „éreztem” én is, csak nem tudtam megfogalmazni. De most már adtál egy támpontot, hogyan közelítsek a problémához.
