(Viccen kívül, ezeket mind mesélték mások, hogy régen mik voltak, hogyan voltak. Az én praxisomban ezekre nincs példa. Hogy ez baj-e vagy nem, hát nem tudom; én nem bánom..)
Gellófa negyvencentis darabját, 49 darab használt góliátelemet, stb...
Oszt fura volt ugyan, hogy nehéz a táska, de annyira nem... :)
Bobóra mentem télen, minden elzárva, ajtók tárva-nyitva, nyáron viszont szuperül előfűtve... Vagy az összes kezelőszerv keszerelve, egy helyre kis halomban a pultra összepakolva.
Ajtók nyitva-zárva lámpák felcserélve...
Kolléga kávéjában 17 cukor (fél órát kevergettük, kétszer kellett újramelegíteni), erre faarccal megitta, pedig nyolcan vártuk, hogy na, mi lesz.
Szénnel, tuskóval megrakott nagytáskák......Istenem, de jó volt...Igaz vittem haza régi motorleállítási könyvet, 500A-s biztosítékokat, kopott dugattyúgyűrűket és ezt-azt....-:)
Néhai Csápos kollégával ha ott voltunk, már mindenki gyanakodott....
Sajnos igen....Pálpusztai sajttal bekent műszervilágítás, egy-egy morzsa a padló réseibe....
Gőzösön is évtizedeket együtt utazó partnerok majdnem halálosan összevesztek hogy ki bűzlik....Kiszórták egymás táskáját és télen nyitott ablak mellett utaztak...-:)
Telefonkagyló bélyegzőpárnával lefestve, bekormozott sapka széle belülről, kizsírozott zárlámpa, olajos gyapotból csurgó olaj az induló tehervonatra....Mikor még Lankóc alatt járt akkor is hallottuk hogy el-elpörög....A kadét rengeteg új káromkodást tanult a kollégától....
Kisbeíróban vödör víz az ajtóra, kerékpár becsomagolva km óra szalaggal, minden küllőn vörösbárca, felhúzva a kéményre...
Persze masszívan odadrótozva.....Képszög a székre, mikor kimentünk a beíróból, éjjel a kályha úgy megrakva hogy akik bent aludtak csak izzadtak, nyögtek álmukban...
Cseresznyapaprika gerendájával kezelt wc papír ( saját ötlet ! ).....
Sajna ezeknek vége, és elhiheted dolgoztunk eleget.....
Jó kollektíva, jó hangulat, az ember örömmel ment dolgozni, alig várta hogy ott legyen....Bizony !!!
Egész jól megtanultad a leckét; látom sok vasutasnak túl sok az ideje ilyeneken gondolkodni. Ilyen dolgokat olyan helyeken csinálnak, ahol nincs elég munka és unják magukat (pl. katonaság).
Bízom benne, hogy a vasúton ezek a dolgok csak a régi idők emlékei, és már elmúltak.
Ez olyan, mint a bezárt öltözőszekrényből kilógó cipőfűzőt tőből elvágni, pálinkát tölteni a kolléga vizesflakonjába, váltás előtt vízzel leönteni a szenet az őrhelyen, zsíros kézzel direkt összetapicskolni a naplót, hogy ne fogjon rajta a toll, a ventillátoros fűtőtestre direkt ráhamuzni (hogy bekapcsoláskor arcbatolja a hamut) és sok más. Ezek kibaszások, ezek nem viccek.
Uraim a vasut egyilyen szakma lehet tragédia is meg néha az utas gondol egyet és viccet csinál nem tudsz ellene tenni most olvasom a kalauz hivatalos szerv nem lehet bántani akkor marad a vicc
Azt is tudod hogy 1 órán keresztül keresték a holttestet a hivatalos szervek aminek van egy költsége, mondjuk azt neked kellene kifizetni, így is jó tréfának tünik?
Kib..zódsz a kanyarból, villan valami dzsekiben, satu, duda, puff, be vagy szarva, vészhívás, mentők (ilyenkor alap, hogy indul a helikopter), mész hátra, má' kinn a sok nénósautó, forgalom áll, és nincs meg a baba.
Nem feltétlenül van ám meg, vagy nem minden alkatrésze. Tavalyelőtt egy buksit két napig kerestek.
Ez szerinted tréfa?
Ki a t.köm fizeti ezt ki? Visszatérnek a nénósautók, leszáll a helcsi (miközben lehet, hogy másnak tényleg kellett volna), és mindenki kacagva hazamegy, hogy micsoda jó móka volt?
Olyankor is megpróbálnak valahogy kitolatni, amikor pedig előre semmi sem állja útjukat. Inkább nekiáll hátrafelé manőverezve félsorompót kerülni, mint kövér gázzal előre lelépni.
Volt szerencsém ilyet premier plánban végignézni. Má' csak nevetni bírtam, négy percig rutinpályázott a mókus az átjáróban, miközben mindenki rá várt, többek közt én is hatszázhúsz méternyi Volkswagennel.
