" A szőlőhegyi területemre telepített kákival, hatalmas fügékkel, nagy babérral én is közelítem lassan a két évtizedes jelenlétet, mégis csak olyanoknak van pl. fügéje a közelben, akiknek egyébként is volt, vagy lenne.
Ha azt mondom, hogy "Magyarországon vagyunk", akkor ezzel egy bizonyos attitűdre utalok. Itt szigorúan tilos "kilógni a sorból". Ha van valamilyen növénykülönlegesség valahol, azt esetleg elmennek megnézni, "elzarándokolva" oda, mint valami kegyhelyre. Az ott van, az valami különcé, aki olyan bolond, hogy "ilyenekkel foglalkozik", aztán mindenki hazatér és teszi a dolgát tovább, ahogy szokta, legfeljebb néhány hasonló "különcben" indít el olyan gondolatokat, hogy neki is lehetne valami hasonló. Itt a topicban mi mind ilyen "különcök" vagyunk. De a mi törekvésünk itt az, hogy megpróbáljuk kialakítani azt a mentalitást, ami nem így közelíti meg ezeket a dolgokat. Különcnek lehet tekinteni azt, aki a háza köré középkori várat épít, vagy veteránautó tulajdonos, stb. De a nálunk meghonosítható, kiemelkedően hasznos növények terjesztését bizony nem ilyen szemlélettel kellene megközelíteni.
"Ember, ha ilyet ültetsz, nem fogsz már kilógni a sorból". Igyekezz, mert, ha időben nem ültetsz, Te fogsz kilógni a sorból, mert mások megelőznek!"
Ezen a fórumon olyan, teljes mértékben, vagy korlátozottan téltűrő, nálunk még kevéssé ismert gyümölcsfajok hazai termesztésével kapcsolatos tapasztalatokat, gondolatokat, ismereteket oszthatunk meg egymással, melyek feltétlenül érdemesek lennének a magyarországi meghonosításra. Néhány hobbikertész már rendelkezik ezen növények néhány példányával, ezért szándékunkban áll e példányok felkutatása, a tulajdonosok tapasztalatcseréje. E fajok közül a legjelentősebbek és legérdemlegesebbek a kivi, a káki/hurma/datolyaszilva (diospyros kaki), a füge, a jujuba (ziziphus jujuba) és a pawpaw (asimina triloba). Ezek mindegyike teljesen rezisztens, tudomásunk szerint semmiféle növényvédelmet nem igényel, így megvalósítható velük a biotermesztés. A füge és részben talán a káki kivételével mindegyik teljesen télálló. Éppen a füge korlátozott fagytűrése miatt elengedhetetlen, hogy foglalkozzunk az éghajlattannal, különösképp a mikroklímát alakító tényezőkkel, mert ezek ismeretében belátható, hogy a fügét is az ország jelentős területein megfelelő biztonsággal lehet termeszteni. A topik feladata a tanácsadás, helyes művelési példák, modellek bemutatása is. Bárki beszélhet sikereiről, de akár esetleges eddigi kudarcairól is, ez esetben célunk a megoldás együttes keresése, azonban nem lenne jó, ha ez a jobb sorsra érdemes, azaz akár nagyüzemi ültetvény céljából meghonosításra érdemes növényeknek a valóságtól eltérő, negatív propagandát eredményezne. Sajnos nagyon makacs, közkeletű tévhitek akadályozzák ezen gyümölcsfajok hazai elterjedését, éppen ezért célunk e tévhitek lerombolása, néhány sikeres magyar mintaültetvény és elszórt házikerti példák bemutatása által. A már létező mintaültetvények bemutatásával szeretnénk egyfajta mintát adni a magyar kertészeti, gyümölcstemesztési szakma kezébe. A jelenlegi helyzet sajnos az, hogy több évtizedes lemaradásban van a szakma ezen gyümölcsfajok meghonosítását illetően, konkrétan sehol nem foglalkoznak a honosítással. Ez köszönhető részben az e növényekkel kapcsolatos makacs fagyérzékenységi hiedelmeknek, valamint Magyarország klímatényezőinek totális félreértelmezésének.
Az eddigi csekély elterjedtség jelentős részben köszönhető a különböző hazai kertészetekből beszerzett megbízhatatlan, rossz minőségű szaporítóanyagnak is. Ez különösen nagy gondokhoz vezethet egy olyan kétlaki növény esetében, mint a kivi, amelynél jelentős számú vevőréteg kizárólag hímnemű növényekhez jut hozzá a nem létező önporzó néven, vagy hamisan, különböző neműekként forgalmazva. Ezért célunk a megbízható beszerzési források felkutatása, a megfelelő tulajdonságú példányok házi, vagy esetleg kertészeti szaporítása, egymás közötti cseréje.
Foglalkozunk még a hagyományos gyümölcsfajok rezisztens fajtáinak szelektálásával, vagy régi, feledésbe ment, de jó és ellenálló fajták újraélesztésével is. Szeretnénk szakmai útmutatást adni olyanoknak is, akik belevágnának új fajokkal, fajtákkal az üzemi méretű termelésbe is. Azt várjuk, hogy a topik leendő résztvevői az itt megszerzett ismeretek aktív terjesztőivé is válnak, felgyorsítva ezek magyarországi meghonosítását.
A pláne az az egészben, hogy nem csak az erősen visszafagyott vesszők hajtanak még mindig, hanem azok is, amiknek semmi baja nem lett, így a csúcsrügyből indultak tavasszal. Csak azok a vesszők hajtottak rövidet (de azt viszonylag sokat), ahol a károsodás csak a vessző felső részén volt.
Egyébként még nagyapám kertjéből való olyan zöldesbarna. Ha minden igaz, este lesz kép is.
Rendben, "listára került".) Bevallom, még nem olvastam végig Feribá kisérleteit, mert közben akadozik a net és a másik topikba írt hsz-szel voltam elfoglalva.
Most nem is olvasom el, mert saját tapasztalatról írnék, esetleg összehasonlítható
a kettő.
A nyári jégverés (jun.16.) több ágat letört, van ami most is azzal a csonkkal látszik, van amit levágtam.
Azt tapasztalom, hogy a törés, levágás helyén egyáltalán nem indult óriási növekedés, sőt a vártnál még kisebb hajtások vannak, van amin termés sincs.
Inkább "beérésre hajt". Hogy jövőre ezek mit fognak produkálni nem tudom.
Kiváncsi vagyok. Lehet, hogy egy nyári -esetleg jól megválasztott időben- lehetséges a túlzott növekedés megállítása, fékezése. Ez persze függhet a fa, vagy
bokor korától is. Talán az idősebbek tarthatók így jobban kordában.
Azok a bizonyos nem metszett, vagy nem visszafagyott ágak nőnek rövidebbet és érnek be. A levágottak helyén növők, vagy nagyon visszafagyottak nőnek nagyot és nem érnek be, hogy aztán újra elfagyhassanak és folytatódjék az ördögi kör. Íme, a tapasztalati válasz a "metszeni-nem metszeni" kérdésre.
Jól tetted, hogy kiültetted, remélhetőleg nem teszik tönkre a vadak, vagy nem lopják el. Sokan próbálkoztak itt már ezzel a "gerillakertészkedéssel" és elég sok negatív tapasztalat van már róla. Egyszerűen a "jónép" nem ismeri a fügét, ezért egyeseknél gyakran beindul egy vadállati reakció, hogy az idegen, a számára nem szokványos jelenségtől megszabaduljon. Gyakran tulajdonosváltásoknál is előfordul, hogy az új tulajdonos első dolga, hogy a kertben termő szép fügefát kivágja. Ez a viselkedés más vonatkozásokban is sajnos gyakran megjelenik. Ha sikerülne valahol ott telket szerezned, ahonnan lefelé fényképeztél, akkor tényleg óriási sikereid lehetnének! A hegyen jelenlévő magányos, régi szőlőhegyi gyümölcsfák is arra utalnak, hogy a falusiak régen tapasztalati alapon tudták, miért kell oda szőlőt és gyümölcsöst telepíteni.
1. A döntés már nem megoldható. Igen kemény fájú, már tavaly is csak kínnal tudtam ledönteni. Idén elmarad a takarás.
2. Bár nem mértem a téli hideget, nem hinném, hogy valami extra fagyzugban lenne a kertem. Ha a rozmaring és a leánder 2., 3. éve kint telel minden különösebb gond nélkül, a fügének is bírnia kellene. Így valószínű, hogy az én fügém a nem megfelelő. No, de sebaj, próbálkozom más fajtákkal.
Az őszibarack egyéves vesszőkön terem, de a füge ahhoz képest 0 éveseken hozza a másodterméseit, az első terméseit hozza az őszibarackhoz hasonlíthatóan az áttelelt rügyekből. A fügénél éppen arról van szó, hogy ha a téli elfagyás miatt nem oldható meg a rügyek átteleltetése, hogyan lenne megoldható a 0. éves hajtásokon fejlődő termések beérlelése. Ezért a füge semmilyen vonatkozásban nem hasonlítható a felsorolt fajokhoz, legföljebb a folytontermő málnához.
A metszésnek én nem a kaszabolást értem. Engem a köztes állapot érdekel, amivel azt a bizonyos vegetatív-generatív egyensúlyt lehet fenntartani (lásd alma, körte, őszibarack, ribizli stb). Vagy a fügénél nincs ilyen? Ott, ahol nem fagynak vissza a növények, hogy tartják kordában a termő ültetvényt?
Amire hivatkoztál, elolvastam. Nálam ez úgy néz ki, hogy egész a fagyokig nő, növöget. Az elmúlt 3 évben rendszeresen locsoltam, télen pedig a földre döntve takarva volt. Minden évben visszafagyott/elszáradt az éretlen rész. (ez hol több, hol kevesebb volt) Eddig arra gondoltam, hogy a rendszeres öntözéstől nem értek be a vesszők. Így idén egyáltalán nem öntöztem. Nyáron nem volt gondja, nem kókadt. De még mindig hajt. Bár van egy-két ág, ahol csak rövid 25-40 cm hajtások nőttek idén, azok talán rendesen beérnek. Innen a gyümölcs is egyöntetűbben (hú, micsoda kifejezés:)) jött. A többi méteres hajtásokban nem igazán bízom, legyen akármilyen enyhe tél. Szóval én inkább ilyen rövid vesszőket szeretnék. Van erre gyakorlat? A másik, kukkolt :) (bejó51: engem is felírhatsz a listádra) topikban Feribá51 a visszacsípéssel próbálkozik. Talán beválik.
Egyébként az őszibarack is egyéves vesszőkön terem, mégis metszük.
Ma a határ túloldalán, Horvátországban voltam, ugyanott, ahol a nyáron egy alkalommal. Amint akkor is írtam, a Dráva mentén a falvakban a házak előtt és az udvarokban nagyon sok fügét lehet látni. Poljanec és Donji Martijanec nevű falukban megálltam pár helyen, ahol a forgalom akadályozása nélkül sikerült fényképeznem egy-két példányt. Láthatóan adriai eredetűek lehetnek, nem az itt megszokott barna fajták. A növények java része is adriai típusú "fára" van fazonírozva. A vakolatlan ház előtt állót (valószínűleg a kilátás biztosítása érdekében) feltételezhetően, tavaly jól megmetszették. Ezért vannak azok a bolond nagy hajtásai, amelyek végén még mindig éretlen a gyümölcs és maguk a hajtások is éretlenek. (Íme, mindjárt egy példa az előbbi témához.)
Fagyzugi viszonyokhoz igazodva elképzelhetőnek tartanám a törzs földre fektetését a takarhatóság megvalósításához. De: a belőle kinövő vesszőket értelmetlen dolog lemetszeni, mert azzal beállítod a másodérésű gyümölcs érése ellen ható vegetatív jelleget. Azt tudom elképzelni, hogy a fekvő törzsből kinövő éves vesszőket lekötözéssel kezdettől fogva vízszintes helyzetbe kellene kényszeríteni, amivel egyben fékezve lenne a vegetatív jelleg és fokozva a generatív. A növény kezelhetőségének és méretei korlátok között tartásának érdekében lehetne az ágakon váltómetszést alkalmazni, ami azt jelenti, hogy az évben letermett vesszők egy részét el lehetne távolítani, a következő évi ifjításhoz, megtartva a régiek egy részét, akár még első termést is produkálva, majd a következőkben azokat eltávolítani és az éveseket meghagyni, ugyancsak első termést is produkálva. De a totális metszés - továbbra is tartom - az elfagyáshoz hasonló állapotot állít elő.
A leírtak megvalósítását is elsősorban nem fölfelé törekvő növekedésű, kemény, merev hajtást hozó fajtákkal képzelném el, hanem az indaszerűen lágy és hajlékony hajtásokat produkálókkal. Az általam ismert fajták közül jól adná magát ehhez a "szivarfüge" például. A többi jóval kevésbé, vagy egyáltalán nem.
Működnie kell a dolognak ebben a fekvésben. A hely engem a Tevel nevű Tolna megyei falura emlékeztet, amelynek a falu nevét viselő meteorológiai állomását olyan helyre telepítették, mint ahova Te a fügét ültetted. Ott "királyi" hőmérsékleteket mérnek, a dunántúli állomások egyik legjobbika. Sokszor fölmerült bennünk a kérdés, mi lenne ha az állomás TÉNYLEG Tevelen lenne, azaz úgy a völgyben fekvő kis faluban, mint a Te falud. A Dunántúl legmelegebb állomásából könnyen a leghidegebbé válna, mint ahogy a tőle légvonalban 20-25 kilométerre lévő völgyi Bátaapáti. Hát a növényeid szempontjából valószínűleg "Bátaapátiból" "Tevelre" költöztél, az állomások jelenlegi elhelyezése alapján. Azaz, "Földről" az "Égbe".
OK. A listára felírva. Akkor már ketten vagyunk, akárcsak a "szomszédban.
De jó lenne, ha többen lennénk és értelmesen, közösen megbeszélnénk, hogy mit láttunk. Nem úgy, mint a mai életben, külön sajtótájékoztatókon, "kukkolásra"
építve mondják el a magukét, mutogatnak egymásra, üzengetnek egymásnak.
Látható, hogy nem vezet sehova.
Lehet, hogy rosszul döntöttem, amikor a mondat végére nem tettem a "kétpöttyös"
zárójelet.
Ha valaki úgy érezte (akár itt, vagy a "szomszédban"), hogy ezzel megbántottam,
Van valami oka, hogy a fügénél metszésellenes vagy? Más gyümölcs is van, ami az előző évi vesszőkön terem. Brutális metszés után pedig szeintem minden növény erőteljesen vegetatív fázisba megy át.
Én még eddig nem láttam termő füge ültetvényt. Neked van ilyen tapasztalatod? Ott sem metszenek?
Két dolog miatt merült fel bennem a metszés kérdése:
1. kezelhetőbb méretű növény (bár itt még nem tartok)
2. nyári zöld metszés hatására talán előbb beérnek a vesszők. Nekem ez a gondom. Van egy 4 éves bokrom, ami még mindig veszettül hajt. Pedig idén semmit nem öntöztem. Egyébként valami késői fajta, mert az első termések valamikor augusztusban értek, a második meg szeptember közepétől.
Van egy dézsás fügém ( nem tudom, milyen fajta, mert tavaly a kertben kiültetve elfagyott, idén meg még nem termett), ezt a tegnapi napon felvittük a hegyre, gyakorlatilag a legtetejére, és kiültettük. Kíváncsi leszek, hogyan bírja.
Készítettem pár képet a tetőről, az elültetett fügéről, és a tetőn lévő berkenyékről is, amiknek szép nagy gyümölcseik vannak!
Érdekes ez az "utolsó éjszaka effektus". A tapasztalat azt mutatja, hogy az alsó rétegben még jobban lehűl a levegő akkor, amikor elvárás szerint már ott is valamennyit enyhülnie kellene, hiszen a magasban már elindult a melegedés. A magam szerény fizikaismeretével arra tudok gondolni, hogy ugyanarról a fizikai jelenségről van szó, mint a hidegpárnás inverzió esetén kialakuló "hidegkönyök" bizonyos magasságban, azaz egy olyan légréteg, amelyben az érkező magasabb hőmérsékletű levegő csak arra elegendő, hogy a páratartalom megemelésével, a hideg levegő eredeti hőmérsékletét még alacsonyabbra süllyessze. Tehát tulajdonképpen hőt von el, helyesebben emészt fel, az eredeti energiaszint megtartása mellett.
Akkor ez esetben valójában Vanigliáról lehet szó, ezt az olaszok is érzékenyebbnek mondják. Korábban a 'Tipo'-hoz nagyon hasonló fajta került be Magyarországra 'Vaniglia' névvel. A télire való földdel felkupacolás nem árthat, mindenképp hasznos, azonban én mindenkit óva intenék a fátyolfóliás és bármilyen egyéb takarástól. A téli, tavaszi naptól felmelegszik, előbb indul be a növény, számtalan példa volt már arra, hogy csak azoknál fagyott meg valami, akik takargatták a növényeiket. A takarásnak csak akkor van értelme, ha a talaj hőjét erősen leszigeteljük egy bizonyos légtérrel, vagy ha egy adott növény valamilyen okból érzékeny lehet a téli csapadékra (pl. télálló pálmák esetében szétrohadhat a csúcsrügy, letörhetnek a levelek) vagy ha a téli nap égetheti a leveleket (szintén pálmák, vagy fenyőfélék, örökzöldek esetében, de egyéb növényeknél meg a törzset lehet védeni a téli nap által okozott fagyrepedésektől).
A musa basjoo-ról, azaz a télálló banánról érdemes tudni, hogy arról van szó, hogy a rizómája és takarás esetén a törzs alsó része átvészeli a telet szabadföldben, mivel egyszerűen a talajba nem hatol le mélyen a fagy, ha pedig nagyon módszeres, tömör és vízhatlan takarást készítünk neki , akkor a törzs alsó részét sem éri fagy, de egyébként ennek a banánfajnak a törzse is kibír -3 -4 fokot. Vegetál még +10-15 fok körül is, ez is hozzájárul ahhoz, hogy érdemes nálunk szabadföldbe ültetni. Attól még, hogy musa, nem sok köze van a trópusi banánfajokhoz, termést ugyan érlel, de nincs benne hús, teljesen ehetetlen. Így tehát sikeres telepítése azon múlik leginkább, hogy a gazdája milyen takarást talál ki neki télire, illetve egy már megerősödött telep, amelynek rizómája már biztosan a talajfagy alá hatol, már takarás nélkül is kihajt tavasszal. Nyáron borzasztóan gyorsan nő, ha elég vizet és tápanyagot kap, szinte lehetetlen túltrágyázni.
A füge szerintem elképesztő hajlamot mutat a rügymutációra, többször megfigyeltem, hogy a dugványoknak másmilyen lesz a levele, vagy még termésméretben is vannak különbségek. Talán annak is lehet némi köze ehhez, hogy egy letális küszöb körüli helyzetben egyes ágak teljesen lefagynak, míg másokon a csúcsrügyek is épek maradnak, ez látható azon a harmadik, hosszú videón is. Ez esetben talán érdemes lenne a jégfügéből egy példányt az elfagyás körüli hőmérsékletnek kitenni, és azokból az ágakból szaporítani, amelyek túlélték, majd ezután ezekkel ezt újra megcsinálni és így tovább, úgy mint ahogy azt magszelekció esetén is csinálják más növényeknél, ha gyümölcsméretről, vagy egyéb tulajdonság kedvezményezéséről van szó.
Ez valóban megdöbbentő, azt azonban nem gondolnám, hogy nálunk annyira abnormális szeptembert hagytunk volna magunk mögött. 1-2 fokkal volt csak melegebb a 30 éves átlagnál, ennyi bőven ránk is fér és szeptemberben amúgy sem kell nagyon csapadék, bár az igaz, hogy előtte kellett volna, mert így csak fokozódott a szárazság. A szicíliai események ennél sokkal durvábbak.
Azért az tényleg elképesztő, hogy mennyire beletaláltak akkor ezek szerint azokkal az állomásokkal tényleg a létező legrosszabb fekvésekbe, ha eddig még nem sikerült hasonlót találni.
Talán ehhez még annyit érdemes hozzátenni, hogy az azon az ilyen típusú éjszakákon talán mondhatjuk úgy, hogy két különböző fajta inverzió van jelen. A magasban áramlik a meleg, de lentebb még teljesen zavartalanul folyik a gázok kiülepedése hőmérséklet, ezáltal súly szerint. Tehát gravitációs és áramlási inverzió is egyben. Persze enélkül is szoktak hasonló különbségek lenni akár szimpla kisugárzási inverziós éjszakákon is, főleg hótakaró jelenlétében.
Lassan-lassan eltűnnek, de hullámszerűen azért még jócskán felbukkan pl. országosan derült, szélcsendes éjszakákon is a délnyugatozás, északkeletezés, bár valóban ritkábban, a néphit viszont talán makacsabb a szakmáknál is. A gyümölcstermesztési szakma pedig jelenleg olyan álláspontot kezd kibontakoztatni, hogy azért lehet ezeket a növényfajokat termeszteni, mert "egyre melegebb van", talán ezzel a kifogással mentik fel magukat, hogy évtizedek óta semmilyen figyelem nem kíséri ezeket, 55 éve terem az egyetem kertjében a káki úgy, hogy az intézmény dolgozói félrerugdossák a földre hullott gyümölcsöket, stb. Ráadásul ez az állítás is teljesen alaptalan ugye, mert pl. '97 és 2006 között igen kemény abszolút minimumú telek sorozata volt jellemző.
Igen, nagyon biztató, hogy egyre több lelkes kertészkedő lehet gazdagabb komoly sikerélményekkel az éjszakai inverziót kihasználva. Bemásolnék most egy levélrészletet, remélem, nem haragszik meg érte a szerzője. Egy kőszegi növénybarát kérte ki a tanácsomat telekvásárlást illetően, mivel az egész környék legmélyebb, legfagyzugosabb pontján lakott. Most boldog telektulajdonos, csak ő nem elsősorban gyümölcsfák miatt, hanem télálló pálmák okán szánta rá magát a lépésre. Én csak az elméletet mondtam el neki, annak alapján saját maga választotta ki a létező legoptimálisabb fekvésű telket.
"Szia! Nem tudom megköszöntem e már a segítségedet a telekválasztásban!? Teljesen igazad volt! Amíg lent a völgyben és a városban -7°C volt addig a telek lejtőjén -1,5°C! Óriási különbség! És ez akkor volt amikor még a nap nem érte a domboldalt! A talaj ennek megfelelően épp hogy meg volt fagyva! Míg lent még a hó is megmaradt! Mégegyszer köszönöm a segítségedet! Üdv.: A......."
-Így szép lassan talán a megfelelő fekvésű dombjaink országszerte megtelnek különleges, vagy korlátozottan téltűrő gyümölcsfákkal, dísznövényekkel. Természetesen az elhivatottság és a fűtött házak falai, takarások a kevéssé szerencsésebb adottságú kertekben is sokat segítenek.
