A flippergép egyes ütközéseit egyenként adjuk meg! Az egyes ütközések eltérésére 1% toleranciát adjunk. Ez műszakilag elfogadható. Egyenként vizsgálva ilyen módon az összes ütközést, már nem tekinthetjük az eredményt véletlenszerűnek. Hanem tudomásul kell vennünk, hogy ez egy ilyen rendszer. Így működik!
Szerintem ez az eseményfeldolgozási mód alkalmat ad az oksági törvény érvényesítésére, illetve annak a tágabb eredménytartományra való érvényesítésére!
Semmi sem történik a világon ami egy adott pillanatban pontosan olyan, mint egy másikban. Ez biztos. De nem mondhatjuk, hogy a feltételek csaknem ugyanolyanok?
Persze, tudjuk, hogy a kezdeti feltételek az egyes játékok esetén nem pontosan azonosak, így semmi meglepő nincs abban, hogy az eredmények sem azonosak.
Épp a legjobbkor figyelmeztettél minket Szögrágó, úgyhogy óvakodjunk a filozófiától, és inkább csak azt vizsgáljuk meg, hogy Simply Red legutolsó megfogalmazását lehet-e arra használni, hogy alátámasszuk vele a fizikai törvények determinisztikus természetét.
Tekintsünk például egy flipper gépet. Biztosan mindannyian játszottatok már ilyennel, úgyhogy a példám valószínűleg nem fog meglepni titeket.
Szokásos esetben a játékos kezeli a kilövő rugót és az emelőket, hogy a golyó minél tovább maradjon benn.
A demonstrációmhoz most hagyjuk el teljesen a játékost, és lőjük ki a golyót egy mechanikus szerkezettel, amit úgy szerkesztünk meg, hogy a lehető legpontosabban mindig ugyanolyan kezdeti feltételeket állítson be.
Kezdjünk el játszani. Az automatikus számláló összeadja a pontokat. Az első játékban 17300 pontot érünk el. Folytatjuk a játékot, és feljegyezzük az eredményeket. Pl. 13000, 7200, 14000, 2500, 19700, 16500, … stb.
Nem lehet kétségünk afelől, hogy minden játékban más eredményt kapunk. Tulajdonképpen elég gyanúsnak tűnik, hogy itt egy átlag körüli véletlen fluktuációról van szó.
Hogy egyeztethető ez össze a Te oksági törvényeddel, Simply Red?
Nem tudtam kisiklatni a vitát. Bár nem is volt célom. Most valami oldalvágányra keveredtünk, ami végülis a meglátásod szerint vezet.
Ez akár felfogható úgy is, hogy mindenre a kvantummechanikai valóságot terjesszük ki, és ha nem, akkor annak csak a precizitás igényének hiánya az oka!(pfhhh..)
Ha szabad közbeszólnom egy percre, megjegyezném, hogy majdnem pontosan azt a gondolatmenetet ismételtétek itt meg, amely David Hume-ot az okság ilyen definíciójához vezette. De gondolom, mind a ketten tisztában vagytok vele, milyen rendkívül nehéz filozófiai kérdésekre vezet ez.
Azt hiszem, ez a megfogalmazás teljesen ekvivalens a másikkal, és kielégíti a Te igényeidet is:
Ugyanolyan fizikai helyzeteket ugyanolyan események követnek.
Nem kétséges, hogy efféle tapasztalatok adnak tápot annak a vélekedésnek, hogy a fizikai rendszerek mozgástörvényei teljesen determinisztikusak, vagyis, hogy a jövőt bizonyosan meg lehet jósolni a pillanatnyi állapotból, feltéve, hogy ezt az állapotot megfelelő pontossággal ismerjük.
Ami engem zavar egy kicsit, az az, hogy ezt a vélekedésedet nem lehet megfogalmazni túl könnyen, csak akkor, ha antropomorf fogalmakat használunk: Elegendő mennyiségű állapotjelző adat ismerete lehetővé teszi más adatok más időpontban történő megjóslását.
Mi köze egyáltalán az ismeretnek a fizikai törvényekhez? Nem találhatnánk olyan megfogalmazást, amelyben nem szerepel az ismeret és a jóslás?
Azt hiszem, ezt a tézist az a tény erősíti meg legjobban, hogy olyan jóslatokra vezet, amelyek beigazolódnak.
Például, amikor Leverrier számításai azt jelezték, hogy az Uránusz pályájának a szabálytalanságait egy ismeretlen égitest okozza, a Neptunuszt pontosan azon a helyen fedezték fel, ahol a számítások jóslata szerint lennie kellett.
Ne felejtsd el, Simply Red, hogy éppen azt a tézisedet vizsgáljuk, hogy a fizikai törvényeknek determinisztikusnak kell lenniük, és arra a következtetésre jutottunk, hogy egy ilyen állítást végső soron csak a kísérleti tények alapján lehet eldönteni, és nem a józan ész alapján.
Ne légy dühös. A válaszod semmi olyat nem bizonyít, ami ténylegesen történne; csak azt bizonyítja, hogy az alapvető törvényeknek az ilyen megváltozása nem elképzelhetetlen, ezért számomra logikailag lehetséges.
Annak pedig, hogy fantasztikusnak gondolod, az az oka, hogy ritkán figyelünk meg ilyen változásokat. Pontosabban szólva, ha ilyen változások lennének, akkor senki sem lenne, aki feljegyezné őket, ezért szoktunk az ilyen lehetőségektől, mint abszurdtól eltekinteni.
De az, hogy ez mégsem teljesen abszurd, látható abból is, hogy egyes kutatók komolyan foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy a fizika alapvető állandói, mint pl. a fénysebesség, elemi töltés, Planck-állandó, vagy a gravitációs állandó nem változhat-e esetleg az időben. Nincs olyan óriási különbség egy lassan változó, és egy nem folytonos függvény között.
Ha egyszer a változást elfogadnánk, a fizikai törvények szentségének a varázsa megtörne, és bármi lehetséges lenne.
Nézd, ilyen körülmények között mindenki fütyülne a napfelkeltére. Mindnyájan repülnénk az űrben, örökké növekvő sebességgel. Nem értem, mit akarsz bizonyítani ilyen fantasztikus kérdéssel.
