Azért vigyázz az egyszerű "egy híd villamossal egyenlő egy másik híd villamossal" című okoskodással: a Lágymányosin hiába megy át villamos, az a belváros és a Kiskörút szempontjából tök mindegy.
Az én buta agyatlan, nem-műszaki megközelítésű véleményem, hogy azt a hidat fel kell újítani. Ha ez szinte egy totális újraépítést jelent, akkor úgy. Mivel eredetileg is villamossal használták, és százvalahány évet kibírt vele, egy generálfelújítás után kibírná a másodikat is. Egy olyan patyomkin-felújítás, ami után nem mehetne már át a villamos rajta, szerintem nem csak a híd, de a belváros elleni merénylet is lenne. Ezért hát nem szabad csak műszaki-kényelmességi és költséghatékonysági oldalról megközelíteni ezt a kérdést. A négyes metrót meg aztán végképp nem szabad belekeverni, mert az még alaposan beszteroidozva sem tudná pótolni egy Nyugatiig járó kiskörúti villamos közlekedéshálózati és városformáló szerepét. Ez ügyben kérlek olvassál kicsit utána a témának, szem előtt tartva, hogy a híd nem csak egy építészeti mű, hanem feladata van a város életében!
És ezt most nem csak villamosmániásként mondom, hanem úhgy is, mint akinek bár Sávoly Pál új Erzsébet hídja a legtisztább híd, amit valaha építettek, de azért a Szabadság-híd meg a hidak Eiffel-toronyja.
Statisztikát nem örököltem, és én sem vezetek, hogy hányan másztak, ugrottak és haltak meg a Hídon. Mostanában bizakodóbb nemzet lettünk. Csak néhányat kilincset és zárat cserélnek a pilonajtókon évente. Mentéskor ugyanis a tüzoltók nem igen keresgélik a kulcsot... Aki a budai pillérről dél felé ugrik, és be is esik a vízbe, azt nem irigylem: ott vannak a roncsok. Aki a hídra esik, vagy a rakpartra, azt sem... Szóval nincs nagy választék - ezért meg is szokták gondolni magukat.
A híd különben belülről is csodálatos. Vasanyaga a legrégibb, az összes budapesti híd között.
Éjjel Nappal
túl sok szeretetkeresésre pazarolt idő vízcsillámokon lebegő sirályfehéreket
végigsétálni a korláton s majd a pillanat szétrebbentő csónakmoror vájta hullám
eldönti, levitorlázok-e a végtelenbe lábánál őszarany burkolta macskakövek
változni kéne megtanulni kihasználni lépcsők fel le le föl megint
egy téli hóhullásos este végigsétálni részeg imbolygás vonatok buszok autók
minden Pest Buda Pest Buda s újra esőfénytócsákat keresve
az utolsón átérve hóangyalokat rajzolni fáradt mosoly bolond éjjelgondolatokon
és megfagyni csendben tudva hogy nemsoká újra éjjel
hatalmas pókhálóban hatalmas pókok s tudni hogy a tagadástól még igaz az igaz
kapaszkodnak a metsző szélben álmodni még mindig a szeretetről
egy vonat alatt megremeg a híd s
minden csontodban érzed reszketését
Alkony
visszafolytani minden csepp megváltó könnyed
