A növény- és állatnevek. A növény- és állatneveknek a kémiai elnevezésekhez hasonlóan bonyolult külön- és cgybeírási szabályaik vannak. Ezeket a következőképpen lehet röviden összefoglalni (szakember számára a részletes szabályozás ismerete szükséges).
Egybeírandók (illetve a helyesírás általános szabályai szerint kötőjellel tagolandók) a nemi, illetve nemzetségnevek (pl. bíborbagoly, Darwin-pinty, kagylós-levéllábúrák, meztelencsiga, százlábú, tiszavirág, vízirigó; aranyeső, árvacsalán, kaliforniaimák, Lmé-aet-je, nagyezerjófű, nenyúljhozzám, trópusi-tünderrózsa, vörösfenyő), a faji jelző nélküli fainevek ipXxsüpcsalpfuzike, kékfarkú, mételykóró-levelész, őszapó, rózsalevéltetű, siketfajd,vadász-görény; gólyahír, lopótök, sárgarépa), valamint a főnévi (vagy annak tekintett) faji jelzős faj nevek (pl. arankaormányos, Ailasz-pÜlangó, bíboratka, herkulesbogár, óriás-fenyődarázs, ökx-farkkóró-csukiyásbagoly, törpekuvik, vándorpatkány; barátszegfű, cigánymeggy, libapimpó,stp-rúzanói, takarmánylucerna, vándorveronika).
Kötőjellel kapcsoljuk a fenti eseteken kívül az élősködő növényeknél a gazdanóvény előtagot is (pl. boroslyán-vajvirág, kakukk-aranka).
Különírandók a melléknévi (vagy annak tekintett) raji jelzős fajnevek (pl. amenk hód, barna varán®, földi rinya, i-betűs aranybagoly, kis patkósdenevér, magyar bucó, ssélkjii) küsz, szent ftalacstnhajtó; arany ribiszke, dússzőrű törpezanót, fogaslevelű bükköny, ragadós naúur, Szentendrét rózsa, törpe mandula). Kivétel ez alól néhány hagyományosan egybeírt melléknévi jelző. Állatneveknél például: ál-, arany-, bíbor-, ezüst-, hamis-, közép-, óriás-, remu-. smaragd-, törpe-, vak-, vándor; növényneveknél például: dísz-, Jutó-, vad-; illetve a szenvedő értelmű -ó/-ő képzős melléknévi igenévi jelzők. A növénynevek körében mindig mei-léknévinek tekintendők a következő jelzők: arany, bíbor, cserző, ezüst, fattyú, festő, héd jövevény, karmazsin, kármtn, keszeg, korcs, óriás,patyolat, skarlát, törpe, vitéz. Szintén különírandók a fajon belüli egységek jelzős elnevezései (pl. déli lappantyú, feketenyakú bíborán-cér, kárpáti karmosfejű cinege, közép-európai örvös rigó, szurokfekete mókus; koloncos lednek tátrai hölgmal, útszéli turbolya), a fajtanévi jelzős szerkezetek (pl. agája juh, cornish tyik hortobágyi noniusz ló, komondor kutya, kovácsoltkék galamb, merinó juh).
A nem, illetve nemzetség feletti egységek elnevezései hol egybe, ÍM különírandók nyelvtani felépítésüknek, illetve a jelentésváltozás bekövetkeztének megfelelően (pl-bélüregnélküliek, csupaszlégyfélék, egyenesszárnyúak, félmajmok, hátulkopoltyúsok, kovasW* I csók, nappaliaraszoló-félék, remeterákok, tengeriuborkák; bazsarózsafélék, farkasalma-viráp ok, kétszikűek, kutyatejalakúak, lÜiomvtrágúak, süllöhínár-alakúak; de: csontos halak, éát& { gomohjergek, farkos kétéltűek, hamis gubacsdarazsak, szélesorrú majmok, valódi mételyek;0 szikú zárvatermők, fali magkezdeményűek, tobozos nyitvatermők). Hagyományosan egy^ írandó néhány kategórianév is: csövesvirágúak, forrtszirmúak, bmbosmohák, nyiwaient^ sodortsztrmúak, szabadszirmúak, vízipáfrányok, zárvatermők.
Az lenne a kérésem, ha megvan valakinek otthon az Osiris Kiadónál megjelent Helyesírás című kötet, legyen szíves, írja ide be, mi szerepel a 2004. évi kiadás 138. oldalán növénynevek helyesírására vonatkozóan. Sajnos nekem nincs meg, és Balázs Géza erre hivatkozik egy helyen.
Millen elhamarkodott prejudikáció! És ha a KEH t. munkatársa sorra vette a varia lectiókat, érett döntésének eredményét penig beillesztette a szövegbe? A méheknél sose lehessen tudni, megmondta már a Micimackó is. ;)
A felkiáltójel használata meglehetősen problémás. A mi könyveinkben (informatika) sok az impratívusz (kattints ide, kattints oda), és ezért iskolásan mindenhová kitettük a felkiáltójelet, mígnem avatott olvasószerkesztőnk le nem beszélt erről bennünket. A felkiáltójelnek kettős funkciója van. Elsősorban a magasabb emocionális töltést tudja kifejezni. Ez nyilvánvalóan szerzői szándék, csak néhány eset látszik egyértelműnek (Adta kutyateremtette!). A másik a felszólítómondat, mely után az iskolás felfogásban felkiáltójel áll. Ez azonban az esetek többségében felesleges, mert az állítmány igemódja eleve kifejezi a felszólítást. A két funkció keveredése hátrányos, az első szemlélet számára a sok felkiáltójel fokozott érzelmeket fejez ki. Igaz, a szöveg olvasása során kiderül, hogy érzelmileg semleges felszólítómondatokról van szó, de eddigre az olvasóban már kialakult egyfajta alapattitűd. Ezért jobb a felkiáltójelet az érzelem kifejezésére tartogatni.
Ami az "áld" alakot illeti, határozottan emlékszem, hogy Kölcsey ekként, csak egy d-vel vetette papírra ezt az imperativusi igealakot az autográf kéziraton, kérdés, vajon miért. A KEH munkatársa mindenesetre bizonyosan nem ezt a lectiót mérlegelte.
"Tisztelt Honfitársaim, magyarok a világ minden pontján!
Az újesztendő alkalmából jó egészséget és boldogságot kívánok Önöknek!
Ahogy Kányádi Sándor írja, éjfélkor férfiasan kezet fog a múlttal a jövendő. Így fogjunk kezet mi is saját valónk elmúlt énjével, s az új esztendő első napján vessünk számot az elvégzett és a még ránk váró feladatokról.
Ne fogadjunk meg semmit, ne fogadkozzunk, csak tegyük a dolgunk bölcsességgel, emberséggel (!) Mi hiányosságunk volt az óévben, azt pótoljuk be, mi büszkeségünk volt, annak szellemében folytassuk cselekedeteinket (!)
Van okunk büszkeségre, mindnyájunknak. Bár hatalmas veszteségek, családi tragédiák árán, de mégis, olyan, talán soha nem látott összefogást mutatott a nemzet, mely nem kérdezett származásról, anyagi helyzetről, csak adott, mert szükség volt rá.
Önzetlenség, bajtársiasság, szolidaritás - csupa szívet melengető gondolat jut csak eszembe arról a nemzeti összefogásról, melyet Önök az elmúlt évben tanúsítottak. S mind arról a munkáról, melyet megtettek, csak is a dicséret hangján szólhatok.
Csalfa lenne, ha nem ismernénk be, hogy van még teendőnk az újévben is. Személyes és nemzeti kihívások sora tornyosul előttünk. Gazdasági és társadalmi problémákon kell úrrá lennünk. Magyarországot és polgárait súlyos anyagi helyzetbe sodorta a korábbi évek felelőtlen gazdálkodása. Nem is régen oly’ mélységben jártunk, ahonnan csak önfegyelemmel, komoly akarattal van visszaút. A magyarok 2010-ben összefogtak, hogy újra megtalálják a saját útjukat. Letették voksukat az újrakezdés mellett.
Az új esztendőtől azt remélem, hogy kinyílik az életünk. Több lesz bennünk a bizalom, a reménykedés. Mert mindkettőnek biztos alapját érezzük. Lesz törvényi és kormányzati erő, amely megvédi a munkahelyeket, az otthonokat, erősíti a családokat. Bízom benne, hogy több lesz a tisztesség, a nyíltság, a becsület.
Január elsejétől, vagyis mától, fél éven át nem csak saját, de százmilliók életének jobbítása is a mi vállunkat terheli. A sors játéka, hogy ez idő alatt újra egy fennhatóság alá kerül minden Európában élő magyar, s ha közjogi értelemben nem is, de szellemében, még ha fél esztendőre is, egyesülhet nemzetünk.
Éppen ezért, az Európai Uniós elnöki tisztség hatalmas lehetőség az ország és a nemzet számára. Tekintélyt vívhatunk ki azzal, ha megmutatjuk, hogy nem csak saját sorsunkat tudjuk kezünkbe venni, és szilárdan tartani, de, ha a szükség úgy hozza, másokért is helyt tudunk állni.
Mindezek közben új alkotmányunk születik. Legfontosabb alapokmányunk támaszt és biztonságot fog nyújtani mindannyiunk számára. Hiszem, hogy készülő alkotmányunk képes lesz megfelelni a modern kor társadalmi kihívásainak, ötvözve ezer éves államiságunk, keresztény gyökereink értékeivel, biztos zsinórmértéket nyújt majd számunkra, melyet minden állampolgár büszkén magáénak érezhet.
Honfitársaim, magyarok a világ minden pontján!
Külföldi tapasztalataimból tudom, minden országban más az éjféli szokás, az évkezdet szertartása.
Mi a Himnuszt énekeljük.
Számomra ez egy megrendítő, egyben megnyugtató jele annak, hogy a magyarok ilyenkor az összetartozást ünneplik. ez az új esztendő első pillanatait is megszentelő hitvallás a közösség mellett; természetes, nemes kötődés, magyarázatra nem szoruló egység.
Engedjék meg, hogy én is nemzeti imádságunk egy részletével búcsúzva kérjem a jóisten áldását mindannyiunkra.
Isten, áld meg a magyart! Jó kedvel, bőséggel!
Boldog új esztendőt kívánok minden magyar számára!"
Kötőjeltől függetlenül megjegyezném, h ha már a Szász-Coburg-Gothát magyarosan írod (bár az nem Szász-Koburg-Gotha lenne?), akkor a Braganzát is úgy kéne, v pedig az egészet portugálosan.
Köszönöm mindkettőtöknek! Az USA-német-angol–szovjet stb. rémlett valahonnét, de hirtelen nem találtam meg a példát. Azt hiszem, a Szojuzos megoldás dinasztia esetén nehezebben alkalmazható, ráadásul felmerülne a kérdés, hogyan kapcsoljuk az amúgy kötőjeles "-dinasztia" utótagot a végén.
Csak attól tartok, ember nem tudná kiolvasni. A nagykötőjel is gyakorlatilag ismeretlen írásjel az olvasók 95%-a számára. A helyesírás márpedig az olvasót szolgálja. (Van amúgy az 1984-es, tehát még hatályos helyesírási szabályzatban más, vsz. könnyebben appercipiálható megoldás is: a Szojuz–24 – Szaljut–5 űrkomplexum.)
Újabb delikátum: olyankor mi van, ha nagykötőjellel kéne kapcsolni két dinasztikus családot, melyek közül az egyik neve eleve nagykötőkkel írandó?
A portugál Bragança-famili kapcsolódott össze a Szász–Coburg–Gothai-házzal, és alkotják együtt a Bragança–Szász–Coburg–Gothai-házat. Ezt a szörnyeteget tényleg így volna a legüdvösebb leírni?
Egy érdekes adalék a latin eredetű szavak magyar recepciójához. Az köztudomású, hogy jócskán vannak ebben a körben enyhén barbár képződmények, mint a disszertáns (amely helyett a finomabb lelkek disszerenst mondanak), a szegmens (amelyet TGM anno kimondottan mucsaiságnak nevezett, ámbátor annak idején már részletesen letárgyaltuk itten, hogy ebben ledorongolásban alpári lingvicizmus jelentkezik), a referátum és korreferátum (amelyeknek nem ismerem műveltebb párját, mert a relátum, korrelátum, ha léteznek, valami egészen mást fednek). Amit azonban érdekesnek találok: a barbár exponátum (vö. német das Exponat) mellett, amelyre amúgy a gugli nyomorúságos 100-as nagyságrendű találatot ad, létezik — a gugli keresés szintjén hapax legomenonként — a legkényesebb ízlést is kielégítő expozitum, de nem ám valaminő elitebb fajta bölcsész honlapon, hanem emitt: http://www.ombkenet.hu/bkl/koolaj/2009/bklkoolaj_05_05.pdf. Ahol kőolaj, ott pénz, ahol pénz, ott magas műveltség?
Az -ék ízlés szerint egy vagy két toldalék (Lotz János például kettőnek tekintette). És ha valaki egynek tekinti, akkor ízlés szerint képző (ún. családnévképző) vagy jel (ún. heterogéntöbbes-jel). (Az én ízlésem szerint egyébként 1 db jel, de azért lehet érvelni a többi mellett is.)
Valahogy így van ez. A rag csak a szó legvégén állhat. Amelyik hol itt, hol ott is állhat az már jel. Ha módosít a szótő szófaján, vagy alapértelmén, akkor képző.
Nevezzük "általános 3. személyű birtokos jelnek". (????????)
Csak érdekességként, az -ék képző, az akkor két jelből áll.
Egy "általános 3. személyű birtokos jel" (-é) és egy többeszám jelből (-k).
Takácsék, XY-ék.......
Jelentésben a Takács nevűé a család együttes többese. Izgalmas ez a dolog. És szép. ;-)
Ami azt illeti, én nem annyira kedvelem a kategórizálásokat. De hát muszáj, ha valahogy nevén akarjuk nevezni a gyereket.
Bár nem érdemes a terminológiát túl mereven kezelni, azonban van egy lehetséges szempont: kapcsolható-e hozzá toldalék, vagy sem. Antal felfogásában a rag lezáró morféma, azaz nem csatlakozhat hozzá más morféma (leszámítva azt a kb. 10 esetragot, amelyhez bortokos személyjel csatlakozhat, de ez is állandósult forma). A birtokviszonyt kifejező -é toldalék ragozható, így rag nem lehet, csak képző vagy jel. Nem változtatja meg semmilyen mértékben az eredeti szó jelentését, illetve funkcióját, nem tud új szótári egységet képezni, így képzőnek sem tekinthetjük. Marad a jel, de csak az Antal-féle paradigmában (igaz, jobbat nem ismerek).
A birtokolt birtoka is lehet. Az az alkatrész az (ő) autójáé. Ezért is lehet emberéé? Lehet. Szerintem általános I[II]/3 birtokviszonyt kifejező toldalék. (Nem merek sem jelet, sem ragot írni) Állat(ok)é, autó(k)é, tie(i)dé, vállalato(ai)mé. "Hozzátartozóiméiéi". Tárgyas kicsit ez a ragozás. Elég tömör. Fordítsd le más nyelvre ezt! Te meg rögtön megérted. ;-)
