Persze, a hivatásosnak csak annyi előnye van, hogy célzottan ezt tanulta, tehát hamarabb észrevesz dolgokat és birtokában van egy széles metodikának, amivel tud rá reagálni... de alapértelmezetten pl. egy jó pedagógus vagy egy jó lelkész/pap vagy egy ápoló vagy egy szociális munkás is képes pszichoterápia-jellegű segítséget nyújtani, n.b. még tanul is valamennyi pszichológiát mindegyik...
Látod, nem is kell terapeuta,más is betöltheti ezt a funkciót........Ez is abban erősített meg, hogy kerüljem őket.Más kéréds, h nekem igazából nincs kivel megosztani az elvonás gyötrődéseit ( aki nem tapasztalja,nem is éri),azért fordulok itt elő gyakran és "teregetem ki" a mélypontjaimat, de erre való ez a forum
Nézd, én azért picit más szemmel nézem ezeket a dolgokat, mert hát hajdani intenzíves ápolóként az asztal mindkét oldaláról vannak impresszióim:) - ezért mondom azt, hogy persze vannak a szakmailag alkalmatlan orvosok/terapeuták, de akik szakmailag is jók, ott is azon múlik, hogy az adott orvos és az adott beteg milyen kapcsolatot képes kialakítani egymással... (mi pl. Daubnerrel - ha már szóba került - ilyen aspektusban semmifélét se tudtunk volna, mert ebben a szituban két dudás vagyunk egy csárdában és egymás ellen küzdünk a dominanciáért:) - de ettől még ő egy jó és lelkiismeretes orvos, és azokon segíteni is tud, akik egy erős, vezető személyiségű terapeutát igényelnek - ez tök egyéni dolog)
Hogy értsd ezt a küzdés-dominancia dolgot, elmesélek egy másik 20+ éves esetet, amikor épp az asztal túlfelin voltam... iccakai műszak, békésen ücsörgök a "nővérszobában", amikor beesik a kedves beteg valamelyik "szimpla" (nem ITO-s) kórteremből olyan este 10 tájban, hogy ő azonnal altatót akar, mert ő nem tud aludni, mert ő este is csak KÉT Eunochtinnal tud aludni ... és milyen szemetek itt, hogy csak egyet adtak neki... mondom neki, hogy próbálja meg, hátha mégis működik a dolog, ha nem, akkor egy óra múlva térjünk rá vissza... erre felháborodottan elmegy, kiül a folyosó végére dohányozni (akkor ott még lehetett) közben rohangál föl és alá, majd becsörtet egy óra múlva, hogy látom, ő MEGMONDTA, hogy egytől ő nem fog tudni aludni. Na, ezek után hellyel kínáltam, és feltettem neki a cseles kérdést, hogy szerinte egyáltalán lehet-e a folyosón rohangálva aludni? Aztán a következő cseles kérdést, hogy kórházban fekve, úgy, hogy másnap semmi dolga, szerinte vajon miféle szörnyűség fog történni, ha nem lesz képes aludni és mondjuk olvasgat? Aztán miután belátta a helyzet képtelen voltát, elmagyaráztam neki, hogy ő most voltaképp játszmázik, azt bizonygatja, hogy ő milyen nagyon beteg, milyen szörnyen szenved, mert neki csak KÉT altató elég, és ennek érdekében az ellen küzdött, nehogy az egytől mégis elaludjon... és itt feleslegesek ezek a tipikusan családi - de orvos/beteg viszonyban is gyakori - játszmák, én nem a férje vagyok, hogy nekem bizonygatni kelljen a "szörnyen beteg" voltát - ezért rohangált a folyosón, ahelyett, hogy lefeküdt volna az ágyába... életem messze legsikeresebb pszichoterápiája volt ez a 15 perc:), a kedves beteg fél óra múlva úgy aludt, mint a tej... a második szem altató nélkül... :)))
OFF: Nem is tudtam, hogy a cukrász a testvére... én még azokból az időkből ismerem, amikor a Tétényiben (ma Szent Imre:)) dolgozott... és egyébként kedveltem, szerintem egy jó ember és lelkiismeretes orvos... akkor elég jó gárda volt ott, a Szilágyi András volt a főorvos, na az sem egy semmi fazon, ismert mint zongoraművész, író és zenetörténész is, szóval ilyen igazi "reneszánsz ember":)
A helyzet az,h úgy érzem én is sikitófrászt kapnék tőlük,ezért is kerülöm a velük való találkozást:-) Annak idején ő sem tudott segíteni az enyhe depimen,egy centit sem jutottam előre vele és ezért nem is haragszom rá,de most jól esett hallani egy "józan" hangot,aki megnyugtatott (nem teljesen, de nagyjából).Egyébként ismeri a Daubnert,citromfűv és komló teát javasolt és autogon tréninget.
Nem tudom, én pont a pszichoterapeutáktól kapok sikítófrászt, úgy mondjuk egy negyed százada:) Pontosabban fogalmazzunk úgy, hogy nagyon nehéz olyan pszichoterapeutát találni, aki jó is, meg egy hullámhosszon is tudtok mozogni, kölcsönös bizalommal, ugyanis a kettő együtt szükséges. De volt olyan tapasztalatom is (elég elismert pszichológussal) hogy simán megfordult a kontextus, és azon vettem észre magam, hogy én reflektálok az ő párkapcsolati problémáira... érdekes volt... voltaképp jó élmény, szerintem tudtam neki segíteni:))) Azok a tapasztalatok viszont korántsem voltak jók, amikor az értékrendi-világnézeti-gondolkodási szakadék okán tökéletesen elbeszéltünk egymás mellett...
Ezért sem vagyok híve annak, amikor emberek "tutijó" módszereket, szakembereket ajánlgatnak egymásnak, mert az emberek nem egyformák, kinek ez használ, kinek az, ki ezt várja egy terapeutától ki azt, kinek ez a stílus jön be kinek az... van egy ilyen érdekes tapasztalatom, egy ilyen közös félig jóga félig autogén tréning mittudoménmi egy pszichoterápiás csoportban... utána elbeszélgettem a többiekkel, és hát amikor az a szöveg jött, hogy "minden izmod laza"nos akkor az egyik fele ellazult csakugyan, a másik fele meg pont ettől feszült be (pl én is)... pedig nem "akárki" volt a csoport vezetője, hanem "A" Daubner Béla... szóval egy tényleg vérprofi pszichiáter-pszichológus-terapeuta.
(mondjuk magamról tudom, hogy képtelen vagyok a kontroll átadására - ugye ez is ilyen egyszerűen tesztelhető dolog, ez a közismert el mered-e magad dobni hátra, ha valaki áll mögötted - tehát nekem spec az a "JÓ" orvos vagy terapeuta, aki képes tudomásul venni, hogy a kontroll nálam van és marad, és a végső szó az enyém. Más meg ugye pont ennek az ellentétét igényli, azt, hogy végre elengedhesse magát és átadhassa a kontrollt... ez pl egy alapkérdés, ami meghatározza az orvos/terapeuta - beteg viszonyt, csak azért írtam le. Vagy pl szintén köznapi dolog, hogy az egyik ember ha ideges, az kell neki, hogy nyugtatgassák és babusgassák, a másik meg pont ettől mászik végleg a plafonra - mint én is - és ilyenkor az kell neki, hogy HAGYJÁK BÉKÉN... ebből nálunk még párkapcsolati konfliktusok is lettek, mert a párom meg "nyugtatgatást-szeretgetést igényló" és erre jó ideig nem jöttem rá, nekem ugye az a természetes, hogy látom, hogy feszült, jót akarok neki, tehát békén hagyom)
Anno,jó pár éve még a kinez előtt jártam párszor nála,akkor pl. azt is mondta h 10-ből kb. 1 skizofrén beteg nem is igazi beteg,csak ál skizofrén és könnyen elmulasztható náluk a betegség,vmi integrálatlan személyiségrészt emlegetett ha jól emlékszem.....
Pedig pszichoterapeuta,ráadásul integratív,nem természetgyógyász vagy kinez.........Azt is mondta, amit én csak gondoltam,de nem mondtam ki,h egyszerűen kaptam egy kis ízelítőt, h milyen az mikor jól érzem magam.Csak épp megijesztett ez az egész így
Meg jól alszom,ez csak akkor rendül meg (akkor is csak kicsit),ha tudom, másnap olyan dolog vár rám,ami szorongást okoz (megint csak ezt a túlzottat).Bár egyre kevesebb tevékenység okoz szorongást már,nyáron még az utcára menés is azt okozott.
Vágom......Vagyis értem. Rajtam az égvilágon semmi nem látszott,amit éreztem az egy belső béke,minden úgy jó ahogy van és mindenkit szeretek.Elmúlt,de azóta volt még hasonlóan (talán nem annyira) két jó napom.Érdekes h ezek pont olyan napokra estek,amikor biztos volt h nem adódhatnak olyan események,amik miatt mostanában eltulzott szorongás szoktam érezni......Hétvége és karácsony.
Részben igaza van, de a cselekvést értelmezd sokkal tágabban, mint a "vásárlás" - az ugyanis sokkal inkább egyéni attitűd kérdése. Mondjuk úgy inkább, hogy objektív, külső szemlélő által is megítélhető tünetei is vannak, mint az alvási ciklus lerövidülése (az egyénhez képest, természetesen), a "pörgés", hiperaktivitás, gondolatrohanás, figyelemzavar, koncentrációs készség zavara, irreális kockázatvállalásra való hajlam, stb... ha mondjuk tesztelni akarod, fogsz egy papírlapot amin egy összefüggéstelen betűhalmaz áll, és azt a feladatot adod magadnak, hogy karikázz be minden "A" és "K" betűt... a depis lassú lesz, de nagyon kevés hibával, a mániás gyors, de a felét ki fogja hagyni, a hevenyen szorongó meg baromi ideges lesz a feladat közben, és úgy fogja a felét kihagyni meg téveseket jelölni... vágod?
Nem yó.... ha "sima" és nem lassított felszívódású, akkor a "helyes" adag ilyen csökkentésnél 1/2-1/2-1... az esti adagot érdemes mindig magasabbra szabni, és figyelembe venni a hatástartamot... de szerintem sok egyszerre ez a csökkentés, ha hosszan szedett 3 X 1 az indulás, akkor kb hetente - 10 naponta csökkentsd 1 negyeddel. Tudod, ez pont olyan, mint a fogyókúra, ha valakinek van mondjuk 20 kg túlsúlya, azt se lehet 1 hónap alatt leadni, vagy ha mégis megpróbálja, attól legfeljebb betegebb lesz, mint a +20 kg-tól... normálisan csinálva az is egy fél-egy éves program.
A szakember,ha elmondanám neki mi van rám húzna egy olyan diagnózist,ami nem helytálló és a gyszereket........Most beszéltem egy szakemberrel egyébként (régen voltam nála párszor),azt mondta a mánia soha nem érzésekben jelentkezik csak,hanem cselekvésekben (pl. felesleges dolgok vásárlásában). Üdv
Én is nagyon örülök, h rá találtam erre a fórumra. Igy már könnyebb, h tudom,h sokan mások is szenvednek emiatt. Most lementem 2*1 1 mg Frontinra, de még így is olyan gyomorgörcsöm van főleg reggelente. Harcba szállni egy újabb nappal. De tudom, ha olyan helyre kell mennem, pl. Bíróság, állásinterjú, vizsga, nem bírom ki kettővel, megfelelni egy új munkahelyen.
A legutóbbinál találtam is egy pénztárosi állást, NÉzz szembe a legnagyobb félelmeddel mondom, jó sok ember, szociális szorongásra mi jó, ha ez nem?????:) De ez utolsó próbaidős munkanapomon kirúgtak, mert h lassú vagyok. Persze, mert gyógyszer nélkül nem bírtam csinálni, de attól meg olyan zombi lettem, mint állat.
Szóval tényleg úgy érzem ebből nincs kiút. De azért próbálkozom, iszonyatos akaraterővel!!!!!!!
Ha szorongok azért vagyok lassú, ha beveszem a bogyókat, azért!
ha már szakemberhez nem vagy hajlandó menni, akkor tájékozódj a neten.
az öndiagnózis nem sokat ér, azt tudod, de ha ennyire ráérsz... viszont nekem ne írj, légyszi, mivel semmi újat nem tudok mondani azon kívül, ami már le van írva.
van egy immár halott, mániás depresszió nevű topik is.
Az én elvonási tüneteim leginkább erre az esetre hasonlítanak. Röviden erős,természetellenes ( művi) szorongás és izomremegések állandóan új erővel. Hát ez jutott......
'8-19 hónapja tetted le?Jól emlékszem?Már épp ideje jól lenned. A fizikai fájdalmakat sokkal jobban bírom,ezért anno irigyeltem a fizikai tüneteidet,nekem abból kevés jutott,az is inkább az első két hónapban
